Illúzió

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fajó János: Kör három dimenzióban

Az illúzió az érzékcsalódás egy olyan formájának tekinthető, amikor egy valódi külvilágból jövő ingert tévesen értelmezünk. Az illúzió latin eredetű szó. A valóság helytelen értelmezésén, hamis látszaton, vagy önámításon alapuló érzéki csalódás. Az érzékleti csalódásoknak több foka, illetve szintje ismeretes. Az illúzió enyhébb szintje, amikor az agy torzulva észlel bizonyos külvilági ingereket. Az emberek ’fejében’ akkor keletkezik illúzió, amikor a tükrözött tárgy nem azonos az agyi tükörképpel.

Tudományos háttere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szemgolyó ideghártyáinak a közepén helyezkednek el a pálcikák, amelyek az erős fényre és a színekre reagálnak jobban, ameddig a szélén találhatóak a gyengébb fényre érzékenyek. Ezért fordulhat elő az az állapot, hogy félhomályban, sötétben a fejünket forgatva bizonyos tárgyak hol eltűnnek, hol pedig előtűnnek a szemünkben.

Az emberekben létrejöhetnek különböző érzelmi állapotok, amelyek nagymértékben kedveznek az érzékcsalódások megjelenésének. Ide sorolható többek között például a félelem is. Az érzelmi feszültség, felfokozott lelki állapot (pl.: szorongás, izgalom, aggodalom) hatására a normális érzékelés, tájékozódás lehetősége csökken.

Az illúzió fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az illúzióhoz szorosan kapcsolódó fogalom a delúzió. Ez a kifejezés ámítást, káprázatot, csalódást jelent. A delúzió keletkezésének okai lehetnek; szellemi tétlenség, tájékozatlanság, kritikátlanság. Egy múlt századi tanulmány statisztikai felmérése szerint a férfiak 8, míg a nők 16%-a rendelkezett delúziókkal.

Az illúziók azonban mesterségesen is létrehozhatóak. Mesterséges illúziókeltés például a kristálynézés, a jövendőmondás, illetve a jóslás egy klasszikus gyakorlata. A krisztallomancia az a folyamat, amelynek során egy kristály tartósan nézése közben képek bukkannak elő a különböző szögben vetődő fénysugarak következményeként. A jósok ezeknek a képeknek a segítségével próbálják meg láttatni a jövőt. Angliában külön nevet is adtak a fanatikus fixálóknak: crystal gazings. (kristály-bámészok, csodálók) Egyes orvosok, akik a tudományos hipnózissal foglalkoztak, szintén használták a mesterséges illúziókeltés ilyen jellegű módszereit.

Az illúzió fogalomkörébe tartozik még a hangillúzió is, amelyet általában fülre helyezett üreges testek (pl.: pohár) keltenek. Ám ennek az érzékleti csalódásnak is megvan a maga tudományos magyarázata. A közvetítő tárgy által a fülkagyló ereiben állandóan cirkuláló vér súrlódó hangja erősödik fel.

Néhány illúzió a pszichológia területéről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagyság-távolság invarianciaelv nélkülözhetetlen néhány nagyságillúzió megértéséhez. (Nagyság-távolság invariancia elv: Az észlelt nagyság a retinális méret és az észlelt távolság szorzata.)

A nagyságillúziók jó példája a hold illúzió. Amikor a horizonton van a Hold, akkor kb. 50%-kal nagyobbnak látszik, mint amikor a zeniten található, bár mindkét helyzetben a Hold ugyanakkora retinális képet hoz létre. Ennek az illúziónak az egyik magyarázata szerint a horizont távolságát nagyobbnak ítéljük, mint a zenitét, tehát a nagyobb észlelt távolság vezet a nagyobb észlelt nagysághoz (Rock és Kaufman, 1962).

Egy másik nagyságillúzió az Ames-szoba (amelyet Adalbert Amesről, feltalálójáról neveztek el). A szobát úgy tervezték, hogy becsapja az észlelésünket. Helytelen hipotéziseink irányítják az észlelést, így valójában nem a szobát látjuk torzítottnak, hanem a benne álló embereket látjuk óriásnak, illetve törpének.

A konceptuálisan vezérelt feldolgozás vagy más néven konstruktív észlelés (jeles képviselői: Bruner, Neisser, Gregory) során az észlelésünket befolyásolják az inger hatására bekövetkező belső hipotéziseink, tudásunk, elvárásaink, és az ingerből levont következtetéseink. Ez persze magában hordozza a tévedés, a szubjektív torzítás lehetőségét. Így ezekkel az elméletekkel számos jelenség könnyen meghatározható. (pl.: kontextushatás: megfelelő környezetben jobb az azonosítás.) A konstruktív észlelés is részletesen tárgyalta az illúziók jelenségeit. Vizuális illúziókról akkor beszélhetünk, amikor háromdimenziós tárgyak térbeli észleléséből származó korábbi tudásunkat alkalmazzuk kétdimenziós ábrák, vagy tárgyak észlelésekor. (Ilyen illúzió például a Müller-Lyer illúzió is.)

További illúziók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Müller-Lyer illúzió: A geometriai optikai csalódások egy fajtája
  • Ponzo illúzió
  • Saját mozgás illúzió
  • Tapintási illúzió
  • Vízesés-illúzió (mozgási utóhatás): Akkor jön létre, ha hosszan nézünk egy bizonyos irányú mozgást. Ennek a jelenségnek általában az az egyik észlelési következménye, hogy utána nehezebben észrevehető az ilyen irányban történő mozgás. Ha az ember pár percig néz egy adott irányú mozgást, akkor annak általában az a következménye, hogy az ellentétes irány illúziója jelenik meg. A vízesés-illúzió során az álló tárgyak mozogni látszanak.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Illúzió témájú médiaállományokat.
  • Atkinson et. al: Pszichológia; Budapest: Osiris kiadó, 1999.
  • Sekuler, R., Blake, R.: Észlelés; Budapest: Osiris kiadó, 2000.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]