Szexualitás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


A szexualitásban a nő és a férfi jelképe

A szexualitás minden olyan folyamat, amely a nemi tevékenységgel kapcsolatos vagy azt ábrázolja, szűkebb értelemben az élő természetben mindenütt meglévő nemiség illetve kétneműség (heteroszexualitás). A szaporodás során rendszerint nem túl közeli és nem túl távoli rokonok egyesülnek. Az utódok (a leszármazottak) két független sorának egybeolvadása révén az új változatok és rasszok kiindulópontjait alakítja ki ugyanúgy, mint ahogyan a nemi jegyek vonatkozásában kiegyenlítően hat. A szexualitás így az élet fennmaradását szolgálja, ami csak akkor maradhat fenn huzamosabb ideig, ha megváltozott környezeti feltételekhez alkalmazkodik. Ez csak úgy lehetséges, ha az élet hordozóinak sokfélesége révén, állandóan kész arra, hogy a környezet megváltozásakor a megfelelő választék rendelkezésre álljon.

A szexualitás sokféle öröklődő tényező rendkívül bonyolult mechanizmusán alapul (komplementer poligénia). A nemi különbség és ezzel a szexualitás a növényekben és állatokban meghatározott, determinált. A szexualitás erőssége, vagyis a nemi jellegek megmutatkozási foka relatív. Ezért minden ember egy bizonyos helyet foglal el a férfi- biszexuális vonalán. Az ember, a szexualitásnak különféle jelentőséget és fontosságot tulajdonít. A szexualitás szerepe történelmileg alakul és a történelmi körülményektől függ. Az ember számára nem jelent feltétlen, elkerülhetetlen sorsot.

Az emberi szexualitás a viselkedések, folyamatok és társadalmi jelenségek széles körét öleli fel. Biológiai értelemben idetartoznak a közösülés és más nemi kapcsolatok (bár hogy pontosan mely típusai, arról nincs teljes egyetértés[1]), valamint a szexuális viselkedés pszichológiai és fiziológiai aspektusai, a szociológia szemszögéből a kulturális, politikai és jogi vonzatok, filozófiai szempontból pedig az erkölcsi, etikai, teológiai, spirituális és vallási megközelítés.

A szexualitás az emberi párkapcsolatok szerves része.

Tágabb értelmezése

Természettudományi vonatkozásai

A szexualitás különböző részei szakaszosan érlelődnek meg. Ezeket a folyamatokat elsősorban az öröklődés irányítja. Így már az öröklődés során károsodhatnak a nem (genom) kifejlődésével kapcsolatos szervkezdemények, a hormonális együttműködés, valamint az idegrendszer az a része ami ezzel kapcsolatos. A szexualitás elsődlegesen különböző szövetek kiegyensúlyozott és bonyolult távolhatásainak eredménye.A magasabb rendű állatok és az ember szexualitása szoros kapcsolatban van az autonóm kiváltómechanizmusokkal. A szexualitásban megállapítható a felhalmozódás, a kulcsingerek a megfelelő reakciókat kiváltják, amelyek ösztönként meghatározott reflexláncolatokként zajlanak le. Ezekhez alkatilag és vegyileg még viszonylag jól megfogható folyamatokhoz alkalmazkodási folyamatok (formálódás) csatlakoznak. Ezek a folyamatok már az állatokban is jól megfigyelhetők, de az emberben összehasonlíthatatlanul nagyobb jelentősége van. Elsősorban a második jelzőrendszer befolyásáról, a társadalmi környezetről van szó, ami többnyire gátló irányban hat.

Társadalomtudományi vonatkozásai

A partnerválasztást a nemi érés előtt már nagymértékben alakítja a formálás, a nevelés. (pl.: a mintaképek) Az öröklött alkat adta nyersanyagot ily módon az élmények (a kisgyermekkoriak is) finomítják, csiszolják. E tekintetben a döntő, meghatározó tényezővé valamennyi magatartásmódban, így a szexualitásban is, a központi idegrendszer válik: A tapasztalat az ösztönök fölé rakódik, sőt az emberben az ösztönök csökkennek. Ebben a társadalmi formák játsszák a főszerepet. Az ember már gyermekként átveszi a rítusok és a konvenciók alapvető részét és ezzel a szexualitás kulturális felépítményét is.

Kulturális vonatkozásai

A szexualitás részjelensége a szervezetnek még ha az alkalmazkodás és a szaporodás (önfenntartás) között ez jelenti az összekötő kapcsot.[2] A szexualitás sem nem jó, sem nem rossz. Károssá és egyházi értelemben bűnné akkor válik, ha nem ágyazódik be harmonikusan a személyiségbe, azaz nem felel meg a specifikus emberi létformának, vagyis nem kapcsolódik össze az erotikával. Az ember szexualitása tekintetében a véletlen és a kockázat tényezőiről nem szabad megfeledkezni. Nagymértékben a véletlentől függ, hogy hol és mikor tűnik fel az ’igazi partner’, milyen az illető személy és a partner hangulata. Minden szexuális vállalkozás kockázat jellegű, amely aktivitást követel, és a vereség veszélyét rejti magában. Ehhez járul még a felelősség, amit mindenkinek vállalnia kell.

Úgy tűnik, hogy a szexualitás egyre jobban személyes kalanddá válik, bizonyos mértékig kiút a civilizációból, amely elanyagiasodása és elsekélyesedése révén minden szenzációja ellenére ürességet, sivárságot okoz.

Leonardo da Vinci (1492 körül. A művész elképzelése, hogy mi történik közösüléskor a test belsejében.

Ma már tudományos tény, hogy az ember a felsőbb idegtevékenység bekapcsolódása miatt a megkülönböztető képesség kialakulása révén elkülönült a szaporodástól. Állandóan aktuális, azaz napirenden van, továbbá, hogy a nemi érés után nagy hajtóerőt jelent. Gyakran nem veszik figyelembe, hogy a szexuális viselkedésmód és szerencsés kielégülése esetén hozzájárul egy magasabb rendű léthez. Szükséges feltétel hozzá a heteroszex. Kell még hozzá a másik nem lényegéről szerzett tudás, a tanulás és a gyakorlat. A gyakori partnerváltás (a promiszkuitás) sosem ad teljes kielégülést. A szexualitásnak nagy áthatóereje van, valamennyi emberi cselekedetet áthatja, A szexualitást áthatják az érzelmek, a kellemes és kellemetlen élmények. Az ember irányítani, szabályozni tudja az elsődleges, reflexes cselekményt. A szexualitás az egész személyiséget befolyásolja (gondolkodás, világnézet). Egyben alkalmazkodási folyamat → megszokás, az ismétlési kényszer (a már átéltet ismét meg kell valósítani). Végül a szexualitásbiológia, társadalmi és érési folyamat is. Ezért valamennyi életszakaszra vonatkozik. A társadalmi szabályozás következtében szabványosodik házasságon belül és kívül is. A szexuális magatartás variációs lehetőségei a biológia határai között mozognak Az abnormalitás fogalma állandóan változik.

Az állandó aktualitás nagy ösztönző erőt jelent a szexualitás a társadalmi rend, a törvény, és a meglévő dolgok megzavarásának lehetőségét rejti magában. Ez a mindennapi életben sokféle tabu kialakulását okozta. Például a koituszt mások szeme elől rejtőzve végzik, elítélik a szex tárgyú beszélgetéseket, a menstruáció és a szülés sok helyen tisztátalanság, így kialakult a szégyenlősség, amit a vallás alátámaszt. A szexualitás ezzel kívül reked a család mindennapi életén és a nyilvánosságon. Mivel a szexualitás elementáris erővel tőr fel, gyakran összeütközésekhez és igen jelentős társadalmi elfojtódáshoz vezet.

Összefoglalva a szexualitásnak három vonatkozása van, a természettudományos, azaz a biológiai tényezőknek, mint alapnak a feltárása (formák és működések), a társadalmi érdek hangsúlyozása (szaporodás, családalapítás, népesedési arányszám, házasélet,(nemi élet), egészség, nemi betegségek) és a kultúra átformálódása, amely az ősidők óta tart (egyéni világnézet, szerelem, érzéki öröm, kéj, a mi kapcsolat, sikere, az ember társadalmi környezete, → kulturálatlan magatartás,a saját nemen belüli mi-kapcsolat természetellenes.

Szaporodás a növényeknél

A beporzás

Megporzás

A zárvatermők nagy része (70%-a) kétivarú, azaz hímnős. Mivel a porzó és a termő ugyanabban a virágban van, elméletileg képesek lennének saját virágporuktól az önmegtermékenyítésre (autogámia), de megporzáskor a legtöbb virágos növény mégis előnyben részesíti a másik egyedet. Ez a kölcsönös megporzás vagy allogámia. Néhány fajra mindkét mód jellemző lehet. Megtörténik, hogy az önmegporzás a virág kinyílása előtt, a még zárt virágban, következik be (búza, ibolya). Ilyenkor zárt megporzásról (kleisztogámia) beszélünk.

A zárvatermők virágporát általában a szél, és az állatok, ritkábban a víz szállítja. Éréskor a virágporszemeket a szél kiszórja a portokokból. A bibék nagy befogadó területtel rendelkeznek. A pollenszem viszont kicsi, de nagy tömegben terjed. A beporzást végző állatok lehetnek madarak, többnyire azonban rovarok. Elsősorban méhek, legyek és lepkék. A megtermékenyítéskor segédkező állatokkal kialakuló kapcsolat létfontosságú a növények számára, hiszen nélkülük nem jöhet létre a megporzás. A virág mindenben úgy alkalmazkodik az állathoz, hogy a virágpor szállítását minimális energiaveszteséggel és optimális körülmények között végezhesse. A virág alakjával, színével és illatával is jelez a rovarnak. Olyan eszközökkel rendelkezik (buktatószerkezet, tapadós elemek, színes nagy nedvtartalmú virágpor), ami megkönnyíti a virágpor odatapadását a rovarhoz.[3]

Megtermékenyítés

A bibén megtapadt virágporszem hidratálódik és megindul a pollentömlő (sipho) növekedése. Ha pollen kompatibilis, akkor behatol a sejtek közé vagy átfúrja magát a sejtfalon az alatta lévő sejtekbe. Azután elkezd növekedni a gödrös vagy a sima bibeszálon.[4]

A téma részletesebb kifejtését lásd → A növények szaporodása alatt.

Szexualitás az állatoknál

Párzó teknősök

Szexualitáson azon tevékenységeket értjük, amelyek az állatvilágban az utódok létrehozása, a faj fenntartása érdekében fejtenek ki az egyes állatok. A szexualitás ösztön. Ez azt jelenti, hogy a külső és belső feltételek fennállása esetén az egyed automatikusan a génjeiben kódolt szexuális viselkedést fogja tanúsítani. Ez a szabály a főemlősöknél már megtörik, azaz a párzási időszak az év bizonyos szakaszára korlátozódik, az embernél, pedig teljesen meg is szűnik. Az ember bizonyos belső biológiai, hormonális feltételek fennállása estén mindenkor képes párosodni. Sokan ezt úgy vélik, hogy az emberi szexualitás nem ösztönjellegű, hanem tanult viselkedés.

Lélektani értelemben az örömöt a belső feszültség valamely az egyéni, jellemző szintre való beállása, az erős feszültség csökkenését vagy a túl gyenge feszültség növekedését örömként éljük át. A szexuális késztetés növekedése egy bizonyos ponton túl az éhséghez hasonló szenvedést jelenti. Ennek a feszültségnek az oldódása, csökkenése a kielégülés, a kéj.

Az emberi szexualitás

Szexualitáson azon tevékenységeket értjük, amelyek az állatvilágban az utódok létrehozása, a faj fenntartása érdekében fejtenek ki az egyes állatok. A szexualitás ösztön. Ez azt jelenti, hogy a külső és belső feltételek fennállása esetén az egyed automatikusan a génjeiben kódolt szexuális viselkedést fogja tanúsítani. Ez a szabály a főemlősöknél már megtörik, azaz a párzási időszak az év bizonyos szakaszára korlátozódik, az embernél, pedig teljesen meg is szűnik. Az ember bizonyos belső biológiai, hormonális feltételek fennállása estén mindenkor képes párosodni. Sokan ezt úgy vélik, hogy az emberi szexualitás nem ösztönjellegű, hanem tanult viselkedés.

Lélektani értelemben az örömöt a belső feszültség valamely az egyéni, jellemző szintre való beállása, az erős feszültség csökkenését vagy a túl gyenge feszültség növekedését örömként éljük át. A szexuális késztetés növekedése egy bizonyos ponton túl az éhséghez hasonlószenvedést jelenti. Ennek a feszültségnek az oldódása, csökkenése a kielégülés, a kéj.

A vonzalom felébresztése másokban

Az emberi szexualitás a viselkedések, folyamatok és társadalmi jelenségek széles körét öleli fel. Biológiai értelemben idetartoznak a közösülés és más nemi kapcsolatok, valamint a szexuális viselkedés pszichológiai és fiziológiai aspektusai, a szociológia szemszögéből a kulturális, politikai és jogi vonzatok, filozófiai szempontból pedig az erkölcsi, etikai, teológiai, spirituális és vallási megközelítés.

A szexualitás az emberi párkapcsolatok szerves része.

Szexuális fejlődés

(történelmi fázisai) (szociológiai vonatkozásai)

Szexualizmus

A civilizált ember érzelem- és képzeletsivárságán alapul a szexualizálódás, a környezetből eredő szexuális propaganda erős hatására. A kapitalista országokban a média (a rádió, a televízió, a film, a sajtó) tömegeket szuggeráló eszközei miatt a szexualitás olyan jelenséggé válik , amelynek hatása statisztikailag kimutathatóvá válik, okai azonban egyszerű módszerekkel nem ismerhetők fel. A születések számának növekedéséből illetve csökkenéséből sem lehet a szexuális tevékenységek növekedésére vagy csökkenésére következtetni. A fogamzásgátló módszerek elterjedését és az abortuszok számát nem lehet pontosan megállapítani. A szexualizálódás mai mértékéről a terhességmegszakítások áttekintése sem ad megbízható képet.

A szexualizmus az a nézet, amely szerint a nemi ösztönnek döntő befolyása van az emberiség tetteire, érzéseire és gondolkodására. Elsősorban Freud képviselte azt a nézetet, amelyből számos hamis következtetést vont le. A szexualitásnak sokféle befolyása van az ember életére. A szexualitás csak az élet egyik területe, Mellette nem szabad elhanyagolni a többi olyan területet amely a szociológia, a biológia a fiziológia és a pszichológia foglalkozik. Az a nézet is téves, amely a szexualitásnak a társadalmi életben tulajdonít döntő szerepet, mert az valójában az anyagi élet egésze és az ember anyagi feltételei határoznak meg.

A szexuális tevékenység maximuma

A szexuális kapacitás a 16. és 20. életév között van a csúcson. Ez sok nehezen megoldható társadalmi problémát okoz. Sok biológus és orvos téves véleménye, hogy a férfi szexualitás kapacitása a korai pubertás korban alakul ki és a maximumát a 30-as és a 40-es években éri el.

Szexuális zavarok

Szexuális felvilágosítás

A szexualitás jogi vonatkozásai

A jogrendszer a szexuális élet tényeit csak bizonyos körben vonja az érdeklődési körébe. A családjog a nemek közötti viszony alapvető formáját a házasságot állítja a szabályozás középpontjába. Ezzel hangsúlyozza a felnőtt házasok jogát a koituszra, hallgat a nemházasok [5] jogairól. Bizonyos körben tudomásul veszi, és jogkövetkezményeket fűz hozzá. Például a házasságon kívül megszületett gyermek apjának nyilvánítja a gyermek nemzőjét (apasági per). A házassági kötelék nélkül folytatott együttélést, életközösséget is tudomásul veszi, és szerény jogi védelmet is nyújt az arra rászoruló félnek (pl. az élettárs joga a közös szerzemény ráeső részéhez, a lakásbérlet folytatásához élettársa halála esetén).

A szexuális élet jelenségei – jóllehet azok jelentősége a köz- és a magánélet minden területén hatnak – a legutóbbi időkig csak a nemi erkölcs elleni bűntettekkel kapcsolatban léptek be a jogrendszer területére. Az elmúlt évtizedekben már bizonyos közigazgatási szabályok, különösképpen a nemi felvilágosítással, a szexuálpedagógiával kapcsolatos és más intézkedéseket tartalmazó szabályok (fogamzásgátló perorális gyógyszerekkel való ellátás bevezetése, terhességmegszakítás) nemcsak a házassági életközösségben élőkre vonatkoznak.

Jegyzetek

  1. Nem tudjuk, mi az a szex (Index, 2010. március 5.)
  2. Ezért Freud elgondolásai elvetendők,mert a szexualitásban túlbecsüli az ember szerepét, ráadásul úgy véli, hogy a szexualitás már pregenitálisan (orálisan és análisan) kezdődik, és csak végül kerül a nemi szervek irányítása alá.
  3. Larousse A természet enciklopédiája (Földünk növény- és állatvilága) (Budapest, 1994) 132-133. o. ISBN 963-7495-32-0
  4. Lásd u.o.
  5. Bár ebben a kérdésben a társadalom egyes csoportjai változásokat követelnek (Pl. melegjogi szervezetek.

Ajánlott irodalom

Források

  • Dietz-Hesse: Szexológia (Budapest, 1975) 323-324. o. ISBN 963-280-195-4
  • dr. Szilágyi Vilmos: Szerelmi kultúránk (Képeskönyv a szexről) (Budapest, 1988)
  • Pereszlényi Zoltán: Örömszerzés (Budapest, 1988) ISBN 963-500-763-9
  • Villányi Péter Együttlét (Budapest, 1989) ISBN 963-02-7234-2
  • dr. Zbigniew Lew-Starowicz: Szexualitás felsőfokon (Budapest, 1988) ISBN 963-241-639-2

Külső hivatkozáok

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szexualitás témájú médiaállományokat.