Megigazulás

A megigazulás (justificatio) keresztény teológiai fogalom. A katolikus teológiában az ember lelkében végbemenő változás, amidőn a bűn és Isten előtt való utálatosság állapotából kiemelkedve ismét igazzá, Isten barátjává és gyermekévé lesz. Magában foglalja: 1. a bűnök és azok büntetéseinek elengedését Krisztus elegettevő érdemei alapján; 2. az ember újjászületését, melyet a megszentelő malaszt eszközöl.

A protestánsok a megigazulást törvényes szempontból fogták fel: mint a bűnös - mondták ők - ha a világi törvények által reá szabott büntetést kiállította, igazzá lett, azaz nem vonható kereset alá, de ebből még nem következik, hogy feddhetetlen jelleművé lett; így a megigazulás által az ember a bűnöktől megszabadítottnak tekintik isten által, de a megszenteltetés ezután következő kegyelmi ténye az istennek. A protestáns egyház erősen ragaszkodik az „egyedül hit által” való megigazulás tanához.

Külső hivatkozások

• Joseph Ratzinger. „Meddig terjed az egyetértés a megigazulás tanában?”. Vigilia 2001 (2). Hozzáférés ideje: 2009. május 17.  
• Isten az, aki igazzá tesz