Dombormű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kőbe vésett hieroglif írás, ókori Egyiptom, mélydombormű, Kr. e. 27-8. sz.

A dombormű (relief) olyan szobrászati vagy iparművészeti mű, amely alacsony plasztikával emelkedik ki az alapsíkból a térbe. Anyaga lehet, kő, fém, fa, elefántcsont, agyag, műanyag. Ha a lapba belevésik az üzenetet vagy ábrát, akkor mélydomborműről beszélünk.

Kiemelkedésének mértéke szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lapos dombormű (bas-relief, basso rilievo)
  • Féldombormű (demi-relief, mezzo rilievo)
  • Magas dombormű (haut-relief, alto rilievo)
  • Felületbe vájt alkotás a mélydombormű

Lapos dombormű[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A relief éppen csak kiemelkedik az anyagból, kiváló példa erre Tutanhamon és feleségének domborműve, a fáraó trónszékének háttámlájáról. A Kr. e. 1330 körül készült aranyozott és festett fafaragás. Tutanhamon kincsekkel megrakott sírját 1922-ben fedezték fel, ott találták ezt a fáraói trónust díszítő családi jelenetet is, az Aton-stílus korszakából. A fáraó kényelmesen ül trónusán, felesége megérinti a vállát, mintha mondani akarna neki valamit, mindeközben Aton napisten égi aranygolyó formájában ontja rájuk áldó sugarait. A mű az Egyiptomi Múzeumban található Kairóban. Alább két felvételt is közlünk e lapos domborműről, az egyik hiányos, csak a nap sugarai látszanak, a nap már nem, a másik a teljes trónszéket mutatja háromdimenziós fényképen, ez utóbbi kissé megtévesztő, mintha nem is lapos domborműről lenne szó, holott szó sem lehet másról, hiszen törte volna a fáraó derekát akár egy félmagas dombormű is. Kisméretű lapos domborművek (érem, érme, plakett) készülnek az éremművészet és ötvösség tárgykörében is.

Félmagas dombormű[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zeusz-oltár (részlet) Kiss Tamás felvétele szemléletesen mutatja, hogy a harcos reliefek szinte leugranak az alapról

Anyagának alapjából ritmikusan kiemelkedő dombormű, a szarkofágok, diadalívek, obeliszkek, templomok reliefjei gyakorta ezt mutatják. Gyakran képes formában mondják el a legendákat, a harci cselekményeket vagy a szentek életét az írástudatlan embereknek. Azonban zavarba jöhetünk a kategorizálás kapcsán, mit is mondjunk A pergamoni Zeusz oltár című, 100 alakot megjelenítő reliefjére, amely Kr. e. 170 körül készült, s elemi erővel jeleníti meg az istenek és a gigászok harcát, e harc közben igen szemléletesen szinte leugranak a harcosok a számukra kijelölt alapról, mintha nem is domborművek lennének.[1] Az illúzió annyira tökéletes, hogy időközben a berlini Pergamonmuseumban a lépcsők felől egy széles, kecses korlátot is szerkesztettek a harcosok köré, mintegy védve őket a közönség simogatásaitól.

Magas dombormű[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magas domborműnél az alapsík ugyanúgy megvan, mint az előzőeknél, de itt már a kompozíció színte teljes körplasztikává válik. Sok esetben bizonyos részletei, teljesen kinyúlnak a térbe, inkább fülkeszobor hatását keltik, mint domborműét. Mellékelt ábráink August Valetin reliefjei 1906-ból, kitűnően példázzák e jelenséget, kivált a második, ahol Krisztus térdre esik a kereszt súlya alatt, ezáltal a kereszt eltávolodik az alaptól. Mintegy háttérnek szolgál az alap, adott esetben a fal, amelyből kiemelkedik a dombormű.

Mélydombormű[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mélydombormű akkor keletkezik, amikor az alapanyagba, fába, kőbe, márványba, fémbe belevésik az ábrázolni kívánt üzenetet. Leggyakrabban, már az ókori Egyiptomban a Kr. e. 27. századtól találkozunk kőbe vésett hieroglif vagy hieratikus írással. Mind a mai napig a temetőkben a halottak nevét és születésük, elhalálozásuk időpontját kőbe, márványba vésik. A szabadban elhelyezett mélydombormű sokkal kevésbé van kitéve az időjárás viszontagságainak, mint az ugyancsak szabadban elhelyezett lapos- fél- vagy magas domborművek. A templomok belsejét díszítő reliefek nincsenek kitéve az időjárás viszontagságainak, sokkal tartósabbak is, de tűzvész, háború, tudatos rombolás gyakran pusztította őket is. (Gondoljunk bele, hogy a Kr. e. 27. századtól részben ez a bevésési technika vezetett el 1440-ben a Gutenberg galaxis létrejöttéhez (magasnyomtatás, mélynyomtatás), ahol már a könyveket fa- és rézmetszetek segítségével illusztrálták).

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történelem során több fajta relief-stílus alakult ki a nagy stílusirányzatokhoz köthetően. Egyiptom művészetében kiemelkedő a szarkofágok relieffel való díszítése, a hellenisztikus kultúra épületei és síremlékei, a római korban a diadalíveké, majd a román és gótikus épületek változatos domborművei tűnnek fel. Istenek, keresztény szentek, majd világi jeles személyiségek ábrázolása is divattá lesz reneszánsz, manierista, barokk, romantikus, klasszicista, majd eklektikus és avantgárd relief-stílusban mind a mai napig.

A rajzoláshoz köthetően is beszélhetünk relief-stílusról, napjainkban kiváló példa erre a térképrajzolás, amely már nemcsak a színekkel jelöli a föld vagy egy-egy ország, például Franciaország felszínének tengerszinthez számított mélységét és magasságát, hanem sokkal szemléletesebben, relief-stílusban teszi azt.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. 1. köt. Budapest: Győző Andor, 1935. 252.
  • Művészeti lexikon. Szerk. Zádor Anna, Genthon István. 1. köt. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1965. 551.
  • Ernst H. Gombrich: A művészet története. Budapest: Glória, 2002. 688 ISBN 9639283649

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gombrich i. m. 108.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dombormű témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Nézd meg a dombormű címszót a Wikiszótárban!