Judit könyve

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
August Riedel: Judith

A Judit könyve a katolikus Biblia egyik deuterokanonikus könyve. A héber és protestáns Bibliából kimaradt. Görög nyelven maradt fenn. A Kumránban talált írások között azonban megtalálták a héber nyelvű Judit könyvének részleteit is.

Keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a történet számos ősi nyelven él, és egy népmesén alapulhat, amit valószínűleg a Hasmoneusok korában (kb. Kr. e. 16037 között), Palesztinában jegyeztek le. Nabukodonozor Asszíria királyaként való megemlítése arra utal, hogy a könyv esetleg nem történelmi céllal íródott, bár találhatunk a leírt betöréshez történelmileg hasonlót, amit IV. Antiokhosz követett el a szöveg keletkezése előtti időben. A kortörténeti pontatlanságai miatt felvetődik, hogy nem történelmi mű, hanem tanító jelleggel írt regény a műfaja. Mások szerint másolási pontatlanságokról van szó.

Témája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Haan Antal (1827–1888): Judit és Holofernész

Judit könyve (Judit magyarul „zsidó nő”) ősi zsidó írás. A könyv elbeszélése szerint Nabukodonozor hadvezére, Holofernész hadjáratot vezetett Izráel ellen, és amikor Bethulia városához ért, hadvezére, Achior, tanácsot adott, hogy ne támadják meg, mert Isten népe van ott, hanem inkább éheztessék ki őket. Mikor az ostromlott város már majdnem megadta magát, Judit, a gyönyörű és istenfélő zsidó özvegy az ellenség táborába ment, ahol Holofernész kegyeibe férkőzött, akit megbűvölt szépségével. Judit lefejezte a részeg Holofernészt és fejével visszatért a városba, amit kitűztek a városfalra, így a zsidók megfutamították az ellenséget.

Mondanivalója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történet Juditot az istenfélő zsidók példaképeként festi le és azt mutatja be, hogy Isten megmenti népét, amikor elkötelezettségét az ellenség gúnyolja. Nabukodonozor győzelmei miatt elbizakodottá vált, mint hadvezére is, aki így válaszol a tanácsadójának aki a kiéheztetés harcmodort ajánlja: "Ki isten Nebukadnezáron kívül? Elküldi seregét és elpusztítja őket a föld színéről, nem menti meg őket Istenük." (Jud 6.2). Isten viszont kimenti népét a szorongatottságból, egy istenfélő gyenge nőt választ, hogy megmutassa a túlerő legyőzhető, és az ellenfél elbizakodottsága nem homályosíthatja el isten dicsőségét.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]