Nirvána

Ez a szócikk az indiai vallásokban használatos fogalmat tárgyalja. Az amerikai együttes a Nirvana cikkben található.

Nirvána (szanszkrit nirvāṇa (निर्वाण), páli nibbāna(निब्बान)) az indiai vallások egyik fő fogalma. A sramanák (indiai vándor szerzetesek) szerint a nirvána a szenvedés állapotától (dukkha) való megszabadulás. Az ind filozófiában a nirvána a bramannal való egyesülést jelenti a móksán keresztül. Szó szerint az jelenti, hogy "elfújni" — amely hindu szövegkörnyezetben a szenvedéstől és az individualista léttől való megszabadulásra utal, míg a buddhizmusban a kapzsiság, a gyűlölet és az érzéki csalódás lángjának elfújását jelenti.). A nirvánát általában negatív fogalmakkal ill. a szamszárához kötő indulatok hiányaként szokás leírni, pozitív megfogalmazása (a Négy Pecsét negyedik tagja): a legfőbb boldogság, béke.

Nirvána a buddhizmusban

Buddha úgy jellemezte a nirvánát, hogy a tökéletesen nyugodt tudat állapota, amely megszabadult a vágyakozásoktól, haragtól és egyéb kínzó állapotoktól (klésák). Ez egyben a "világ végét" is jelenti, hiszen nem marad utána öntudat és a tudatnak nincs határa. A tudat megleli a békét az egész világgal, együtt érez minden lénnyel és lemond a rögeszmékről és a berögzülésekről. Ezt a létező alaköltés szenvedéseinek lecsendesítésével és az újabbak megszületésének megakadályozásán keresztül éri el. A nirvánában a vágyakozás és utálat gyökere kerül kiirtásra. Ezután az ember már nincs kitéve szenvedésnek (páli: dukkha) és további újjászületéseknek a szamszárában. A páli kánon szerint a nirvánában megtapasztalható a dolgok üres természete (szunjata) is.

A Dhammapada szentírásokban Buddha azt mondja, hogy a nirvána a "legnagyobb boldogság". Ez egy kitartó, mindent átható boldogság, amely a megvilágosodással keletkező nyugodtsággal jár. A nirvánát kísérő tudást a bódhi (megvilágosodás) szó fejezi ki.

Külső hivatkozások

• Bhikkhu Bódhi: Nibbána
• Ácsán Szumédhó: Boldogság, Boldogtalanság és Nibbána
• Nyanaponika Thera: Anatta és Nibbana
• Halál a korai buddhizmusban