Khalkédóni zsinat
| Khalkédóni zsinat | |
| Dátum | 451. október 8. - november 1. |
| Elismerte | katolikus egyház, ortodox egyházak, anglikán egyház, evangélikus egyházak, és a legtöbb protestáns felekezet |
| Előző zsinat | Epheszoszi zsinat |
| Következő zsinat | Második konstantinápolyi zsinat |
| Összehívó | Marcianus császár |
| Elnöklő | I. Leó pápa (legátusai, Paschasinus és Lucentius által); Konstantinápolyi Anatolius |
| Résztvevők | 500-600 |
| Viták témája | Monofizitizmus, Jézus Krisztus isteni és emberi természete (hüposztatikus egység), a "rablózsinat" elítélése |
| Dokumentumok és nyilatkozatok | Khalkédóni hitvallás, Eutükhész és Jakob Dioszkorosz elítélése, 28 kánon (a 28. vitatott) |
| Időrendi lista | |
A khalkédoni (khalkedóni, kalkedoni, kalcedoni, chalcedoni) zsinat a kereszténység negyedik egyetemes zsinata, amelyet 451. október 8. és november 1-je között tartottak Khalkédónban, a kis-ázsiai Bithünia egyik városában (ma a Boszporusz ázsiai oldalán lévő Kadıköy kerület, amely egyesült Isztambullal).
Nagy Szent Leó pápa kérésére a monofizitizmus elítélésére hívta össze 451. május 17-én Marcianus császár. Helyéül először Nikaiát jelölte ki, majd inkább a főváros közelében lévő Khalkédónt választotta. A zsinati tanácskozás helye Szent Eufémia vértanú-szűz temploma volt. A hagyomány szerint 600, valójában valószínűleg kevesebb résztvevője volt, de az első vatikáni zsinatig mindenképpen ez volt a legnépesebb. Elnökségét 5 pápai legátus, irányítását 6 császári biztos látta el.
A megnyitó ülésen 451. október 8-án mindjárt számon kérték az alexandriai Dioszkoroszt az úgynevezett "rablózsinatért". A második ülésen fölolvasták a nikaiai hitvallást és Leó pápa levelét a hüposztatikus egységről (Leó "Tomus"-a). Az atyák „Ez a szentatyák és az apostolok hite. Mi is ezt hisszük. Leó által Péter szólt!” fölkiáltással egyhangúlag elfogadták a pápa tanítását. Október 13-án a harmadik ülésen elítélték és megfosztották hivatalától Dioszkoroszt, s bár a pápai legátusok nem akartak új hitvallást, 23 püspök október 22-én mégis benyújtott egy új formulát, amit az atyák egyhangúlag elfogadtak. Október 25-én a hatodik ülésen Markianosz császár és Pulcheria császárnő is jelen volt, és a császár kérésére a zsinat 28 fegyelmi kánont is megfogalmazott. A 28. meghatározta Konstantinápoly pátriárkai székének rangját: joghatóság tekintetében egyenrangú Rómával, rangban a második helyen áll Jeruzsálem, Alexandria és Antiochia előtt, amellyel az első konstantinápolyi zsinat 3. kánonját akarták megújítani. A záróülésen a pápa legátusai e 28. kánon ellen kifejezetten, de hiába tiltakoztak. I. Leó pápa a zsinati határozatokat megerősítő leveleiben ezt a kánont nem hagyta jóvá, a nikaiai zsinat 6. kánonjára hivatkozva hagyományellenesnek nevezte, és egy pápai rendelettel törölte a zsinat kánonjaiból. Konstantinápoly püspöke, Anatolius pedig bocsánatkérő levelet írt Leó pápának az újító kísérlet miatt.
Források [szerkesztés]
- Magyar katolikus lexikon
- Hubert Jedin: A zsinatok története. Budapest, 1998.
|
||||||||||||||||||||
