Második nikaiai zsinat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Második nikaiai zsinat
Dátum 787 szeptember 24. - 787 október 23.
Elismerte katolikus egyház
Előző zsinat Harmadik konstantinápolyi zsinat
Következő zsinat Negyedik konstantinápolyi zsinat
Összehívó Eiréné bizánci császárnő
Résztvevők 350 püspök
Viták témája képrombolás megakadályozása
Dokumentumok és nyilatkozatok 22 kánon
Időrendi lista

A második nikaiai zsinat vagy második niceai zsinat a katolikus egyház 7. egyetemes zsinata, amelyet 787-ben tartottak Niceában. A zsinatot Eiréné bizánci császárnő hívta össze a kialakult képrombolások megakadályozására. A bizánci birodalomban III. Leó bizánci császár és fia V. Konstantin bizánci császár hivatalossá tette a képek elpusztítását.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Konstantinápolyban volt egy császári rendelet a képrombolásra. Ez ellen a rendelet ellen (730) III. Gergely pápa hiába tiltakozott azzal, hogy kiközösítette (736) a képrombolókat. 757-ben egy konstantinápolyi zsinaton a zárónyilatkozat újra megerősítette a képrombolást. Azonban uralomra jutott Eiréné bizánci császárnő, aki képtisztelő volt, és zsinatot hívott volna össze, de katonák egy csoportja szétkergette a gyűlést 786. július 31-én. A császárnő a pátriárka székébe olyan püspököt ültetett, aki támogatta őt, és összehívta újra a zsinatot.

A zsinat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zsinaton nyolc ülés volt, napirendre vették a képrombolók érveit és tételesen cáfolták azokat. Második lépésben meghatározták a képtisztelet alapjait. Első pontban megengedték Jézus, Szűz Mária, szentek és az angyalok ábrázolását. Kinyilvánították, hogy a festett képek nem bálványok. Az ábrázolt személy emlékeztető csak, és arra buzdít hogy kövessék az általa képviselt utat. Egyedül csak Istent illeti az imádat, így a képek előtt kifejezett tisztelet lényegesen különbözik attól. A tisztelet viszont nem a képnek szól, hanem annak a személynek akit ábrázol. Voltak akik ezeket a határozatokat nem értették. Leginkább nem volt világos számukra a képtisztelet és az imádás közti értelmezés. Ezt a korabeli fordítási elégtelenségek is hátráltatták. 794-ben Nagy Károly zsinatot hívott össze Frankfurtban, ahol nikaiai zsinat eredményeit elvetették, de a pápa viszont nem nyilvánította semmisnek.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]