Varáha

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Varáha (dévanágari:वराह, jelentése: "vadkan"), a vadkan, a hinduizmus mitikus alakja, Visnu isten harmadik megtestesülése, avatárája. Varáha a hindu mitológia szerint az emberiség aranykorában, a Szatja-jugában jelent meg, hogy a Földet visszahozza az alvilág mocsarából.

Festményeken vagy faragványokon gyakran látható vadkanarcú félemberként, vagy teljes vadkan formában is, amint éppen a Földet emeli fel. Kezeiben kagylókürtöt, korongot, lótuszt és buzogányt tart. Néha harc közben is ábrázolják, keze lehet védelmező vagy áldásosztó helyzetben is. A 900-925 körül homokkőből készült Khadzsuráhói Varána szobor 2,6 méter hosszú és 1,7 méter magas. Arányai nem egyeznek meg egy vadkanéval. A testén különféle istenek, istennők és egyéb lények ábrázolása látható.

A Varáha mondakörrel van összefüggésben, hogy Visnut áldozati vadkannak is nevezik.

Varáha az indiai rege- és mondakincsben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Varáha

Az indiai regék és mondák három fő csoportba sorolhatók.

  1. A Védák, mely már ie.2.évezredben létezett. Az ősi szanszkrit nyelven keletkezett szent szövegeket, himnuszokat az ie. 2.évezredben észak-nyugatról bevándorló indoeurópai nép, az árják hozták magukkal. Visnu mint kisebb isten már megjelenik a Rigvédában is, a legősibb védában.
  2. Az ie. 1500-500 között rendszerezett brahmanizmus melyben Visnu már a három főistenség, a trimúrti egyike. Már kialakulásától két fő vallási irányzat különböztethető meg, a Siva központú saivizmus és a Visnu központúvaisnavizmus.
  3. A 6.században a hinduizmus az új vallások, a buddhizmus, dzsainizmus és az iszlám nyomására a brahmanizmus gyökerein alakul ki, magába olvasztva helyi vallási elemeket, isteneket is. Megjelenik Visnu tíz avatárája, melyek közül a harmadik avatára Varáha, a vadkan.

A vadkan mint isteni alak a helyi vallási elemekből kerül a hinduizmusba. Az indiaiak számára ősi regéik, mondáik ma is élők, a mindennapi életük részei.[1]

A mondának számos változata ismert a természeti népeknél. A vadásztörzsekre jellemző, hogy valamilyen állat hozza fel a Földet az őstenger mélyéről. India ősi törzsei közül a mundák ismerik a vadkan kultuszt, a vadkanáldozatot, valószínű, ennek egy verziója került át a hinduizmusba. A Földet felhozó vadkan neve a legősibb ind szövegekben "Émúsa", ez szintén India őslakóinak nyelvéből származik.

A hinduizmusban a monda átalakul, már nem a Föld teremtésének ősi legendája, hanem a dévák és az aszurák ellenségeskedése során a tenger mélyére került föld újrateremtése.[2]

Varáha legendája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Visnu a högy képében kiemelt Földdel

Az aszurák (ellenistenségek, démonok) között is voltak olyanok akik hittek Visnuban. A Daitják nemzetségéből származó két testvért, Hiranjaksát és Hiranjakasiput erős hitének jutalmaként Visnu kapuőrnek emelte ki palotájába. Egyszer az ősbölcsek, a risik érkeztek a kapuhoz, nekik állandó szabad bejárásuk volt Visnuhoz. A kapuőrök ezt nem tudták, és egyre erőszakosabban léptek fel az ősbölcsek ellen. Ekkor az egyik risi, Durvásza, megátkozta a kapuőröket, hogy alantasabb létformában szülessenek újra a Földön. A nagy szentek átkát már Vinu sem változtathatta meg, a két aszúra lehanyatlott a földre. Újjászületésük után nem emlékeztek a történtekre, de arra igen, hogy az istenek részéről méltánytalanság érte őket.

Hiranjaksa hatalmas uralkodóként született újjá, és bosszúból a Földet a tenger alá süllyesztette. Az istenek Visnunak könyörögtek segítségért. Visnu vadkanként leszállt a tengermélyére, óriási agyaraival kiemelte, és a felszínre hozta. Hiranjaksát óriási agyarával elpusztította. A Földet szépséges nő alakjában, Prithiviként hozta a felszínre, akit Visnu vállán ülve ábrázolnak.

A történet részletes leírása a Srímad Bhágavatam harmadik részében található

Gupta-kori ábrázolása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Udajagiri Varáha ábrázolás

Gupta-kori ábrázolásai közül legnevezetesebb az Udajagiriben (Ándhra Prades) található monumentális dombormű. Udajagiriben húsz barlangszentélyt vájtak a sziklába, az 5. számú barlangban található a Varáha-dombormű.

A barlangbelső domborművén a Varáha vadkan fejjel, embertesttel jelenik meg (nrivaráha, „ember-vadkan”), agyarán tartva az istennő alakjában megszemélyesített Földet. Bal lábával a legyőzött kígyó démonon, a királyon tapos. Testén keresztben Visnu erdei virágokból font füzére (vanamála) látható. A Varáha mint a legfőbb istenség megtestesülése előtt hódoló bölcsek hosszú sorokban jelennek meg a Vadkan két oldalán. A vizet, az óceánt hullámvonalak jelzik.[3]

Varáha-purána[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Varáha-purána a tizennyolc fő puránához tartozik, annak is a Visnuhoz tartozó csoportjába.[4]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Baktay Ervin Indiai regék és mondák, i. m. 18-19. old.
  2. Baktay Ervin Indiai regék és mondák, i. m. 13-14. old.
  3. Renner Zsuzsanna A KORAI GUPTA-KOR HINDU MŰVÉSZETE, i. m. 
  4. ELTE Indológia Kislexikon, i. m. 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rácz Géza. „"Idõ vagyok, világok pusztítója"”. Vallástudományi szemle 1 (2006), Kiadó: Zsigmond Király Fõiskola.  
  • Rachel Storm: Keleti mitológiák enciklopédiája. Budapest: Glória. 2009 ISBN 9639283045  
  • Baktay Ervin: Indiai regék és mondák. Budapest: Móra. 1963  
  • Veronica Ions: Indiai mitológia. Budapest: Corvina. 1991 48–49. o. ISBN 9631329887  
  • Terebess Ázsia Lexikon: Visnu - Varáha (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2013. június 27.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kislexikon: Visnu (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2013. március 11.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]