Holt-tengeri tekercsek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Qumran. Ahol megtalálták a tekercseket

A holt-tengeri tekercsek első darabjait 1947-ben beduin kecskepásztor (Muhammad Ahmed el-Hamed - becenevén ed-Dib, vagyis farkas) találta (állítása szerint viszont 1945-ben találta, azóta sátrában rejtegette) a Qumrán hegység egyik barlangjában. A későbbiekben - beduin sírrablók és hivatásos régészek egyaránt - további barlangokat fedeztek fel, összesen tizenegyet. A legelső tekercsek az 1-es barlangból kerültek elő. Legnagyobb jelentősége a 4-es barlangban talált Ézsaiás tekercsnek van, amely 7,34 méter hosszú és szerencsére egészen jó állapotban maradt ránk. A leghosszabb tekercset (amely szintén jó állapotú) templomtekercsnek hívják. Az alapjául szolgáló borjúbőr kikészítéséhez a Holt-tenger vízét használták, tehát helyi eredetű. A többi tekercs kevésbé volt ilyen szerencsés. Összesen kb. 900 tekercs került elő. A tekercseket hosszúkás (60 cm magas) agyagkorsók őrizték, melyeket viasszal légmentesen lezártak, ez garantálta azt, hogy ilyen hosszú időn át fennmaradhattak.

Mivel a beduinok nem tudták a tekercseket hasznosítani, azok meglehetősen kalandos körülmények között jutottak el a Palesztinai Régészeti Múzeumba, majd az izraeli Könyv Szentélyébe, amelyet a tekercsek őrzésére emeltek. Mivel az akkori politikai helyzet nagyon instabil volt, a tekercseken végzett kutatás nagyon lassan haladt előre. A különféle nemzetiségű (7 tagú) tudósokból álló első kutatócsoport munkáját a tekercsek körüli szenzációhajhászat is számos alkalommal megzavarta.

A tekercsek anyaga többségében pergamen illetve papirusz, ám az emberiség történelmében egyedülálló módon az egyik barlangban vörösréz tekercspárost is találtak. Sehol a világon nem volt erre példa még. Az írások nyelve nagyrészt héber, de néhány görög, illetve arámi nyelvűt tartalmaz, korban pedig a i. e. 2. század és az i. sz. 1. század között készültek.

Az idővel egymás után előkerülő több száz tekercs egy része tönkrement (egyes darabokat még a felfedezés idején a beduinok égettek el), illetve darabkái összekeveredtek, így egy gigantikus kirakósjáték összeillesztéséhez hasonlított a mai napig folyó összeillesztési munka.

A tekercsek és töredékek jelölési rendszerében az első szám a barlangot jelöli, amelyben megtalálták, a második a tudósok által hozzárendelt sorszám vagy rövidítés [1]

.

A Holt-tengeri tekercsek jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A holt-tengeri tekercsek kiállított darabjai
A Könyv Szentélye, a tekercsek bemutatására épült múzeum

A tekercsek többféle témában íródtak, az Eszter könyve kivételével a teljes Ótestamentumot tartalmazza héber nyelven. Mivel az Ótestamentumot a tekercsek felfedezése előtt csak a középkori (910. századi) másolatokból ismertük, a felfedezés nagy fontosságú. A bibliai kéziratokon kívül apokrif vallásos szövegek és pszeudepigrafikus (ál-szerzőségű) iratok is előkerültek, mint az Újszövetségben is idézett Énokh könyve, Józseffel, Amrámmal és Mózessel kapcsolatos fiktív történetek, és néhány apokrif zsoltár is [2].

Kiállítása, közzététele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1968 előtt a tekercsek nagy részét a Jordánia által igazgatott jeruzsálemi Rockefeller Múzeumban őrizték – mivel a kumráni lelőhely akkoriban Ciszjordániához tartozott –, ám a hatnapos háború során ezek átkerültek az Izrael Múzeum egy külön erre a célra emelt épületbe, a Könyv Szentélyébe [3]. Jordánia panaszt nyújtott be az UNESCO-nál, követelve a tekercsek visszaszolgáltatását, s 2009-ben az éppen Torontóban kiállított tizenhét tekercs[4] lefoglalását kérték, ám Kanada nem avatkozott be a két ország vitájába [5].

A San Diego-i Természettudományi Múzeum 27 tekercset állított ki 2007-ben, ez volt a legnagyobb tárlat – a közönség tíz, még soha sem látható tekerccsel is találkozhatott itt [6] [7]. A Templomtekercs egy 40 centiméteres darabja Magyarországon is látható volt 2009-ben, a Szépművészeti Múzeum A Szentföld öröksége című tárlatán [8].

2008-ban indult az a projekt, melynek során a tekercsek új eljárással szkennelt, nagy felbontású képeit az interneten is közzétették [9] [10]. Az Izraeli Régészeti Hivatal (Israel Antiquities Authority, IAA) és a Google izraeli kutatási-fejlesztési központja közötti együttműködés során 2011. szeptemberében készültek el az 1200 megapixeles felvételek, amelyek az elhalványult írásjeleket újra láthatóvá tették. A netre került az Ézsaiás-tekercs (1QIsa) (az angol fordítás a mondatokra kattintva olvasható), a Templomtekercs (11Q20), a Háborús tekercs (1QM), a kumráni közösségi szabályzat (IQS), valamint a Habakuk-tekercs magyarázata.[11]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fröhlich Ida: A qumráni szövegek magyarul, Szent István Társulat, 2000 (ISBN 963-04-9846-4)
  • Amuszin, I. D.: A holt-tengeri tekercsek és a qumráni közösség, Budapest, Gondolat Kiadó, 1986
  • Charlesworth, James H.: Jézus és a holt-tengeri tekercsek, Szeged, Agapé Kft. 1999
  • Komoróczy Géza: Kiáltó szó a pusztában – A Holt-tengeri tekercsek, Budapest, Osiris Kiadó, 1998
  • Vermes Géza: A qumráni közösség és a holt-tengeri tekercsek története, Budapest, Osiris, 1998
  • Michael Beigent - Richard Leigh: Mi az igazság a holt-tengeri tekercsek körül?,Holnap Kiadó, 1994 ISBN 963-346-073-5

IPM havilap 2013 3.szám, Március

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]