Pünkösdi-karizmatikus mozgalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A pünkösdi-karizmatikus mozgalom, pünkösdi mozgalom vagy pünkösdizmus[1] napjainkban a fejlődő országok legdinamikusabban növekvő keresztény mozgalma, megújulási célú irányzata. Ezzel szemben Nyugat-Európában és különösen Észak-Amerikában, az elmúlt két évtizedben gyülekezeteikből folyamatos visszaszivárgás indult meg az evangélikál és a tradicionális egyházak felé. A mozgalom követői fontosnak tartják az Istennel való közvetlen és személyes megtapasztalásokat, élményeket. Fő jellemzői a Jézus Krisztusba vetett hit és a megtérés (metanoein) mellett a Szentlélekben (Szent Szellemben) való alámerítkezés (baptizo), melynek különböző bibliai jelei lehetnek.

A 20. század elején útjára indult pünkösdi–karizmatikus mozgalom az istenismeretben, a keresztény életben és szolgálatban a Szentlélek bibliai szerepének helyreállítását célozta meg. Mára már egyháztörténeti és vallásszociológiai ténnyé vált, hogy az 1901. január 1-jén útjára indult mozgalom azóta a világtörténelem legnagyobb keresztény ébredését és megújulását hozta el. Ez az ébredés, amely ma is tart, ha szellemi intenzitásában nem is, létszámában már eddig messze felülmúlta még az apostolok tevékenysége nyomán az első századok Római Birodalmában végbement szellemi forradalmat is, amelyben megszületett a kereszténység, s amely minden későbbi újjáéledés legfőbb mintája lett.

A mozgalom alaptétele lett Jóel próféta kijelentése, amely szerint: „lészen az utolsó napokban, azt mondja az Isten, kitöltök az én Szellememből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És az én szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Szellememből és prófétálnak” (Apostolok cselekedetei 2,17–18).

A pünkösdi irányzathoz tartozó gyülekezetek Magyarországon 1924 óta működnek[2], amelyek száz százalékban elfogadják a Biblia hitelveit. Jelenleg 500-650 millió főre tehető a pünkösdi-karizmatikus mozgalom létszáma, mely folyamatosan dinamikusan növekvő.

Hittörekvései a Biblia tanításához való visszatérés, a tiszta evangélium hirdetése, az egyház anyagiasodásának visszafogása mellett a közösségi hitéletet is tartalmazzák.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pünkösdi-karizmatikus mozgalom egyik fontos célkitűzése a pünkösdkor született egyház helyreállítása. A Szent Lélektől (Isten szellemi erejétől) való elidegenedés maga után vonta a Biblia (kinyilatkoztatott igazságok) háttérbe szorítását is a vallási tradicionalizmusban.

A kereszténység eredeti gyökereihez történő visszatérésre az egyháztörténelem folyamán többször is történtek egyéni vagy csoportos kísérletek, de végül az egyház megreformálásába Luther és Kálvin kapcsolódott be több más (ma már háttérbe szorult) reformátorral egyetemben. Újra a figyelem középpontjába került a Szentírás, Isten Igéje. A protestantizmus jótékony hatással volt a kapitalizmus kialakulására, a polgárosodásra és a nemzeti államok létrejöttére.

A reformátorok első nemzedéke a katolicizmuson nőtt fel, melynek tévelygéseit egyháztisztogató buzgalmukban túlreagálták. Azt állították, hogy a gyógyulás és a Szellem ajándékai (karizmák) kizárólag az apostoli Egyházban működtek. A gyógyulások és csodák megszűnéséről vallott nézetét a későbbi reformátorok a Szentlélek-keresztségre is kiterjesztették.

Észak-amerikai kibontakozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az észak-amerikai pünkösdizmus atyjának Charles F. Parhamet tartják. 1900-ban Kansas állam Topeka nevű városában vezetett bibliaiskolát, ahol szorgalmasan kutatták a Szentlélek-keresztség bibliai bizonyítékait. Az Apostolok cselekedetei könyvének tanulmányozása nyomán Parhamék arra a következtetésre jutottak, hogy – az Írások szerint – aki Szentlélek-keresztségben részesült, más nyelveken kezdett szólni (glosszolália). Beszámolója szerint hallgatói közül egy hölgy részesült először Szentlélek-keresztségben, aki kínai nyelven szólalt meg. A következő évben nyerte el a Szentlélek-keresztséget más lelkésztársaival együtt maga Parham is.

A pünkösdi megtapasztalás terjedésének hatására újságírók, nyelvészprofesszorok, tolmácsok tanulmányozták a jelenséget, akik arról győződtek meg, hogy az iskola hallgatói a világ létező nyelvein beszélnek. A korabeli újságok szalagcímekben hirdették: „Pünkösd! Eljött pünkösd!”

A mozgalom másik kiemelkedő személyiségének egy fekete lelkészt, William J. Seymourt tartják a pünkösdizmus szakértői, akire nagy hatást gyakorolt Charles Parham tevékenysége. Seymour a Los Angeles-i Azusa utcai ébredés vezetője volt, ahol 1906-tól tömeges méretekben töltekeztek be az emberek Szentlélekkel. A Los Angelesben történt szellemi megtapasztalások hírére az Amerikai Egyesült Államokból és a világ különböző országaiból misszionáriusok keresték fel az Azusa utcában működő közösséget, hogy Szentlélek-keresztségben részesülhessenek. Ennek következtében a pünkösdi mozgalom rövid időn belül világméretűvé vált.

A második világháború előtti amerikai pünkösdi mozgalom egyik tekintélyes képviselője Parham egyik tanítványa, Fred Bosworth lelkész volt, aki a hitből való gyógyulás teológiáját részletesen kifejtette magyarul is megjelent könyvében (Krisztus, a gyógyító). Bosworth már a 20-as években rádión keresztül hirdette az Egyesült Államokban több százezres hallgatóságának, hogy Krisztus megváltotta az embereket a betegségekből is.

A 20. századi pünkösdi mozgalomnak a nyelveken szólás mellett az isteni gyógyítás is alapja lett.

A hagyományos, klasszikus független pünkösdi gyülekezetek 1907 és 1932 között jöttek létre a világ különböző pontjain.

Az első európai gyülekezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pünkösdi ébredés európai elterjedése Thomas Ball Barratt norvég származású prédikátornak köszönhető, aki Amerikában hallott az Azusa utcai eseményekről. Bár személyesen nem járt ott, már Szentlélekkel betöltekezve tért haza oslói gyülekezetébe, ahonnan kiindulva Európa többi részén is elterjedt a pünkösdi üzenet, különösen erőteljesen Angliában és Észak-Európában.

Különösen figyelemreméltó az első évtizedekben igen dinamikusan fejlődő svéd pünkösdi mozgalom, Lewi Pethrus vezetésével. Stockholmi gyülekezete, a Philadelphia Gyülekezet Európában a misszionálás és a rádiós evangelizálás úttörője volt.

Ebben az időszakban jelent meg a pünkösdi ébredés Magyarországon is, ahol a Viharsarokból kiindulva terjedt erőteljesen. A békéscsabai Esti Újság már 1913 márciusában hírt adott egy helyi közösség működéséről. A magyarországi munka élvonalában működők között meg kell említeni Mihók Imre és Rároha Dávid nevét.

A korabeli beszámolók szerint Európában Smith Wigglesworth angol prédikátor szolgálatát kísérték tömeges megtérések, csodák és jelek. Wigglesworth nemcsak a betegségekkel, hanem a démonokkal szemben is felvette a harcot. Az angol prédikátor nagyobb hangsúlyt helyezett a démonok kiűzésére, mint amerikai kollégái.

A 20. század második fele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A II. világháború után két típusú világméretű keresztény megújulás indult el:

  1. Az evangéliumi ébredés leghatásosabb képviselője Billy Graham amerikai baptista lelkész volt, aki százezreket vonzó evangelizáló összejövetelein elsősorban a megtérés, újjászületés szükségességét hirdette hatékonyan.
  2. A második megújulási hullám a pünkösdi mozgalom hatására indult el, amelynek legismertebb képviselői ebben az időszakban William M. Branham, Oral Roberts és Kathryn Kuhlman prédikátorok voltak. 1947 és 1958 között úgynevezett gyógyító evangélisták járták keresztül-kasul az Egyesült Államokat. Ez idő alatt a pünkösdi mozgalom olyan nagy növekedésen ment keresztül, hogy áttört bizonyos felekezeti, szociális, gazdasági határokat. A szakemberek a II. világháború utáni „gyógyító ébredést” tartják a karizmatikus megújulás szülőatyjának.

A mozgalom néhány évtized alatt világméretűvé szélesedett, és mára a kereszténység történelmének legnagyobb kiterjedésű evangelizációs sikereit érte el. A statisztikai adatok szerint az 1975–85-ös évtizedben például növekedési rátája 157%-os volt, miközben a többi keresztény felekezet és nagy világvallás (egyenként) maximum 1–12%-os szaporodást könyvelhetett el. Az 1901-ben „nulláról induló” mozgalom 1987-re az összkereszténység 21%-át tette ki, és növekedése azóta is exponenciális. A pünkösdi jellegű gyülekezetek száma a világon meghaladja a 150 milliót.

Szemléletesen megfogalmazva az adatokat: ha beszámítjuk az ókeresztény kor első századainak becsült hívőit is (hiszen a mozgalom szerint a kereszténység ilyen, pünkösdi–karizmatikus jellegű volt), akkor Jézustól 1996-ig az összes ilyen spirituális orientáltságú, újjászületett keresztény 70%-a a 20. században lett hívővé. A 20. századiak 70%-a a második világháború óta, ezek 70%-a pedig az elmúlt öt évben – írták a vallásszociológusok 1997-ben, szemléltetve a növekedés robbanásszerű voltát. E növekedést extrapolálva a szakemberek a 21. század első éveire a pünkösdi–karizmatikus keresztények létszámát egymilliárdra becsülik, akik így nemsokára az összkereszténység felét jelentik majd.

Különösen intenzív a mozgalom növekedése Latin-Amerikában, ahol jelenleg óránként átlagosan négyszázan csatlakoznak hozzá; de megemlíthetjük a kommunista Kínát is, ahol az elmúlt évtizedekben egyes területeken a lakosság 90%-a lett hitvalló kereszténnyé (illegalitásban). Az ő számukat összesen 85-100 millióra becsülik. Dél-Koreában, ahol 1900-ban még alig néhány keresztény volt, 1992-ben 37 200 gyülekezethez 12,5 millióan tartoztak,ezek közt sok a pünkösdi és ez a szám azóta tovább növekedett.

A mozgalom kezdettől fogva mindenfelé egységesen nagy hangsúlyt helyezett a „nyelveken szólásra” és úgy gondolták, hogy e megdöbbentő léptékű megújulás szorosan összefügg a nyelveken szólással. Jóllehet a természetes gondolkodásmód számára nehezen látható be, hogy mi köze egymáshoz egy szinte értelmetlenségnek, gyerekességnek tűnő sajátos viselkedésmódnak, és a mozgalom gyors növekedésének, a pünkösdi ébredés vezéralakjai kivétel nélkül középponti fontosságúnak tartják e karizma működését a siker szempontjából.

„Annak elfogadása, hogy ez is az érvényes keresztény megtapasztalások körébe tartozik – írja a félmilliós tömegeket vonzó evangélista, Reinhard Bonnke A Szellem erejével című könyvében –, korszakalkotónak bizonyult az egyház történetében. A nyelveken szólás indította be világszerte azt a folyamatot, hogy a Szentlélek kezd az egyház figyelmének középpontjába kerülni, ezenfelül egy olyan hatalmas evangelizációs hullám katalizátora is volt, amely mind méreteiben, mind sikerességében minden addigit felülmúlt… az egész keresztény kor legnagyszabásúbb lélekmentő megmozdulását indította el.” Ugyanakkor a pünkösdi és karizmatikus hívők egyre jelentősebb része nem tekinti központi fontosságúnak a nyelveken szólást, ez nagy mértékben elősegíti a mozgalom közeledését a kereszténység többi részéhez,valamint mutatja a rugalmasságát és differenciálódását.

Új hullám[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1990-es évek elejétől a modern pünkösdi-karizmatikus mozgalomban a hit és az érzelem újra összefonódott, ezt „új hullámnak” is nevezték. A karizmatikus öröm megtapasztalása következtében világméretekben gyakran egész tömegekre kiterjedő, hosszas nevetés jellemezte a pünkösdi-karizmatikus összejöveteleket; emiatt egyesek „nevető ébredésnek” vagy „öröm-ébredésnek” nevezték a jelenséget, míg mások szerint a „Szentlélek (Szent Szellem) öröme” áradt rá a hívőkre, amit a nevetés mellett más érzelmi-fizikai megnyilvánulások is kísértek (mint például: földreesés, tánc, sírás, örömkiáltások, ugrálás, sikolyok, stb.) Másfelől ezek a jelenségek meg is osztották a mozgalmat,sokan nem fogadták el ezt a Szentlélek munkájaként. Az új hullám főleg a hit mozgalomban talált táptalajra. A magukat mérsékeltnek tekintő irányzatok azóta egyre inkább elhatárolódnak ettől a vonulattól. Az „új hullámnak” rövid időn belül nemzetközi központjai alakultak ki: Észak-Amerikában például a floridai Lakelandben, Pensacolában, az oklahomai Tulsában, valamint Torontóban, Dél-Amerikában Buenos Airesben, Európában Angliában, Magyarországon pedig a Hit Gyülekezetében.

A pünkösdi-karizmatikus mozgalom Magyarországon is több gyülekezetből, közösségből, és felekezetből tevődik össze. Napjainkban igazából helyesebb mozgalmakról beszélni. Ezek teológiájukban és ökumenikus nyitottságukban jelentősen különböznek. Pl. a Wineyard mozgalom jóval közelebb áll a konzervatív evangéliumi vonalhoz mint a hit /Word faith/ mozgalomhoz.

Hitnézetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megtérés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ádám bűnesete miatt minden ember romlott természettel születik, aminek következménye a bűnös életmód. A bűn gyökere a hitetlenség, az Isten Igéjétől és törvényétől való elfordulás.

A Szent Szellem által megelevenített Ige teszi képessé a bűnös embert arra, hogy romlott életmódjával szakítson, és az Úr akarata szerint éljen. Ez az átfordulás jelenti a megtérést.

A megtérés mozzanatai:

  • a bűnbánat, amely belső akarati döntésre épül, és Isten szerinti megszomorodás a bűn miatt,
  • a megalázkodás Isten előtt, amelyben a megtérő elismeri bűnösségét,
  • Jézus Krisztus engesztelő áldozatának személyes elfogadása és az ő nevének segítségül hívása,
  • a bűnök őszinte, töredelmes szívű megvallása,
  • elszakadás a bűnös cselekedetektől és életmódtól, ezek elhagyása, és odaszánás Jézus Krisztus követésére.

A megtérés gyümölcse a megigazulás, ami azt jelenti, hogy Isten Jézus Krisztus igazságát a megtértnek tulajdonítja, aki felszabadul a végső kárhoztató ítélet, a bűn és a bűntudat érzése alól, és hiszi, hogy Jézus Krisztus által örök életet nyert.

Vízkeresztség (Bemerítés)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bemerítéskor a hívő teste teljesen a víz alá merül. Ez egy engedelmességbeli és hitbeli tett, amelyben a hívő azonosul Jézus Krisztus halálával, eltemettetésével és feltámadásával.

A bemerítés feltétele a Jézus Krisztushoz való megtérés és a belé vetett hit.

A bemerítés jelképezi a bűnök eltörlését, az óember megfeszítését és eltemetését, a föltámadott életre való újjászületést, a szív körülmetélését és a Krisztus Testébe, az Eklézsiába (Gyülekezet, Egyház) való beépülést.

Szentlélek-keresztség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

( A Szentlélekbe történő bemerítés, a Szent Szellemmel való betöltekezés )

Jézus Krisztus főpapi szolgálatának egyik legfontosabb része az Egyházban ma is az, hogy Szent Szellemmel keresztel. Ezáltal a hívő Isten erejének részesévé válik, ami alkalmassá teszi őt arra, hogy eleget tegyen tanítványi kötelezettségeinek (az evangélium hirdetése, bizonyságtevés, gyógyítás, szabadítás, stb.).

A Szentlélekkel való betöltekezés leggyakoribb jele a nyelveken szólás, ami természetfölötti jel: ilyenkor a Szentlélek szól a hívőn keresztül.

A Szentlélek vételének feltétele a megtérés és a hit Jézus Krisztusban.

Az újjászületés is a Szent Szellem munkájának gyümölcse, de nem azonos a Szent Szellemmel való betöltekezéssel, ami a megtérés után a második megtapasztalást jelenti a hívő életében.

Hit[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hit a nem látott dolgokról való meggyőződés, a remélt dolgok valósága (zsidókhoz írt levél 11.1). Biztos tudás arról, hogy amit Isten Igéje mond, az mindig, minden körülmények között igaz és megvalósul.

Hit nélkül lehetetlen Istennel személyes közösségre lépni, Tőle áldást nyerni. A bibliai hit alapvetően Isten ajándéka, ami által az ember Isten igazságának részesévé válik.

A hit Istennek a Szentlélek kenetével prédikált Igéje hallásából származik. Ezáltal a hallgató szívébe kerül a hit szelleme, amely képessé teszi őt arra, hogy higgyen Isten kinyilatkoztatott igazságaiban. A hit tárgya megvallás által lesz hathatós a hívő életében.

A hitet növelni lehet Isten Igéjének hallása és megvallása, könyörgés, böjt és Szent Szellemmel való ima által.

Az úgynevezett általános hiten kívül, amelynek jutalma az üdvözülés, a Biblia a hitről mint szellemi gyümölcsről is beszél, amely az Úrral való együttélés következménye a hívő életében.

Ezenkívül szól a Szentírás a hit ajándékáról is, mikor valaki egy kritikus helyzetben különleges módon tud hitet gyakorolni Isten Igéjében, és ezt Isten természetfölötti módon megjutalmazza.

A Szent Szellem ajándékai (karizmák)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szent Szellem természetfölötti ajándékai három kategóriába oszthatók:

  • az ún. kijelentés ajándékai: tudomány beszéde, bölcsesség beszéde, szellemek megkülönböztetése
  • az erő ajándékai: hit, gyógyítás, csodatevés
  • a szólás ajándékai: prófétálás, nyelvek nemei és nyelvek magyarázata.

Ezen ajándékok céljai:

  • Jézus Krisztus szolgálatának folytatása és kiterjesztése minden nemzetre (evangélizálás)
  • Krisztus Testének (egyház) felépítése és megszilárdítása
  • az egyház szellemi és fizikai szükségeinek kielégítése és ellátása.

A pünkösdi–karizmatikus mozgalom követői úgy tartják, hogy ezen természetfölötti ajándékok működése és megnyilvánulása kívánatos része az istentiszteletnek, azonban használatuknak jó és ékes rendben, Isten Igéjének alávetve kell történnie.

Istentisztelet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pünkösdi–karizmatikus mozgalom követői az istentiszteletük megtartásánál is igyekeznek hűek maradni a Bibliához, amely az istentiszteletet nem köti rituális formához, de bizonyos alkotórészeiről beszél:

  • ima (könyörgés, hálaadás, közbenjárás, stb.), amely által Isten népe kifejezi háláját a már elvett áldásokért, és természetfölötti segítségért fordul Urához
  • dicséret, dicsőítés: Isten kegyelmének hirdetése és magasztalása énekszóval (szívvel-lélekkel), hangszerekkel, tapssal, tánccal…
  • imádás: az Úr jelenlétében való leborulás, Isten elismerése abszolút Úrként, Neki való hódolás
  • igehirdetés: az írott Ige felolvasása és magyarázata, valamint a Szent Szellemtől kapott üzenetek átadása
  • tanítás: a Szentírás mélyebb összefüggéseinek feltárása;
  • bizonyságtevés: a hívők beszámolója Jézus Krisztus bennük, értük és mellettük végzett munkájáról
  • úrvacsora: valóságos közösség Jézus Krisztus testével és vérével, ami minden áldás forrása;
  • a gyülekezet szellemi és fizikai szükségeinek ellátása a Szent Szellem ajándékainak működése által (például gyógyulásokért, szabadulásokért, anyagi áldásért, stb. történő ima).

Az istentiszteleteken a fentiek bármelyike – a helyi gyülekezet szükségeinek megfelelően – előtérbe kerülhet és meghatározhatja az egész összejövetel jellegét. Istentiszteletet szabadban és zárt helyen (magánházaknál, imaházban, sportcsarnokban, stb.) egyaránt tartanak.

Gyülekezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A klasszikus pünkösdi mozgalomhoz 166 milliónyi hívő tartozik világszerte. Ha hozzászámoljuk a pünkösdi mozgalomra alapuló karizmatikus és újkarizmatikus mozgalmak tagjainak számát is, a pünkösdi mozgalommal ugyanazt (vagy hasonló) evangéliumi felfogást képviselők száma meghaladja a 534 milliót szerte a világon.

Magyarországi pünkösdi-karizmatikus egyházak:

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bibliográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dictionary of Pentecostal and Charismatic Movements by Burgess, Stanley M. and McGee Gary B. (Editors), Alexander, Patrick H. (Associate Editor) Regency Reference Library – Zondervan Publishing House, Grand Rapids, Michigan, 1988. Third Printing with corrections, October 1989.
  • Pentecostalism: A Descriptive History of the Origin, Growth, and Message of a Twentieth Century Religious Movement by Nichol, John Thomas, Ph.D., Boston University Graduate School, 1965, 526 pages; AAT 6511223
  • The Early Years of American Pentecostalism, 1900-1940: Survey of a Social Movement by Martin, Robert Francis, Ph.D., The University of North Carolina at Chapel Hill, 1975, 256 pages; AAT 7529051
  • Power and the Spirit: Methodological Studies in a Black Apostolic Church by Sarno, Charles R., Ph.D., Boston College, 2004, 912 pages; AAT 3122138
  • Early American Pentecostalism and the Issues of Race, Gender, War, and Poverty: A History of the Belief System and Social Witness of Early Twentieth Century Pentacostalism and Its Nineteenth Century Holiness Roots by Smalridge, Scott, M.A., McGill University (Canada), 1999, 100 pages
  • The Origins, Development and Nature of Pentecostalism in Ulster, 1907—c.1925: A Study in Historical and Theological Contextualisation by Robinson, James, Ph.D., Queen's University of Belfast (United Kingdom), 2001, 446 pages
  • Theological Roots of Pentecostalism by Dayton, Donald Wilbrr, Ph.D., The University of Chicago, 1983
  • A hit emberei Roberts Liardon (1996) (God's Generals – Why They Succeeded and Why Some Falied ISBN 1880089475)
  • Krisztus, a gyógyító F. F. Bosworth (1996) (Christ the healer ISBN 085009562x)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A magukat pünkösdinek valló egyházakat, gyülekezeteket szokás pünkösdistának is nevezni, a mozgalom tagjai többnyire előnyben részesítik a rövidebb, -ista nélküli formát.
  2. Kovács-Makovei-Pataky-Tóth: A pünkösdi mozgalom Magyarországon. Budapest. EPK 1998.
  3. www.mtkgy.hu