Rorschach-teszt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Rorschach tintafolt-teszt egy komplex pszichológiai, diagnosztikai mérőeszköz, egyike a XX. század legáltalánosabban használt projektív tesztjeinek. Célja, hogy a pszichológus feltérképezhesse a vizsgálati személy személyiségstruktúráját, más vizsgálatok kiegészítése érdekében.

Leírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A teszt első eleme

A teszt 10 táblából áll, melyeken tintafoltok láthatóak. 5 táblán fekete, 2 táblán fekete és piros foltok vannak, 3 tábla többszínű. A táblák az egész világra kiterjedően egységesek, így biztosítható a tesztek eredményeinek összehasonlíthatósága bármely ugyanezt a vizsgálatot alkalmazó eljárások között.

A vizsgálatot pszichiáter vagy pszichológus végezheti, aki először elbeszélget a vizsgált személlyel, majd elmondja neki a vizsgálat lényegét és hozzákezdenek a teszthez. A teszt felvevője a vizsgált személyt arra kéri, hogy egyenként minden táblát vegyen kézbe, nézze meg, és mondja el, hogy miket lát a foltokban, azok egésze vagy egy-egy része mit juttat az eszébe. A pszichológus ezeket a válaszokat feljegyzi. Amikor minden tábla sorra került, újra átnézik azokat, és a vizsgált személy meg is mutatja, hogy melyik általa megnevezett dolgot a tábla melyik foltjában látja. A vizsgálat átlagosan egy órát vesz igénybe.

A vizsgált személy jellegzetes aggodalma, hogy „rossz” választ ad. Ilyen nem létezik, minden válasz értékes és hasznosítható, nincsenek előre kiválasztott, jónak tekintett válaszok, nincs semmi közvetlen elvárás. Annak is elhanyagolható a valószínűsége, hogy a teszt alanya egy általa valami okból mutatni kívánt, hamis személyiségképet egyértelműen azonosíthatóvá tevő válaszsorozatot összeállítson. A teszt felvevője a válaszok különféle jellemzőit egy bonyolult, sok tapasztalatot kívánó módszerrel összegzi, és a beszélgetés során leszűrt megfigyelésekkel egyesítve készíti el írásos véleményét. A teszt eredménye nem „ítélet”, hanem egy vázlatos személyiségrajz, amelynek az érvényességét és pontosságát a szakember más módszerekkel is ellenőrzi.

A teszt nem hasonlítható az „álomfejtés” néven ismert játékhoz, annál ez jóval több tényezőt vesz figyelembe, értékelésének technikáját pedig hosszú kutatómunka alapozta meg. A vizsgálatnak szerves része a pszichológus és a vizsgált személy közötti folyamatos kapcsolat, a beszéd, ezért a teszt automatizált, írásban vagy számítógéppel kitölthető változatainak a diagnosztikai értéke kétségbe vonható. Ugyanakkor a képek akár csak játékból történő, szükségtelen nézegetésének, elemezgetésének az a káros eredménye, hogy a képeken korábban felfedezett alakzatokra a vizsgálati személy a későbbiekben is emlékezni fog. A képekről megőrződő emlékek eltorzítják a páciens általában spontán módon ébredő asszociációit és hiteltelenné, kevésbé használhatóvá teszi a teszt eredményét, ami félreértéseket indukálhat, hátráltatva a pszichológus diagnosztizáló munkáját. Ezért a pszichológusok a teszt egy éven belüli újrafelvételét nem javasolják.[1]

Értékelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kvantitatív értékelés során öt kategóriát vesznek figyelembe: lokalizáció (a válasz az egész foltra értendő, vagy annak csak egy részére vonatkozik), a determinánsok (a folt alakja, színe, árnyékolása vagy mintázata váltotta-e ki a választ), a tartalom (a válasz mit képvisel) a gyakoriság (mennyire gyakori vagy eredeti az adott válasz) és az ún. különleges reakciók (a vizsgálati személy speciális reakciói).

Ezt az értékelési rendszert Mérei Ferenc dolgozta ki és tette más országok adataival egybevetve ismertté külföldön is. A másik az ún. Exner rendszerű értékelés, melyet elsősorban Amerikában használnak.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tesztet Hermann Rorschach svájci pszichiáter fejlesztette ki az 1920-as években. A később, 1974-ben bevezetett új rendszer megpróbálta az összes értékelési mód bevált részeit egyetlen átfogó keretbe foglalni. Magyarországi viszonylatban Mérei Ferenc kutatta és terjesztette ki a teszt értelmezési lehetőségeit és módszertanilag jelentős elemeket vezetett be annak alkalmazásába. Napjainkban a teszt kiértékelésének számítógéppel történő támogatására is folynak kísérletek.

Kiadói tájékoztató[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tesztről a Hogrefe AG által gyártott kártyák kizárólagos magyarországi forgalmazója (OS Hungary[2]) a következő leírást adta:

„A Rorschach-próba az egyik legszélesebb körben alkalmazott projektív mérőeszköz, amellyel mind az egészséges, mind a pszichés problémákkal küzdő egyének személyiségének struktúrája, pszichodinamikája – beleértve a kognitív és affektív jellemzőket, a konfliktusokat, valamint a megküzdést – kiválóan feltérképezhető. A folt-értelmező eljárás 10 táblára épül, amelyeken fekete-fehér, vagy színes »tintafoltok« láthatók, a vizsgálati személy pedig elmondja, hogy mit lát a foltokban, mire emlékeztetik őt. A módszer előnye, hogy – más tesztekről eltérően – a teljesen egyéni, idioszinkratikus válaszokat is klinikailag értelmezhetővé teszi. Az eljárást elsődlegesen felnőttek vizsgálatára alakították ki, de számos nemzetközi vizsgálat megerősítette, hogy a módszer gyermek- és serdülőkorúak körében is jól használható.
A Rorschach Tintafolt Teszt módszerét és a vizsgálathoz szükséges táblákat Hermann Rorschach svájci pszichiáter dolgozta ki az 1920-as években. Az eredeti táblákat kizárólagosan a svájci Verlag Hans Huber kiadó állítja elő.
A módszer optimális működését az biztosítja legjobban, akkor kapunk autentikus válaszokat, ha a vizsgálati személy előzetesen nem találkozott a táblák tartalmával, tehát nem alakultak ki előzetes benyomásai, asszociációi a foltokról.
A tesztet csak az eljárásban képzett és rendkívül gyakorlott klinikus veheti fel, értékelheti ki és értelmezheti.

Hitelességi kételyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hunsley, Lee és Wood tanulmányában a teszt kutatásának áttekintése után ez a konklúzió olvasható: "Összességében a Rorschach kortárs kritikája alapján nincs elégséges tudományos bizonyíték, amely igazolná a teszt klinikai gyakorlatban való alkalmazásának folytatását." [3]

Szendi Gábor klinikai szakpszichológus egy cikkében ezt írja: "Az illuzórikus korreláció az a jelenség, hogy a teszteredményt mindig visszaigazolja az elfogult klinikus betegészlelése. Ahogy a jósnőnek is mindig igaza van. [...] A mai bírósági gyakorlat olyan bizonyítékot fogad el, amely tudománytalan, és még az sem ellenőrizhető, vajon a szakma szabályait betartották-e akár a felvétel, akár a kiértékelés során."[4]

A teszt eredménye a bírálók szerint nagyban függ a tesztet felvevő és kiértékelő pszichológustól, annak szakértelmétől. Az eredmény „a reflexió reflexiója”, így tehát az, hogy lehetőleg ne tükrözze egyben a pszichológus személyiségi jellemzőit is, az alapos képzés és hosszú gyakorlat birtokában is nehezen érhető el.

A teszt hitelességével szemben kételyt támaszt, hogy több kiértékelési módszer is létezik hozzá. A teszt eredményeit ezen túl az is befolyásolja, hogy a páciensnek milyen ismeretei vannak a tesztről[5]

A közzététel etikai aggályai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tíz hivatalos tesztábra körvonalait először William Poundstone tette közzé 1983-as könyvében (Big Secrets), amiben a teszt menetét is leírta. Bár az International Society of the Rorschach and Projective Methods (ISR) és a svájci Hogrefe AG kiadó azt állította, hogy a képek szerzői jogvédelem alatt állnak, Hermann Rorschach szülőföldjén, azonban svájci szabályozás szerint is 1992 óta szabad felhasználásúak (70 év eltelt a halála óta). Az USA szerzői jogi szabályozása szerint szintén köztulajdonnak számítanak a publikálás helye és ideje alapján (1923 előtt), és azokban az országokban is (mint Magyarország), ahol a szerzői jogok védelmében a szabad felhasználás tilalmát 70 évben maximálták. Később a teszt az interneten széles körben hozzáférhetővé vált, az index.hu hírportálon,[6] is, mely utóbbit a magyar pszichológusok egy része a vizsgálandó páciensek számára károsnak tartotta[1] és tiltakozott, a hírportált a Magyar Pszichológiai Társaság Etikai Bizottságánál is bepanaszolták.

Az American Psychological Association (APA) etikai szabályai „azoknak az egyéneknek és csoportoknak a jóléte és védelme érdekében, akikkel a pszichológusok dolgoznak”, megköveteli, hogy a pszichológusok „megfelelő erőfeszítéseket tegyenek a tesztanyagok integritása és biztonsága védelmében”.[7] A British Psychological Society hasonló aggályokat fogalmazott meg, és a „tesztanyagok képzetlen személyek számára való elérhetővé tételét” visszaélésnek tekinti, ami „a kliensek részére ártalmas lehet”.[8] Az APA továbbá kijelenti, hogy a tesztanyagok terjesztése „határozottan ártalmas hatásnak teszi ki az embereket”, mivel „csak véges számú standardizált pszichológiai teszt létezik egy-egy adott célra”[9] (például az öngyilkosságra való hajlam megállapítására[10][11][12]). Az Ethics in psychology c. könyv leszögezi, hogy egyes vélemények szerint egy pszichológus számára „Rorschach tábláinak nyomtatása és terjesztése a gyakoribb válaszokkal súlyosan etikátlan tett” és „megkérdőjelezi az illető szakmai ítélőképességét”.[13]

Egyes állítások szerint a tesztábrák publikációja a tesztet értelmetlenné tette. Nem ismert, hogy a tintafoltok tanulmányozásával lehetséges-e a teszt eredményét úgy irányítani, hogy a pszichológus egyértelmű, ám téves diagnózist adjon.[14]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rorschach-teszt témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b index.hu ("Mintha a vizsgán puskázna az ember")
  2. Pszichológiai mérőeszközök katalógusa – www.oshungary.hu
  3. John Hunsley, Catherine M. Lee, James M. Wood: Controversial and Questionable Assessment Techniques, pp. 49–50, in: Scott O. Lilienfeld, Carol Tavris: Science and Pseudoscience in Clinical Psychology, Guilford Press, 2004
  4. Szendi Gábor: A Rorschach-teszt
  5. Mérei Ferenc (1982). A Rorschach-próba: egységes jegyzet. Tankönyvkiadó, Budapest.
  6. index.hu ("Végezze el a Rorschach-tesztet!")
  7. Ethical Principles of Psychologists and Code of Conduct. American Psychological Association, 2003. június 1. (Hozzáférés: 2009. június 23.)
  8. Statement on the Conduct of Psychologists providing Expert Psychometric Evidence to Courts and Lawyers. The British Psychological Society, 2007. október 15. (Hozzáférés: 2009. június 23.)
  9. American Psychological Association, Statement on the Disclosure of Test Data, 1996.
  10. Exner, J.E., & Wylie, J. (1977). Some Rorschach data concerning suicide. Journal of Personality Assessment, 41(4), 339–348.
  11. Viglione, D. (1999). A review of recent research addressing the utility of the Rorschach. Psychological Assessment, 11 (3), 251–265.
  12. Fowler, J. C., Piers, C., Hilsenroth, M. J., Holdwick, D. J., & Padawer, J. R. The Rorschach suicide constellation: Assessing various degrees of lethality. Journal of Personality Assessment, 76 (2), 333–351.
  13. Ethics in psychology. New York: Oxford University Press, 159–160. o (1998). ISBN 9780195092011 
  14. A Rorschach Cheat Sheet on Wikipedia?, The New York Times, July 28, 2009