Kolkata
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
Ez a szócikk (vagy szakasz) nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható! |
Kolkata (korábbi nevén Kalkutta) az északkelet-indiai Nyugat-Bengál állam fővárosa; a Hugli (Hooghly) folyó partján helyezkedik el. India negyedik legnépesebb városa. Elővárosokkal együtt a Föld nyolcadik legnépesebb várostömörülése.
Kolkata a brit rádzs (gyarmati uralom) idején India fővárosa volt, egészen 1911-ig, amikor a fővárost Delhibe helyezték át. Ekkoriban az oktatás, a tudomány, a kultúra és a politika központja volt, az ország 1947-es függetlenné válása után azonban gazdasága stagnálni kezdett. 2000 óta viszont ismét fellendülésnek lehettünk szemtanúi. A többi nagyvároshoz hasonlóan Kolkata is urbanizációs problémákkal küszködik, pl. szegénység, légszennyezés és forgalmi dugók.
Kolkata forradalmi történetéről is nevezetes, a nemzeti függetlenségi mozgalomtól a baloldali szakszervezeti mozgalmakig.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Történet
A város közelében található Chandraketugarh-i leletek bizonysága szerint a környék már több, mint két évezrede lakott. A város írott története azonban 1690-ben kezdődik, amikor a Brit Kelet-Indiai Társaság elkezdte konszolidálni a kereskedelmi tevékenységét Nyugat-Bengálban. A város alapítójának hagyományosan Job Charnock-ot, a Társaság adminisztrátorát tartják, ezt azonban a legújabb kutatások nem erősítették meg. 1702-ben a britek befejezték Fort William építését, amely a csapatok helyi bázisául szolgált. Kolkata-t (akkori nevén Calcutta) elnökségi várossá (Presidency City) nevezték ki, később a bengáli elnökség (Bengal Presidency) székhelye lett. Mivel gyakran összeütközésbe kerültek a franciákkal, a a britek 1756-ban fejleszteni kezdték az erődjeiket. Amikor Siraj-Ud-Daulah bengáli náváb militarizáció-ellenes tiltakozását figyelmen kívül hagyták, megtámadta és elfoglalta Fort William-et, amely a hírhedt fekete lyuk incidenshez vezetett (Black Hole incident). A Társaság szipojaiból és brit katonákból álló katonai alakulat, melyet Robert Clive vezettett, a következő évben visszafoglalta a várost. 1772-ben Kolkatát a Brit India fővárosának nevezték ki, bár 1864-től kezdődően minden nyáron áthelyezték azt Simlába a hűvös hegyi városkába. Ebben az időben kezték meg a környező mocsarak lecsapolását és a kormányzati negyed kiépítését a Hugli folyó partján. Nagy részben Richard Wellesley főkormányzó (1797–1805) felelős a város növekedéséért és a középületek fejlesztéséért, ami miatt a város a Paloták Városa nevet kapta. A város volt a központja a Brit Kelet-Indiai Társaság ópiumkereskedelmének is a 18-19. században. A helyben termelt ópiumot elárverezték, majd Kínába szállították. A 19. század elejére Kolkata két elkülönült területre oszlott, az egyikben a britek (Fehér város; White Town), a másikban a helyiek éltek (Fekete Város; Black Town). A fekete város nyomora már akkoriban is elképesztő méreteket öltött. Az 1850-es években a város ipara gyors fejlődésnek indult, különösen a juta- és a textilipar. Ennek hatására a britek jelentősen fejleszteni kezdték az infrastruktúrát: vasutakat és távírókat létesítettek. A brit és az indiai kultúra összefonódása a városi indiaiak új bábú megtisztelő címmel szólított osztályának kialakulásához vezetett, melynek tagjai gyakran hivatalnokok vagy szakemberek voltak, angolbarátok voltak, újságot olvastak és általában magasabb kasztokba tartozó hindu közösségekhez tartoztak. A 19. század folyamán véghezvitt társadalmi-kulturális reformok, az úgynevezett bengáli reneszánsz, a köznép általános felemelkedéséhez vezetett. 1883-ban Surendranath Banerjea egy nemzeti konferenciát szervezett, amely első volt a maga nemében a 19. századi Indiában. Kolkata fokozatosan az indiai függetlenségi mozgalom központjává vált, különösen a forradalmi szervezetek tekintetében. Bengália 1905-ös közösségi alapokon történt kettéosztása széleskörű tiltakozásokhoz, valamint a brit áruk bojkottjához vezetett (Swadeshi mozgalom). Ezek az események, valamint a város adminisztráció szempontjából kedvezőtlen elhelyezkedése India keleti szélén arra ösztönözte a briteket, hogy 1911-ben a fővárost Újdelhibe helyezzék át. A II. világháborúban a város kikötőjét kétszer is bombázta a japán császári hadsereg. Amikor 1943-ban az élelmiszertartalékokat a szövetséges csapatoknak juttatták, éhínség tört ki, melynek következtében több millió bengáli meghalt. 1946-ban a muzulmán állam létrehozását követelő csoportok nagyszabású közösségi erőszakhullámot okoztak, melyben 2000 ember halt meg. India felosztása 1947-ben szintén erőszakhoz vezetett, melynek során demográfiai változások is történtek, mivel nagyszámú muzulmán költözött át ekkor Kelet-Pakisztánba, több százezer hindu viszont a városba menekült. A 60-as és 70-es években - áramszünetek, sztrájkok és az erőszakos naxalita marxista mozgalom hatására - nagyban romlott a város infrastruktúrája, amely a gazdaság stagnálásához vezetett. 1971-ben az India-Pakisztáni háború során több ezer menekült érkezett Kolkatába, amely szintén jelentősen megterhelte a város infrastruktúráját. A 80-as évek közepén Mumbai megelőzte Kolkatát lakosságszám tekintetében. Kolkata erős bázisa az indiai kommunizmusnak, mivel Nyugat-Bengált a CPI(M) párt dominálta Baloldali Front (Left Front) uralja három évtizede - amely a leghosszabb ideje működő demokratikusan választott kommunista kormány a világon. Az 1990-es évek közepén központilag bevezetett indiai gazdasági reformok hatására a város gazdasága fejlődésnek indult. 2000 óta az információtechnológiai (IT) szolgáltatások új életet leheltek a város stagnáló gazdaságába. A gyáripar szintén fejlődésnek indult.
[szerkesztés] Közlekedés
A városi tömegközlekedés jelentős részét a kolkatai külvárosi vasutak, a metró, valamint a villamos- és buszhálózat biztosítja. A külvárosi vasúthálózat kiterjedt és nagy területet fed le. A kolkatai metró a legrégibb földalatti rendszer Indiában; a Hugli folyóval párhuzamosan halad a város északi és déli területeit összkötve 16,45 km szakaszon. A buszok elterjedtek, egyes járatok állami, mások magánvállalatok irányítása alatt működnek. Kolkata az egyetlen indiai város, amelyben villamoshálózat üzemel.
A bérelhető járművek a sárga színű taxik (többnyire Hindustan Ambassador márkájú autók) és a háromkerekű autóriksák. Egyes városrészekben kerékpár-riksákkal és kézzel húzott riksákkal is utazhatunk. Az utak a város területének mindössze 6%-a, (23% Delhiben és 17% Mumbaiban), ami jelentős közlekedési problémákat okoz.
Kolkatában két fő vasúti pályaudvar található: a Howrah és a Sealdah. A harmadik pályaudvart Kolkata névvel 2006-ban avatták fel. A városban található az Indiai Vasutak két nagy részlegének — az Eastern Railway és a South Eastern Railway — központja is.
A város egyetlen repülőtere a Netaji Subhash Chandra Bose nemzetközi repülőtér Dum Dum településen épült fel a várostól északra; nemzetközi és belföldi járatokat is működtet. Kolkata jelentős kikötőváros is. A Kolkata és Haldia dokkokat a Kolkata Port Trust üzemelteti.
[szerkesztés] Demogáfia
2001-ben a város lakossága 4 580 544 fő volt, agglomerációval együtt 13 216 546. A nemek szerinti megoszlás alacsonyabb a nemzeti átlagnál: 828 nő jut 1000 férfira, mivel sok vidéki munkás költözött be a városba, a családot hátrahagyva. Kolkatában az írni-olvasni tudók aránya 80,86%, amely magasabb a nemzeti átlagnál (64,8%).
Kolkata lakosságának zöme bengáli, a kisebbségek nagyobb része marvali és bihári. Jelentős számban élnek a városban kínaiak, tamilok, asszámiak, gudzsarátiak, örmények, angolok, tibetiek, mahárástráiak, pandzsábik, malajálik és párszik. A fő beszélt nyelvek a bengáli, a hindi, az angol, az orijjá és a bhodzspuri.
A 2001-es népszámlálás szerint a lakosság 77,68%-a hindu, 20,27%-a muzulmán, 0,88% keresztény és 0,75% dzsaina vallású. Ezen kívül szikhek, buddhisták, zsidók és zoroasztriánusok élnek a városban. 1,5 millió ember (a lakosság egyharmada) nyomornegyedekben él.
[szerkesztés] Kultúra
Kolkata nevezetes az irodalmi, művészeti és forradalmi múltjáról. India korábbi fővárosaként, Kolkata volt a modern indiai irodalom és művészet szülőhelye. A kolkatai lakosok általában különleges lelkesedéssel beszélnek az irodalomról és a művészetekről.
Kolkatában számos gótikus, barokk, román, keleti és indo-iszlám (mogul) stílusjegyekkel díszített épület található. A Paloták városa, ahogy nevezik, koloniális épületekkel bővelkedik. A korszakból származó épületek egy részét jól karbantartják, számos védett közülük. Mások azonban leromlott állapotban vannak. Az 1814-ben épült Indiai Múzeum (Indian Museum) a legrégibb ázsiai múzeum; India természetföldrajzának és művészetének kiterjedt gyűjteményét őrzik itt.
A Victoria emlékműben (ami a város egyik fő látványossága) található múzeum a város történetét mutatja be. Az Indiai Nemzeti Könyvtár (National Library of India) India legnagyobb nyilvános könyvtára. Az Szépművészeti Akadémia (Academy of Fine Arts) és más galériák rendszeresen szerveznek kiállításokat.
A város nevezetes az indiai klasszikus zenéről és bengáli népzenéről (baul) is.
A 19. és 20. században a bengáli irodalmat olyan írók művei forradalmasították, mint Bankim Chandra Chattopadhyay, Michael Madhusudan Dutt, Rabindranath Tagore, Kazi Nazrul Islam és Sharat Chandra Chattopadhyay. A nagy elődök hagyományait Jibanananda Das, Bibhutibhushan Bandopadhyay, Tarashankar Bandopadhyay, Manik Bandopadhyay, Shirshendu Mukhopadhyay, Buddhadeb Guha, Samaresh Majumdar, Sanjeev Chattopadhyay és Sunil Gangopadhyay művei folytatják.
[szerkesztés] Híres lakosok
