Mantra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A mantra egy meditációval kapcsolatos (dévanágari मन्त्र IAST: mantra) vallásos terminus, a hinduizmus és buddhizmus gyakorlatából.

Mágikus formula (hang, szótag, szó vagy rövidebb mondat, ill. szavak sorozatának ismételgetése), vallásos szöveg, fohász, varázsige, vallásos misztikus mondat, ill. költemény, amely a védikus hagyományra volt jellemző.

A szó eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szó szanszkrit eredetű. Tartalmazza a man- szógyököt, amelynek jelentése "gondolkodni". A manjaté szó eredetileg gondol jelentésű volt, ebből alakult ki a mántrasz (szent szöveg) jelentés.

A -tra toldalék etimológiájáról eltérő vélekedések vannak.

  1. A toldalék -tra jelentése: eszköz, azaz a mantra szó szerinti jelentése "a gondolkodás eszköze".
  2. Más magyarázat szerint a -tra toldalék jelentése "oltalom".[1]
  3. Egy harmadik magyarázat szerint a -tra toldalék a trayoti (mint a Tantra esetében) a "megszabadulás". Ezek szerint a mantra az elménktől való felszabadítás eszköze.

A kínai fordítása ennek a fogalomnak zsenjan (zhenyan) 眞言, 真言, ami szó szerint "igaz szavak" jelentésű . A japán on'yomi terminus a kínai "létezni" shingon (ezt használják a jelnetős ezoterikus Singon (Shingon) vallási irányzatra).

A mantrák alkalmazása, a mantra gyakorlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keleti elképzelések szerint a mantrának csak akkor van teljes hatása, ha egy hiteles gurutól kapják meg. Az védikus korszak Indiájából származó szokás ill. vallásos praktika, már korán eljutott Tibetbe, Kínába, Japánba és Iránba (az ott honos Zoroasztrizmusba) is. Euro-amarikai kultúrkörben a Kelet megismerése felé fordulás idejétől van jelen (nagyjából a 19. század elejétől).

Tibetben, sok buddhista kövekre és csontokra vés mantrákat, amit egyféle meditációként gyakorlatnak tekintenek

Eredeti értelemben a mantra ismételgetése valamilyen spirituális változást mozdít elő (az elme felszabadítására). A mantrákat himnikus költeményekként is lehet értelmezni, aminek következtében "egy bizonyos istenségen való meditációt idéz elő".[2]

A mantrák kimondásakor gyöngyöket illetve imafüzéreket használnak, hogy a koncentráció teljesebb lehessen.

A mantrákról szóló különböző elképzelések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Egyes nyugati elképzelések az imával is összekapcsolják, és a keresztény vallásban ugyanúgy mint például a buddhizmusban is a felsőbb erőkkel való kapcsolatba lépéshez szükséges fohászként értelmezik. Valójában a mantra ritmusos ismételgetése hat az emberre, míg a kereszténységben az ima nem ezt szolgálja.
  • A gaudíja-vaisnavák szerint az Úr szent neveinek ismétlésével – különösen a Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna Krisna, Haré Hare, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré mantrának az éneklésével – az ember eléri az Isten iránti transzcendentális szeretetet és odaadást.[2] Az indiai szent szövegek szerint Krisna és neve nem különböznek egymástól, így ha valaki az ő neveit énekli, akkor valójában magával Krisnával lép kapcsolatba.
  • A saiviták az "Om Namah Sivája" mantrát éneklik. Egy másik híres mantra a "Srí Rám, Dzsaja Rám, Dzsaja Dzsaja Rám; Srí Rám, Dzsaja Rám, Dzsaja Dzsaja Rám".)[2]
  • A Gájatri Mantrát a brahmanák citálják azután, hogy azt a lelki tanítómestertől egy lelki avatás során megkapták. Ez utóbbi feltétel elengedhetetlen ahhoz, hogy a mantra megtegye hatását.)[2]

A leghíresebb mantrák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az OM mantra szanszkrit írásjele, ami egyben hindu jelkép is

A legismertebb mantraként használt szótag az om vagy aum, míg a legismertebb mantrák a Haré Krisna mantra, amely a hívők szerint megtisztítja a szívüket a negatív érzelmektől, az Om mani padme hum, a Gájatri-mantra, illetve a Szarvesam szvasztir bhavatu, az úgynevezett békemantra.

A mantrákhoz kapcsolódó terminusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • bídzsa – Amikor a mantra egy szó, vagy egy mantra-mag, mint például az om (aum) szótag.
  • dzsapá – Többszöri, alig hallható ismétlés, amely egy nagyon komoly meditációt jelent.
  • szádhuk – Olyan szent személyek, akik naponta több mint 100 000-szer ismétlik el Isten neveit.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Mullin, G.H., The Dalai Lamas on tantra, p.11 (Snow Lion, 2006).
  2. ^ a b c d http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/mantra.html

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]