Öngyilkosság
Az öngyilkosság (orvosi nevén: suicidium) az a szándékos cselekmény, amelynek célja és végeredménye a cselekvő saját életének kioltása.
Az öngyilkosság nem betegség, hanem cselekmény, amihez mentális zavarok, régebb óta fennálló kezeletlen problémák, külső körülmények vagy frissen bekövetkezett, az egyén korábbi életét (értékrendjét) súlyosan megrendítő események, krízisek járulnak hozzá. A pszichológia szerint nincs öngyilkosságra immunis személy.
Az öngyilkosok több mint kétharmada depressziós. A depresszív állapotot tartós búskomorság, elesettség, szomorúság, apátia, halálvágy jellemzi. Sok elkövetőre jellemző lehet más deviancia, például alkoholizmus, drogfüggőség.
Az öngyilkosságok túlnyomórészt lelki válságból, krízisből adódnak, ritkábban bizonyos közösségekben, szektákban, kultúrákban rituális okból is elkövethetik. Nem tartozik szorosan az öngyilkossághoz a társadalmi, kulturális, vagy egyéb kényszer hatására elkövetett önpusztítás, például a szeppuku, vagy Seneca Nero parancsára elkövetett, ill. Szókratész szintén félig-meddig kényszerű öngyilkossága; vagy egy az egyéni életnél magasabb rendűnek tartott cél elérése érdekében végzett önfeláldozó cselekedet, mint Dugovics Titusz tette.
Hazánkban az öngyilkossági kísérletet nem bünteti a törvény, csak az öngyilkosságban közreműködést (értsd: más öngyilkosságában való közreműködést), 5 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni a Büntető törvénykönyv.
Tartalomjegyzék |
Megelőzés, kezelés [szerkesztés]
Egyes felmérések szerint az öngyilkossági kísérletek száma a befejezett cselekményeknek mintegy hatszorosára becsülhető. Az öngyilkossági kísérletek jelentős része ún. segélykiáltás (cry for help), azaz jelzés a környezet felé, csoportok, a telefonos lelkisegély-szolgálat és internetes segélyszolgálat, az egyházi tevékenység, a médiában megjelenő felvilágosító cikkek elterjedése, rendkívüli jelentőséggel bírnak. Aki lelki zavarok, depresszió jeleit észleli magán, időben szakszerű kezelést kaphat, és ez akár létfontosságú is lehet.
Bár az öngyilkosság hátterében általában áll valamilyen mentális zavar, számos öngyilkosság veszélyére utaló jel felismeréséhez nincs szükség szakorvosra. A halálvágy megfogalmazása, akár szimbolikusan (zuhanás vágya, hosszú alvás, messzire utazás), akár konkrétan kimondva; gyógyszerek, mérgek gyűjtögetése, személyes tárgyak elajándékozása, esetleg fegyver beszerzése az élet kioltására való szándék közvetett jelei. Az ilyen tevékenységekre és kommunikációs kísérletekre érkező reakciók jelentősen befolyásolják az érintett személy lelkiállapotát, és így szándékait.
Az öngyilkosságot fontolgató személyisége bizonyos változásokat mutat. Érzelmi beszűkültség, az emberi kapcsolattartás szegényessége vagy hiánya, a saját értékrendbe és életszemléletbe vetett hit jelentős csökkenése figyelhető meg. Ezek a tünetek depresszióra utalnak, mely betegségben az öngyilkosságot elkövetők körülbelül kétharmada szenved. Jellemző a Kézdi Balázs által "negatív kódként" emlegetett kommunikáció, a tagadások megnövekedett aránya, illetve az "én" gyakori kiemelése a beszéd közben. Különböző betegségek is komoly kockázati tényezőt jelentenek, például skizofrénia, drog- és alkoholfüggőség, evészavarok, különféle személyiségzavarok.
Az orvostudomány mai gyakorlatában e mentális betegség kezelése gyógyszerek, illetve különféle pszichoterápiás eljárások formájában történik.
Öngyilkosság veszélyét növelő kockázati tényezők[1] [szerkesztés]
- 55 év feletti életkor
- Férfi neműség
- Fájdalmas vagy rokkantsággal járó betegség
- Egyedüllét, magány
- Tartozás vagy nincstelenség, munkanélküliség
- Gyász
- Megalázottság vagy szégyenérzet
- Depresszió, főleg pszichózissal vagy szorongással párosulva
- A szomorúság megmaradása a depresszió egyéb tüneteinek elmúlta után is
- Kábítószerezés és/vagy alkoholizmus
- Korábbi öngyilkossági kísérletek
- Családban elkövetett öngyilkosság
- Családban elszenvedett fizikai vagy nemi erőszak
- Előtte elkövetett erőszaktevés vagy gyilkosság
Az öngyilkosságról Magyarországon [szerkesztés]
Az öngyilkossági ráta Magyarországon igen magas (százezer lakosra 25 fő jut), a teljes lakosságra nézve kb. 2500 fő évente, naponta kb. 7 ember követ el befejezett öngyilkosságot, ez 2005-ben világviszonylatban a hatodik legmagasabb arány,[2] és az EU-átlagot (17 fő/százezer lakos) is meghaladja.
Hazánkban az öngyilkosságok száma 1988 óta folyamatosan csökken, azonban a serdülőkorban elkövetett öngyilkosságok aránya stagnál, míg a serdülőkori öngyilkossági kísérletek aránya növekszik. A rendszerváltás több lehetőséget teremtett egyrészt a lelki egészség javítására, a kezelésekre és a megelőzésre ("szabadabb élet", lelkisegély-szolgálatok, mentálhigiénés központok, a pszichológia előtérbe kerülése), másrészt más deviáns viselkedések megvalósítása felé, elsősorban ezek járultak hozzá a javuló statisztikákhoz.
Statisztikák [szerkesztés]
Dinamika [szerkesztés]
Hazánkban rendszeres adatszolgáltatás 1900 óta létezik. Eszerint az első növekedési hullám 1932-ig (35,1) tart, majd csökken egészen 1942-ig (24,1). A háború befejezéséig ismét növekszik, majd 1956-ig (19,4) csökkenés figyelhető meg, a század legalacsonyabb arányaival. Ezután folyamatos növekedés látható, a század legmagasabb értéke 1983-ban 45,3.[3] 1988 óta folyamatos csökkenést regisztráltak.
Struktúra [szerkesztés]
- Nemek, életkor és családi állapot szerint
Az öngyilkosok körülbelül 70%-a férfi. Jellemző, hogy számuk az évek szerint nagyobb kilengéseket mutat, mint a nőké, továbbá a nők esetében lassabb, de stabilabb csökkenés figyelhető meg, így 1994-re mindössze 24,8% volt a nők aránya. Egy hipotézis szerint a férfiak tette inkább magyarázható külső, aktuális változásokkal, a nőké pedig mélyebb, kulturális vagy tradicionális értékek alakulásával.
14 éves kor alatt 1:100 000 a befejezett öngyilkosságok aránya, míg 14-19 éves kor között 10:100 000 az arány, az öngyilkosság miatt bekövetkező halálozás a korosztály esetében a második-harmadik halálok hazánkban. A fiúk ebben az életkorban négyszer gyakrabban követnek el öngyilkosságot, mint ellenkező nemű társaik, azonban a lányok esetében több a szuicid kísérlet. A család és a kortárscsoport öngyilkosságot, mint megoldási módot elfogadó jelenléte mellett a média szerepe is jelentős a serdülőkori szuicidiumok bekövetkezésében, a favorizált „sztárok” mintanyújtó hatása az elkövetés módszerét is befolyásolja. Serdülőkorban előfordulnak csoportos, kiterjesztett öngyilkosságok is, melyek valamely deviáns szubkultúrához kapcsolódva rituális jellegűek is lehetnek, általában valamilyen pszichopatológiai kórkép áll a hátterükben.
Az életkor előrehaladtával növekszik az öngyilkosság gyakorisága. A férfiaknál 45-54 éves és 65 év feletti korcsoportban, míg a nőknél elsősorban 65 év felett figyelhető meg.
Nemtől függetlenül a házasok követnek el legritkábban öngyilkosságot, és az özvegyek illetve az elváltak a leggyakrabban. Ezek a különbségek markánsabbak a férfiaknál.
- Módszer szerint
Hazai sajátosság az önakasztás gyakorisága, jóllehet a férfiaknál ennél is többen választják a mérgezést. Az 1995-ös Demográfiai Évkönyv adatai szerint hazánkban az elkövetők 62,3%-a önakasztás, 20,9%-a mérgezés, 6,3%-a magasból leugrás, 2,6%-a lőfegyver vagy robbanás, 2,3%-a vízbefulladás, 1,9% vágóeszköz, 1,2% áramütés miatt vesztette életét.
Vallási megítélése [szerkesztés]
A vallás fontos szerepet játszik az életbevágó döntés meghozatalában. Általában igaz, hogy a katolikusok és a mohamedánok sokkal kisebb valószínűséggel követnek el öngyilkosságot, mint a protestánsok és az ateisták.
A kereszténység az emberi életet Istentől való ajándéknak tartja. A katolikus egyház Katekizmusa az öngyilkosságról így tanít: "Az öngyilkosság ellenkezik az emberi lénynek azzal a természetes törekvésével, hogy megőrizze és továbbadja az életet. Súlyosan ellenkezik a helyes önszeretettel is. Ugyanakkor sérti a felebaráti szeretetet is, mert jogtalanul megszakítja a szolidaritás kapcsolatát a családi, nemzeti és emberi közösségekkel, melyekkel szemben kötelességeink vannak. Az öngyilkosság ellenkezik az élő Isten szeretetével. /…/ Súlyos pszichés zavarok, a megpróbáltatástól, szenvedéstől vagy kínzástól való súlyos szorongás vagy félelem csökkenthetik az öngyilkos erkölcsi felelősségét. Nem kell elveszítenünk a reményt az öngyilkosok örök üdvösségének kérdésében. Isten olyan utakon, melyeket csak Ő ismer, alkalmat adhat nekik az üdvösséges bűnbánatra. Az Egyház imádkozik azokért, akik öngyilkosságot követtek el."
Híres emberek, akik öngyilkosságot követtek el [szerkesztés]
|
|
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
- Démoszthenész - ? (i. e. 322)[forrás?]
- Hannibal - megmérgezte magát (i. e. 183)[4]
- Seneca - felvágta ereit a fürdőkádban (65)[forrás?]
- Heinrich von Kleist - főbe lőtte magát (1811)[forrás?]
- Vincent van Gogh - szíven lőtte magát (1890)[forrás?]
- Nogi Mareszuke - szeppukut követett el Meidzsi japán császár halála után (1912) [5]
- Szamuely Tibor - szíven lőtte magát (1919)[6]
- Csáth Géza - megmérgezte magát (1919)[forrás?]
- Szergej Alekszandrovics Jeszenyin - felakasztotta magát (1925)[forrás?]
- Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij - ? (1930)[forrás?]
- Juhász Gyula - veronált ivott (1937)[forrás?]
- József Attila - vonat elé vetette magát (1937)[7], tettének szándékos volta vitatott
- Virginia Woolf - vízbe ölte magát (1941)[8]
- Teleki Pál - főbe lőtte magát (1941)[9]
- Marina Ivanovna Cvetajeva - felakasztotta magát (1941)[10]
- Eva Braun - Adolf Hitler élettársa, a halál előtt felesége, megmérgezte magát (1945)
- Adolf Hitler - megmérgezte, majd főbe lőtte magát (1945)
- Soós Imre - hivatalosan feleségével együtt gázzal mérgezték meg magukat - (1957)
- Ernest Hemingway - puskával főbe lőtte magát (1961)[11]
- Sylvia Plath - konyhai gázzal megmérgezte magát (1963)
- Bauer Sándor - felgyújtotta magát (1969)
- Paul Celan - a Szajna román zsidó filozófus (Ancsel) folyóba ölte magát (1970)
- Domján Edit - felakasztotta magát (1972)
- Salvador Allende - egy AK-47-essel főbe lőtte magát (1973)[12][13][14]
- Szécsi Pál - gyógyszer-túladagolás (1974)
- Anne Sexton - kipufogó gázzal megmérgezte magát (1974)
- Latinovits Zoltán - vonat elé vetette magát (1976)
- Ian Curtis - felakasztotta magát (1980)
- Patrick Dewaere - pisztollyal a szájába lőtt (1982)
- Richard Brautigan - főbe lőtte magát (1984)[15]
- Bódy Gábor - tőrrel felvágta az ereit (1985)
- Márai Sándor - főbe lőtte magát (1989)
- Kurt Cobain - főbe lőtte magát (1994)
- Bohumil Hrabal - valószínűleg kiugrott a kórház ablakán (1997)[16]
- Schütz Ila - gyógyszer-túladagolás[17] (2002)
- Hunter S. Thompson - főbe lőtte magát (2005)
- Kézdy György - kivetette magát egy kórház ablakán (2013)
Lásd még [szerkesztés]
Források, jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Dr.Info - Lakossági egészségügyi információs portál :: Öngyilkosság veszélyét növelő kockázati tényezők
- ↑ Országok öngyilkossági rátájának változása (WHO)
- ↑ Szomorú vasárnap (Népszabadság)
- ↑ História 2006/02
- ↑ Noss, John Boyer. (1980). Man's Religions, p. 319.
- ↑ Eytan Bentsur: Láng Európa szívében: Kun Béla hatalmának 133 napja, K.u.K. Kiadó, 2010, ISBN 978-963-9887-29-9; p. 216
- ↑ József Attila-életrajz
- ↑ Virginia Woolf 1882–1941
- ↑ 65 éve lett öngyilkos Teleki Pál
- ↑ Краткая биография Марины Цветаевой
- ↑ Hegedüs Géza: Világirodalmi arcképcsarnok
- ↑ „Múlt-kor: Helyreállították Salvador Allende irodáját, ahol 1973. szeptember 11-én öngyilkos lett Salvador Allende elnök, hogy ne jusson Pinochet puccsistáinak kezére.”
- ↑ Salvador Allende születésének 100. évfordulójára
- ↑ Salvador Allende öngyilkos lett
- ↑ Richard Brautigan: Chronology 1980s
- ↑ UHU: Bohumil Hrabal
- ↑ Schütz Ila halálát a gyógyszerek és az áramütés okozta
- 'Mit mondana a tetőn álló személynek?' Egy öngyilkosság ellenes szöveg
- Öngyilkosság
- Az öngyilkosságról az Indexen
- Büntető törvénykönyv
- Cikk – Öngyilkosság-teszt: a vérükben van a halál?
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Alapítvány az Öngyilkosság Ellen (magyarul)
- Lélekben otthon - WHO: Az öngyilkosság megelőzése - útmutatók Mentális és viselkedészavarok Department of Mental Health WHO, Genf, 2000 (magyarul)
- dr.info.hu :: MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD 102. fejezet - Öngyilkos magatartás
- Öngyilkos.lap.hu - linkgyűjtemény
- Lelkisegély.linkek.hu - betegség, öngyilkosság, szervezet
- Lelki segély oldal - internettudakozo.hu

