Pszichiátria

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A pszichiátria (a görög ψυχιατρική [επιστήμη], pszihiátrikí [episztími]a lelki betegségek tudománya, psziché – a lélek/szellem és iatrós – az orvos) egy hármas jelentésréteggel rendelkező fogalom. A pszichiátria szót használjuk a lelki betegségek kezelését folytató állami intézményrendszer megjelölésére, utalunk vele az orvostudomány egy speciális ágára (elmegyógyászat), valamint használjuk a szót a lelki betegségek kezelésének gyakorlatára is (például pszichiátriai jelzős szerkezetben).

A pszichiátria mint állami intézményrendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pszichiátriák olyan államilag fenntartott intézmények, ahol a pszichiáterek, a pszichológusok, a szociális munkások (pszichiátriai, pszichológiai és mentálhigénés konzulensek), a nővérek és további segítő személyzet segítségével a lelki betegségek diagnózisával, terápiájával és kialakulásuk megelőzésével foglalkoznak.

Diagnózis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lelki betegségek diagnózisa az egyének gondolkodásbeli, érzelmi és viselkedésbeli jellegzetességei alapján állíthatók fel. A pszichiáterek a diagnózisalkotás folyamatában nemzetközileg jóváhagyott diagnosztikus kategóriákba (például depresszió, skizofrénia, deluzív zavarok stb.) sorolják a lelki betegséggel küzdő egyéneket.

Terápia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terápia hivatalos meghatározása egy célzott segítségnyújtás a lelki betegségben szenvedő személynek a gyógyulás elősegítése érdekében. A lelki betegségek gyógyításában több pszichiátriai terápiás módszer is ismert. Ide tartozik a gyógyszeres kezelés és a pszichoterápia összes fajtája.

Megelőzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pszichiátriák a betegségkategóriákba (még) nem illő, de lelki zavarokkal (már) küszködő - például krízishelyzetben lévő - egyének segítését is vállalhatják a megbetegedés megelőzése végett.

A pszichiátria mint orvosi gyakorlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pszichiátriai orvosi gyakorlat főbb vonásai:

  • a terápiás módszerek között kiemelkedő hangsúlyt kap a gyógyszeres kezelés:

A gyógyszeres kezelés célja hogy pótolja azokat a neurotranszmittereket az idegrendszerben, amik a lelki betegség során a normálistól eltérő szintet mutatnak.

(Megjegyzés: abban minden szakember egyetért, hogy az idegrendszer neurotranszmitter állapota együtt jár a lelki történésekkel, de az oki elsődlegesség kérdése (ti. hogy a neurotranszmitterek okozzák-e a lelki betegségeket vagy a lelki betegségek a neurotranszmitter-állapotokat) nézetrendszer kérdése.)

  • szakmailag nemzetközileg elismert betegségkategóriákat alkalmaznak a diagnózisalkotásban: a nemzetközileg elismert diagnosztikus kézikönyvek (például DSM IV, vagy BNO) célja, hogy mindenütt ugyanúgy használható betegségkategóriákat és tüneti kifejezéseket teremtsenek a különböző helyeken dolgozó szakemberek között.

(Megjegyzés: a lelki betegség-kategóriák tüneteinek nemzetközileg elismert leírása azt a benyomást keltheti, hogy lelkileg beteg és egészséges ember között csak a tünetek megléte illetve hiánya tesz különbséget. A benyomás azonban téves, mert a tünetek hátterében mindig van egy oki tényező, ami a tünetek létrejöttéért felelős. Viszont ennek tényleges mibenléte - a fentebbi megjegyzés értelmében is - szakmai viták tárgyát képezi.)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]