Marcianus bizánci császár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marcianus
Solidus Marcian RIC 0509.jpg
Marcianus győzelmeit ünneplő aranypénze

Bizánci császár
Uralkodási ideje
450 – 457. január 27.
Elődje II. Theodosius
Utódja I. Leó
Életrajzi adatok
Teljes neve Flavius Marcianus
Született
392
Illyricum
Elhunyt
457. január 27. (64 évesen)
Nyughelye Szent Apostolok templom, Konstantinápoly
Házastársa Pulcheria
Gyermekei Marcia Euphemia

Marcianus, görögösen Markianosz (392457. január 27.), (uralkodott 450. augusztus 25.457. január 27.) keletrómai császár volt.

Karrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alacsony sorban, valamikor 390-392 körül született Thracia vagy Illyricum vidékén. Első állomáshelye a thrakiai Philippopolisz (Plovdiv) volt. Az alán Ardabur, majd fia, a nagyhatalmú Aspar alatt szolgált hosszú időn keresztül, és magas rangokra emelkedett. A 421-422-es perzsák elleni hadjáraton részt vett ugyan, de úgy tűnik, hogy Lükia vidékén megbetegedett, így nem vett részt a harcokban. Hamarosan Aspar segédtisztje (domesticus) lett, ami nyilvánvalóan arra mutat, hogy kitüntetett figyelemben részesült az alán hadvezértől. A 430-as évek elején részt vett az afrikai, vandálok elleni harcban és fogságba esett Hippo Regiusnál. A valószínűleg későbbi krónikások által alkotott történet szerint Geiserich vandál király csak azután engedte szabadon, hogy megeskette: többé nem harcol a vandálok ellen. Így is történt.

Marcianus kiszabadulva a testőrgárda tisztje, végül senator lett Konstantinápolyban. Ekkor már ismert és népszerű volt. II. Theodosius halálakor, 450-ben már özvegy ember volt: első feleségétől, Euphemiától született lánya, Aelia Marcia Euphemia nem sokkal trónra lépése után Anthemius nyugatrómai császár felesége lett.

II. Theodosius halála után a kormányzat ügyeit régóta vezető nővére, a már fivére életében augustává nyilvánított Pulcheria került trónra. Ő azonnal házasságot kötött Marcianusszal – szüzességi fogadalmát fenntartva –, amivel elnyerte a Aspar támogatását is, és megerősítette saját pozícióját. Egyik első rendelkezésük az volt, hogy a holt császár veszélyes kegyencét, Khrüszaphioszt kivégeztették. Aspar Marcianus idején nyerte el a patríciusi rangot, Ardabur nevű fiát pedig ekkor nevezték ki a keleti területek főparancsnokává.

Marcianus uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marcianus megreformálta a pénzügyeket, így népszerűsége egyre nőtt. Lejjebb szállította az adókat, de egyúttal az udvar kiadásait is, és eltörölte a gleba vagy follis nevet viselő tulajdonadót, amely elsősorban a gazdagokat sújtotta. Szintén nekik kedvezett, amikor a kényelmetlen, sok kiadással járó praetori hivatal viselése alól könnyebb kitérési lehetőséget biztosított, illetve mérsékelte a fizetendő költségeket (ezentúl azok, akik vidéken éltek, nem voltak kötelesek a fővárosi tartózkodásra kötelező címet elfogadni; a különböző játékok, ünnepségek megrendezésének költségeit pedig a császár rendelkezésére ezentúl a consulok is viselték).

456-ban ismeretlen oknál fogva súlyos büntetéssel sújtotta a Hippodrom zöld csapata köré szerveződött politikai csoportosulást. A Zöldek ugyanis tiltakoztak a Kékeknek biztosított túlzott támogatás ellen, mire Marcianus három évre eltiltotta őket minden tisztség viselésétől.

Ebben az időben viszonylag gyakoriak voltak az olykor egész városokat elpusztító földrengések, és a császári kincstár mindig előzékenyen segítséget nyújtott az újjáépítéshez. Még így is mintegy 100,000 fontnyi aranyat hagyott hátra halála után.

A császár hű felesége, Pulcheria 453-ban hunyt el, az idős Marcianus pedig 457-ben követte. Halálának oka valószínűleg egy üszkösödő seb volt a lábán. Állítólag még halál éjszakáján is részt vett egy hosszú körmeneten. Az ortodox vallás mindkettejüket (a katolikus egyház csak Pulcheriát) szentként tiszteli, közös ünnepük február 17-én van.

Vallásügyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mélyen vallásos, ortodoxiához ragaszkodó Marcianus egyik első intézkedése volt, I. Leó pápa még II. Theodosiusnak intézett felhívására összehivja a negyedik egyetemes zsinatot Khalkédón városába (451). Marcianus uralkodása alatt végig levelezett Leó pápával, akivel igyekezett együttműködni. A zsinat mind a nesztoriánusokat, mind a monozifizákat elítélve megfogalmazta Krisztus két tökéletes és oszthatatlan, egymással össze nem keverhető természetének a dogmáját. A duofizita főváros ezzel ellentétbe került a keleti tartományokkal – elsősorban Szíriával és Egyiptommal – melyek immár vallási ütőkártyát is szereztek politikai harcaikhoz. (Egyiptomban a monofizita Dioszkorosz pátriárka már Marcianus trónra kerülésekor megpróbálta elérni, hogy ne ismerjék el a hatalmát – sikertelenül. Mindazonáltal a császárnak utolsó éveiben súlyos zavargásokkal kellett megbirkóznia keleten.)

Ezzel párhuzamosan Rómával szemben is megerősítették Konstantinápoly vallási súlyát: a 28. kánon kimondta, hogy Róma püspökét tiszteletbeli elsőbbség illeti csupán, egyébként egyenrangú a keleti főváros pátriárkájával. Az határozat a későbbi egyházszakadás alapjait vetette meg.

Katonai ügyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marcianus a takarékosság jegyében megtagadta az évi sarc fizetését a hunok felé, akik ekkor nyugaton voltak lekötve. Ezzel nem csak rengeteg pénzt takarított meg, hanem helyreállította a birodalom súlyosan megtépázott méltóságát is.

Attila hun király halálával 453-ban szétesett a Hun Birodalom, és újabb népvándolási hullám indult meg nyugat felé. Ez már a nyugati birodalomfél pusztulását hozta, de keleten is érezhető hatásokkal járt: megerősödött a germán elem a hadseregben, hasonlóan a döntően erre támaszkodó Aspar hatalmához. Ezért is történt az, hogy Marcianus nem törődött a nyugati birodalomfél agóniájával (sem a 452-es hun, sem a 455-ös vandál támadás ellen nem nyújtott segítséget). A császár az addig hun függésben élő népek közül a keleti gótokkal szövetkezett, akiket szövetségesként letelepített Thrakiában, Illyricumban és Pannonia területén (454).

Keleten nagyobb összecsapásokra nem került sor. Szíriát a szaracénoktól, Egyiptomot a blemmük támadásaitól kellett megvédelmezni, illetve a vallási színezetű csetepaték állandósultak.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
II. Theodosius
Bizánci császár
450-457
A Palaiologoszok címere
Következő uralkodó:
I. Leó
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap