Sakti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szaraszvati
Laksmi-ábrázolás (Kancsi)
Tára ábrázolás a Káli-púdzsán (Behala, Kolkata)
Siva és Sakti félig férfi, félig női formában (Elefanta-barlangok, 5.század, Mumbai)
Káli-jantra

Sakti (Dévanágari: शक्ति) az áramló energia, a kreatív erő a hinduizmusban. A sakti, mint ősi kozmikus energia mozgatja az univerzumot. Első megjelenési formája Mahádévi, az ősi anyaisten. Minden embernek veleszületett része a sakti, mint az őserő megnyilvánulása.[1]

A későbbi patriarchális társadalom kialakulása során a férfi és női erő különválik, a női erő mint a férfi isten párja/felesége jelenik meg. Brahma, a teremtő isten párja Szaraszvati, mivel a teremtésnek a tudomány és a művészet fontos része. Más megfogalmazásban: a tudomány és művészet ereje/saktija kell ahhoz, hogy a teremtést végre lehessen hajtani. A trimúrti másik két istenének is megvan a párja. Visnu, a megtartó párja Laksmi a szerencse és a gazdagság istennője. Siva párja Párvati, akinek több megjelenési formája is ismert, mint például Durga, Káli.[2] Istennőhimnuszok már a legősibb védában, a Rigvédában is megtalálhatók. Ilyen himnusz a Vákszúkta: „Himnusz a beszédhez” [3]

A sakti önálló imádata a patriarchális társadalom kialakulásának idejében is fennmaradt, bár csökkent jelentőséggel. Ma a saivizmus és a vaisnavizmus mellett a saktizmus a három legnépesebb irányzathoz tartozik a hinduizmusban. Az ehhez az irányzathoz tartozó híveket saktáknak nevezzük.[4]

A hatha-jóga szempontjából a sakti az az erő, amely föltekeredett kígyó (kundalini) formájában alszik az emberi testben. Felébresztésével válik lehetővé a megvilágosodás.[3]

A vadzsrajána buddhizmusban is megtalálható a sakti, pradnya néven, ahol bölcsességet jelent. A buddhák és jidamok női párjaként ismeretes.[5]

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sakti imádata megtalálható Indiában, Srí Lankán, Nepálban, Bangladesben, Tibetben és Pakisztánban. Ezeken a helyeken templom-komplexumok is kifejlődtek, ilyenek Dzsváladzsi (Himácsal Prades), Tára Tárini (Berhampur, Orisza), Kátjájani (Csattarpur, Delhi), Kámákhja (Asszám), Naina Dévi (Himácsal Prades), Manasza Dévi (Csandígarh), illetve a Mahárástra templomok Tuldzsápur (Dzsagdamba), Kolhápur (Mahálaksmi), Szaptasrungi és Mahurgadh.

Sakti, mint istennő ősi formájában is ismert Dél-Indiában, különösen az alábbi államokban Karnátaka, Tamilnádu, Kerala és Ándhra Prades. A falvakban úgy vélik, hogy Sakti istennő a falu védelmezője, a gonosz embereket megbünteti, védelmet nyújt betegségekkel szemben, és jólétet biztosít a faluban. Őt ünneplik évente a népszerű színes Sakti Dzsatarasz ünnepen. Több megjelenési formája (inkarnációja) ismert. Sok templomot szenteltek Sakti különböző inkarnációiának, a legtöbb a Dél-Indiai falvakban van.[3]

Vaisnavizmus, Saivizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az istennők tisztelete a Visnu hívő vaisnava és a Siva hívő saiva irányzatnak is szerves részét képezi. Visnu párja Laksmi, a gazdagság és jószerencse istennője, aki a világ megtartásához szükséges. Nemcsak az anyagi jólét elosztója, hanem a morális, etikai értékeké is. A karma törvényének megfelelően az anyagi gondtalanság csak akkor érkezik el, amikor az ember nem sóvárog utána, amikor a magasabb értékeket tekinti elsődlegesnek.

Siva, a pusztító része Párvati és megtestesülései, Durga vagy Káli. Párvati (más néven:Uma) az anyagi világ, a prakriti jelképe. A pusztítás csak ott jelenhet meg, ahol van mit elpusztítani. Párvati másik ismert neve Anna-Purni, a táplálék juttatója, aki az anyagi világ javainak elosztásáért felelős. Durga vagy Káli formájában harcias istennő, a legerősebb démonok legyőzője.[6] A különböző istennők vagy dévik Mahádévinek a megjelenési formái.

Egy népszerű legenda szerint egy túlbuzgó hívő úgy akarta kimutatni Siva iránti imádatát, hogy csak Sívát tiszteli meg, Párvatit nem. Erre Siva összaolvadt Párvatival, így kényszerítve ki a hívő imádatát Párvati iránt is.[3]

Saktizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sakták, mint a nagy hindu közösségek (vaisnavák, saivák), tanításaikat és szertartásaikat legnagyobbrészt puránáikra alapozzák. A saktizmus puránája a Dévi-purána (másként: Dévi Bhágavata), illetve a Márkandéja-purána, ezeket tekintik tradíciójuk hitelességét tanúsító műveknek. A purána leírja, hogyan teremtette a világot Dévi, tartalmazza a különböző mítoszokat.[3]

Egy rövidebb purána a Dévimahátma, amely Durga harcát írja le a Mahisászura nevű démonnal.

A szent szövegekhez tartoznak a tantrák és a jantrák is. A tantrák technikai jellegű szövegek, amelyek leírják, hogy hogyan kell elvégezni az imákat. A tantrákat még mindig titokzatosság övezi. Különleges a saktizmusban a beavatásra (díksa) helyezett nagy hangsúly, és a bidzsramatrák (egy szótagú varázsformulák) használata, amelyek jelentése csak a beavatottak számára tárul fel. A bidzsramantrák egyes szótagjait az istennő egyes aspektusaival azonosítják. A tantrát gyakorló szerzetes a tántrika, aki lehetőleg egy női guru által vezetett szertartáson kerül beavatásra.

Tántrikák által gyakorolt szertartások során jelenik meg a Kundalini-sakti, a szertartás célja a kígyó-erő felébresztése. Az elmélet szerint a gerincoszlop végén, kígyó formában szunnyad az isteni energia. Ezt a csakrákon keresztül, a fejtetőn kell kiáramoltatni Siva felé. Az elmélet része a finomtest-fiziológia is, amely szerint a testben harmincötmillió csatorna (nádi) van. Minden csatorna valamilyen istent, erényt vagy jótettet jelöl, amelyeket a gyakorlat végzője magába szív, ezáltal egyenlővé válik vele.[7]

A tantrizmus jellegzetessége a jantrák használata is. Ezek mértani ábrák, melyeken szintén az istennő különböző aspektusait értik. A jantrák alá egyszótagú mantrákat írnak, ezek együtt jelentik az istennő szótestét. Az ábra középpontjában a „srí” szócska és a bindu (pont) található. Ezek felett meditálva ismerik fel az istennőt, és annak megjelenési formáját saját magukban.

A közösség kasztra, nemre való tekintet nélkül mindenki részére nyitva áll, de kérni kell a felvételt.[3]

Vadzsrajána buddhizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Vadzsrajána buddhizmusban a buddhák és jidamok női párjaként jelennek meg a saktik (pradnya). Az öt legfontosabb: Vairócsanához Vadzsradhátvísvarí, Akshóbjához Lócsána, Ratnaszambhavához Mámaki, Amitábhhoz Pándara, Amóghasziddhihez Tára.[5]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hindupédia Śakta, i. m. 
  2. Rachel Storm Keleti mitológiák enciklopédiája, i. m. 150-151. old.
  3. ^ a b c d e f Klaus K. Klostermaier Bevezetés a Hinduizmusba, i. m. 103-112. old.
  4. Helmut von Glasenapp Az öt világvallás, i. m. 49. old.
  5. ^ a b Rachel Storm Keleti mitológiák enciklopédiája, i. m. 154. old.
  6. Kozma András A hindu istenalakok szimbólumai, i. m. 79-86. old.
  7. Mircea Eliade A jóga, i. m. 246-306. old.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rachel Storm: Keleti mitológiák enciklopédiája. (hely nélkül): Glória. 2009. ISBN 9639283045  
  • Világvallások. Budapest: Akadémia. 2009. 813;966–967. o. ISBN 963736921X  
  • Bráhmanizmus. In Helmut von Glasenapp: Az öt világvallás. 6. (hely nélkül): Gondolat-Tálentum. 49. o. ISBN 963282685x  
  • Hindupédia: Śakta (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 13.)
  • Az istennő és imádói. In Klaus K. Klostermaier: Bevezetés a Hinduizmusba. Budapest: Akkord. 2001. ISBN 9637803866  
  • Kozma András: A hindu istenalakok szimbólumai. (hely nélkül): Saxum. 2001. ISBN 9639308307  
  • A jóga és a tantrizmus. In Mircea Eliade: A jóga. Budapest: Cartaphilus. 2005. 246–306. o. ISBN 9639303941  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tantralap: shakti (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 13.)
  • Sanatan Society: Shakti (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 13.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]