Didakhé

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Didakhé kezdősorai egy 1056-os kéziraton

Didakhé (görög; magyarul: Tanítás), bővebb címen: „Didakhé tón dódeka aposztolón" (A 12 apostol tanítása), ókeresztény irodalmi mű, a legrégibb ránk maradt egyházi rendtartás.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feltehetőleg Szíriában keletkezett a II. század első felében, 125-150 között. Az apostoli atyák gyűjteményébe szokás sorolni. Sokáig elveszettnek hitték, míg Brüenniosz Philotheosz nikomédiai metropolita Konstantinápolyban fel nem fedezte 1873-ban a görög szöveget egy XI. századi kódexben, azóta az ókeresztény irodalom legfontosabb alkotásai közt tartják számon. Később Latin, szír, kopt és etióp fordításban is előkerült. Magyarul megjelent a Szent István Társulat kiadásában az Ókeresztény írók sorozat, 3. kötetében, melynek címe Apostoli atyák. Olvasható a 91-101. oldalon. Fordította Vanyó László.

Szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1-6. fejezetek: erkölcsi tanítás
7-10. fejezetek: a keresztelés és az Eukarisztia ünneplésének előírásai
11-15. fejezetek az egyházi tisztségviselők szolgálata
16. fejezet: ún. kis apokalipszis

Tanítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pogányok közül megtértek gyülekezetéhez fordul, s filozófiai bevezetésében az Élet és a Halál útjaival a zsidó eretnekségek szellemében foglalkozik, (Közösség szabályzata), majd ismerteti a keresztény gyülekezetek szertartásait és a belső fegyelem követelményeit, valamint az egyház akkor még laza szervezetét. Befejezése a világvége közeledtére int. Stílusa közvetlen, nem úgy, mint későbbi, jelentősen bővített kiadásáé, a Didaszkáliáé.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap