Jónás könyve

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jónást a tengerbe hajítják. A római Priscilla-katakomba ókeresztény freskója.

Jónás könyve (héberül סֵפֶר יוֹנָה Széfer Jóná - Galamb) egyike a Biblia prófétai könyveinek, mind a zsidó, mind a keresztény kánonban a Kispróféták közé tartozik. Az egyik leginkább ismert bibliai történet, hála számtalan, zömmel humoros, illetve gyermekek körében népszerű feldolgozásának. Az Isten elhívása elől menekülő, majd saját igaza érdekében még Istennel is perbe szálló próféta története. Az egyetlen prófétai könyv, melyben nem a próféciák állnak a középpontban, hanem a próféta, Jóná ben-Amittaj (יוֹנָה בֶּן־אֲמִתַּי) magatartása. A zsidó vallásban, Isten megbocsátó kegyelmének bemutatása miatt ez a Jóm kippur haftárája, a kereszténységben krisztológiai jelentősége van.

Könyve rámutat arra, hogy Isten az egész világ Ura, és az Izráelen kívüli népek sorsa és élete sem közömbös előtte.

Tagolás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A könyv négy rövid, logikailag jól elkülönülő fejezetből áll. Számozási eltérés: a héber eredeti az 1:17-et a 2:1-nek veszi, így a héberben a 2. fejezet 10 helyett 11 versből áll.

Cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jónást elnyeli a hal. Nicholas of Verdun klosterneuburgi (Ausztria) oltárképének részlete, mozaik.
  • (1. fej. Jónás engedetlensége) - Az Izraelben élő próféta azt a feladatot kapja Istentől, hogy menjen Ninivébe, Asszíria fővárosába és prófétáljon ellene.[1] A megbízatásra a próféta különösen reagál: megpróbál elfutni előle. Lemegy Jáfóba és felszáll egy Tarsísba induló, minden bizonnyal föníciai hajóra (1-4.) A hajó elindul, ám Isten vihart bocsát rá, mire a tengerészek imádkozni kezdenek, valamint kezdik a tengerbe dobálni a hajón lévő eszközöket,[2] Jónás erre elbújik a fedélközben[3] és mély álomba zuhan (5.).[4] A hajósok azonban nem hagyják és sorsvetéssel akarják kideríteni a vész okát, ami természetesen Jónásra esik, aki elmond mindent és javasolja, hogy dobják a tengerbe, akkor eláll a vihar. A tengerészek ezt először visszautasítják, de mikor semmi nem segít - Istenhez való könyörgéssel -, megteszik. A vihar eláll, Jónást pedig elnyeli egy nagy hal (6-17.).
  • (2. fej. Jónás imája) - „És volt Jónás a hal belsejében[5] három napot és három éjjelt” Az Isten elől való elvettetésről, majd Isten szabadításáról való megemlékezéssel zárul. Az ima végén a hal partra teszi - szó szerint kihányja (qáé) - Jónást.
  • (3. fej. Jónás Ninivében) - Jónás másodszor is megbízatást kap Istentől ugyanarra, amit már nem utasít vissza, bemegy Ninivébe és ítéletet hirdet: „Még 40 nap és Ninive felfordíttatik!” (4.)[6] A város azonban böjtöt hirdet és megtér („a niniveiek azonban hittek Istennek”, 5.), így az ítélet elmarad.
  • (4. fej. Jónás és a tök vagy Jónás párbeszéde Istennel) - Jónás az ítélet elhalasztásán - és így a prófétai tekintélye lejáratódásán - felháborodva kivonul a városból és letelepszik, hogy lássa a fejleményeket, miközben megindokolja, miért viselkedett így (1-5.). Isten növeszt egy „tököt”, ami árnyékot ad Jónásnak (aki ennek nagyon örül), majd másnapra elszárasztja, aki ettől a hőségben - immár másodszor - meg akar halni. Isten példázata a tökről és Ninivéről (6-11.).

Szerzőség, datálás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jónás neve előfordul a 2Királyok 14:25-ben, így a hagyomány vele azonosítja a könyv főszereplőjét, és a történetet is II. Jeroboám (i. e. 786-746) korába helyezi. Hogy a könyv mennyivel ezen említés előtt vagy után született, nem dönthető el, mások a száműzetés utánra, az 5-4. századra keltezik.

Nyelvezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egységes, folyamatosan olvasható, viszonylag könnyű, de pergő, párbeszédes héber elbeszélő szöveg, amely nem nélkülözi az iróniát sem. Ez alól kivétel a 2. rész imája, ami a zsoltárokkal paralell, rövid, tömör, nehezebb költői szöveg.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A hal az eredetiben csak nagy hal (דָּג גָדוֹל dág gádól). A Szeptuaginta a κήτος μέγα (kétosz mega) - hatalmas tengeri szörny[7] - fordítást használja, a Vulgátában már ismét piscis-ként (hal) szerepel. Az újszövetségi koiné a Máté 12:40-ben szintén a kétosz-t, ennek vulgátabeli fordítása a cetus-t használja. A modern fordítások váltakoznak a hal, cet és bálna között.
kỉkỉ[8]
k
y
k
y
M2
Z2
  • A magyarban tök-nek fordított szó egy ismeretlen növény, eredetiben qíqájón (קִיקָיוֹן) és itt fordul elő egyetlenegyszer. Rokonságot az akkád kukkânîtum és az egyiptomi kỉkỉ (κρότων) szavakkal mutat. A kutatók valamely gyorsan növő ricinus-fajjal hozzák kapcsolatba.
  • Tarsís vagy a kis-ázsiai Tarszoszt vagy a spanyolországi partokat jelöli, Jónás heves menekülési szándéka ez utóbbit valószínűsíti. Az úgynevezett Tarsís-hajók (אֳנִיּוֹת תַּרְ‏‏שִׁי‏‏שׁ onijjót tarsís) a korban fogalomnak számító közlekedési eszközök voltak.
  • Jónás folyamatosan menekül (miközben többször is meg akar halni), illetve folyamatos ellentétben van - az ő szemszögéből nézve pogány - ám az adott helyzetben mégis mindig helyesen cselekvő tengerészekkel (1:13-16) és niniveiekkel (3:5), akik jóval istenfélőbbnek bizonyulnak nála.

Az Újszövetségben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jónást kihányja a hal. 16. századi német könyvillusztráció (Erfurt)

Jónás két evangéliumban, három helyen szerepel (Máté 12:39-41 és 16:4, Lukács 11:29-32). Ezeken a helyeken Jézus a zsidók jelkívánására válaszul, önmagára vonatkoztatva idézi Jónás próféta jelét (τὸ σημεῖον Ἱωνᾶ τοῦ προφήτου).

  • Mt 12:39 E gonosz és parázna nemzetség jelt kiván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele. (~16:4, Lk 11:29)
  • Lk 11:30 Mert miképpen Jónás jelül volt a ninivebelieknek, azonképpen lesz az Ember Fia is e nemzetségnek.
  • Mt 12:40 Mert amiképpen Jónás három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában (en té koilia tu kétusz), azonképpen az Ember Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában.
  • Mt 12:41 Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek Jónás prédikálására; és íme nagyobb van itt Jónásnál. (~ Lk 11:32)

Feldolgozásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarul leghíresebb Babits Mihály Jónás könyve (1938)[9] és Jónás imája (1939)[10] című költeménye. Petrovics Emil 1966-ban egy oratóriumot komponált e két költeményre. Az Irodalmi Színpad 1971. október 25-én mutatta be a könyvből készült darabot. [11]. 2005. november 21-én is bemutatták a darabot, a Nemzeti Táncszínházban. [12]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. „Menj Ninivébe... és kiálts ellene!”, 1:2
  2. kélím, kelé - eszköz, felszerelés a szó legtágabb értelmében, így lehet a hajó rakománya vagy maga a hajófelszerelés is
  3. jarketé hasszefíná - a hajó legeldugodtabb / legvédettebb része
  4. tardémá - nem közönséges álom, hanem kómaszerű, teljes öntudatlanság
  5. be-méá, lit. beleiben
  6. neh`páchet - háfach: megfordítani; Lxx: καταστρατήσεται katasztratészetai - katasztrófa éri
  7. Ketea, képekkel, irodalmi példákkal
  8. szerk.: Erman, Adolf & Grapow, Hermann: Wörterbuch der Aegyptischen Sprache., Im Auftrage der Deutschen Akademien (óegyiptomi és német nyelven), Berlin: Akademie Verlag (1971)  I. 109. o.
  9. Babits: Jónás könyve
  10. Babits: Jónás imája
  11. (rendező: Huszár Klára; főbb szereplők: Verdes Tamás, Sinkovits Imre, Somhegyi György)[1]
  12. (rendező: Szerednyey Béla; főbb szereplők: Varga Miklós, Makrai Pál, Keresztes Ildikó, Kautzky Armand)[2]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ginsburg, David: עשרים וארבעה ספרי הקדש (Esrim v'arba'a Sifre ha-Qodesh, m'daviqim hetav al pi ha-masorah v'al pi d'phusim rishonim im chilluphim v'hagahot min kitve jad atiqim v'targumim j'senim). The Society for Distributing Hebrew Scriptures., Edgware, Middx., 1997.
  • The Greek New Testament. Ed. by Kurt & Barbara Aland et al. 3rd, corrected ed., United Bible Societies, Stuttgart, (1966, 1968, 1975) 1983. ISBN 3438051117
  • Biblia, magyar nyelvre fordította Károli Gáspár. Magyar Bibliatanács, Budapest, 1991.