Pareidolia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A pareidolia egy olyan illuzórikus érzet, amely bizonytalan és véletlenszerű ingereket (többnyire hangokat vagy képeket) konkrétnak és tisztán kivehetőnek tüntet fel.

Az ismertebb példák közé tartozik a felhőkben látni állatok alakját vagy arcokat, vagy emberarcot felfedezni a Holdban, vagy rejtett üzeneteket hallani a visszafelé lejátszott lemezeken.

A szó a görög para, azaz ebben a kontextusban „rendellenes”, és az „eidolon”, azaz „kép” szóból származik, ami az eidos szóból (’kép, forma’) ered. A pareidolia az apophenia egy altípusa.

Példák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vallásos[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rengeteg eset történt a vallásos képek és témák észlelésével kapcsolatban, különösen a vallási figurák arcát illetően teljesen megszokott környezetben. Ezek közül sokan Jézusról készült képek voltak, vagy Szűz Máriáról, vagy az Allah szóról.

1978-ban egy új-mexikói nő felfedezte, hogy az égésnyomok az általa készített tortillán ugyanolyannak tűnnek, mint Jézus Krisztus arcának tradicionális nyugati megjelenítése. Ezek után emberek ezrei jöttek megnézni a bekeretezett tortillát.

A vallási figurák megjelenéseit, és más mindennapi tárgyakban megjelenő megdöbbentő képeket körülvevő növekvő érdeklődés kombinálva az online aukciók növekvő népszerűségével kialakult egy piac az ilyen jellegű termékekre az eBay-en. Az egyik híres eset egy Szűz Mária alakú grillezett sajtos szendvics volt.

2007 szeptemberében Szingapúrban váltott ki közfigyelmet az úgynevezett „[1]majomfa-jelenség” (monkey tree phenomenon). A történteket egy mahagónifa sérült kérgének különös mintái indították el, amelyek két majom rajzára hasonlítottak. Szeptember 12-én valaki egy táblát szegezett a fára, amin az volt olvasható, hogy évekkel korábban „a majomisten” fia (nem derült ki, hogy a kínai vagy az indiai mitológia majomistenéről van-e szó) felkereste ezt a fát, amikor az apja után kutatott. A szöveg szerint nem sokkal korábban egy autó nekiütközött a fának, ez okozta azokat a sérüléseket a törzsön, amiknek köszönhetően a fába zárt majomisten most „kiszabadult”. Noha a média szkeptikusan kommentálta a hírt, a következő napokban hívők százai látogatták meg a fát, hogy tiszteletüket tegyék a Majomisten előtt, és áldozatot mutassanak be neki gyümölcsök és füstölők formájában. A növekvő tömeg láttán a rendőrség rendfenntartókat küldött a területre. Hamarosan két környező fának is áldozatokat kezdtek bemutatni, és az eredeti fa csodatévő erejének tulajdonítottak néhány, a környéken előfordult szerencsés véletlent, például olyan autóbaleseteket, amelyekben semmilyen személyi sérülés sem történt.

Tudományos[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1970-es évek végétől az 1980-as évek kezdetéig Chonosuke Okamura japán kutató publikált egy híres riport-sorozatban Original Report of the Okamura Fossil Laboratory címmel, amelyben leírást készített a kisebb berakásokról a csiszolt Szilur kori (425 millió évvel ezelőtti) mészkövekben, amely megőrizte a kisebb emberek, gorillák, kutyák, sárkányok, dinoszauruszok és más organizmusok fosszilis maradványait, és mindegyik csak pár milliméter hosszú volt, ami arra a következtetésre vezette, hogy az emberiség nem változott semmit a Szilur korszak óta… kivéve, hogy 3,5 milliméteresből 1700 mm-re nőtt a mérete.

Rorschach-teszt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Rorschach tintapaca teszt a pareidolia jelenséget használja fel, hogy megkíséreljen belelátni az emberek mentális állapotába. Ez egy projektív teszt, mivel intenzíven előhívja az ember belső gondolatait vagy érzéseit, és kivetíti a kártyákra. A projekció ebben az esetben az irányított pareidolia formája, mert a kártyák úgy vannak megtervezve, hogy ne lehessen rajtuk semmit egyértelműen kivenni.

Hang[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1970-ben Konstantin Raudive megírta a Breakthrough-t, részletezve az általa hitt elektronikus hang-jelenség felfedezését, amelyet később definiáltak, mint hallási pareidolia.

Magyarázatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carl Sagan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carl Sagan hipotézise szerint ez csak egy túlélési technika, az emberi lények kifejezetten arra vannak hangolva születésüktől fogva, hogy az arcfelismerés alapján különböztessék meg az embereket. Ebből adódik, hogy az emberek minimális adatokból is képesek összeállítani és felismerni emberi arcokat, akár nagy távolságból és csekély láthatóság mellett, de ez oda is vezethet, hogy véletlenszerű képeket értelmeznek, vagy fény és árnyékmintákból arcokat alakítanak ki.

Clarence Irving Lewis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1929-es Mind and the World Order című könyvében Clarence Irving Lewis episztemológus, a konceptuális pragmatizmus filozófiai iskola felfedezője feltette a kérdést, hogy miként lehet meghatározni, hogy egy észlelt jelenség káprázat. Lewis szerint senki sem tudhatja azt, hogy az észlelések „igazak” bármilyen abszolút értelemben, minden amit tehetünk csak annyi, hogy megvizsgáljuk, hogy a célunkat keresztezi-e, ha igazként tekintünk rá, és úgy viszonyulunk hozzá.

E szerint a megközelítés szerint két ember két különböző céllal másképpen fognak tekinteni egy észlelés igazságára.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a pareidolia című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Solved - The Case of the Singapore Monkey Tree (angol nyelven). © Asia Paranormal Investigators, 2007. szeptember 16. (Hozzáférés: 2013. január 7.)