Tridenti zsinat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tridenti zsinat
Council of Trent.JPG
Dátum 1545. december 13.1563. december 4.
Összehívó III. Pál pápa
Elnöklő III. Pál pápa
III. Gyula pápa
IV. Piusz pápa
Résztvevők kb. 255
Viták témája Protestantizmus, ellenreformáció
Dokumentumok és nyilatkozatok 17 határozat
Időrendi lista

A tridenti zsinat vagy trentói zsinat[1] (régebben németesen: trienti zsinat; Concilium Tridentinum), a katolikus egyház bel- és küléletére nézve az egyik legfontosabb egyetemes zsinat, amely a 16. századi reformátorok ellenében a katolikus egyház igazi megformálását hozta létre és új életre keltette azt. A tridenti zsinat az ellenreformáció kezdetét jelentette. E zsinatot, sorrendben a 20-ikat, számos akadály után, aminők a keresztény fejedelmek között dúló konfliktusok és háborúk voltak, III. Pál pápa 1542. május 22-ére hívta össze Tridentbe (Trento), a bullában kifejezett e céllal: »Isten dicsőségére és magasztalására, a hit és keresztény vallás fejlesztésére és felemelésére, a tévtanok kiirtására, az egyház békéjére és egységére, a papság és a keresztény nép megjavítására, a keresztény név ellenségeinek megsemmisítésére«. A zsinatot azonban újabb zavarok miatt csak 1545. december 13-án nyitották meg ünnepélyesen a tridenti főszékesegyházban.

Szakaszai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Concilium Tridentinum helyszíne a dóm a 19. században

A történetírók a zsinatot három korszakra osztják. Az első 1545. december 13-ától 1549. szeptember 14-éig tartott, amikor azt III. Pál felfüggesztette. Ebben az időszakban 10 ülést tartottak, a 9. és 10-iket Bolognában, ahová a zsinatot 1547. március 11-én áthelyezték a közben kitört járvány miatt, amelynek a résztvevők közül többen áldozatul estek.

A második 1551. május 1-jétől 1552. április 22-éig III. Gyula pápa alatt. Összesen 6 ülést tartottak, amelyek közül az utolsón (XVI.) a zsinatot két évre felfüggesztették, és csak tíz év múlva folytatták.

A harmadik szakasz 1562. január 18-ától 1563. december 4-éig folyt IV. Pius pápa alatt, aki a - megszakításokkal 18 évig tartott - zsinat végét 1563. december 12-én ünnepélyesen kihirdette.

Majd annak határozatait előbb 1563. december 30-án konzisztóriumban, 1564. január 26-án pedig bullában ünnepélyesen megerősítette.

Magyarok a zsinaton[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zsinaton hazánk püspökei az ország állapota és vallási viszonyai miatt személyesen nem jelenhettek meg, ezért képviselőket küldtek Kolosváry János kolozsmonostori apát, később csanádi püspök és Dudith András tinnini, később pécsi püspök személyében. I. Ferdinánd magyar királyt Draskovich György pécsi püspök képviselte. A tridenti zsinaton nemcsak a katolikus egyház hitágazatait védte és állapította meg határozottan a hitújítók ellenében, hanem az egyházi fegyelmet is teljesen átalakította. A zsinatnak a hittanra vonatkozó, decreta nevű határozatai fejezetekre és kánonokra oszlanak. A fejezetekben a hitágazatoknak, különösen a megtámadottaknak, bővebb magyarázata, míg a kánonokban pedig a magyarázat rövid és szabatos tételekben összevonva található. A fegyelemre vonatkozó határozatok decreta de reformatione néven vannak jelölve. A hitágazatokról szóló határozatok eo ipso, a fegyelmiek Rómában azonnal, másutt 1564. május 1-jén léptek hatályba. A zsinat hitágazati és erkölcstani végzéseit minden katolikus elfogadta és hitszabályként tartotta; a fegyelmi határozatokat azonban nem mindenütt fogadták el és hirdették ki. IV. Pius pápa e zsinat határozatainak kihirdetése, azoknak kellő megtartása és az esetlegesen felmerült kételyek eloszlatása végett 8 bíborosból álló bizottságot nevezett ki, amely «S. Congregatio Conc. Trid. Interpretum» vagy röviden «S. Congregatio Concilii» nevet visel. E bizottság határozatait 1718 óta évenként nyomtatásban is kiadták Thesaurus resolutionum S. Congregationis Concilii címen.

A zsinat munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Albrecht Dürer: A trentói kastély, 1495

A zsinat elsősorban azokkal a területekkel foglalkozott, ahol a protestáns nézetekkel szemben kellett megfogalmaznia a katolikus egyház nézeteit. A reformátori sola scriptura elvvel szemben a zsinat hangsúlyozta a másfél évezredes hagyomány fontosságát. A zsinat első szakaszában a résztvevők arra hajlottak, hogy a két forrás, azaz a Szentírás és a hagyomány kiegészíti egymást, de a zsinat végére arra jutottak, hogy a hitnek egyetlen forrása van, amely két úton jut el a hívőkhöz. Az eredendő bűnt illetően a zsinat úgy határozott, hogy a bűn nem pusztán az utánzás, hanem már a nemzés által van jelen a világban, de az ember a keresztségben "ártatlan, bűntelen, tiszta lesz és így Isten szeretett fia". A megigazulás egyedül Krisztus érdeme miatt történik az emberrel, amit azonban szabad akaratából következően el is utasíthat. Szemben a reformátorokkal, akik a szentségek számát kettőre (keresztség és Úrvacsora) csökkentették, a zsinat hét szentséget rögzített (mind a hetet megtartotta), megalkotva ezzel a máig érvényes katolikus szentségtant.

Művek a zsinatról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

E nevezetes zsinat történelmét legelőször Fra Paolo Sarpi szervita szerzetes írta meg, művéből azonban a Róma és az egyház elleni ellenszenv tűnik ki, amit betetőzött azzal, hogy kéziratát a hitehagyott spalatói érseknek adta át, aki azt 1619-ben Londonban kiadta. Ennek ellenében Sforza Pallavicini adta ki a zsinat történetét a leghitelesebb források alapján két kötetben: Istoria del concilio di Trento (1656-57, II. kiad. 4 köt. 1664).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalmi ajánló[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tridenti zsinat dokumentumainak magyar kiadását lásd: Heinrich Denzinger, Peter Hünermann, Hitvallások és az Egyház Tanítóhivatalának megnyilatkozásai, ford. Fila Béla, Jug László, összeáll. Romhányi Beatrix, Sarbak Gábor, Örökmécs Kiadó, Szent István Társulat, Bátonyterenye, Budapest, 2004, ISBN 963-7556-11-7.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Pallas nagy lexikona
  • Gárdonyi Máté: A Trentói zsinat teológiai jelentősége, Vigília, 1999. május[1]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tridenti, sorrendben 19. egyetemes zsinat hosszú időre meghatározta a katolikus egyház tanítását és működését. A következő, I. vatikáni zsinatig három teljes évszázad telt el, de a tridenti egyházszervezet a II. vatikáni zsinatig tartott, akár a latin misekönyv is (Missale Romanum), illetve 4 kötetes, évszakonkénti latin papi zsolosmáskönyv (Breviarium Romanum, amelynek magyarországi kiadásait a ma is meglévő regensburgi Friedrich Pustet kiadó nyomtatta).