Józsué könyve

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Józsué könyve az Ószövetség egyik protokanonikus történeti könyve. Józsué neve a héber kánonban Jehosua. A könyv főszereplőjéről, Jozsuéról kapta nevét.

Mondanivalója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Józsué még Egyiptomban született, és neki, nem úgy, mint Mózesnak, megadatott, hogy belépjen az Ígéret földjére 40 év után. Mózes halála után ő lett a zsidó nép vezetője. Az ő történelmi feladata volt Kánaánba, az Ígéret földjére vinni népét. Nem véletlen, hogy ő lett a vezető, mivel ő volt annak a tizenkét kémnek az egyike, akit Mózes előre küldött, hogy kikémlelje a kánaánitákat, s később az ő javaslatára folytatták az utat Kánaán felé.

Jerikó falai a kürtszóra leomlottak

Jerikó bevétele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ott állt Izrael népe a Jordán (folyó) túl oldalán, és elhatározták Jerikó ellen vonulnak. Két kémet küldtek ki, akiket megmentett a Jerikóban élő Rácháb, elrejtette otthonában őket. A kémek megígérték meghagyják életét, ha a zsidók győznek. A nép átkelt csoda folytán a Jordánon és felsorakozott Jerikó körül. Az Úr parancsa szerint hétszer körbejárták a várost a frigyládát hordozva, és amikor meghallotta a nép a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a kőfal leomlott.

További hadjáratok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jozsué Jerikó elestekor Rácháb életét meghagyta, de senkinek sem kegyelmezett. Majd Ait és Bételt délen, majd az északi országrészt foglalja el.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]