Illés apokalipszise
| Illés apokalipszise | |
 | |
| Nyelv | kopt |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Illés apokalipszise témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Illés apokalipszise egy névtelen apokrif, amelyet egy angyal által adott kinyilatkoztatásként mutatnak be. Ma az Apokalipszisnek két változata ismert: kopt (keresztény, csak töredékek) és héber (zsidó). A cím Illés szövegen belüli említéséből származik, bár nincs más ok azt feltételezni, hogy ő a szerző.
Illés és Szofóniás apokalipszisei[szerkesztés]
A két mű rövid leírása[szerkesztés]
Illés apokalipszise egy „mozaik” apokalipszis, különböző jövendölések töredékeinek összeillesztett együttese. Egy gonosz királyról szól, aki új háborúkat indít Egyiptomban. Nyugatról azonban felkel egy király, aki ordító oroszlánként jár a tengeren, és megöli az igazságtalan királyt. Ezt követően zavaros időszak köszönt Egyiptomra. Három perzsa király megütközik négy asszír királlyal, akiket a végén legyőznek. A perzsa királyok megparancsolják, hogy öljék meg a pogányokat és állítsák helyre a szent Templomokat. Egy virágzó korszak után az igaz királynak köszönhetően Jeruzsálemben fellép az Antikrisztus, a törvénytelenség fia, aki számos csodát visz végbe, megvalósítva a Felkent által beteljesített dolgokat. Tabitha, a szűz azonban leleplezi őt, majd Illés és Hénok is. Az Antikrisztus elpusztítja Isten tanúit és számos más szentet is. A végén azonban elérkezik a Messiás, hogy megmentse az életben maradtakat. Illés és Hénok, miután visszanyerték szellemi testüket, megölik a törvénytelenség fiát. A Messiás eljön, hogy ezer évig uralkodjon a szentekkel a megújult földön. J. M. ROSENTHIEL úgy gondolja, hogy az Antikrisztus legendájának történelmi háttere a Hasmoneus-időszak. Az Antikrisztus II. Hürkánosszal azonosítható, a szűz Tabitha pedig a qumráni közösséggel.[1]
Szofóniás apokalipszise egy hiányos elbeszélést tartalmaz, és az elítéltek, meg az igazak helyére tett utazásról szól. A pokolban az utazó a Vádló kezében egy tekercset lát, amelyre fel vannak írva vétkei, egy másikra pedig jótettei. Az igazak helyén szemléli az ősatyákat és hallja, ahogy az igazak közbenjárnak az elítéltekért. A szerző nem kizárólag a lelkek tartózkodási helyét írja le, hanem azt az utazást is, amit a lelkeknek meg kell tenniük. A csónakkal történő megérkezés az elítéltek helyére, a jó és a rossz cselekedetek mérlegelése elárulja, hogy a szerzőt az egyiptomi gondolkodás befolyásolta. Az igazak közbenjárása az elítéltekért jelentősen hozzájárult a purgatórium tanának kifejlődéséhez.
Magyar szövegkiadás[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ J.M. ROSENTHIEL, L'Apocalypse d'Elie, Paris 1972
Külső hivatkozások[szerkesztés]
