Védák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Védák India legrégibb irodalmi emlékei. A véda szó tudást vagy szent ismeretet jelent. Sok hindu úgy hiszi, hogy a Védák öröktől fogva léteztek. A vallásos hagyományok egy része Brahmához köti, aki a világ teremtésekor nyilatkoztatta ki a szent szöveget.

A Védák keletkezését több tudós i.e.4000 és 6000 közötti időpontra teszi, azonban ma már elfogadottabb álláspont Max Mülleré, aki a legrégibb Véda-részeket i.e 1000 körüli időpontra datálja.[1]

A Védák mai formájukban négy fő részből (gyűjteményből /szamhita/) állnak. A Rigvéda-szamhita himnuszokat, a Jadzsurvéda áldozóigéket, a Számavéda ősi dallamokat, míg az Atharvavéda főként varázsigéket foglal magába. Legősibb közülük az 1028 himnuszból álló Rigvéda, amely valószínűleg a Kr. e. 1000–800 közötti időszakban keletkezett. Ősi memorizációs technikákra (vikriti[2]) támaszkodva e szövegek évszázadokon keresztül szájhagyomány útján terjedtek. Sőt, mivel rituális értéke csak az apáról-fiúra, mesterről-tanítványra élőszóban áthagyományozott szövegnek volt, azért még az írás megjelenése (Kr. e. VII. sz.) után is, egészen a legutóbbi időkig (azaz majdnem háromezer éven keresztül), szinte kizárólag szájról szájra őrződtek meg e szövegek. A himnuszok és imák az istenekhez szólnak, többek között az ősi Áditjákhoz (Varunához, Mitrához és Arjamanhoz), Agnihoz, Indrához, a Mennyhez és a Földhöz, a Naphoz, a Szélhez s még számos istenhez. A himnuszok körülbelül negyedét Indra istennek szentelték.

E gyűjteményekhez később a papok további részeket, úgynevezett áranyjaka-, brahmana- és upanisad-szövegeket csatoltak.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Baktay India bölcsessége, i. m. 219. old.
  2. forizslaaszlo.com: A Vikriti

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Idegen nyelven:

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Védák témájú médiaállományokat.


  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap