Józsué könyve

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Józsué könyve az Ószövetség egyik protokanonikus történeti könyve. Józsué neve héber kánonban Jehosua. A könyv főszereplőjéről Jozsuéról kapta nevét.

Mondanivalója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jozsué még Egyiptomban született, és neki megadatott, hogy belépjen az Ígéret földjére 40 év után. Mózes halála után, - a hűséges segítőtárs -, Jozsué lett a nép vezetője. Az ő történeti feladata Kánaán meghódítása. Nem véletlen hogy vezető lett, mert ő volt az a tizenkét kém egyike, akiket Mózes kiküldött a kánaániták kikémlelésére, és ő és Káleb voltak ketten akik a továbbhaladást javasolták akkor. A könyv második része arról szól hogyan osztották fel a meghódított országot. Így teljesedett be Isten ígérete, melyből semmi sem hiányzott, maradéktalanul beteljesedett. Isten hűséges szolgájának vezetése alatt kapta meg ezt az ajándékot Izrael törzsei. A szerző a csodás, idealizált elemeket hangsúlyozza, minden hadisikert Jahvénak tulajdonít, az emberi tényezők háttérbe szorulnak a győzelmek bemutatásában.

Jerikó falai a kürtszóra leomlottak

Jerikó bevétele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ott állt Izrael népe a Jordán (folyó) túl oldalán, és elhatározták Jerikó ellen vonulnak. Két kémet küldtek ki, akiket megmentett a Jerikóban élő Rácháb, elrejtette otthonában őket. A kémek megígérték meghagyják életét, ha a zsidók győznek. A nép átkelt csoda folytán a Jordánon és felsorakozott Jerikó körül. Az Úr parancsa szerint hétszer körbejárták a várost a frigyládát hordozva, és amikor meghallotta a nép a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a kőfal leomlott.

További hadjáratok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jozsué Jerikó elestekor Rácháb életét meghagyta, de senkinek sem kegyelmezett. Majd Ait és Bételt délen, majd az északi országrészt foglalja el.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]