Quintus Septimius Florens Tertullianus
| Tertullianus | |
| Római Birodalom Patrisztika |
|
 |
|
| Született | 160 körül |
| Meghalt | 225 körül |
| Érdeklődés | teológia |
Quintus Septimius Florens Tertullianus (kb. 160 – kb. 225) patrisztikus gondolkodó, az apologéták egyike. A korai egyház egyik legfontosabb és legbefolyásosabb személyisége.
Karthágóból származott. A hagyományok alapján apja egy tehetős római katonatiszt volt, ő pedig jogi tanulmányokat végzett Rómában, amelynek befejezése után ügyvéd lett. Rómában 195 körül megkeresztelkedett és visszatért szülővárosába, ahol minden tehetségét az egyház szolgálatába állította.
Művei közül két apológia és egy dialógus maradt fenn, amelyek dogmatikai és gyakorlati erkölcsi kérdéseket tárgyalnak, továbbá sok hitvédelmi és vitairata. Élesen küzdött a gnosztikus dualizmus ellen. [1]
Az ördöggel folytatott harcként ecsetelte a keresztény életet. Írásainak egy része a pogány világban élő keresztények helyes viselkedésével foglalkozik. Azt követelte, hogy a keresztények maradjanak makulátlanok a világ romlottsága közepette.
Hosszú ideig az egyházon belülről hirdette a montanizmust, majd később kilépett és az egyházat mint világias, intézményesített és szégyenbe jutott közösséget elítélte. Annak ellenére, hogy élete végén már nem volt az egyház tagja, továbbra is erősen hatott a későbbi nyugati teológiára. [2]
