Terhességmegszakítás

Emberi embrió fényképe. Az embrió elnevezés a meg nem született embert jelenti a megtermékenyüléstől a szívműködés megindulásáig, ezután magzatnak nevezik.

Ez az oldal a művi vetélésről szól. A természetes vetéléshez (latinul abortus spontaneus) lásd a Vetélés című szócikket.

Terhességmegszakítás, magzatűzés, vagy idegen szóval abortusz (latinul: Abortus arteficialis) alatt a terhesség megszakítását értjük, rendszerint a terhes nő önálló döntése után. A terhes nő megmentése céljából az orvosok által megindított mesterséges vagy művi vetélés nem tartozik ide.

Ha a terhességmegszakításnak nem állnak fenn a törvényes feltételei, akkor magzatelhajtásról beszélünk, amely bűncselekménynek számít.

A megszakítás törvényes okai Magyarországon

• egészségügyi ok (Ha a terhesség az anya életét vagy egészségét veszélyezteti, ha a magzatnak genetikai ill. egyéb károsodása van)
• Ha a terhesség bűncselekmény (nemi erőszak, vérfertőzés) következménye
• Ha a terhes nő súlyos válsághelyzetben van (anyagi nehézségek, családi állapot, apa hiánya, az anyának már több gyermeke van, és nem kíván újabb terhességet, vagy túl fiatal (például fiatalkorú) gyermeke felneveléséhez).

Az abortusz engedélyezésének folyamata Magyarországon

A magyarországi gyakorlat szerint a terhesség orvosi megállapítása után, ha a terhes nő súlyos válsághelyzet okát jelöli meg a terhesség megszakítására, akkor a terhesség orvosi papírjaival köteles védőnői tanácsadáson megjelenni. A védőnő felvilágosítást nyújt az állami segélyek lehetőségeiről, az örökbeadásról, a fogamzásgátlásról és a terhességmegszakításról. A beszélgetést pár nappal később még egyszer megismétlik. A tanácsadáson a nőnek határozott kijelentést kell tennie arról, hogy nem kívánja megtartani a magzatot.

Amennyiben a terhesség megszakításának oka egészségügyi, úgy nem szükséges megjelenni a Családvédelmi Szolgálatnál. Ezesetben az adott egészségügyi ok igazolására jogosult szakorvost kell megkeseni és ki kell töltetni vele az erre a célra használatos bizonyos "E" jelű formanyomtatvány 4. pontját, mely alatt a doktor igazolja, hogy orvosilag valóban indokolt a terhesség megszakítása. A formanyomtatvány csak aláírással, orvosi pecséttel és kórházi hosszúbélyegzővel együtt érvényes és két példányban kell meglennie. A nőgyógyászaton ezzel a papírral kell jelentkezni a műtétre, amihez azonban még szükséges a terhességet igazoló orvosi lelet (melyen a terhességet egyszer már megállípították), ill. egy friss vércsoport meghatározási- és vérkép eredmény.

A második beszélgetés alkalmával megkapja az állami engedélyt a magzatelhajtásra, enélkül az abortusz illegális. A tanácsadás anonim. Harmadik lépésként a nő felvételt nyer a választott kórházba, ahol végrehajtják a terhességmegszakítást.

A megszakítás költségeit a nő állja, és csekken fizeti be az Országos Egészségbiztosítási Pénztár számlájára. 2007-ben ennek maximális összege 25 584 Ft. volt. Az összeg nagysága azonban a kérelmező anyagi helyzetétől is függ illetve attól, hogy milyen szociális juttatásokban rászesül. Ezekről pontos információt a Családvédelmi Szolgálat védőnője tud adni. A műtét után a nő aznap este vagy másnap távozhat a kórházból.

Ha az anya és/vagy a magzat élete veszélyben van/lesz a terhesség megtartásával, ha a magzat elhalt a méhben, ha a terhesség méhen kívüli valamint ha a másállapot erőszakos bűntett következményeképp jött létre, a terhességmegszakítás költségeit az állam állja.

A magzatelhajtást a nő szabad akaratából a magyar állam a 12. terhességi hétig engedélyezi, afelett csak különleges orvosi indok mellett hajtható el a magzat. Ha azonban a terhes nő 18 év alatti, a terhesség megszakítása a 18. hétig engedélyezett.

A művi abortusznak a magyar jog szerint két formája van:

1. „engedélyezett”
2. „törvénytelen”

A kettő különbsége az, hogy amíg az „engedélyezett” abortuszt a törvény engedélyével hajtják végre, addig a „törvénytelen” abortuszt (magzatelhajtást) a törvények tiltása ellenére végzik, fokozott veszélynek kitéve ezzel a nő életét is.

Forrás: http://www.informed.hu/index.nfo?tPath=/betegsegek/betegsegek_reszletesen/ob_gyn/contraception/&article_id=32158

Közvetett és közvetlen beavatkozások

Közvetlen művi abortuszról van szó, ha a beavatkozás célja a magzat elhajtása, közvetett művi abortuszról, ha az anya meggyógyítása, de következményeként a magzat eltávozik az anyaméhből. Nem sorolhatóak ide azon eszközök, melyek a megtermékenyült petesejt beágyazódását akadályozzák meg (méhspirál, esemény utáni tabletta), mivel az eltávozó petesejt megtermékenyült ugyan, de még nem magzat.

Korlátozások

George W. Bush aláírja az abortusztörvényt 2003-ban

Napjainkban nyugat-európai jogállamokban korlátlan, kizárólag a nő akaratától függő abortusz nem létezik. Mindenütt jogilag korlátozott abortuszrendszer létezik. Különbség a korlátozások rendszerében van. Alapvetően két megoldási mód ismeretes:

1. Az indikációs korlátozások módszerét követő országokban csak valamilyen meghatározott ok megléte esetén lehet a terhességet megszakítani (például a nő életének veszélyeztetése, a terhességet bűncselekmény okozta). Ezen országok közé sorolható: Belgium, Egyesült Királyság, Finnország, Izrael, Írország, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Portugália, Spanyolország, Svájc és részben Olaszország.

2. Az időbeli korlátozások rendszerét követő országokban egy meghatározott időpontig – általában a fogamzástól számított 12 hétig – az anya szabadon dönthet a terhesség megszakításáról. Az időpont eltelte után általában csak meghatározott indikáció esetén szakítják meg a terhességet. Ezen országok közé sorolható: Ausztria, Dánia, Franciaország, Görögország, Hollandia,Norvégia, Svédország, Törökország

Világviszonylatban megállapítható, hogy a nagy népességű országok (például USA, Kína, Oroszország, Japán) követik általában a időbeli korlátozást, míg az alacsony népességűek az indikációs korlátozást követik. Ázsiai országokban az iszlám, buddhista és hindu kultúrkörökben szigorúan ellenzik az abortuszt.

Története

Az alábbi szöveg egy abortuszellenes weboldalon közölt dolgozat alapján készült.

Ann Lohman abortőr börtöncellájában, 1878

Az emberiség legrégebbi törvénykönyvei közül Hammurapi törvénykönyvének 209-214. §-ai szólnak a magzat védelméről. Például a 209. § szerint: „Ha egy awélum (szabad nemes) awélum lányát megütötte és magzatát elvetéltette vele, 10 siglum ezüstöt fizessen a magzatért.” A 210. § szerint: „Ha ez a nő meghalt, (a megütő) lányát öljék meg.” A rendelkezésekből egyértelmű a nő életének, valamint a magzat jogainak védelme, de kitűnik, hogy nem a szándékos művi terhességmegszakítást szankcionálják, illetve az is nyilvánvaló, hogy a magzat elleni bűncselekmény a vagyon elleni cselekményekkel esett egy kategóriába (vagyont vagyonért, életet életért).

A bibliai népek körében az egyértelmű magzatvédelem mellett még ismeretlen volt a művi abortusz. Az Ószövetség híres szemet szemért passzusát érdekes módon éppen egy vetélésról szóló rész vezeti fel: Ha férfiak verekednek, és úgy meglöknek egy terhes asszonyt, hogy az idő előtt megszül, de nagyobb szerencsétlenség nem történik, akkor bírságot kell fizetni aszerint, ahogyan az asszony férje megszabja, és bírák előtt kell azt megadni. Ha viszont nagyobb szerencsétlenség történt, akkor életet kell adni életért. Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, égetést égetésért, sebet sebért, kék foltot kék foltért.

A Talmud már tartalmaz magára az abortuszra vonatkozó jogi részt is, ami lehetővé teszi a művi vetélést (a has felnyitása utáni részenkénti eltávolítással), amennyiben az anya élete a fájdalmas vajúdás miatt veszélyben forog, kivéve ha a gyermek fejének nagyobb része már világra jött, mert ebben az esetben már nem valóbb előre egyik élet a másiknál.

Hippokratész, az i. e. 460–ban született görög orvosról elnevezett orvosi eskü szövege a következőképpen hangzik: „Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kérik, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához.” Voltak olyan görög filozófusok, például Platón és Arisztotelész, akik másképp gondolkodtak az emberi életről. Platón bizonyos esetekben megengedhetőnek tartotta még a megszületett csecsemő megölését is; ez a gondolkodás általános volt a spártai teljesjogú polgárok körében is. Arisztotelész a magzatot nem tartotta önálló személynek, amíg az az anya méhében fejlődött. A legkorábbi római törvénykódex, a Tizenkét táblás törvények (Kr. előtt 450 körül) megengedte az apának a nem kívánt leánygyermek, vagy a bármely nemű fogyatékosan született gyermek megölését.

Az ókorban az abortusz nem volt általános, a gyermekgyilkosságot viszont annál szélesebb körben gyakorolták. Mindez azért volt így, mert az abortusz életveszélyes beavatkozásnak számított a nő számára is. Kétféle módszert ismertek: 1. mérgeket kapott a nő; 2. a nő hasára próbáltak fizikai eszközökkel hatni. Mindkét módszer gyakran a nő számára is súlyos sérüléseket vagy halált okozott.

A római jog abortusz megítélésében két korszakot különböztethetünk meg: 1. A "klasszikus" szabályok szerint az abortusz alapvetően erkölcsileg bűnös cselekedet. 2. A császárkortól kezdve az erkölcsök lazulásával egyes források (például Ovidius, ifj. Plinius) leírnak ekkor ténylegesen előfordult abortuszokat, azonban mindig elítélően fogalmaztak.

Manapság az abortusz egyre több országban válik elérhetővé, bár léteznek ezzel ellentétes tendenciák is (például Lengyelország, El Salvador, Nicaragua). Az abortuszok születésre vetített aránya csökkenő tendenciát mutat, legalacsonyabb Nyugat-Európában, legmagasabb Kelet-Európában.

A katolikus egyház hozzáállása

A kereszténység kialakulásakor az ókori Római Birodalomban bevett gyakorlat volt a terhességmegszakítás, az első keresztény közösségek ezzel szemben a megfogant élet védelmét hirdették. Az 80. körül keletkezett Lukács evangéliuma tanúsága szerint Jézus a Szentlélektől fogant, és mint magzat is a közösséghez tartozott („felujjongott méhében a magzat„ (Lk 1,41). Az első század végéről származik a másik írásos emlékünk arról, hogy a megfogant életet nem szabad elpusztítani (Didakhé). Az ezt következő kétezer év egyházi megnyilatkozásai mind ugyanezt a meggyőződést vallják: a megfogant életet nem szabad elpusztítani.

Változott a keresztény vélemény az élet kezdetével kapcsolatosan. A modern természettudomány kezdetéig a keresztények az élet kezdetét a fogantatás utáni 40. napra helyezték és ennek a feltételezésnek megfelelően a terhességmegszakítás csak a 40. nap után tekintették gyilkosságnak. A 40. nap előtti terhességmegszakítás továbbra is tilos volt, de enyhébb elbírálás alá esett.

Napjainkban a római katolikus egyház nem kíván beleszólni az élet kezdetéről szóló természettudományos vitákba, mivel az élet kezdetének pontos időpontját eldöntött kérdésnek tekinti: az emberi élet a fogantatással kezdődik és ettől kezdve az embriót személynek kell tekinteni. Így a terhesség megszakítását a fogantatás pillanatától fogva erkölcsileg rossznak minősíti. A legsúlyosabb érv, amely a terhességmegszakítás ellen szól, hogy a megfogant élet magában hordozza az emberré válás lehetőségét, és így megilleti az ember életére vonatkozó legfontosabb erkölcsi törvény védelme: az emberi élet közvetlen kioltása, és az ebben való közreműködés tilos. Ezt az elvet vallja egyébként a többi keresztény felekezet is.

„"A megtermékenyítés előtt a spermium és a petesejt csak puszta lehetőség, hogy új és lényegi egységet formáljanak. A zigóta azonban egy saját élettel rendelkező individuum, egy saját identitást hordozó lényegileg egyesült, egyetlen princípium””

– (Szent Szív Katolikus Egyetem Bioetika Központjánakdokumentuma 1989)

Társadalmi megközelítés

A pro-life mozgalom tüntetése Washingtonban

• A pro life (életért) mozgalom – körül azok csoportosulnak, akik számára a foganás pillanatától kezdve szent és tiszteletre méltó az emberi élet, amit óvni és védeni kell. Az orvosi és társadalmi beavatkozásoknak is az életért kell történniük, még olyan nehéz esetekben is, mint amikor az anya és a magzat élete egyszerre forog kockán; és akkor is, ha például csak az anya élete menthető meg. Vagyis az erőfeszítés közvetlenül csakis az életért történhet, és direkt sohasem irányulhat senki (még a magzat) élete ellen sem.

• A pro choice (választásért) mozgalom – azok alkotják, akik az utód elvállalásában teljes szabadságot követelnek a nőknek. Egyik érvük a nők önrendelkezési joga, amely alapján szabadon dönthet a terhesség megszakításáról vagy megtartásáról – különösen annak első harmadában. További érv, hogy az abortusz korlátozása eredményeként születő nem kívánt gyermekek élete sokszor igen fájdalmas élet. A pro-choice mozgalom szerint a nőknek joguk van a biztonságos és legális abortuszhoz, és nem szabad őket illegális és életveszélyes abortuszra kényszeríteni.

A magyar Büntetőtörvénykönyv a méhmagzat elpusztítását eszközlő cselekményt illetőleg különbséget tesz a méhmagzat megölése és szorosabb értelemben vett elhajtása között. Amaz a méhmagzatnak az anyaméhben megölését tételezi fel, emez idő előtti szülésnek előidézését, amely a magzat halálát okozza. A büntetésre nézve a két eset között nincs különbség.

Másik fontos tisztázandó kérdés, hogy mikortól számít a magzat embernek? Az orvosi nyelv a megtermékenyített petesejtet zigótának nevezi, amely egyetlen sejt, és a megtermékenyítést követően osztódni kezd, s ezáltal kialakul az embrió, amely elnevezés jelenti a meg nem született gyermeket a megtermékenyüléstől a szívműködés megindulásáig. Ezután, a születésig magzatról beszélhetünk. A szívműködés az embernél a fogamzást követő hatodik héten indul meg, tehát az embrionális kor hat hét, a születésig tartó magzati kor harmincnégy hétig tart.

A demográfia és az abortusz kapcsolata

A terhességmegszakítás tiltása vagy csak bizonyos esetekben elérhetővé tétele átmenetileg növeli a születések számát, ugyanakkor ez a növekedés jellemzően megfordul amikor a betiltás után pár évvel kiépül az illegális abortuszt végző orvosok hozzáférhető hálózata. Ennek iskolapéldája a kommunista Románia, ahol a betiltás után az eredetinél némileg magasabb(!) szinten stagnált a terhességmegszakítások aránya.

Az abortusz fő oka a nem kívánt terhesség, ezért száma összefüggést mutat a fogamzásgátló módszerek elérhetővé és elfogadottá válásával. Egyes kultúrákban a terhességmegszakítás a védekezés egy formájaként van jelen, ilyen hely Kuba, ahol teljesen természetes és elfogadott, az ismertté vált terhességek 60%-a végződik terhességmegszakítással. Hasonlóan nem túl ellentmondásos a megítélése Oroszországban. Az Amerikai Egyesült Államokban viszont rendkívül fontos kérdés, az emberek egy része kizárólag ezen szempont szerint szavaz politikai jelöltekre.

Vagyis bár abszolút értelemben minden egyes terhességmegszakítás csökkenti a népességnövekedést, pusztán a tiltással nem lehet tartós növekedést elérni. Illetve az abortuszok számának csökkenése leginkább a védekezés elterjedésével és hatékonyságának növelésével érhető el. A huszadik századi kommunista országokban például tipikusan silány minőségű termékek kerültek piacra, melyek növelték a nem kívánt terhességek, így az abortuszok számát is.

Az elmúlt 10 évben közel 400 ezerrel fogyatkozott meg Magyarország lakossága, ma az évi fogyás 50 ezer körül van (Kb. Hódmezővásárhely lakossága). A születési arány a megmaradáshoz szükséges 12 ezreléket sem éri el, míg a halálozás 14 ezrelékes. 1956 előtt, az ún. Ratkó-korszakban (ez a hazai demográfiai csúcs – lényegesen alatta maradt Romániának vagy az egykori Jugoszlávianak enyhén pozitív volt a mérleg, utána végig negatív. 1957-ben (a liberalizálás nyomán) 123 ezer abortusz történt, míg 1969-ben 207 ezer (100 élve születésre 134 abortusz jutott). Az 1974-es szigorítás nyomán a 80-as években évi 80 ezer, míg 1990-91-ben évi 90 ezer. Ugyanez más oldalról: 1000 szülőképes nőre 1960-64 közt 78,3; 65-69 közt 85,1; 70-74 közt 72,0; 75-79 közt 39,1; 80-84 közt pedig 36,2 terhesség-megszakítás jutott. Ezek a mutatók messze a legrosszabbak egész Európában. A második világháború idején – amikor a magyarországi férfilakosság zöme a családjától távoli kényszerült tartózkodni – a rettenetes körülmények, anyagi és egyéb nehézségek ellenére is sokkal kedvezőbb volt a születések száma, mint a második világégés után, 1910 körül születések 36,7 ezrelékes, halálozások 24,4 ezrelékesek voltak, azaz a természetes szaporulat 12,3 ezrelékes.

A terhességmegszakítás módjai

A terhesség megszakítás Magyarországon ma műtéti úton történik. A műtét lényege a méhnyak kitágítása és a méh üregének kiürítése. A 12. hétig minden terhesség megszakítás általános érzéstelenítéssel történik, esetleg helyi érzéstelenítéssel kombinálva.

1. lépés: A méhnyak tágítása

Azoknál, akik már szültek, műszerrel: 4–12 mm átmérőjű 0,5 mm-enként vastagodó fémpálca sorozattal – egyre vastagabb pálcákat helyezik fel a méhnyakba, és így tágítják.

Azoknál, akik még nem szültek, vagy császármetszésük volt:

• Kémiai anyagból vagy tengeri növények kiszáradt rostjaiból gyártott pálcát (ún. lamináriát) helyeznek fel, amely nedvesség hatására megduzzad, ez 6-8 óra alatt kitágítja a méhnyakat;
• Gyógyszerrel, melyet a méhnyak csatornájába vagy a hüvelyboltozatba helyeznek, ami 4-5 óra alatt fellazítja a méhnyakat.

2. lépés: A méh üregének kiürítése

• Vákuumszívásos módszerrel (vákuum-aspiráció): (Magyarországon ez a leggyakoribb beavatkozás.) Egy kb. 6–14 mm (a terhesség nagyságától függően) átmérőjű csövet vezetnek a méhnyakba, és egy elektromos szívógép segítségével kiszívják a méh tartalmát, majd egy speciális („küret”) kanállal ellenőrzik, hogy minden magzati szövetet eltávolítottak. Szívó nélkül, előbb egy fogóeszközzel, kiveszik a nagyobb magzati részeket.

• Gyógyszeres eljárással: Gyógyszeres vagy lamináriás méhnyak tágítás után infúzióval a méh, szüléshez hasonló, összehúzódását váltják ki, ezáltal megszületik a nem életképes magzat. Mivel ez hosszú ideig is eltarthat, fájdalomcsillapításra is szükség lehet. Ez az eljárás az egész szervezetre megterhelő, ezért csak nagyon indokolt esetben hajtják végre.

• A felülről végzett abortuszok leggyakrabban alkalmazott módja az ún. hysterotomia. Ezt fejlettebb magzatok esetében használják. Nem más, mint egyfajta korai császármetszés. A nő méhét sebészeti módszerekkel felnyitják. A magzatot kiemelik a méhlepénnyel együtt. Mások elvágják a baba köldökzsinórját, amikor még a méhben van, így nem kap oxigént, és megfullad. Mivel ez a beavatkozás a terhesség késői szakaszában lehetséges, a hysterotomia indokai a következők lehetnek:
  • Olyan magzati rendellenesség, amellyel a magzat a megszületése után nem lenne életképes. (Mindez csak a terhesség 18-20. hetéig elvégzett genetikai, illetve ultrahang vizsgálat során derül ki.);
  • Ha a genetikai, vagy a fejlődést veszélyeztető, ártalmak valószínűsége az 50%-ot eléri (például értelmi fogyatékosság különböző esetei, Down-szindróma).
  • Az anya életét veszélyeztető egészségi ok miatt.

Hazánkban a fenn ismertetett módszerek közül a legelterjedtebb, és leginkább alkalmazott a vákuum-aspiráció. 1993. január 1-jétől törvényileg tiltották be a küretkanállal végzett műtéteket, mivel nagy mértékben veszélyeztették a nő egészségét és 30%-kal csökkentették az újabb terhesség esélyeit. Előre haladott terhességek esetén használják a gyógyszeres eljárást (só, ill. cukoroldat), valamint a hysterotomiát.

A terhesség-megszakítás kockázatai

A terhesség-megszakítás, a legbiztonságosabb és legkörültekintőbb odafigyelés mellett is, veszélyeket rejt magában. A veszélyek között vannak:

• Korai szövődmények

Például kóros vérzés, a méh falának sérülése, esetleg átfúródása. Elállíthatatlan vérzés esetén – nagyon ritkán – a méh eltávolítására is szükség lehet.

• Késői szövődmények

A magzat részeinek visszamaradása, gyulladás, esetleg meddőség. Minél előrehaladottabb egy terhesség, a terhesség megszakításnak, illetve a különféle szövődmények jelentkezésének annál nagyobb a kockázata.

• Pszichológiai következmények

A terhességmegszakításnak hosszú távú lelki, pszichológiai következményei is lehetnek.

Statisztika

Év	A terhességmegszakítások száma országosan	Év	A terhességmegszakítások száma országosan
1957	123 383	1984	82 191
1958	145 578	1985	81 970
1959	152 404	1986	83 586
1960	162 160	1987	84 547
1961	169 992	1988	87 106
1962	163 656	1989	90 508
1963	173 835	1990	90 394
1964	184 367	1991	89 931
1965	180 269	1992	87 065
1966	186 773	1993	75 258
1967	187 527	1994	74 491
1968	201 096	1995	76 957
1969	206 817	1996	76 600
1970	192 283	1997	74 564
1971	187 425	1998	68 971
1972	179 035	1999	na.
1973	169 650	2000	59 249
1974	102 022	2001	56 404
1975	96 212	2002	56 075
1976	94 720	2003	53 789
1977	89 096	2004	52 539
1978	83 545	2005	na.
1979	80 767	2006	na.
1980	80 882	2007	na.
1981	78 421	2008	44 089
1982	78 682	2009	43 200
1983	78 599	2010

Magyarországon az 1960-as 1970-es években hajtották végre a legtöbb abortuszt. A meglévő adatok csak a legális művi terhességmegszakításokra vonatkoznak, nem számolva bele a törvénytelen beavatkozásokat és a spirál, valamint gyógyszeres abortív hatást előidéző szereket. Az abortuszok száma 1956-ban nőtt meg, ekkor (1956. június 4-én) engedélyezték államilag, miután a Ratkó-törvényt feloldották. 1957-1966 között 1 642 417 abortuszt végeztek, az évenkénti átlagos szám 140-180 ezer közötti volt. Az abortuszok száma ezen a magas szinten állandósult 1973-ig, majd a fogamzásgátlók hatására csökkent és 1977-től a teherbeesés elleni védekezésnek a hormonális fogamzásgátlók szedésével történő gyakorlata terjedt el. 1967-1976 közötti tíz évben az abortusz 1 616 787 volt. Ebben az időszakban voltak évek, amikor az abortuszok száma kétszázezer fölé emelkedett, majd 1974-től a terhességmegszakítások száma folyamatosan csökkent.

Összegzés Magyarországon

1956 és 1990 között megközelítőleg 4,5 millió abortusz, terhességmegszakítás történt. Az azóta eltelt közel 21 évben újabb megközelítőleg 1,2 millió, ami persze csak a „legálist" jelenti. Óvatos becslések szerint is, 1956 óta a mai napig, az „illegális" úton elvégzettekkel együtt immár 6 millió terhességmegszakításról van szó. Az abortuszok száma csökkenést mutat ugyan, de ugyancsak csökkenő népesség mellett. Az abortuszon egyszer, vagy többször átesettek gyakrabban vetélnek el, hoznak halott magzatokat világra. A művi terhességmegszakítások aránya a teljes népesség tükrében Magyarországon az egyik legmagasabb a régióban.

Ország	Abortuszok száma (év)	A népesség százalékában
Ausztrália	84 460 (2003, becsült adat)	0,43% [1]
Kanada	105 154 (2002)	0,33% [2]
Dánia	15 567 (2003)	0,29% [3]
Franciaország	203 300 (2003)	0,34% [4]
Németország	129 650 (2004)	0,16% [5]
Japán	301 673 (2004)	0,24% [6]
Új-Zéland	18 211 (2004)	0,45% [7]
Norvégia	14 071 (2004)	0,31% [8]
Dél-Afrika	53 967 (2001)	0,12% [9]
Svédország	34 454 (2004)	0,38% [10]
Anglia	197 863 (2004)	0,33% [11]
USA	1 293 000 (2002, becsült adat)	0,44% [12]

Külső hivatkozás

• Bognár Gergely: Bioetika blog – abortusz címkével megjelölt bejegyzések
• Somfai Béla SJ: Bioetika vázlatok