Második vatikáni zsinat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Második vatikáni zsinat
Konzilseroeffnung 1.jpg
A II. vatikáni zsinat megnyitása
Dátum 1962. október 11.1965. december 8.
Előző zsinat Első vatikáni zsinat
Összehívó XXIII. János pápa
Elnöklő XXIII. János pápa
VI. Pál pápa
Viták témája Az Egyház a mai világban, az egyházi élet korszerűsítése
Dokumentumok és nyilatkozatok 4 konstitúció, 9 rendelkezés, 3 nyilatkozat
Időrendi lista

A második vatikáni zsinatot XXIII. János pápa nyitotta meg 1962. október 11-én a római Szent Péter-bazilikában és 1965. december 8-án VI. Pál pápa zárta be, aki a második ülésszaktól kezdve irányította a zsinat munkálatait.

A zsinat határozatai és eredményei hatalmas előrelépést jelentettek a Római Egyház ökumenikus nyitásában és a 20. századi társadalommal való párbeszédében.

Többek között az anyanyelvi misézés is ekkor vált központilag elfogadottá.

XXIII. János pápa 1959. január 8-án jelentette be először, hogy zsinatot kíván egybehívni. A második vatikáni zsinat lett az új zsinat elnevezése, mert valójában az 1868 és 1870 között tartott első vatikáni zsinaton felvetett kérdések körében – a modern ember hitproblémái, az egyháznak a fejlődő világhoz való viszonya – kellett továbblépni. „Krisztus jegyese ma szívesebben nyúl az irgalmasság olaja után, mintsem hogy a szigor fegyverével fenyegetőzzék; úgy véli, hogy jobban segít korunk szükségletein, ha tanításának gazdagságát kínálja fel az embereknek és senkit sem ítél el.” János pápa e kijelentésével is arra kívánt válaszolni, amire a zsinat hivatva volt: hogyan szolgálhat az egyház Istennek, az embernek és a világnak. Az egyház egész történelme folyamán arra hivatott, hogy tanúságot tegyen Krisztusról és megváltó evangéliumáról.

1962. október 11-én rögzítették a zsinat ünnepélyes megnyitását és 1965. december 8-án a záró aktusát. A zsinat peremeseményének tekinthető, hogy a zsinati atyák közül negyven püspök néhány héttel a zsinat befejezése előtt a Domitilla-Katakombában[1] aláírta az un. Katakomba-paktumot, melyhez a későbbiek során mintegy ötszáz püspök csatlakozott.

A János pápa által kijelölt hármas célkitűzés, amely mellett a zsinat mindvégig kitartott:

  • az egyház belső életének megújítása
  • az elszakadt keresztény testvéreknek az egyházba való visszahívása
  • a mai világgal folytatott párbeszéd

Az egyház belső reformja szükségessé tette az egyház eszmei, dogmatikus tartalmának tisztázását és biblikus mélyítését. Ugyanaz az eszmei alap indította el a világgal kezdeményezett dialógust is, melyben az egyház erkölcsi erejének és isteni küldetésének tudatában a hívőkön keresztül segítséget kíván nyújtani az új történelmi szakaszba lépő emberiségnek.

Az egyház püspökei, mintegy 2500-an, kevés kivétellel mind jelen voltak. Ökumenikus volt a zsinat minden ízében, mert át akarta fogni az egész világot. Eddig nem látott egyetemességben a zsinat „a világegyház zsinatja lett a világról”. Minden új kijelentés a régi és maradandó hiten alapult.

A zsinati dokumentumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zsinat háromesztendős munkája 16 zsinati dokumentumot produkált, ezek: 4 konstitúció (határozat), 9 dekrétum (rendelkezés) és 3 deklaráció (nyilatkozat).

Négy hittani konstitúció:

  1. Konstitúció a szent liturgiáról (Sacrosanctum Concilium)
  2. Dogmatikus konstitúció az Egyházról (Lumen gentium)
  3. Dogmatikus konstitúció az isteni kinyilatkoztatásról (Dei verbum)
  4. Pasztorális konstitúció az Egyházról a jelen világban (Ga­u­di­um et spes)

Kilenc rendelkezés:

  1. Rendelkezés a hírközlő eszközökről (Inter mirifica)
  2. Rendelkezés a keleti katolikus egyházakról (Orientalium ecc­lesiarium)
  3. Rendelkezés az ökumenizmusról (Unitatis redintegratio)
  4. Rendelkezés a püspökök pasztorális tisztségéről (Christus Do­minus)
  5. Rendelkezés a szerzetesi élet megújításáról (Perfectae ca­ri­ta­tis)
  6. Rendelkezés a papképzésről (Optatam totius)
  7. Rendelkezés a világiak apostolkodásáról (Apostolicam ac­tu­o­sitatem)
  8. Rendelkezés az Egyház missziós tevékenységéről (Ad gentes)
  9. Rendelkezés a papi szolgálatról és életről (Presbyterorum ordinis)

Három nyilatkozat:

  1. Nyilatkozat a keresztény nevelésről (Gravissimum educationis),
  2. Nyilatkozat az Egyház és a nem-keresztény vallások vi­szo­nyá­ról (Nostra aetate) – ez teremtette meg az alapját a Katolikus–Zsidó Kapcsolatok Nemzetközi Bizottsága létrehozásának
  3. Nyilatkozat a vallásszabadságról (Dignitatis humanae)

A konstitúciók (határozatok) inkább nagyobb elméleti kérdéseket foglalnak össze, a rendelkezések főleg gyakorlati vonatkozásúak, a nyilatkozatok pedig elsősorban kisebb kérdések körüli állásfoglalások. Ezekben újra meg kellett fogalmazni, mi az egyház önmagában, milyen az egyház belső élete és mi az egyháznak a kifelé való küldetése. A dokumentumokat az alábbiakban a zsinat e hármas célkitűzésének megfelelően foglaljuk rendszerbe.

Az egyház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dogmatikai konstitúció az egyházról (1)

Lumen Gentium (Az egyházról)

A II. vatikáni zsinat okmányai közül a legjelentősebb a Lumen gentium, melyben az egyház önmaga és a világ számára megfogalmazza saját lényegét. Hogy mi is valójában az egyház, mi végett rendelte Krisztus. 1. rész: A hagyományos egyházkép, ill. mi teszi szükségessé ennek átalakítását. 2. rész: Ennek a konstitúciónak a története a zsinaton: tervezési előmunkálatok, tématervek, az egyes fejezetek tárgyalása, a zsinati titkár értelmező magyarázata. 3. rész: Az egyház titka (misztériuma), azaz együtt „a látható és láthatatlan, a felfogható és felfoghatatlan”.

Az egyház belső élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Üdvösségi, megszentelési funkciója:

  • Konstitúció a szent liturgiáról (2)
  • Dogmatikai konstitúció az isteni kinyilatkozásról (3)

Dei Verbum (Az isteni kinyilatkoztatásról) Kiemelkedő fontosságú. Választ kellett adni korunk sürgető vallási, hitbeli és teológiai kérdéseire. Fontosságát kiemeli, hogy az Írás és a hagyomány viszonyának tisztázása egyengeti az utat a protestánsok felé. 1. rész: a kinyilatkoztatásról szóló hagyományos egyházi tanításról szól, pl kifejti, hogy a hívek kapcsolata a Szentírással nem volt megfelelő. 2. rész: ennek a konstitúciónak a történetét írja le a Zsinaton: az előkészítés első szakaszát, a heves vitákat, amíg a végleges szöveg el nem készült, 3. rész: a zsinati okmány magyarázata.

A helyi egyház alapvető lelkipásztori kérdései:

  • Rendelkezés a püspökök lelkipásztori hivatásáról (4)
  • Nyilatkozat a katolikus nevelésről (5)
  • Rendelkezés a papnevelésről (6)
  • Rendelkezés a papi szolgálatról és életről (7)
  • Rendelkezés a szerzetesi élet korszerű megújításáról (8)
  • Rendelkezés az egyház missziós tevékenységéről (9)
  • Rendelkezés a világi hívek apostolkodásáról (10)
  • Rendelkezés a tájékoztató eszközökről (11)
  • Rendelkezés a keleti katolikus egyházakról (12)

Az egyház kifelé való küldetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nyilatkozat a vallásszabadságról (13)
  • Rendelkezés az ökumenizmusról (14)
  • Nyilatkozat a nem-keresztény vallásokról (15)
  • Lelkipásztori konstitúció az egyház és a mai világ viszonyáról (16)

A zsinat pasztorális jellege[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pasztorális jellegen a zsinat munkájának, törekvéseinek sajátos tanítási vagy kifejezési szellemét értjük. Megnyitó beszédében János pápa a zsinat ismert hármas célkitűzése mellett még egy külön is követendő szempontra hívta fel a figyelmet: „törekednünk kell az egész keresztény igazság új kijelentésére, amelynél különbséget kell tennünk az igazságok és azok hirdetési és alkalmazási módja között.” „A zsinatnak arra kell törekednie, hogy úgy mélyítse el és úgy adja elő az egyház tanítását, hogy az megfeleljen korunk követelményének. Az egyház meg akar szabadulni mindattól, ami benne elévült és történelmi múlt, hogy ezáltal önmaga valódi mivoltára találva eredményesebben tudja teljesíteni korszerű küldetését.” Ez az aggiornamento, a korszerűsítés, a kor szintjére való felemelkedés elve.

A zsinat pasztorális irányát egyesek félreértették, mintha a zsinat nem törődne az igazsággal, a tannal és csak gyakorlati utasításokat kívánna adni az élethez. Egyesek a lelkipásztorkodás és a dogma közötti szakadástól tartottak. Valójában azonban a zsinat pasztorális szempontja nem jelentett mást, mint az egyházi tanításnak az életre való alkalmazását.

A zsinat teológiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A II. vatikáni zsinat is bebizonyította: minden előrehaladás a hitből jön, a kinyilatkoztatott isteni igazságokra való odafigyelésből, a kor sürgetéseire, a feltett kérdésekre való bátor válaszadásból.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hittankönyvek és P. Tóth Damján jegyzetei alapján.
  • dr. Fila Lajos: Zsinati katekizmus, 2007, Pásztó.

Kapcsolósó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Második vatikáni zsinat témájú médiaállományokat.