Terhességmegszakítás

Emberi embrió fényképe. Az embrió elnevezés a meg nem született embert jelenti a megtermékenyüléstől a szívműködés megindulásáig, ezután magzatnak nevezik.

Ez az oldal a művi vetélésről szól. A természetes vetéléshez (latinul abortus spontaneus) lásd a Vetélés című szócikket.

Terhességmegszakítás, magzatűzés, vagy idegen szóval abortusz (latinul: Abortus arteficialis) alatt a terhesség megszakítását értjük, rendszerint a terhes nő önálló döntése után. A terhes nő megmentése céljából az orvosok által megindított mesterséges vagy művi vetélés nem tartozik ide (bár az abortus szó az orvosi szaknyelvben ezeket, és a spontán vetélést is jelenti).

Ha a terhességmegszakításnak nem állnak fenn a törvényes feltételei, akkor magzatelhajtásról beszélünk, amely bűncselekménynek számít.

Története

Ann Lohman abortőr börtöncellájában, 1878

Az ókorban

Az emberiség legrégebbi törvénykönyvei közül Hammurapi törvénykönyvének 209-214. §-ai szólnak a magzat védelméről. Például a 209. § szerint: „Ha egy awélum [szabad nemes] awélum lányát megütötte és magzatát elvetéltette vele, 10 siglum ezüstöt fizessen a magzatért.” A 210. § szerint: „Ha ez a nő meghalt, [a megütő] lányát öljék meg.” A rendelkezésekből egyértelmű a nő életének, valamint a magzat jogainak védelme, de kitűnik, hogy nem a szándékos művi terhességmegszakítást szankcionálják, illetve az is nyilvánvaló, hogy a magzat elleni bűncselekmény a vagyon elleni cselekményekkel esett egy kategóriába (vagyont vagyonért, életet életért).

A bibliai népek körében az egyértelmű magzatvédelem mellett még ismeretlen volt a művi abortusz. Az Ószövetség híres szemet szemért passzusát érdekes módon éppen egy vetélésról szóló rész vezeti fel: "Ha férfiak verekednek, és úgy meglöknek egy terhes asszonyt, hogy az idő előtt megszül, de nagyobb szerencsétlenség nem történik, akkor bírságot kell fizetni aszerint, ahogyan az asszony férje megszabja, és bírák előtt kell azt megadni. Ha viszont nagyobb szerencsétlenség történt, akkor életet kell adni életért. Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, égetést égetésért, sebet sebért, kék foltot kék foltért."

A Talmud már tartalmaz magára az abortuszra vonatkozó jogi részt is, amely lehetővé teszi a művi vetélést (a has felnyitása utáni részenkénti eltávolítással), amennyiben az állapotos nő élete a fájdalmas vajúdás miatt veszélyben forog, kivéve ha a gyermek fejének nagyobb része már világra jött, mert ebben az esetben már nem valóbb előre egyik élet a másiknál.

Hippokratész, az i. e. 460–ban született görög orvosról elnevezett orvosi eskü szövege a következőképpen hangzik: „Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kérik, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához.” Napjainkban az orvosok egy, a hippokratészi eskü alapján írt, rövidített esküt tesznek le, mely sok más kitétel mellett az idézett részt sem tartalmazza.
Voltak olyan görög filozófusok, például Platón és Arisztotelész, akik másképp gondolkodtak az emberi életről. Platón bizonyos esetekben megengedhetőnek tartotta még a megszületett csecsemő megölését is; ez a gondolkodás általános volt a spártai teljesjogú polgárok körében is (lásd Taigetosz (apothetai)).
A legkorábbi római törvénykódex, a Tizenkét táblás törvények (Kr. előtt 450 körül) megengedte az apának a fogyatékosan született gyermek vagy a nem kívánt leánygyermek megölését.

Az ókorban az abortusz nem volt általános, a gyermekgyilkosságot viszont annál szélesebb körben gyakorolták. Mindez azért volt így, mert az abortusz életveszélyes beavatkozásnak számított a nő számára is. Az abortuszra kétféle módszert ismertek: 1. mérgeket kapott a nő; 2. a nő hasára próbáltak fizikai eszközökkel hatni. Mindkét módszer gyakran a nő számára is súlyos sérüléseket vagy halált okozott.

A 20. és 21. században

Romániában 1966-1990 között volt hatályos a „Decret 770” törvény, amely egyszerre tiltotta be az anya döntésére végzett abortuszt és valamennyi fogamzásgátló eszközt. A hatályos időszakban évente 300-500 fővel nőtt az abortusz következtében elhunyt anyák száma. Az élveszületett gyermekek száma ezalatt évi 50 000-180 000-rel nőtt meg. A szigorítás egy év alatt 78%-ról 28%-ra csökkentette az abortusszal végződő várandósságok arányát, a törvény hatályon kívül helyezésekor ugyanez az arány egy év alatt 34%-ról 76%-ra nőtt fel.

Manapság az abortusz egyre több országban válik törvényileg elérhetővé, bár léteznek ezzel ellentétes tendenciák is (például Lengyelország, El Salvador, Nicaragua). Az abortuszok születésre vetített aránya csökkenő tendenciát mutat, legalacsonyabb Nyugat-Európában, legmagasabb Kelet-Európában.

Jogi szabályozás

George W. Bush aláírja az abortusztörvényt 2003-ban

Napjainkban az európai jogállamokban korlátlan, kizárólag a nő akaratától függő abortusz nem létezik. Mindenütt jogilag korlátozott abortuszrendszer létezik. Különbség a korlátozások rendszerében van. Alapvetően két megoldási mód ismeretes:

1. Az indikációs korlátozások módszerét követő országokban csak valamilyen meghatározott ok megléte esetén lehet a terhességet megszakítani (például a nő életének veszélyeztetése, a terhességet bűncselekmény okozta). Ezen országok közé sorolható: Belgium, Egyesült Királyság, Finnország, Írország, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Portugália, Spanyolország, Svájc és részben Olaszország.

2. Az időbeli korlátozások rendszerét követő országokban egy meghatározott időpontig – általában a fogamzástól számított 12 hétig – az anya szabadon dönthet a terhesség megszakításáról. Az időpont eltelte után általában csak meghatározott indikáció esetén szakítják meg a terhességet. Ezen országok közé sorolható: Ausztria, Dánia, Franciaország, Görögország, Hollandia, Norvégia, Svédország, Törökország

Világviszonylatban megállapítható, hogy a nagy népességű országok (például USA, Kína, Oroszország, Japán) követik általában a időbeli korlátozást, míg az alacsony népességűek (pl. Izrael) az indikációs korlátozást követik. Ázsiai országokban az iszlám, buddhista és hindu kultúrkörökben szigorúan ellenzik az abortuszt.

A megszakítás törvényes okai Magyarországon

• egészségügyi ok (ha a terhesség az anya életét vagy egészségét veszélyezteti; ha a magzatnak genetikai ill. egyéb károsodása van)
• ha a terhesség bűncselekmény (nemi erőszak, vérfertőzés) következménye
• ha a terhes nő súlyos válsághelyzetben van (A törvény szerint: "Súlyos válsághelyzet az, amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz.")

Az abortusz engedélyezésének folyamata Magyarországon

A magyarországi gyakorlat szerint a terhesség orvosi megállapítása után, ha a terhes nő súlyos válsághelyzetet jelöl meg okként a terhesség megszakítására, akkor a terhesség orvosi papírjaival köteles védőnői tanácsadáson megjelenni. A védőnő felvilágosítást nyújt az állami segélyek lehetőségeiről, az örökbeadásról, a fogamzásgátlásról és a terhességmegszakításról. A beszélgetést pár nappal később még egyszer megismétlik. A tanácsadáson a nőnek határozott kijelentést kell tennie arról, hogy nem kívánja megtartani a magzatot.

A várandós nő súlyos válsághelyzete olyan indok, amelyet az abortuszt engedélyező egészségügyi szolgálat a nő önbevallására hagyatkozva, a válsághelyzet mibenlétének vagy jellegének ismerete nélkül köteles elfogadni. Az önbevallás megalapozottságának előzetes vagy utólagos vizsgálatát a jogszabályok részben nem teszik lehetővé, részben nyíltan megtiltják. E körülményeket a magyar Alkotmánybíróság 1998-ban alkotmányellenesnek minősítette. Az alkotmányjogi kifogásokat a törvényhozók mostanáig (2012) nem orvosolták.

Amennyiben a terhesség megszakításának oka egészségügyi, úgy nem szükséges megjelenni a Családvédelmi Szolgálatnál. Ez esetben az adott egészségügyi ok igazolására jogosult szakorvost kell megkeresni, és ki kell töltetni vele az erre a célra használatos bizonyos "E" jelű formanyomtatvány 4. pontját, mely alatt a doktor igazolja, hogy orvosilag valóban indokolt a terhesség megszakítása. A formanyomtatvány csak aláírással, orvosi pecséttel és kórházi hosszúbélyegzővel együtt érvényes, és két példányban kell meglennie. A nőgyógyászaton ezzel a papírral kell jelentkezni a műtétre, amihez azonban még szükséges a terhességet igazoló orvosi lelet (melyen a terhességet egyszer már megállapították), ill. egy friss vércsoportmeghatározási- és vérképeredmény.

A páciens a második beszélgetés alkalmával megkapja az állami engedélyt a magzatelhajtásra, enélkül az abortusz illegális. A tanácsadás anonim. Harmadik lépésként a nő felvételt nyer a választott kórházba, ahol végrehajtják a terhességmegszakítást.

A megszakítás költségeit a nő állja, és csekken fizeti be az Országos Egészségbiztosítási Pénztár számlájára. 2007-ben ennek maximális összege 25 584 Ft. volt. Az összeg nagysága azonban a kérelmező anyagi helyzetétől is függ, illetve attól, hogy milyen szociális juttatásokban részesül. Ezekről pontos információt a Családvédelmi Szolgálat védőnője tud adni. A műtét után a nő aznap este vagy másnap távozhat a kórházból.

Ha az anya és/vagy a magzat élete veszélyben van/lesz a terhesség megtartásával, ha a magzat elhalt a méhben, ha a terhesség méhen kívüli, valamint ha a másállapot erőszakos bűntett következményeképp jött létre, a terhességmegszakítás költségeit az állam állja.

A magzatelhajtást a nő szabad akaratából a magyar állam a 12. terhességi hétig engedélyezi, afelett csak különleges orvosi indok mellett hajtható el a magzat. Ha azonban a terhes nő 18 év alatti, a terhesség megszakítása a 18. hétig engedélyezett.

A törvénytelen abortusz

A magyar Büntetőtörvénykönyv a magzat elpusztítását eszközlő cselekményt illetőleg különbséget tesz a magzat megölése és szorosabb értelemben vett elhajtása között. Amaz a magzatnak az anyaméhben megölését tételezi fel, emez idő előtti szülésnek előidézését, amely a magzat halálát okozza. A büntetésre nézve a két eset között nincs különbség.

Társadalmi megközelítés

A pro-life mozgalom tüntetése Washingtonban

• Pro life (életért) mozgalom – Ekörül azok csoportosulnak, akik számára a foganás pillanatától kezdve szent és tiszteletre méltó az emberi élet, amit óvni és védeni kell. Az orvosi és társadalmi beavatkozásoknak is az életért kell történniük, még olyan nehéz esetekben is, mint amikor az anya és a magzat élete egyszerre forog kockán; és akkor is, ha például csak az anya élete menthető meg. Vagyis az erőfeszítés közvetlenül csakis az életért történhet, és direkt sohasem irányulhat senki (még a magzat) élete ellen sem.

• Pro choice (választásért) mozgalom – Ezt azok alkotják, akik az utód elvállalásában teljes szabadságot követelnek a nőknek. Egyik érvük a nők önrendelkezési joga, amely alapján szabadon dönthet a terhesség megszakításáról vagy megtartásáról – különösen annak első harmadában. További érv, hogy az abortusz korlátozásának eredményeként megszülető nem kívánt gyermekek élete sokszor igen fájdalmas élet. A pro-choice mozgalom szerint a nőknek joguk van a legális, s ezáltal biztonságos abortuszhoz, és nem szabad őket illegális és életveszélyes abortuszra késztetni a törvények szigorításával.

Fontos tisztázandó kérdés, hogy mikortól számít a magzat embernek. Az orvosi nyelv a megtermékenyített petesejtet zigótának nevezi, amely egyetlen sejt, és a megtermékenyítést követően osztódni kezd, s ezáltal kialakul az embrió, amely elnevezés jelenti a meg nem született gyermeket a megtermékenyüléstől a szívműködés megindulásáig. Ezután, a születésig magzatról beszélhetünk. A szívműködés az embernél a fogamzást követő hatodik héten indul meg, tehát az embrionális kor hat hét, a születésig tartó magzati kor harmincnégy hétig tart.

A katolikus egyház hozzáállása

A kereszténység kialakulásakor az ókori Római Birodalomban bevett gyakorlat volt a terhességmegszakítás, az első keresztény közösségek ezzel szemben a megfogant élet védelmét hirdették. Az 80. körül keletkezett Lukács-evangélium tanúsága szerint Jézus a Szentlélektől fogant, és mint magzat is a közösséghez tartozott („felujjongott méhében a magzat” (Lk 1,41). Az első század végéről származik a másik írásos emlékünk arról, hogy a megfogant életet nem szabad elpusztítani (Didakhé). Az ezt követő kétezer év egyházi megnyilatkozásai mind ugyanezt a meggyőződést vallják: a megfogant életet nem szabad elpusztítani.

Az idők során változott a keresztény vélemény az élet kezdetével kapcsolatosan. A modern természettudomány kezdetéig a keresztények az élet kezdetét a fogantatás utáni 40. napra helyezték és ennek a feltételezésnek megfelelően a terhességmegszakítást csak a 40. nap után tekintették gyilkosságnak. A 40. nap előtti terhességmegszakítás továbbra is tilos volt, de enyhébb elbírálás alá esett.

Napjainkban a római katolikus egyház nem kíván beleszólni az élet kezdetéről szóló természettudományos vitákba, mivel az élet kezdetének pontos időpontját eldöntött kérdésnek tekinti: az emberi élet a fogantatással kezdődik és ettől kezdve az embriót személynek kell tekinteni. Így a terhesség megszakítását a fogantatás pillanatától fogva erkölcsileg rossznak minősíti. A legsúlyosabb érv, amely a terhességmegszakítás ellen szól, hogy a megfogant élet magában hordozza az emberré válás lehetőségét, és így megilleti az ember életére vonatkozó legfontosabb erkölcsi törvény védelme: az emberi élet közvetlen kioltása, és az ebben való közreműködés tilos. Ezt az elvet vallja egyébként a többi keresztény felekezet is.

„A megtermékenyítés előtt a spermium és a petesejt csak puszta lehetőség, hogy új és lényegi egységet formáljanak. A zigóta azonban egy saját élettel rendelkező individuum, egy saját identitást hordozó lényegileg egyesült, egyetlen princípium”

– (A Szent Szív Katolikus Egyetem Bioetika Központjának dokumentuma 1989.)

Statisztika

Év	Az abortuszok száma országosan	Év	Az abortuszok száma országosan	Év	Az abortuszok száma országosan	Év	Az abortuszok száma országosan
1950	1 707	1966	186 773	1982	78 682	1998	68 971
1951	1 700	1967	187 527	1983	78 599	1999	65 981
1952	1 700	1968	201 096	1984	82 191	2000	59 249
1953	2 800	1969	206 817	1985	81 970	2001	56 404
1954	16 300	1970	192 283	1986	83 586	2002	56 075
1955	35 398	1971	187 425	1987	84 547	2003	53 789
1956	82 463	1972	179 035	1988	87 106	2004	52 539
1957	123 383	1973	169 650	1989	90 508	2005	48 689
1958	145 578	1974	102 022	1990	90 394	2006	46 324
1959	152 404	1975	96 212	1991	89 931	2007	43 870
1960	162 160	1976	94 720	1992	87 065	2008	44 089
1961	169 992	1977	89 096	1993	75 258	2009	43 181
1962	163 656	1978	83 545	1994	74 491	2010	40 449
1963	173 835	1979	80 767	1995	76 957	2011	38 443
1964	184 367	1980	80 882	1996	76 600	2012	36 175http://bacsmegye.hu/kozelet/hirek/bacsmegye_csokkent_az_abortuszok_es_nott_a_szuletesek_szama_2012-ben.html
1965	180 269	1981	78 421	1997	74 564	2013

Ország	Abortuszok száma (év)	A népesség százalékában
Ausztrália	84 460 (2003, becsült adat)	0,43% [1]
Kanada	105 154 (2002)	0,33% [2]
Dánia	15 567 (2003)	0,29% [3]
Franciaország	203 300 (2003)	0,34% [4]
Németország	129 650 (2004)	0,16% [5]
Japán	301 673 (2004)	0,24% [6]
Új-Zéland	18 211 (2004)	0,45% [7]
Norvégia	14 071 (2004)	0,31% [8]
Dél-Afrika	53 967 (2001)	0,12% [9]
Svédország	34 454 (2004)	0,38% [10]
Anglia	197 863 (2004)	0,33% [11]
USA	1 293 000 (2002, becsült adat)	0,44% [12]

Az 1950 és 2011 között végzett magyarországi abortuszok éves számának diagramja.

A magyarországi várandósságok (születés és abortusz) statisztikája 1956-tól 2011-ig.

Magyarországon az 1960-as, 1970-es években hajtották végre a legtöbb abortuszt. A meglévő adatok csak a legális művi terhességmegszakításokra vonatkoznak, nem számolva bele a törvénytelen beavatkozásokat és a spirál, valamint gyógyszeres abortív hatást előidéző szereket. Az abortuszok száma 1956-ban nőtt meg, ekkor (1956. június 4-én) engedélyezték államilag, miután a Ratkó-törvényt feloldották. 1957-1966 között 1 642 417 abortuszt végeztek, az évenkénti átlagos szám 140-180 ezer közötti volt. Az abortuszok száma ezen a magas szinten állandósult 1973-ig, majd a fogamzásgátlók hatására csökkent és 1977-től a teherbeesés elleni védekezésnek a hormonális fogamzásgátlók szedésével történő gyakorlata terjedt el. 1967-1976 közötti tíz évben az abortusz 1 616 787 volt. Ebben az időszakban voltak évek, amikor az abortuszok száma kétszázezer fölé emelkedett, majd 1974-től a terhességmegszakítások száma folyamatosan csökkent. Magyarországon napjainkban minden harmadik várandósság terhességmegszakítással végződik.

1956. június 4., az 1043/1956. számú minisztertanácsi rendelet (ti. az abortuszt jogszerűvé tevő első rendelet) kihirdetésének napja óta 2012-ig Magyarországon a megfogant gyermekek 44%-át, összesen mintegy 5 785 000 gyermeket abortáltak el. Azonos idő alatt a megszületni engedett gyermekek száma közel 7 341 000. A magyarországi abortuszok éves száma csökkenést mutat ugyan, de ugyancsak csökkenő népesség mellett. A művi terhességmegszakítással végződő várandósságok aránya az Európai Unió tagországai között a 3., világviszonylatban a 8. legmagasabb.

Ma Magyarországon az abortuszok 97%-át azért végzik el, mert az állapotos nő „súlyos válsághelyzetre” hivatkozik. Az abortuszok 3%-át végzik a fennmaradó három indok valamelyike alapján: a várandós nő egészségét súlyosan veszélyeztető ok áll fenn; a magzat súlyos fogyatékosságban vagy károsodásban szenved; a fogantatás bűncselekmény következménye.

A világ legnagyobb GDP-jével bíró országaiban, a magyarországihoz hasonló jogi szabályozás mellett, ma minden negyedik vagy ötödik terhesség végződik abortusszal (pl. Norvégia, Egyesült Államok). Azon európai országok lakosságára vetítve, ahol a jogszabályok nem teszik lehetővé az abortuszt az anya súlyos válsághelyzetére hivatkozással, ez az arány minden huszadik (Írország), minden nyolcvanadik (Málta), illetve minden hatszázadik (Lengyelország).

A demográfia és az abortusz kapcsolata

Az abortusz fő oka a nem kívánt terhesség, ezért száma összefüggést mutat a fogamzásgátló módszerek elérhetővé és elfogadottá válásával. Egyes kultúrákban a terhességmegszakítást a védekezés egy formájának tekintik. Ilyen hely Kuba, ahol teljesen természetes és elfogadott, hogy az ismertté vált terhességek 60%-a végződik terhességmegszakítással. Hasonlóan nem túl ellentmondásos a megítélése Oroszországban. Az Amerikai Egyesült Államokban viszont rendkívül fontos kérdés, az emberek egy része kizárólag ezen szempont szerint szavaz politikai jelöltekre.

Bár abszolút értelemben minden egyes terhességmegszakítás csökkenti a népességnövekedést, pusztán a tiltással nem lehet tartós növekedést elérni. Illetve az abortuszok számának csökkenése leginkább a védekezés elterjedésével és hatékonyságának növelésével érhető el. A huszadik századi kommunista országokban például tipikusan silány minőségű termékek kerültek piacra, melyek növelték a nem kívánt terhességek, így az abortuszok számát is.

Az elmúlt 10 évben közel 400 ezerrel fogyatkozott meg Magyarország lakossága, ma az évi fogyás 50 ezer körül van (Kb. Hódmezővásárhely lakossága). A születési arány a megmaradáshoz szükséges 12 ezreléket sem éri el, míg a halálozás 14 ezrelékes. 1956 előtt, az ún. Ratkó-korszakban (ez a hazai demográfiai csúcs) lényegesen alatta maradt Romániának vagy az egykori Jugoszláviának. Ekkor enyhén pozitív volt a mérleg, utána végig negatív. 1957-ben (a liberalizálás nyomán) 123 ezer abortusz történt, míg 1969-ben 207 ezer (100 élve születésre 134 abortusz jutott). Az 1974-es szigorítás nyomán a 80-as években évi 80 ezer, míg 1990-91-ben évi 90 ezer. Ugyanez más oldalról: 1000 szülőképes nőre 1960-64 közt 78,3; 65-69 közt 85,1; 70-74 közt 72,0; 75-79 közt 39,1; 80-84 közt pedig 36,2 terhesség-megszakítás jutott. Ezek a mutatók messze a legrosszabbak egész Európában. A második világháború idején – amikor a magyarországi férfilakosság zöme a családjától távoli kényszerült tartózkodni – a rettenetes körülmények, anyagi és egyéb nehézségek ellenére is sokkal kedvezőbb volt a születések száma, mint a háború után. 1910 körül a születés 36,7 ezrelékes, a halálozás 24,4 ezrelékes volt, azaz a természetes szaporulat 12,3 ezrelékes.

A terhességmegszakítás módjai

Közvetett és közvetlen beavatkozások

Közvetlen művi abortuszról van szó, ha a beavatkozás célja a magzat elhajtása, közvetett művi abortuszról, ha az anya meggyógyítása, de következményeként a magzat/embrió eltávozik az anyaméhből. Nem sorolhatóak ide azon eszközök, melyek a megtermékenyült petesejt beágyazódását akadályozzák meg (méhspirál, esemény utáni tabletta), mivel az eltávozó petesejt megtermékenyült ugyan, de még nem embrió.

A terhességmegszakítás folyamata

A terhességmegszakítás Magyarországon ma műtéti úton történik. A műtét lényege a méhnyak kitágítása és a méh üregének kiürítése. A 12. hétig minden terhességmegszakítás általános érzéstelenítéssel történik, esetleg helyi érzéstelenítéssel kombinálva.

1. lépés: A méhnyak tágítása

Azoknál, akik már szültek, műszerrel: 4–12 mm átmérőjű 0,5 mm-enként vastagodó fémpálca sorozattal – egyre vastagabb pálcákat helyeznek fel a méhnyakba, és így tágítják.

Azoknál, akik még nem szültek, vagy császármetszésük volt:

• Kémiai anyagból vagy tengeri növények kiszáradt rostjaiból gyártott pálcát (ún. lamináriát) helyeznek fel, amely nedvesség hatására megduzzad; ez 6-8 óra alatt kitágítja a méhnyakat
• Gyógyszerrel, melyet a méhnyak csatornájába vagy a hüvelyboltozatba helyeznek, ami 4-5 óra alatt fellazítja a méhnyakat

2. lépés: A méh üregének kiürítése

• Vákuumszívásos módszerrel (vákuum-aspiráció): (Magyarországon ez a leggyakoribb beavatkozás.) Egy kb. 6–14 mm (a magzat nagyságától függően) átmérőjű csövet vezetnek a méhnyakba, és egy elektromos szívógép segítségével kiszívják a méh tartalmát, majd egy speciális („küret”) kanállal ellenőrzik, hogy minden magzati szövetet eltávolítottak. Szívó nélkül, előbb egy fogóeszközzel, kiveszik a nagyobb magzati részeket.

• Gyógyszeres eljárással: Gyógyszeres vagy lamináriás méhnyak tágítás után infúzióval a méh, szüléshez hasonló, összehúzódását váltják ki, ezáltal megszületik a nem életképes magzat. Mivel ez hosszú ideig is eltarthat, fájdalomcsillapításra is szükség lehet. Ez az eljárás az egész szervezetre megterhelő, ezért csak nagyon indokolt esetben hajtják végre.

• A felülről végzett abortuszok leggyakrabban alkalmazott módja az ún. hysterotomia. Ezt fejlettebb magzatok esetében használják. Nem más, mint egyfajta korai császármetszés. A nő méhét sebészeti módszerekkel felnyitják. A magzatot kiemelik a méhlepénnyel együtt. Mások elvágják a baba köldökzsinórját, amikor még a méhben van, így nem kap oxigént, és megfullad. Mivel ez a beavatkozás a terhesség késői szakaszában lehetséges, a hysterotomia indokai a következők lehetnek:
  • Olyan magzati rendellenesség, amellyel a magzat a megszületése után nem lenne életképes. (Mindez csak a terhesség 18-20. hetéig elvégzett genetikai, illetve ultrahang vizsgálat során derül ki.);
  • Ha a genetikai, vagy a fejlődést veszélyeztető, ártalmak valószínűsége az 50%-ot eléri (például értelmi fogyatékosság különböző esetei, Down-szindróma).
  • Az anya életét veszélyeztető egészségi ok miatt.

Hazánkban a fenn ismertetett módszerek közül a legelterjedtebb, és leginkább alkalmazott a vákuum-aspiráció. 1993. január 1-jétől törvényileg tiltották be a küretkanállal végzett műtéteket, mivel nagy mértékben veszélyeztették a nő egészségét és 30%-kal csökkentették az újabb terhesség esélyét. Előrehaladott terhességek esetén használják a gyógyszeres eljárást (só, ill. cukoroldat), valamint a hysterotomiát.

A terhességmegszakítás kockázatai

A terhességmegszakítás, a legbiztonságosabb és legkörültekintőbb odafigyelés mellett is veszélyeket rejt magában. Az abortuszon egyszer, vagy többször átesettek gyakrabban vetélnek el, hoznak halott magzatokat világra.
További veszélyek:

• Korai szövődmények

Például kóros vérzés, a méh falának sérülése, esetleg átfúródása. Elállíthatatlan vérzés esetén – nagyon ritkán – a méh eltávolítására is szükség lehet.

• Késői szövődmények

A magzat részeinek visszamaradása, gyulladás, esetleg meddőség. Minél előrehaladottabb egy terhesség, a terhességmegszakítással fellépő különféle szövődmények jelentkezésének annál nagyobb a kockázata.

• Pszichológiai következmények

A terhességmegszakításnak hosszú távú lelki, pszichológiai következményei is lehetnek.

Külső hivatkozás

• Bognár Gergely: Bioetika blog – abortusz címkével megjelölt bejegyzések
• Somfai Béla SJ: Bioetika vázlatok