Markión

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Markión (görögül Μαρκίων Σινώπης, 75145) kisázsiai kereskedőből lett, a történelmi egyházak által eretneknek nevezett hitszónok, aki gnosztikus, platonista eredetű, a későbbi manicheusok, bogumilok és katárok tanaihoz hasonló tanításaival egy több mint 300 évig élő egyházat alapított meg, számos hívővel az egész akkori Római Birodalom területén. Tanításának egyik fő gondolata az volt, hogy Jézus egy addig ismeretlen istent nyilvánított ki, mely a Héber Biblia istenével ellentétben, nem volt féltékeny, haragos vagy törvénykező. Szerinte a héberek istene által teremtett anyagi világ hibás és csak a szenvedések helye, így teremtője is csupán egy kontárkodó, rosszindulatú démiurgosz, azaz ördög lehetett. Ennek megfelelően Jézus sem a zsidók által várt Messiás volt, hiszen az egy hódítónak és politikai vezetőnek kellett volna hogy legyen, hanem Ő egy, a Teremtőnél nagyobb isten küldöttje volt, akinek a szerepe ennek, a Héber Biblia istenétől különböző jellegű, a fény és a tiszta eszme transzcendens (~tapinthatatlan) istenének kinyilatkoztatása volt. Jézus istene indulatoktól és haragtól mentes, teljesen jóindulatú. Jézus küldetése tehát az volt, hogy a hívőket az Ószövetség véges, haragos teremtőistene elnyomásából kivezesse. Hitük szerint Krisztus nem volt igazából ember, és nem ténylegesen halt meg a keresztfán, hanem teste mintegy jelenésszerű, anyagtalan volt. Ezt a nézetet Tertullianus hevesen támadta a „De Carne Christi”-ben.