Jadzsurvéda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Jadzsurvéda (Dévanágari:यजुर्वेद) a hinduizmus szent iratai közé tartozik, a Védák része. Az áldozati szertartások közben mondott énekek mellett az áldozati rítusok pontos leírását is tartalmazza. Feltételezett lejegyzési ideje ie. I. évezred, védikus szanszkrit nyelven íródott.[1] A sruti irodalom része, kinyilatkoztatás, hallomás útján megismert tudás, amelyekről a legendák szerint a risik szereztek tudomást, és az idők folyamán hallomás útján adódott tovább.[2]

A hinduizmus minden ortodox irányzata a védákat öröknek és tévedhetetlennek tartja. A védák szövegéhez a különböző irányzatok különböző értelmezéseket fűznek, ez a hinduizmusban természetes folyamat, máig tart. A védák jelentősége a védikus áldozat, a jadnya elvégzéséhez adott útmutatás, illetve annak alapvető része. A jadnyától, illetve a védáktól az ősi indiaiak szerint minden függ, a világ teremtése is.[3] A gyűjteményeket (szamhitákat) mantráknak is nevezik, amelyek akkor is kifejtik hatásukat, ha a szöveget az előadó nem is érti. Himnuszokat tartalmaznak, a rendkívül bonyolult áldozati szertartások során alkalmazzák őket. A legősibb a Rigvéda. A máig fennmaradt gyűjtemény a Sákala Védaiskola szövege, 1028 himnuszt tartalmaz. A Jadzsurvéda sok, már a Rigvédában is szereplő himnuszt tartalmaz.[4]

A Jadzsurvédának két változata ismert, a Fehér Jadzsurvéda, ez áldozati szövegeket tartalmaz, és a Fekete Jadzsurvéda, ebben az áldozati szövegek kiegészülnek a szertartások, rítusok, vallásos cselekmények leírásával. Liturgikus segédkönyvnek is nevezhető. Minden célra más és más szövegek és szertartások szolgálnak. Csak a pontos és hibátlanul elvégzett rítusok biztosítják a megfelelő eredményt. A rituálé minden részletére kitér, még az áldozatnál használt eszközökhöz is úgy szól, mintha élőlények lennének. Olyan típusú dicsőítő és könyörgő énekek is szerepelnek benne, amelyek a keresztény litániákra hasonlítanak, az egyes szakaszok végén ismételve az istenség nevét, akihez az ének szól, hozzátéve a Szváha (Dicsőség neki) formulát.[4]

A Jadzsurvéda a vallástörténeti kutatásokhoz is sok fontos információt szolgáltat.

Kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hindu mitológia szerint az ősidőkben, az aranykorban (Szatja-juga, az „igazság kora”) és az ezüstkorban (Tréta-juga) még egy, egységes véda létezett, a bronzkorban, a Dvápara-jugában vált négy részre, u.n. szamhitákra. Ettől az időtől fogva tekinthető önálló műnek a Jadzsurvéda is.[5]

A védák kialakulásának vizsgálatát nehezíti, hogy a történeteknél, leírásoknál nem lényegi kérdés, hogy azok mikor történtek, a szövegrészek, himnuszok csoportosítása a jadnya, az áldozat elvégzésénél betöltött szerepük alapján történt. A védák nyelvének és tartalmának vizsgálatából az a következtetés vonható le, hogy keletkezése nem egy időpontra tehető, hanem egy több évezredes folyamat során, későbbi betétek megjelenésével alakult ki. A Rigvédában szereplő csillagászati, éghajlati megfigyelések alapján keletkezése az ie. 3. évezredre tehető, írásba foglalása kétezer évvel később történt. A Jadzsurvéda lejegyzése ez után következett.[4][6]

Az áldozati szertartás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szertartások levezetése négy pap feladata. Az első, a hótar a Rigvéda himnuszaiból énekelve hívja az isteneket a szertartásra, a második, az udgátar a Számavéda dallamai közül a szertartásnak éppen megfelelőt énekli. A harmadik, az adhvarju, végzi a szertartás mozzanatait a Jadzsurvéda leírása alapján, a Jadzsurvédában odatartozó varázsigéket mondva, a negyedik, a brahman, az Atharvavéda verseiből idéz, vigyáz a szertartás pontosságára.[4]

Helye az indiai szent iratok között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hinduizmus legrégibb, legalapvetőbb szent iratai a Védák. Ez szűkebb értelemben a négy szamhitát, gyűjteményt jelenti, a Rigvédát, a Számavédát, a Jadzsurvédát és az Atharvavédát [7] Tágabb értelemben a Véda irodalomhoz tartoznak még a Brahmanák, és a szútrák. A Brahmanák, a bölcseleti művek a védák értelmezésével foglalkoznak, a brahmanákhoz kapcsolódnak az áranjakák és az upanisadok is. A szútrák a különféle ismeretek tankönyvei. A szútra szó jelentése fonál, amelyet követve lehet eljutni a tudásig. Jellegzetes kifejezésmódja a tömörség.[8]

A Jadzsurvédának két változata ismert, a Fehér vagy Sukla Jadzsurvéda, más néven Vádzsaszanéjí Szamhita, és a Fekete vagy Krisna Jadzsurvéda, más néven Taittiríja Szamhita.[9]

A Jadzsurvédához két brahmana (Taittiríja, Satapatha), két áranjaka (Brihadáranjaka, Taittiríja) és három upanisad (Taittiríja, Ísa, Katha) tartozik.[10]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tenigl-Takács László India története, i. m. 29-30. old.
  2. Klaus K. Klostermaier Bevezetés a Hinduizmusba, i. m. 27. old.
  3. Klaus K. Klostermaier Bevezetés a Hinduizmusba, i. m. 29. old.
  4. ^ a b c d dr. Baktay Ervin India bölcsessége, i. m. 217-228. old.
  5. Rácz Géza "Idõ vagyok, világok pusztítója", i. m. 
  6. Klaus K. Klostermaier Bevezetés a Hinduizmusba, i. m. 27-29. old.
  7. Klaus K. Klostermaier Bevezetés a Hinduizmusba, i. m. 29. old.
  8. dr. Baktay Ervin India bölcsessége, i. m. 188-192. old.
  9. Klaus K. Klostermaier Bevezetés a Hinduizmusba, i. m. 30. old.
  10. tminfo Maharishi a Védákról és a védikus irodalomról, i. m. 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A hinduizmus szent iratai. In Klaus K. Klostermaier: Bevezetés a Hinduizmusba. Budapest: Akkord. 2001. 27–29. o. ISBN 9637803866  
  • XIX. A hinduizmus vallásos irodalma. In dr. Baktay Ervin: India bölcsessége: Szanátana Dharma : Az Örök Törvény. (hely nélkül): KönyvFakasztó. 2003. 215–253. o. ISBN 9639302457  
  • A védikus hitvilág. In Tenigl-Takács László: India története. Budapest: Medicina-A tan kapuja buddhista főiskola. 1977. 33–38. o. ISBN 9632438248  
  • Rácz Géza. „"Idõ vagyok, világok pusztítója"”. Vallástudományi szemle 1 (2006), Kiadó: Zsigmond Király Fõiskola.  
  • tminfo: Maharishi a Védákról és a védikus irodalomról – I. rész (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2013. február 1.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]