Ötödik lateráni zsinat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
V. lateráni zsinat
Dátum 1512 - 1517
Elismerte Katolikus egyház
Előző zsinat Bázel–ferrara–firenzei zsinat
Következő zsinat Tridenti zsinat
Összehívó II. Gyula pápa
Elnöklő II. Gyula pápa, X. Leó pápa
Résztvevők 100 püspök többnyire olaszok
Viták témája egyházfegyelmi kérdések
Dokumentumok és nyilatkozatok zálogház megengedett, könyvnyomtatáshoz engedély kell
Időrendi lista

Az ötödik lateráni zsinatot II. Gyula pápa hívta össze 1512-ben. A zsinat ideje alatt azonban elhalálozott, így azt csak 1517-ben zárta le utóda X. Leó pápa.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zsinatot II. Gyula pápa hívta össze. A pápát megválasztották 1503-ban és igéretet tett a zsinat összehívására. Mivel azonban sokáig nem tett eleget igéretének, az elégedetlen biborosok egy csoportja Pisában tanácskozást hívott össze I. Miksa német-római császár és XII. Lajos francia király segítségével 1511. október 1-re. Ennek a tanácskozásnak az utolsó ülésén II. Gyula pápát felfüggesztették. A pápa erre 1511. július 18-án egy pápai bullában 1512. április 19-re összehívta az ötödik lateráni zsinatot. Egyben bírálta a Pisában történteket. Kiemelte, hogy ő mindig törekedett a a zsinat létrejöttére. Szemrehányást tett a pisai résztvevőknek, hogy ha össze is hívták azt a tanácskozást, miért nem őt, a pápát kérték meg annak levezetésére. Végül felszólított, hogy senki se tulajdonítson jelentőséget a pisai nyilatkozatnak.

Mivel 1512. április 11-én a franciák győztek Ravennánál, így a zsinat május 3-ra tolódott.

A zsinat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zsinat ideje alatt II. Gyula pápa meghalt, ezért utóda, X. Leó pápa fejezte be 1517 március 17-én a zsinatot.

Az angol és aragóniai uralkodó mellett I. Miksa császár, végül XII. Lajos francia király is a zsinat mellé állt, így a pisai zsinat gyakorlatilag hatástalan maradt. A franciákkal való megegyezést 1516-ban konkordátum pecsételte meg, melyet a zsinat tizenegyedik ülésén, 1516. december 19-én hagyott jóvá.

A zsinat reformintézkedéseinek számos pozitív előjele volt. Egidio di Viterbo ágostonrendi generális és mások is éles kritikával illették az egyház állapotát. Emellett jól átgondolt javaslatokkal is éltek. A zsinat eredményei mindemellett azonban csak papíron maradtak, mivel fél év múlva megkezdődött a reformáció.

A pápa ugyan meghívta Kopernikuszt, hogy naptár reformot hajtsanak végre, de ezt ő elsietettnek ítélte és nem utazott el a zsinatra.

Rendeletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A lélek halhatatlan (Pietro Pomponazzi filozófus tanaival szemben)
  • A kettős igazság tanának elítélése
  • A konciliarizmus elítélése
  • A közhasznú zálogházak (montes pietatis) egyházi felügyelete
  • A kuriális illetékről
  • A vallásoktatásról
  • A szentbeszédek tartásának módjáról
  • Az egyházi tulajdonok elidegeníthetetlenségéről
  • A püspöki méltóságról és az Egyház szabadságáról
  • A pápa teljes joghatósága a zsinnatok felett
  • A helyi püspök ad engedélyt a könyvnyomtatáshoz
  • A zsinat kihirdetett közleményben támogatja a háborút a törökök ellen, és három éves adót vet ki.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]