Jónás könyve

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jónást a tengerbe hajítják. A római Priscilla-katakomba ókeresztény freskója

Jónás könyve (héberül סֵפֶר יוֹנָה Széfer Jóná - Galamb) egyike a Biblia prófétai könyveinek, központi alakja mind a zsidó, mind a keresztény kánonban a kispróféták közé tartozik. Az egyik leginkább ismert bibliai történet, hála a számtalan, zömmel humoros, illetve gyermekek körében is népszerű feldolgozásának. Az Isten elhívása elől menekülő, majd saját igaza érdekében még Istennel is perlekedö próféta története. Az egyetlen prófétai könyv, melyben nem a próféciák állnak a középpontban, hanem a próféta, Jóná ben-Amittaj (יוֹנָה בֶּן־אֲמִתַּי) magatartása. A zsidó vallásban, Isten megbocsátó kegyelmének bemutatása miatt ez a Jóm kippur haftárája, a kereszténységben krisztológiai jelentősége van.

Rámutat arra, hogy Isten az egész világ Ura, és az Izráelen kívüli népek sorsa és élete sem közömbös előtte.

Tagolás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A könyv négy rövid, logikailag jól elkülönülő fejezetből áll. Számozási eltérés: a héber eredeti az 1:17-et a 2:1-nek veszi, így a héberben a 2. fejezet 10 helyett 11 versből áll.

Cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jónást elnyeli a hal. Nicholas of Verdun klosterneuburgi (Ausztria) oltárképének részlete, mozaik
  • (1. fej. Jónás engedetlensége) - Az Izraelben élő próféta azt a feladatot kapja Istentől, hogy menjen Ninivébe, Asszíria fővárosába és prófétáljon ellenük.[1] A megbízatásra a próféta különösen reagál: megpróbál elfutni előle. Lemegy Jáfóba és felszáll egy Tarsísba induló, minden bizonnyal föníciai hajóra (1-4.) A hajó elindul, ám Isten vihart bocsát rá, mire a tengerészek imádkozni kezdenek, és kezdik a tengerbe dobálni a hajón lévő eszközöket,[2] Jónás erre elbújik a fedélközben[3] és mély álomba zuhan (5.).[4] A hajósok azonban nem hagyják és sorsvetéssel akarják kideríteni a vész okát, ami természetesen Jónásra esik, aki elmond mindent és javasolja, hogy dobják a tengerbe, akkor eláll a vihar. A tengerészek ezt először visszautasítják, de mivel semmi nem segít - Istenhez való könyörgéssel -, megteszik. A vihar eláll, Jónást pedig elnyeli egy nagy hal (6-17.).
  • (2. fej. Jónás imája) - „És volt Jónás a hal belsejében[5] három napot és három éjjelt” Az Isten elől való elvettetésről, majd Isten szabadításáról való megemlékezéssel zárul. Az ima végén a hal partra teszi - szó szerint kihányja (qáé) - Jónást.
  • (3. fej. Jónás Ninivében) - Jónás másodszor is megbízatást kap Istentől ugyanarra, amit már nem utasít vissza, bemegy Ninivébe és ítéletet hirdet: „Még 40 nap és Ninive felfordíttatik!” (4.)[6] A város azonban böjtöt hirdet és megtér („a niniveiek azonban hittek Istennek”, 5.), így az ítélet elmarad.
  • (4. fej. Jónás és a tök vagy Jónás párbeszéde Istennel) - Jónás az ítélet elhalasztásán - és így a prófétai tekintélye lejáratódásán - felháborodva kivonul a városból és letelepszik, hogy lássa a fejleményeket, miközben megindokolja, miért viselkedett így (1-5.). Isten növeszt egy „tököt”, ami árnyékot ad Jónásnak (aki ennek nagyon örül), majd másnapra elszárasztja, aki ettől a hőségben - immár másodszor - meg akar halni. Isten példázata a tökről és Ninivéről (6-11.).

Szerzőség, datálás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jónás neve előfordul a 2Királyok 14:25-ben, így a hagyomány vele azonosítja a könyv főszereplőjét, és a történetet is II. Jeroboám (i. e. 786-746) korába helyezi. Hogy a könyv mennyivel ezen említés előtt vagy után született, az nem dönthető el; mások a száműzetés utánra, az 5-4. századra keltezik.

Nyelvezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egységes, folyamatosan olvasható, viszonylag könnyű, de pergő, párbeszédes héber elbeszélő szöveg, amely nem nélkülözi az iróniát sem. Ez alól kivétel a 2. rész imája, ami a zsoltárokkal paralel, rövid, tömör, nehezebb költői szöveg.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A hal az eredetiben csak nagy hal (דָּג גָדוֹל dág gádól). A Szeptuaginta a κήτος μέγα (kétosz mega) - hatalmas tengeri szörny[7] - fordítást használja, a Vulgátában már ismét piscisként (hal) szerepel. Az újszövetségi koiné a Máté 12:40-ben szintén a kétoszt, ennek vulgátabeli fordítása a cetust használja. A modern fordítások váltakoznak a hal, cet és bálna között.
kỉkỉ[8]
k
y
k
y
M2
Z2
  • A magyarban töknek fordított szó egy ismeretlen növény, eredetiben qíqájón (קִיקָיוֹן) és itt fordul elő egyetlenegyszer. Rokonságot az akkád kukkânîtum és az egyiptomi kỉkỉ (κρότων) szavakkal mutat. A kutatók valamely gyorsan növő ricinus-fajjal hozzák kapcsolatba.
  • Tarsís vagy a kis-ázsiai Tarszoszt vagy a spanyolországi partokat jelöli, Jónás heves menekülési szándéka ez utóbbit valószínűsíti. Az úgynevezett Tarsís-hajók (אֳנִיּוֹת תַּרְ‏‏שִׁי‏‏שׁ onijjót tarsís) a korban fogalomnak számító közlekedési eszközök voltak.
  • Jónás folyamatosan menekül (miközben többször is meg akar halni), illetve folyamatos ellentétben van - az ő szemszögéből nézve pogány - ám az adott helyzetben mégis mindig helyesen cselekvő tengerészekkel (1:13-16) és niniveiekkel (3:5), akik jóval istenfélőbbnek bizonyulnak nála.

Az Újszövetségben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jónást kihányja a hal; 16. századi német könyvillusztráció (Erfurt)

Jónás két evangéliumban, három helyen szerepel (Máté 12:39-41 és 16:4, Lukács 11:29-32). Ezeken a helyeken Jézus a zsidók jelkívánására válaszul, önmagára vonatkoztatva idézi Jónás próféta jelét (τὸ σημεῖον Ἱωνᾶ τοῦ προφήτου).

  • Mt 12:39 E gonosz és parázna nemzetség jelt kiván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele. (~16:4, Lk 11:29)
  • Lk 11:30 Mert miképpen Jónás jelül volt a ninivebelieknek, azonképpen lesz az Ember Fia is e nemzetségnek.
  • Mt 12:40 Mert amiképpen Jónás három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában (en té koilia tu kétusz), azonképpen az Ember Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában.
  • Mt 12:41 Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek Jónás prédikálására; és íme nagyobb van itt Jónásnál. (~ Lk 11:32)

Feldolgozásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarul leghíresebb Babits Mihály Jónás könyve (1938)[9] és Jónás imája (1939)[10] című költeménye. Petrovics Emil 1966-ban oratóriumot komponált a két költeményre. Az Irodalmi Színpad 1971. október 25-én mutatta be a könyvből készült darabot. [11]. 2005. november 21-én is bemutatták a darabot, a Nemzeti Táncszínházban. [12]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. „Menj Ninivébe... és kiálts ellene!”, 1:2
  2. kélím, kelé - eszköz, felszerelés a szó legtágabb értelmében, így lehet a hajó rakománya vagy maga a hajófelszerelés is
  3. jarketé hasszefíná - a hajó legeldugodtabb / legvédettebb része
  4. tardémá - nem közönséges álom, hanem kómaszerű, teljes öntudatlanság
  5. be-méá, lit. beleiben
  6. neh`páchet - háfach: megfordítani; Lxx: καταστρατήσεται katasztratészetai - katasztrófa éri
  7. Ketea, képekkel, irodalmi példákkal
  8. szerk.: Erman, Adolf & Grapow, Hermann: Wörterbuch der Aegyptischen Sprache., Im Auftrage der Deutschen Akademien (óegyiptomi és német nyelven), Berlin: Akademie Verlag (1971)  I. 109. o.
  9. Babits: Jónás könyve
  10. Babits: Jónás imája
  11. (rendező: Huszár Klára; főbb szereplők: Verdes Tamás, Sinkovits Imre, Somhegyi György)[1]
  12. (rendező: Szerednyey Béla; főbb szereplők: Varga Miklós, Makrai Pál, Keresztes Ildikó, Kautzky Armand)[2]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ginsburg, David: עשרים וארבעה ספרי הקדש (Esrim v'arba'a Sifre ha-Qodesh, m'daviqim hetav al pi ha-masorah v'al pi d'phusim rishonim im chilluphim v'hagahot min kitve jad atiqim v'targumim j'senim). The Society for Distributing Hebrew Scriptures., Edgware, Middx., 1997.
  • The Greek New Testament. Ed. by Kurt & Barbara Aland et al. 3rd, corrected ed., United Bible Societies, Stuttgart, (1966, 1968, 1975) 1983. ISBN 3438051117
  • Biblia, magyar nyelvre fordította Károli Gáspár. Magyar Bibliatanács, Budapest, 1991.