Buddhaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A dolgokat külső valóságnak látni tévedés - mint az álomképek, valós léttől mentesek. Minden dolog a saját elméd. Mint egy nagy folyó szakadatlan árama, bármit teszel, értelme van. Ez az örök felébredett állapot, a nagy gyönyör, a szenvedésnek helyet nem hagyó.

– Naropa

Ülő Buddha, a kínai Tang-dinasztia korából.

A buddhaság vagy buddhaiság (szanszkrit: बुद्धत्व; páli: बुद्धत vagy बुद्धभाव) a buddhizmusban a tökéletes megvilágosodás állapotát jelenti (szanszkrit: सम्यक्सम्बोधि - szamjakszambódhi; páli: सम्मासम्बोधि - sammāsambodhi).

Az úgynevezett buddha eredeti értelmezés szerint a tudat tökéletesen megvalósított állapotát jelenti, de Buddhának nevezik a buddhizmusban azt a személyt is, aki a dharma követésével megvilágosodott, felismerte a „tökéletes igazságot”, és megszabadult a létforgatagból, a „szamszárából”. A különböző tanoktól függően változnak a vélemények, hogy ez a szint milyen mértékű eltávolodást jelent a hétköznapi élettől (aszkéta gyakorlatok). Buddhának vagy Történelmi Buddhának nevezik a Sákjamuni Buddhát, aki körülbelül 2560 évvel ezelőtt született a mai Nepál területén, királyi család sarjaként. Harmincöt évesen, hat év mély meditáció után felismerte a tudat valódi természetét, és így elérte a megvilágosodást. Az elkövetkező negyvenöt évben Buddha tehetséges tanítványok ezreinek tanította azokat a módszereket, amelyekkel a megvilágosodás elérhető. A Történelmi Buddha tanítása szerint a megvilágosodás a legmagasabb szintű időtlen öröm. Nincs semmi kielégítõbb vagy teljesebb, mint minden dolog, minden idõ, minden lény és minden irány egységének az állapota.[1][2] A théraváda buddhizmus hagyományai szerint a buddhák saját maguk erejéből érik el ezt a szintet, mindenféle tanító segítsége nélkül, olyan időszakban, amikor a négy nemes igazság vagy az Nemes nyolcrétű ösvény tana nem létezik a világon. Ezzel szemben bizonyos mahájána hagyományok szerint (főleg a Lótusz szútra követői) a buddhaság egyetemes és minden érző lényben megtalálható, és megfelelő gyakorlással el is érhető még a jelenlegi életében, méghozzá „világi élvezetektől” való mindenféle lemondás nélkül. Ebből is látszik, hogy rendkívül széles skálán mozognak a vélemények, hogy milyen módszerekkel érhető el a buddhaiság.

Típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A buddhizmusban három féle Buddhát különböztetnek meg.

  • Szamjakszambuddha (páli: szammaszambuddha), gyakran egyszerűen csak Buddha, aki elérte a szamjakszambódhi-t.
  • Pratjekabuddha (páli: paccsekabuddha)
  • Srāvakabuddha (páli: szávakabuddha)

Az első két Buddha típus saját erőből éri el a nirvánát, anélkül, hogy egy tanító rámutatna a dharma fogalmára. A Szavakabuddha a théravádai páli kánonban, de megemlítik három théraváda magyarázó szövegben, mahájána szövegekben (pl. a Santideva Bódhiszattvacsarjavatarában[3] és a tibeti hagyományban[4]. Ezeknél Buddha megvilágosodott tanítványára utal a kifejezés.

A buddhák jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tíz jellemző[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vannak buddhisták, akik a buddhák tíz jellemzőjén meditálnak (vagy elmélyednek):

  1. Tathágata
  2. Arhat (Skt: arhat)
  3. önmagától tökéletesen megvilágosodott (Skt: szamjak-szambuddha)
  4. tökéletesítette tudását és magviseletét (Skt: vidjá-karana-szampanna )
  5. jól távozott (Skt: sugata)
  6. felülmúlhatatlan (Skt: anuttara)
  7. a világ ismerője (Skt: loka-vid)
  8. a megszelídítendők vezetője (Skt: purusa-damja-szárathi)
  9. istenek és emberek tanítója (Skt: sázta deva-manusjánam)
  10. áldott vagy szerencsés (Skt: bhagavat)[5]

Ezeket a jellemzőket gyakran említik a páli kánon és a mahájána tanítások.

A legtöbb buddhista iskola úgy tartja, hogy Buddha mindentudó volt. Azonban a korai szövegek tartalmaznak kifejezetten elutasították ezt az állítást.[6][7]

Buddha természete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Buddhológia

A Buddha természete a tökéletes megvilágosodás állapota. A történelmi Buddha, mikor megvalósította ezt az állapotot, azt tapasztalta, hogy a tudatát takaró utolsó fátylak feloldása után a benne s a körülötte levő tér és energia közti elválasztás megszűnt, és időtlen, mindent ismerő tudatossággá vált. Testének minden egyes atomján keresztül ismert mindent, és egy volt mindennel. Érezte, hogy folyamatosan képeznie kell a testét, hogy a megvilágosodott energiák intenzív áramlásával képes legyen együtt élni. Megtapasztalta, hogy amikor a harag visszatér a tudatba, a buddha mindent olyan tisztán lát, mint egy tükröt, anélkül, hogy bármit is hozzátenne vagy elvenne belőle. A kizáró büszkeség, amely merevvé teszi az embert és képtelenné a megosztásra, átalakulva azt a képességet adta meg neki, hogy láthatta a létezés sokoldalú gazdagságát. A ragaszkodás megkülönböztető bölcsességgé változot, azzá a képességgé, amely képes megérteni a jelenségeket önmagukban és egy teljesség részeként is. A féltékenység, ami mindig szorgalmasan próbálja a tudatot előreröpíteni vagy a múlthoz kötni, a tapasztalás mindent beteljesítő bölcsességévé alakult át. A zavarodottság és a butaság pedig intuitív bölcsességgé alakult, mely mindent áthat. Ez a bölcsesség mindent tudó, mert a tér és energia minden időben és minden helyen ugyanaz. Megszűnt a tér és az idő minden korlátja, megszűnt minden dualitás, s azt tapasztalta, hogy többé a tudat semmitől sincs elválasztva.[8]

Buddha, mint emberfeletti lény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A buddhista iskolák máshogyan látják Buddhát. A théraváda buddhizmus szerint Buddha egy ember volt, aki a leghatalmasabb pszichológiai erővel volt felruházva (Kevatta szútra). Buddha teste és tudata (az öt khandha) mulandó és változó, épp ahogy minden közönséges emberé. Azonban egy buddha felismeri a dharma változatlan természetét, amely örök érvényű és időtlen jelenség. Ez általánosan elfogadott nézet a théraváda iskolában és más korai buddhista iskolákban.

Buddha összehasonlítása Istennel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nem buddhisták gyakran hiszik azt, hogy Buddha a buddhisták istenének felel meg. Azonban a buddhizmus általában nem istenhívő abban az értelemben, hogy nem tanítja egy felsőbb rendű, teremtő isten létezését, akitől függene a megvilágosodás. Az úgynevezett Történelmi Buddha csupán egy tanító volt, aki megmutatta a megvilágosodáshoz vezető utat. Az "isten" általánosan elfogadott meghatározása, hogy egy olyan lény, amely irányít és amely megalkotta a világmindenséget (lásd Teremtés mítosz), majd jutalmazza és bünteti a lényeket. A korai szövegekben Buddha elutasítja egy ilyen lény létezését.[9]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ki volt Buddha?
  2. Mik a buddhizmus alapvetõ pontjai?
  3. Bodhisattvacharyavatara by Shantideva, translation Alexander Berzin, Chapter 10 verse 50
  4. Nonconceptual Cognition of Voidness by Shravaka, Pratyekabuddha, and Bodhisattva Aryas According to the Four Tibetan Traditions, írta Alexander Berzin
  5. Japán-Angol Buddhista Szótár 147a/163
  6. A. K. Warder, Indian Buddhism. Third edition published by Motilal Banarsidass Publ., 2000, pages 132-133.
  7. David J. Kalupahana, A History of Buddhist Philosophy: Continuities and Discontinuities. University of Hawaii Press, 1992 , page 43: [1].
  8. Ole Nydahl: Ahogy a dolgok vannak - Korszerű bevezetés Budha tanításaiba (Karma Dechen Özel Ling, 1991)
  9. David Kalupahana, Causality: The Central Philosophy of Buddhism. The University Press of Hawaii, 1975, pages 20-22.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]