Artemisia Gentileschi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Artemisia Gentileschi
Self-portrait as the Allegory of Painting by Artemisia Gentileschi.jpg
Önarckép: A festészet allegóriája (1630 körül)

Született 1593. július 8.
Róma
Meghalt 1653.
Nápoly
Nemzetisége olasz
Stílusa barokk
Iskolái Accademia dell'Arte del Disegno
Aki hatott rá Caravaggio
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Artemisia Gentileschi témájú médiaállományokat.

Artemisia Gentileschi (Róma, 1593. július 8.Nápoly, 1653) a legismertebb festőnő a barokk korai korszakából, Caravaggio követői közül egyike a legjobbaknak. Abban a korban, amikor a festőnőket nem fogadta be a művészek közössége, ő volt az első nő, aki a firenzei művészeti akadémia (Accademia dell'Arte del Disegno) tagja lett.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Artemisia Gentileschi a neves festő, Orazio Gentileschi és Prudentia Montone első gyermeke volt. Apja a Caravaggio által teremtett festészeti iskola egyik legnagyszerűbb reprezentánsa. Artemisia apja műhelyében tanulta a rajzot, a színkeverést és a festészetet, és nagyobb tehetséget árult el, mint öccsei, akik szintén ott tanultak.

Első jelentős munkáját (Zsuzsanna és a vének) 17 évesen készítette valószínűleg apja segítségével. 1612-ben, vitathatatlan tehetsége ellenére, elutasította felvételi kérelmét a művészeti akadémia. Apja ebben az időben ismerte meg Agostino Tassit, akit szerződtetett Artemisia oktatására. A férfi visszaélt a bizalommal, s a lányt megerőszakolta. Bár házasságot ígért, ezt nem tudta betartani, ugyanis nős volt. Orazio feljelentette, s ezzel hét hónapig tartó per vette kezdetét.

Judit lefejezi Holofernészt, második változat (1620)

Mivel Tassi prostitúcióval vádolta Artemisiát, a lánynak nőgyógyászati vizsgálaton kellett részt vennie, ezenkívül tortúrának vetették alá. Az akkori hit szerint aki a tortúrán is azt vallja, amit a kínzás előtt, az igazat mond. A lány ujjait bőrszíjakkal fokozatosan szorították el, ez különösen kegyetlen büntetés volt egy festővel szemben. A per végére megállapították, hogy Tassi valóban megerőszakolta a lányt, ezenkívül eltervezte felesége megölését, Gentileschi néhány képének elrablását, és - az akkori megítélés szerint vérfertőző - viszonyt folytatott a sógornőjével. Mindezekért mindössze egy év gályarabságra ítélték, amit szintén sikerült elkerülnie.

Ezek után Artemisia nem maradhatott Rómában. Apja feleségül adta egy szerény képességű firenzei festőhöz, Pietro Vincenzo Stiattesihez, s az ifjú pár Firenzébe költözött. Ott Artemisia sikeres és elismert udvari festő lett, aki élvezte a Medici-család támogatását. Az akadémia a tagjai közé fogadta, és sok jelentős művésszel ismerkedett meg. Hosszú ideig jó kapcsolatban volt Galileo Galileivel, és rajongói közé tartozott Michelangelo unokaöccse is, aki megbízta a Casa Buonarroti festménygalériájának díszítésével.

Keresztelő Szent János születése (1635 körül)

A házaspárnak Firenzében egy lánya és négy fia született, de csak a lány, Prudenzia élte meg a felnőttkort. Annak ellenére, hogy Artemisia Firenzében rendkívül sikeres volt, költséges életmódjuk miatt sok gondja volt a hitelezőkkel és a férjével. Ezek a problémák oda vezettek, hogy 1621-ben visszatért Rómába, ahol otthont teremtett és gyermeket nevelt. Prudenzia mellett valószínűleg 1627-ben házasságon kívül született még egy lánya. Belépett az akadémia tagjai közé. Azonban művészi hírneve, erős személyisége és számos jelentős kapcsolata ellenére Róma nem váltotta be reményeit, nem kapott jelentős megrendeléseket. Valamikor 1627 és 1630 között Velencébe költözött, ahol megfestette egyetlen ismert portréját egy városi elöljáróról. 1630-ban átköltözött Nápolyba, mert a város gazdag volt műhelyekben és műpártolókban. Sok híres festő, mint Caravaggio vagy Annibale Carracci, töltötte életének egy szakaszát itt.

Artemisia második otthonának tekintette Nápolyt és később mindig visszatért ide. Mindkét lánya itt ment férjhez. 1638-ban a festőnő követte apját Angliába, I. Károly angol király udvarába, ahol Orazio udvari festő lett. Apa és lánya újra együtt dolgozott, s legfontosabb munkájuk Mária Henrietta királyné greenwichi palotájának mennyezetdekorációjának elkészítése volt. Orazio 1639-ben meghalt, és Artemisia önállóan folytatta a munkát. A polgárháború kezdetén, 1642-ben elhagyta Angliát, valószínűleg 1649-ben visszatért Nápolyba. A közbeeső évekről nincs adat. A második nápolyi periódusban Antonio Ruffo volt a mentora és legfőbb megbízója. Artemisia utolsó ismert levele 1650-ben kelt, és a festő aktív művészi életéről árulkodik. A festőnő 1653-ban hunyt el Nápolyban.

Művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jáhel és Sisera (1620)

Artemisia egész életművére rányomta bélyegét az ifjúkorában elszenvedett megaláztatás: képein keresztül állt bosszút az egész férfitársadalmon. Gyakran örökített meg tehetetlen férfiak meggyilkolását ábrázoló, vérgőzös jeleneteket, mint az 1612-ben festett Judit lefejezi Holofernészt (amelynek később elkészítette egy nagyobb méretű változatát is) és a Szépművészeti Múzeumban látható Jáhel és Sisera. De emellett festett finom és bensőséges képeket is.

Caravaggio hatása igen nagy volt egész életművére, főként az intenzív színek, a megvilágítás és az alakok beállítása terén. Mivel mind ő, mind apja Carvaggio követője volt, és sokat dolgoztak együtt, hasonlított a stílusuk. Néhány képről ma sem lehet eldönteni, melyikük munkája. De mintha Artemisia képein több lenne az érzelem, a bensőségesség.

Artemisia abban is egyedülálló volt korában, hogy nem a szokásos „női” témákat festette: portrékat, virág- és gyümölcscsendéleteket, tájképeket, hanem nagy formátumú történelmi képeket, bibliai vagy mitológiai jeleneteket. Ez eddig a férfi festők kiváltsága volt. Képeinek főszereplői gyönyörű, erős akaratú, elszánt nők, sokuknak az arcvonásai hasonlítanak Artemisia önarcképére, aki a kortársak szerint rendkívüli szépség volt.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aláírása
  • Zsuzsanna és a vének, 1610, Pommersfelden, Schönborn gyűjtemény
  • Judit lefejezi Holofernészt, 16121613, Nápoly, Capodimonte Museum
  • Szűz Mária a gyermekkel, Róma, Spada Gallery
  • Magdolna megtérése, 16151616, Firenze, Pitti-palota
  • Judit és szolgálólánya, 16181619, Firenze, Pitti-palota
  • Jáhel és Sisera, 1620, Budapest, Szépművészeti Múzeum,
  • Judit lefejezi Holofernészt, második változat, 1620, Firenze, Uffizi Gallery
  • Egy gonfaloniere arcképe, 1622, Bologna
  • Judit és szolgálólánya, 16251627, Detroit, Institute of Arts
  • Az alvó Vénusz, Princeton,
  • Eszter és Ahaszvérusz, 16281635, New York, Metropolitan Museum of Art
  • Angyali üdvözlet, 1630, Nápoly, Capodimonte Museum
  • Szent Januáriusz a pozzuoli amfiteátrumban, 16361637, Nápoly, Capodimonte Museum
  • Keresztelő Szent János születése, 16331635, Madrid, Prado Museum
  • Corisca és a szatír, 1630–1635, magángyűjtemény,
  • A béke és a művészetek diadala, Greenwich, Casa delle Delizie
  • Zsuzsanna és a vének, 1649, Brno
  • Madonna gyermekével rózsák között, 1651, Escorial

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Artemisia Gentileschi témájú médiaállományokat.