Megtérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A megtérés a zsidóságban és a kereszténységben a gondolkozás- és életmód pozitív megváltoz(tat)ására használatos szó.

A szó a régebbi magyar nyelvben egyszerűen „visszatérést” jelentett. Az újszövetségi görög nyelvben előforduló eredetije a „metanoia” jelentése a gondolkozásmód megváltoztatása.

A Biblia szerint Ádám és Éva bűnesete miatt minden ember romlott természettel születik, aminek következménye a bűnös életmód. A bűn gyökere a hitetlenség, az Isten Igéjétől és törvényétől való elfordulás.

A zsidó megtérés (tsuvá)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keresztény megtérés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keresztények szerint a megtérés egy folyamat, mely a következőképpen foglalható össze:

  1. Bűnbánat, amely belső akarati döntésre épül, és Isten szerinti megszomorodás a bűn miatt.
  2. Megalázkodás Isten előtt, amelyben a megtérő elismeri bűnösségét.
  3. Jézus Krisztus engesztelő áldozatának személyes elfogadása és az ő nevének segítségül hívása.
  4. A bűnök őszinte, töredelmes szívű megvallása.
  5. Elszakadás a bűnös cselekedetektől és életmódtól, ezek elhagyása.
  6. Helyettük pedig Jézus Krisztus tanításának követése a mindennapokban, a Szentlélek ereje által.

A megtérés gyümölcse a megigazulás, ami azt jelenti, hogy Isten Jézus Krisztus igazságát a megtértnek tulajdonítja, aki felszabadul a végső kárhoztató ítélet, valamint a bűn, és a bűntudat érzése alól, és hiszi, hogy Jézus Krisztus által örök életet nyert.

A megtérést ésszerű mértékletességnek, nem pedig ésszerűtlen, testi-, lelki önsanyargatásnak kell követnie. Pál apostol megfogalmazásában: „Minden szabad nekem, de nem minden hasznos. Minden szabad, csak ne váljak semminek rabjává.” (Korintusiaknak írt 1. levél, 6,12)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]