Megtérés
A megtérés a zsidóságban és a kereszténységben a gondolkozás- és életmód pozitív megváltoz(tat)ására használatos szó.
A szó a régebbi magyar nyelvben egyszerűen „visszatérést” jelentett. Az újszövetségi görög nyelvben előforduló eredetije a „metanoia” jelentése a gondolkozásmód megváltoztatása.
A Biblia szerint Ádám és Éva bűnesete miatt minden ember romlott természettel születik, aminek következménye a bűnös életmód. A bűn gyökere a hitetlenség, az Isten Igéjétől és törvényétől való elfordulás.
Tartalomjegyzék |
A zsidó megtérés (tsuvá) [szerkesztés]
- Lásd: Szlíchót
A keresztény megtérés [szerkesztés]
A keresztények szerint a megtérés egy folyamat, mely a következőképpen foglalható össze:
- Bűnbánat, amely belső akarati döntésre épül, és Isten szerinti megszomorodás a bűn miatt.
- Megalázkodás Isten előtt, amelyben a megtérő elismeri bűnösségét.
- Jézus Krisztus engesztelő áldozatának személyes elfogadása és az ő nevének segítségül hívása.
- A bűnök őszinte, töredelmes szívű megvallása.
- Elszakadás a bűnös cselekedetektől és életmódtól, ezek elhagyása.
- Helyettük pedig Jézus Krisztus tanításának követése a mindennapokban, a Szentlélek ereje által.
A megtérés gyümölcse a megigazulás, ami azt jelenti, hogy Isten Jézus Krisztus igazságát a megtértnek tulajdonítja, aki felszabadul a végső kárhoztató ítélet, valamint a bűn, és a bűntudat érzése alól, és hiszi, hogy Jézus Krisztus által örök életet nyert.
A megtérést ésszerű mértékletességnek, nem pedig ésszerűtlen, testi-, lelki önsanyargatásnak kell követnie. Pál apostol megfogalmazásában: „Minden szabad nekem, de nem minden hasznos. Minden szabad, csak ne váljak semminek rabjává.” (Korintusiaknak írt 1. levél, 6,12)
Lásd még [szerkesztés]
Külső hivatkozás [szerkesztés]
- Megtérés,lexikon.katolikus.hu
- Csia Lajos: Óember és újember
