Khalkédóni zsinat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Khalkédóni zsinat
Dátum 451. október 8. - november 1.
Elismerte katolikus egyház, ortodox egyházak, anglikán egyház, evangélikus egyházak, és a legtöbb protestáns felekezet
Előző zsinat Epheszoszi zsinat
Következő zsinat Második konstantinápolyi zsinat
Összehívó Marcianus császár
Elnöklő I. Leó pápa (legátusai, Paschasinus és Lucentius által); Konstantinápolyi Anatolius
Résztvevők 500-600
Viták témája Monofizitizmus, Jézus Krisztus isteni és emberi természete (hüposztatikus egység), a "rablózsinat" elítélése
Dokumentumok és nyilatkozatok Khalkédóni hitvallás, Eutükhész és Jakob Dioszkorosz elítélése, 28 kánon (a 28. vitatott)
Időrendi lista

A khalkédoni (khalkedóni, kalkedoni, kalcedoni, chalcedoni) zsinat a kereszténység negyedik egyetemes zsinata, amelyet 451. október 8. és november 1-je között tartottak Khalkédónban, a kis-ázsiai Bithünia egyik városában (ma a Boszporusz ázsiai oldalán lévő Kadıköy kerület, amely egyesült Isztambullal).

Nagy Szent Leó pápa kérésére a monofizitizmus elítélésére hívta össze 451. május 17-én Marcianus császár. Helyéül először Nikaiát jelölte ki, majd inkább a főváros közelében lévő Khalkédónt választotta. A zsinati tanácskozás helye Szent Eufémia vértanú-szűz temploma volt. A hagyomány szerint 600, valójában valószínűleg kevesebb résztvevője volt, de az első vatikáni zsinatig mindenképpen ez volt a legnépesebb. Elnökségét 5 pápai legátus, irányítását 6 császári biztos látta el.

A megnyitó ülésen 451. október 8-án mindjárt számon kérték az alexandriai Dioszkoroszt az úgynevezett "rablózsinatért". A második ülésen fölolvasták a nikaiai hitvallást és Leó pápa levelét a hüposztatikus egységről (Leó "Tomus"-a). Az atyák „Ez a szentatyák és az apostolok hite. Mi is ezt hisszük. Leó által Péter szólt!” fölkiáltással egyhangúlag elfogadták a pápa tanítását. Október 13-án a harmadik ülésen elítélték és megfosztották hivatalától Dioszkoroszt, s bár a pápai legátusok nem akartak új hitvallást, 23 püspök október 22-én mégis benyújtott egy új formulát, amit az atyák egyhangúlag elfogadtak. Október 25-én a hatodik ülésen Markianosz császár és Pulcheria császárnő is jelen volt, és a császár kérésére a zsinat 28 fegyelmi kánont is megfogalmazott. A 28. meghatározta Konstantinápoly pátriárkai székének rangját: joghatóság tekintetében egyenrangú Rómával, rangban a második helyen áll Jeruzsálem, Alexandria és Antiochia előtt, amellyel az első konstantinápolyi zsinat 3. kánonját akarták megújítani. A záróülésen a pápa legátusai e 28. kánon ellen kifejezetten, de hiába tiltakoztak. I. Leó pápa a zsinati határozatokat megerősítő leveleiben ezt a kánont nem hagyta jóvá, a nikaiai zsinat 6. kánonjára hivatkozva hagyományellenesnek nevezte, és egy pápai rendelettel törölte a zsinat kánonjaiból. Konstantinápoly püspöke, Anatolius pedig bocsánatkérő levelet írt Leó pápának az újító kísérlet miatt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar katolikus lexikon
  • Hubert Jedin: A zsinatok története. Budapest, 1998.