Öngyilkosság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Öngyilkosság
Suicide rates map hu.svg
Az öngyilkosság gyakorisága a világon

Latinul Suicidium
Angolul Suicide
Osztályozás
BNO-10 X84.
BNO-9 950
Adatbázisok
MedlinePlus 001554
eMedicine article/288598 
MeSH F01.145.126.980.875

Öngyilkosság (latinul suicidium - sui caedere, azaz "önmagát megölni") az a cselekedet, amikor valaki szándékosan önmaga halálát okozza. Öngyilkosságot gyakran követnek el végső kétségbeesésből, amelynek okát gyakran tulajdonítják mentális zavarnak - mint például a depresszió, a bipoláris zavar, a skizofrénia, az alkoholizmus, vagy a drog abúzus.[1] Stressz tényezők is gyakran közrejátszanak, például anyagi nehézségek vagy problémák a társas kapcsolatokban. Az öngyilkosság megelőzését célzó erőfeszítések közé tartozik a lőfegyverekhez való hozzáférés korlátozása, a mentális betegségek és droggal való visszaélés kezelése, és a gazdasági fejlődés javítása.

Az öngyilkosság nem betegség, hanem cselekmény, amihez mentális zavarok, régebb óta fennálló kezeletlen problémák, külső körülmények vagy frissen bekövetkezett, az egyén korábbi életét (értékrendjét) súlyosan megrendítő események, krízisek járulnak hozzá. A pszichológia szerint nincs öngyilkosságra immunis személy. Az öngyilkosok több mint kétharmada depressziós. A depresszív állapotot tartós búskomorság, elesettség, szomorúság, apátia, halálvágy jellemzi. Sok elkövetőre jellemző lehet más deviancia, például alkoholizmus, drogfüggőség.

Az öngyilkosságok túlnyomórészt lelki válságból, krízisből adódnak, ritkábban bizonyos közösségekben, szektákban, kultúrákban rituális okból is elkövethetik. Nem tartozik szorosan az öngyilkossághoz a társadalmi, kulturális, vagy egyéb kényszer hatására elkövetett önpusztítás, például a szeppuku, vagy Seneca Nero parancsára elkövetett, ill. Szókratész szintén félig-meddig kényszerű öngyilkossága; vagy egy az egyéni életnél magasabb rendűnek tartott cél elérése érdekében végzett önfeláldozó cselekedet, mint Dugovics Titusz tette.

Az öngyilkosság leggyakoribb elkövetési módja országonként változik, és részben függ az adott mód elérhetőségétől. A gyakori módok közé tartozik az önakasztás, a növényvédőszerrel történő önmérgezés, és a lőfegyverek használata. Évente mintegy 800 000 – 1 000 000 ember hal meg öngyilkosság következtében, így a világon a tizedik leggyakoribb halálozási oknak minősül.[1][2] Az arány férfiak körében magasabb mint a nőknél, és a nőkhöz viszonyítva férfiak között háromszor-négyszer valószínűbb, hogy öngyilkosságot követnek el.[3] Becslések szerint évente 10 – 20 millió meghiúsult öngyilkossági kísérlet fordul elő.[4] A kísérletek a fiatalok és a nők körében gyakoribbak.

Az öngyilkosság megítélését nagyban befolyásolják egzisztencialista megfontolások, mint például a vallás, a becsület és az élet értelme. Az ábrahámi vallások hagyományosan Isten elleni bűnnek tekintik az öngyilkosságot az élet szentsége melletti meggyőződés miatt. Japánban a szamurájok korában a szeppuku tiszteletre méltó tettnek számított, kudarcok jóvátételének és tiltakozás kifejezésének eszközeként. A ma már törvénytelen Sati elterjedt volt az indiai temetkezési gyakorlatban, amely szerint az özvegytől elvárták, hogy az elhunyt férje halotti máglyáján önégetéssel véget vessen életének, akár önként, akár a család és a társadalom nyomására.[5]

Az öngyilkosság és öngyilkossági kísérlet korábban büntetendő cselekmény volt, mára azonban a legtöbb nyugati országban nem számít bűncselekménynek. Az iszlám országok többségében továbbra is bűncselekménynek tartják. A 20. és 21. században az önégetéssel elkövetett öngyilkosságot tiltakozás kifejezési eszközeként alkalmazzák, a kamikaze repülést és az öngyilkos bombamerényletet pedig harcászati vagy terrorista taktikaként.[6]

Magyarországon az öngyilkossági kísérletet nem bünteti a törvény, csak az öngyilkosságban közreműködést (értsd: más öngyilkosságában való közreműködést), 5 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni a Büntető törvénykönyv.

Definíciók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Öngyilkosság az a cselekedet, amikor valaki szándékosan a saját halálát okozza.[7] Öngyilkossági kísérlet avagy nem halálos kimenetelű öngyilkosságra utaló magatartás az, amikor valaki önmaga sérülését okozza azzal a szándékkal, hogy véget vessen életének, de a sérülés nem okozza a halálát.[8] Segített öngyilkosság az, amikor egy személy egy másiknak közvetve segít abban, hogy véget vessen az életének, tanáccsal vagy a végrehajtás eszközével látva el őt.[9] Ezzel szemben az eutanázia során egy másik személy aktívan vesz részt abban, hogy valaki véget vessen az életének.[9] Öngyilkossági gondolatoknak nevezik a pszichológiában azt a lelkiállapotot, amelynek során valaki fontolóra veszi, hogy véget vet saját életének.[8]

Kockázati tényezők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Öngyilkosságot kiváltó körülmények 16 amerikai államban 2008-ban.[10] Balról jobbra haladva a leggyakoribb okok: mentális zavar, párkapcsolati probléma, egyéni krízishelyzet, betegség, munkahelyi problémák, pénzügyi problémák.

Az öngyilkosság kockázatát többek között a következő tényezők befolyásolhatják[11][12]:

  • 55 év feletti életkor (a mai fejlett világban már a 15-49 év közötti korosztályban is az egyik vezető halál ok)
  • Férfi neműség
  • Fájdalmas vagy rokkantsággal járó betegség
  • Egyedüllét, magány
  • Tartozás vagy nincstelenség, munkanélküliség
  • Gyász
  • Megalázottság vagy szégyenérzet
  • Depresszió, főleg pszichózissal vagy szorongással párosulva
  • A szomorúság megmaradása a depresszió egyéb tüneteinek elmúlta után is
  • Kábítószerezés és/vagy alkoholizmus
  • Korábbi öngyilkossági kísérletek
  • Családban elkövetett öngyilkosság
  • Családban elszenvedett fizikai vagy nemi erőszak
  • Előtte elkövetett erőszaktevés vagy gyilkosság

Mentális betegségek és kábítószerrel való visszaélés gyakran együttesen lépnek fel.[13] További kockázati tényező még a korábban megkísérelt öngyilkosság,[14] az elkövetés eszközének elérhetősége, a családban már előfordult öngyilkosság, illetve traumás agysérülés megléte.[15] Nagyobb gyakorisággal fordul elő öngyilkosság például olyan háztartásokban, ahol lőfegyvert tartanak.[16] Öngyilkossági gondolatokat válthatnak ki társadalmi-gazdasági tényezők, például a munkanélküliség, a szegénység, a hajléktalanság és a hátrányos megkülönböztetés.[17] Az öngyilkosságot elkövetők mintegy 15–40%-a hagy maga után búcsúlevelet.[18] Genetikai tényezők az esetek 38–55%-ában járulnak hozzá az öngyilkossági hajlammal jellemzett magatartás megnyilvánulásához.[19] Háborús veteránoknál nagyobb az öngyilkosság kockázata, részben a mentális betegségek gyakoribb előfordulása miatt, részben a háborúval összefüggő fizikai jellegű egészségügyi problémák következtében.[20]

Mentális zavarok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mentális zavarok gyakran jelen vannak az öngyilkosság elkövetésekor, a különböző becslések szerint az esetek legalább 27%-ában,[21] de akár a 90%-ot is meghaladóan játszanak szerepet.[14] A pszichiátriai osztályra beutaltak körében a befejezett öngyilkosság kockázata életük során körülbelül 8,6%.[14] Az öngyilkosság következtében meghalt személyek mintegy felénél valószínűsíthető volt súlyos depresszív zavar; ez a betegség, illetve egy másik hangulatzavar – például a bipoláris zavar – megléte 20-szorosára növeli az öngyilkosság kockázatát.[22] Egyéb közrejátszó körülmények még a skizofrénia (14%), a személyiségzavarok (14%),[23] a bipoláris zavar,[22] és a poszttraumás stresszbetegség.[14] A skizofréniában szenvedők mintegy 5%-a hal meg öngyilkosság következtében.[24] Az evészavarok (bulémia, anorexia) ugyancsak fokozott kockázatot jelentő tényezők.[25]

A korábban elkövetett öngyilkossági kísérletek jelzik előre legmegbízhatóbban, hogy feltehetően öngyilkosság fog bekövetkezni.[14] Az öngyilkosságok körülbelül 20%-ában már történt korábbi kísérlet. Azok közül, akik öngyilkosságot kíséreltek meg, 1% befejezett öngyilkosságot követ el egy éven belül[14] és több mint 5% követ el öngyilkosságot 10 éven belül.[25] Habár az önbántalmazást önmagában nem tekintik öngyilkossági kísérletnek, az önsérüléses magatartás megléte összefüggésben áll az öngyilkosság fokozott kockázatával.[26]

A befejezett öngyilkosságot elkövetők közül körülbelül 80% orvoshoz fordult a halálát megelőző egy éven belül,[27] és 45%-uk egy hónappal a bekövetkezést megelőzően.[28] A befejezett öngyilkosságot elkövetők közül körülbelül 25–40% állt kapcsolatban mentális ellátást szolgáltató intézménnyel a halált megelőző évben.[21][27]

Kábítószerek használata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"Az iszákos életútja" (1846) azt szemlélteti, hogyan vezethet az alkoholizmus öngyilkossághoz

A kábítószer abúzus az öngyilkosság második leggyakoribb rizikófaktora a súlyos depresszió és a bipoláris zavar után.[29] Mind a kábítószerrel való tartós visszaélés, mind a heveny intoxikáció közrejátszó tényezők.[13][30] Amikor személyes veszteségérzettel párosul – például gyász kapcsán –, a kockázat tovább fokozódik.[30] A kábítószerrel való visszaélés ezen felül mentális zavarokkal is összefüggésbe hozható.[13]

A legtöbben szedatív (nyugtató) vagy hipnotikus (altató) hatású drogok (például alkohol vagy benzodiazepinek) hatása alatt követnek el öngyilkosságot,[31] ezek közül alkoholizmus áll fenn az esetek 15–61%-ában.[13] Azokban az országokban, ahol nagyobb mértékű az alkoholos italok fogyasztása és adott területen belül nagy számban találunk bárokat, magasabb az öngyilkosság előfordulási gyakorisága is.[32] Ez az összefüggés elsősorban a tisztára párolt ún. finomszeszek fogyasztásának gyakoriságából ered.[13] Az alkoholizmus miatt kezelt személyek mintegy 2,2–3,4%-ának halálát okozza öngyilkosság.[32] Az öngyilkosságot megkísérlő alkoholisták többnyire férfiak, idősebbek, és korábban már volt öngyilkossági kísérletük.[13] A heroint használók körében bekövetkezett halálesetek 3–35%-át öngyilkosság okozza (ez körülbelül 14-szer több, mint a heroint nem használóknál).[33]

A kokainnal és methamphetaminnal való visszaélés nagy mértékben összefügg az öngyilkossággal.[13][34] A kokaint használóknál az elvonási időszak során jóval magasabb a kockázat.[35] Ugyancsak jelentős kockázat áll fenn az inhaláló szerekkel visszaélők körében; 20% kísérel meg öngyilkosságot élete során és több mint 65% veszi fontolóra.[13] A dohányzás összefüggésben áll az öngyilkosság kockázatával.[36] Nincs sok bizonyíték arra, hogy miért áll fenn ez az összefüggés; azonban feltételezik, hogy a dohányzásra hajlamos személyek az öngyilkosságra is hajlamosabbak. A dohányzás egészségi problémákat okoz, ami a későbbiekben oda vezethet, hogy az illető véget akar vetni az életének. A dohányzás kihathat az agy kémiai összetételére is oly módon, hogy az fokozza a hajlamot az öngyilkosságra.[36] A marihuána (kannabisz) fogyasztása és az öngyilkosság fokozott kockázata között nem figyeltek meg összefüggést.[13]

Szerencsejáték probléma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Összefüggést mutattak ki a szerencsejáték-függőség és az átlag lakossághoz viszonyított öngyilkossági gondolatok, illetve kísérletek megszaporodása között.[37] A kóros szerencsejáték-függőségben szenvedők 12-24%-a kísérel meg öngyilkosságot.[38] Ezek házastársainál háromszor gyakoribb az öngyilkosság, mint az átlag lakosság körében.[38] Egyéb tényezők, amelyek növelik a problémajátékosok öngyilkossági kockázatát: mentális betegségek, alkohollal és drogokkal való visszaélés.[39]

Egészségi problémák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Összefüggést mutattak ki az öngyilkossági hajlam és az olyan testi egészséggel kapcsolatos problémák között, mint például:[25] krónikus fájdalom,[40] traumás agysérülés,[41] rák,[42] hemodialízis, HIV, szisztémás lupus erythematosus.[25] A rák diagnosztizálása körülbelül megkétszerezi az öngyilkosság későbbi kockázatát.[42] A megnövekedett öngyilkossági hajlam a depresszív zavarhoz és alkohol abúzushoz való alkalmazkodás esetén is fennmaradt. Többféle kórállapot egyidejű fennállása esetén a kockázat különösen nagy lehet. Japánban az öngyilkosság elsődleges indokaként az egészségi problémákat tartják számon.[43]

Az olyan alvászavarok, mint az álmatlanság[44] és az alvási apnoe depresszióra és öngyilkosságra hajlamosító kockázati tényezők. Bizonyos esetekben az alvászavarok a depressziótól függetlenül is kockázati tényezőt képezhetnek.[45] Számos kórállapot esetében a hangulatzavarokhoz hasonló tünetek léphetnek fel: hypothyreosis, Alzheimer-kór, agydaganatok, szisztémás lupus erythematosus esetében és számos gyógyszer (például béta-receptor blokkolók és szteroidok) mellékhatásaként.[14]

Lelkiállapotok és szociális helyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos lelkiállapot növeli az öngyilkosság kockázatát, többek között a reménytelenség, az élet örömeinek elvesztése, a depresszió és a szorongás.[22] A gyenge problémamegoldó készség, a valamikori képességek elvesztése és a gyenge impulzuskontroll szintén közrejátszik.[22][46] Idősebbeknél fontos tényező, ha úgy érzik, másoknak terhére vannak.[47][47]

Az újabb keletű stresszes életesemények, mint például egy családtag vagy egy barát elvesztése, az állás elvesztése vagy a társadalmi elszigeteltség (pl. a magányos életmód) növelik a kockázatot.[22] Akik soha nem éltek házastársi kapcsolatban, szintén nagyobb kockázatnak vannak kitéve.[14] A vallásosság csökkentheti az öngyilkosság kockázatát.[48] Ezt annak tulajdonítják, hogy sok vallás negatív módon viszonyul az öngyilkossághoz, valamint annak, hogy a vallás fokozhatja az összetartozás érzését. Úgy tűnik, hogy a vallásos emberek közül a muzulmánoknál[48] a legkisebb az öngyilkosság előfordulási gyakorisága.[49]

Van, aki azért követ el öngyilkosságot, hogy az erőszakoskodástól vagy az előítéletektől megszabaduljon.[50] A gyermekkorban elszenvedett nemi erőszak[51] és a nevelőotthonban való elhelyezés szintén kockázati tényező.[52] Az összkockázat 20%-át a nemi erőszaknak tulajdonítják.[19]

Az öngyilkosság evolúcióelméleti magyarázata az, hogy javíthatja az inkluzív fitneszt. Ez akkor fordul elő, ha az öngyilkosságot elkövető személynek nem lehet több gyermeke, és életben maradásával rokonai anyagi forrásait veszi igénybe. Az ellenvélemények közé tartozik, hogy az egészséges serdülőkorúak által elkövetett sikeres öngyilkosság valószínűleg nem növeli az inkluzív fitneszt. Egy valamikori, nagyon különböző környezethez való alkalmazkodás a jelenlegi környezetben nem biztos, hogy megfelelő.[46][53]

Az öngyilkossági kockázat a szegénységgel is összefügg.[54] A másokhoz viszonyított relatív szegénység növekedésével az öngyilkosság kockázata növekszik.[55] Indiában 1997 óta több mint 200 000 földműves követett el öngyilkosságot, részben pénzügyi problémák miatt.[56] Kínában az öngyilkosság valószínűsége háromszor nagyobb vidéken, mint városi környezetben, amit részben az ország e területein fennálló anyagi nehézségeknek tulajdonítanak.[57]

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fontos szerepe van a médiának, amelyhez az internet is hozzá tartozik.[12] Annak, hogy a média hogyan tünteti fel az öngyilkosságot, negatív hatása lehet az öngyilkosság igen gyakori, hangsúlyos és ismételt bemutatása által, az öngyilkosság dicsőítésével vagy romantikus színben való feltüntetésével gyakorolva a legnagyobb befolyást.[58] Az öngyilkosság bizonyos módjának részletes bemutatása növelheti az illető öngyilkossági módszer gyakoriságát a lakosság egészének körében.[59]

Az öngyilkossági ragálynak vagy utánzó szándékú öngyilkosságnak a kiváltása Werther-effektusként ismert, amelyet Goethe Az ifjú Werther szenvedései című regényének öngyilkos főhőséről neveztek el.[60] Ennek a kockázata nagyobb azoknál a serdülőkorúaknál, akik a halált romantikusnak találják.[61] Úgy tűnik, hogy míg a hírműsoroknak jelentős a hatása, a szórakoztató műsoroké nem egyértelmű.[62] A Werther-effektus ellentéteként a Papageno-effektust tartják számon, amelynél védő hatásúak lehetnek a nehézségekkel való megbirkózás hatékony mechanizmusai. A Papageno-effektus nevét Mozart A varázsfuvola című operájának egyik szereplője után kapta, aki egy szeretett személy elvesztésétől való félelmében öngyilkosságra készül, míg végül barátai a segítségére sietnek.[60] Ha a média megfelelő tudósítási irányelveket követ, az öngyilkosságok kockázata csökkenthető.[58] A médiaipar érdeklődésének – főként hosszú távú – felkeltése azonban valószínűleg nem lesz könnyű.[58]

Racionális[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Racionális öngyilkosságnak azt nevezik, amikor valaki átgondoltan, ésszerű indokok alapján vet véget az életének,[63] bár van, aki úgy véli, hogy az öngyilkosság soha nem ésszerű.[63] Azt, amikor valaki a mások javáért vet véget az életének, altruista öngyilkosságnak nevezik.[64] Erre példa, amikor egy idős ember azért lesz öngyilkos, hogy több élelem jusson a közösség fiatalabb tagjai számára.[64] Bizonyos eszkimó kultúrákban ezt tiszteletre méltó, bátor és bölcs cselekedetnek tekintették.[65]

Az öngyilkos támadás az a politikai hátterű cselekedet, amikor a támadó olyan erőszakos cselekményt követ el mások ellen, amelyről tudja, hogy a saját halálát fogja okozni.[66] Vannak öngyilkos merénylők, akik így akarnak mártírhalált halni.[20] A kamikaze küldetéseket egy magasabb rendű cél vagy erkölcsi kötelesség teljesítéseként hajtották végre a második világháború során a japán légierő pilótái - azóta ez a megnevezés az általános kultúra része lett és általános értelemben használják a nagyon veszélyes (katonai) küldetések megjelölésére.[65] A gyilkosság-öngyilkosság olyan emberölés, amelyet egy héten belül a gyilkos öngyilkossága követ.[67] A tömeges öngyilkosságokat gyakran közösségi nyomás hatására követik el, amikor egy csoport tagjai lemondanak szabad akaratukról, és egy vezetőre bízzák magukat.[68] Akár két ember esetében is tömeges öngyilkosságról beszélünk, amit gyakran neveznek öngyilkossági paktumnak.[69]

Van, aki leromlott állapot esetén, amikor a további élet elviselhetetlen lenne, menekvésként öngyilkosságot követ el.[70] A náci koncentrációs táborokban voltak olyan foglyok, akik szándékosan érintették meg a nagyfeszültségű kerítést azért, hogy öngyilkosok legyenek.[71]

Elkövetési módok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Halálozási arány az öngyilkosság elkövetési módja szerint az Egyesült Államokban.[16]

Az öngyilkosság legelterjedtebb módja országonként változó. A különböző régiókban az elkövetés módjai többek között az önakasztással, növényvédőszerrel elkövetett önmérgezéssel, vagy lőfegyverrel elkövetett öngyilkosság.[72] Az eltérések feltételezhetően a különféle elkövetési módok elérhetőségéből erednek.[59] Egy 56 országra kiterjedt felmérés megállapítása szerint a legtöbb országban az önakasztás a leggyakoribb módszer,[73] az öngyilkosságok mintegy 53%-ában a férfiak körében és 39%-ában a nők körében.[74]

Világszerte az öngyilkosságok 30%-át növényvédőszerrel követik el. A módszer elterjedtsége azonban jelentősen változó: míg Európában csak 4%, addig a csendes-óceáni térségben az 50%-ot is meghaladja.[75] Ugyancsak gyakori ez a mód Latin-Amerika országaiban, mivel könnyen hozzáférhető a mezőgazdaságban dolgozók körében.[59] Sok országban kábítószer túladagolás az elkövetés módja, körülbelül 60% a nők körében és 30% a férfiak körében.[76] Sok esetben az öngyilkosság nem előre eltervelt, hanem heveny, ellentmondásos érzelmi állapotban követik el.[59] A halálozási arányok az elkövetés módja szerint változnak: lőfegyverrel 80-90%, fulladással 65-80%, önakasztással 60-85%, kipufogó gázzal 40-60%, mélybe ugrással 35-60%, faszénégetéssel 40-50%, növényvédőszerrel 6-75%, gyógyszer túladagolással 1.5-4%.[59] Az öngyilkossági kísérleteknél leggyakrabban alkalmazott módszerek különböznek a befejezett öngyilkosság leggyakoribb módjaitól. A fejlett országokban az öngyilkossági kísérletek 85%-át drog túladagolással követik el.[25]

Az Egyesült Államokban az öngyilkosságok 57%-ában használnak lőfegyvert. Ez a módszer férfiaknál gyakoribb, mint a nőknél.[14] A következő leggyakoribb halálozási ok a férfiaknál az önakasztás, a nőknél pedig az önmérgezés.[14] Az USA-ban ez a két módszer teszi ki az öngyilkosságok mintegy 40%-át.[77] Svájcban – ahol szinte minden háztartásban található lőfegyver – az öngyilkosságok többségét önakasztással követik el.[78] Magasból leugrás útján sokan vetnek véget életüknek Hongkongban és Szingapúrban, 50% illetve 80% gyakorisággal.[59] Kínában a növényvédőszer fogyasztása útján történik a legtöbb öngyilkosság.[79] Japánban a szeppuku vagy hara-kiri néven ismert mód továbbra is előfordul, amelynek során az elkövető felvágja saját hasfalát,[79] de a leggyakoribb az önakasztás.[80]

Patofiziológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sem az öngyilkosság, sem a depresszió hátterében nincs ismert patofiziológiás ok.[14] A vélekedések szerint azonban kiváltó oka a viselkedési, szociális-környezeti, és pszichiátriai tényezők együttes közrejátszása.[59]

Az idegi növekedést-fejlődést befolyásoló protein, az ú.n. agyi neurotrofikus faktor (BDNF) alacsony szintjét egyrészt közvetlen összefüggésbe hozták az öngyilkossággal,[81] másrészt közvetve összefügg a súlyos depresszióval, a poszttraumás stresszbetegséggel, a skizofréniával és a rögeszmés–kényszeres betegséggel.[82] Boncolási vizsgálatok alacsonyabb BDNF értékeket állapították meg a hippocampusban és a prefrontális kortexben, függetlenül attól, hogy az öngyilkosság következtében elhunyt személy tapasztalt-e pszichiátriai problémákat vagy sem.[83] A vélekedések szerint a szerotonin, az agyi neurotranszmitter értékek alacsonyak azoknál, akik öngyilkosságot követnek el. Ezt részben arra alapozzák, hogy a halál beállta után a 5-HT2A receptorok emelkedett szintjeire van bizonyíték.[84] További bizonyíték még a szerotonin bomlásterméke, az 5-Hydroxyindoleacetic sav lecsökkent szintje az agyi-gerincvelői folyadékban.[85] Közvetlen bizonyítékot azonban nehéz szerezni.[84] A vélemények szerint szintén szerepet játszik az öngyilkosság kockázatának megállapításában az epigenetika – a környezeti tényezők hatására módosuló genetikai kifejeződés, amely nem jár együtt a DNS szekvenciájának megváltozásával.[86]

Megelőzés, kezelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az öngyilkosság megelőzésére tett kezdeményezések keretében ez a jelzés a speciális segélytelefonra hívja fel a figyelmet San Francisco híres Golden Gate hídján. A telefon közvetlen segélyvonallal szolgál krízis esetére.

Az öngyilkosság megelőzésére tett erőfeszítések célja az öngyilkossági esetek előfordulási gyakoriságának visszaszorítása. Egyes elkövetési módok – például lőfegyverek vagy mérgek – hozzáférhetőségének csökkentése mérsékli a kockázatot.[59][87] Egyéb intézkedések még többek között a faszén hozzáférhetőségének korlátozása, és védőkorlátok építése a hidakon és földalatti peronokon.[59] Ugyancsak hatékony lehet a drog és alkohol függőségben, illetve depresszióban szenvedők kezelése, valamint azoké, akik korábban már megkísérelték az öngyilkosságot.[87] Egyesek megelőzési stratégiaként javasolják az alkohol hozzáférhetőségének korlátozását (például a bárok számának csökkentésével).[13]

Egyes felmérések szerint az öngyilkossági kísérletek száma a befejezett cselekményeknek mintegy hatszorosára becsülhető. Az öngyilkossági kísérletek jelentős része ún. segélykiáltás (cry for help), azaz jelzés a környezet felé, így rendkívüli jelentőséggel bírnak a terápiás csoportok, a telefonos lelkisegély-szolgálatok és internetes segélyszolgálatok, az egyházi tevékenység, és a médiában megjelenő felvilágosító cikkek. Aki lelki zavarok, depresszió jeleit észleli magán, időben szakszerű kezelést kaphat, és ez akár életmentő is lehet. Habár a krízis segélyvonalak elterjedtek, sem hatékonyságuk alátámasztására, sem ennek megcáfolására nincs elég bizonyíték.[88][89]

Bár az öngyilkosság hátterében általában valamilyen mentális zavar áll, számos öngyilkosság veszélyére utaló jel felismeréséhez nincs szükség szakorvosra. A halálvágy megfogalmazása, akár szimbolikusan (zuhanás vágya, hosszú alvás, messzire utazás), akár konkrétan kimondva; gyógyszerek, mérgek gyűjtögetése, személyes tárgyak elajándékozása, esetleg fegyver beszerzése az élet kioltására való szándék közvetett jelei. Az ilyen tevékenységekre és kommunikációs kísérletekre érkező reakciók jelentősen befolyásolják az érintett személy lelkiállapotát, és így szándékait.

Az öngyilkosságot fontolgató személyisége bizonyos változásokat mutat. Érzelmi beszűkültség, az emberi kapcsolattartás szegényessége vagy hiánya, a saját értékrendbe és életszemléletbe vetett hit jelentős csökkenése figyelhető meg. Ezek a tünetek depresszióra utalnak, mely betegségben az öngyilkosságot elkövetők körülbelül kétharmada szenved. Jellemző a Kézdi Balázs által "negatív kódként" emlegetett kommunikáció, a tagadások megnövekedett aránya, illetve az "én" gyakori kiemelése a beszéd közben. Különböző betegségek is komoly kockázati tényezőt jelentenek, például skizofrénia, drog- és alkoholfüggőség, evészavarok, különféle személyiségzavarok.

Az orvostudomány mai gyakorlatában e mentális betegség kezelése gyógyszerek, illetve különféle pszichoterápiás eljárások formájában történik. Azoknál a fiatalkorú felnőtteknél, akiket az öngyilkosság gondolata foglalkoztat, kognitív magatartásterápia hasznosnak bizonyulhat a megelőzésben.[90]

A gazdasági fejlődés a szegénység visszaszorításán keresztül csökkentheti az öngyilkosságok előfordulási gyakoriságát.[54] Hatékonyak lehetnek a szociális kapcsolatok fokozására tett erőfeszítések is, különösen idősebb korú férfiak körében.[91]

Szűrés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kevés adat áll rendelkezésre az átlagnépesség szűrésének az öngyilkosság gyakoriságára gyakorolt hatására vonatkozóan.[92] Az ilyen eszközökkel végzett tesztek során nagy számban fordul elő pozitív eredmény azoknál is, akiknél nem áll fenn az öngyilkosság veszélye, és egyesek aggódnak a miatt, hogy a szűrés jelentősen leterhelheti a mentális gyógyellátás erőforrásait.[93] Javasolt azonban mindazok felmérése, akiknél a kockázat magas.[14] A megfigyelések szerint az öngyilkossági hajlamról való érdeklődés önmagában nem fokozza a kockázatot.[14]

Mentális betegségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mentális problémákkal küzdők esetében többféle kezelés csökkentheti az öngyilkosság kockázatát. Azok, akiknél az öngyilkosságra való hajlam cselekvésben is megnyilvánul, pszichiátriai kezelésre utalhatóak, akár önként, akár kényszerrel.[14] Ilyen esetekben a beutaltakat jellemzően megfosztják azoktól a tárgyaktól, amelyekkel önmaguknak árthatnak.[25] Egyes kezelőorvosok a betegekkel aláíratnak egy öngyilkosság-megelőző szerződést, amelyben vállalják, hogy a kórházból való elbocsátás után nem fognak maguknak ártani.[14] Nincs arra vonatkozó bizonyíték azonban, hogy ez a gyakorlat kellően hatékony-e.[14] Ha valakinél alacsony a kockázat, járóbeteg mentális kezelésről lehet gondoskodni.[25] A rövidtávú kórházi kezelés nem bizonyult hatékonyabbnak a közösségi ellátásnál azoknál a [[Borderline_ személyiségzavar]borderline (határeseti) személyiségzavaros]] betegeknél, akiknél tartósan fennáll az öngyilkossági hajlam.[94][95]

Feltételes bizonyíték van arra, hogy a pszichoterápia – közelebbről a dialektikus magatartásterápia – csökkenti az öngyilkossági hajlamot a serdülőkorúak körében.[96] valamint azoknál, akiknél borderline (határeseti) személyiségzavar is fennáll[97] Nincs azonban arra vonatkozóan bizonyíték, hogy a befejezett öngyilkosságok száma csökken pszichoterápia eredményeként.[96]

Ellentmondóak a vélemények az antidepresszánsok előnyei, illetve káros hatásai tekintetében.[12] A fiatalabbak körében az újabb antidepresszánsok – például az SSRI (Selective serotonin reuptake inhibitor) – úgy tűnik, fokozzák az öngyilkosság kockázatát, 25 : 1000 arányról 40 : 1000 arányra.[98] Idősebbeknél azonban csökkenthetik a kockázatot.[14] A lítium hatékonynak bizonyul a kockázat csökkentésében - akár az átlagnépesség kockázati szintjéig is - azoknál, akik bipoláris zavarban vagy unipoláris depresszióban szenvednek.[99][100]

Epidemiológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Önmagának okozott sérülések miatti halálesetek száma 100 000 lakosonként 2004-ben.[101]

██ ismeretlen

██ <3

██ 3–6

██ 6–9

██ 9–12

██ 12–15

██ 15–18

██ 18–21

██ 21–24

██ 24–27

██ 27–30

██ 30–33

██ >33

Megközelítőleg az emberek 0,5–1,4%-a hal meg öngyilkosság miatt.[2][14] A világon 2008-2009-ben az öngyilkosság a tizedik leggyakoribb halálok volt,[1] körülbelül 800 000 és 1 millió közti halálesettel évente, amelynek következtében a 100 000 lakosra eső éves halálozási ráta 11,6 lett.[2] 1960-tól 2012-ig az öngyilkosságok száma 60%-kal emelkedett,[87] ez az arány elsősorban a fejlődő világban figyelhető meg.[1] Minden halállal végződő öngyilkossághoz 10–40 öngyilkossági kísérlet számítható.[14]

Az öngyilkosság előfordulási gyakorisága országonként és időszakonként jelentősen eltér.[2] 2008-ban a halálesetek százalékos aránya a következő volt: Afrika 0,5%, Dél-kelet Ázsia 1,9%, Amerika (Észak- és Dél-) 1,2% és Európa 1,4%.[2] 100 000 emberre eső öngyilkosságok száma: Ausztrália 8,6, Kanada 11,1, Kína 12,7, India 23,2, Egyesült Királyság 7,6, Egyesült Államok 11,4.[102] Az Egyesült Államokban 2009-ben a 10. leggyakoribb halálok volt, évente körülbelül 36 000 esettel.[103] Ezen kívül közel 650 000 ember kerül a sürgősségi osztályra évente öngyilkossági kísérlet miatt.[14] Litvániában, Japánban és Magyarországon a világon a legmagasabb az előfordulási gyakoriság.[2] Abszolút értéket tekintve Kínában és Indiában követik el az öngyilkosságok több mint felét.[2] Kínában az öngyilkosság az 5. leggyakoribb halálok.[104]

Nemi megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Öngyilkosságok száma 100 000 férfira (fent) és nőre (lent) vetítve (az adatok 1978-2008 közötti időszakból származnak).     ██ nincsenek adatok ██ < 1 ██ 1–5 ██ 5–5.8 ██ 5.8–8.5 ██ 8.5–12 ██ 12–19    ██ 19–22.5 ██ 22.5–26 ██ 26–29.5 ██ 29.5–33 ██ 33–36.5 ██ >36.5
 
Suicide world map - 2009 Female,2.svg
Öngyilkosságok száma 100 000 férfira (fent) és nőre (lent) vetítve (az adatok 1978-2008 közötti időszakból származnak).

██ nincsenek adatok

██ < 1

██ 1–5

██ 5–5.8

██ 5.8–8.5

██ 8.5–12

██ 12–19

██ 19–22.5

██ 22.5–26

██ 26–29.5

██ 29.5–33

██ 33–36.5

██ >36.5

Nyugaton háromszor több férfi hal meg öngyilkosság miatt, mint ahány nő.[2][14] Ezt azzal magyarázzák, hogy a férfiak által választott módszerek nagyobb valószínűséggel okoznak halált.[105] Ez a különbség 65 év felett még inkább kiéleződik, amikor a nőknél tízszer több férfi hal meg öngyilkosság miatt.[105] A világ országai közül Kínában az egyik legnagyobb a nők által elkövetett öngyilkosságok gyakorisága, és ez az egyetlen ország, ahol az öngyilkosságot elkövetők között több a nő, mint a férfi (az arány: 1:0,9).[2][104] A keleti mediterrán országokban az öngyilkos férfiak és nők aránya majdnem megegyezik.[2] Az öngyilkosságot elkövető nők száma Dél-Koreában a legnagyobb - 100 000 lakosonként 22 személy -, ez Dél-kelet Ázsiában és a Csendes-óceán nyugati részén általános.[2]

Életkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sok országban a legtöbb öngyilkosságot középkorúak[106] vagy idősek követik el.[59] Az öngyilkosságok abszolút számát tekintve a legtöbbet 19 és 29 év közötti személyek követik el, a korosztály népessége miatt.[2] Az Egyesült Államokban a 80 évnél idősebb kaukázusi férfiak aránya a legmagasabb, annak ellenére, hogy a fiatalabbak gyakrabban tesznek öngyilkossági kísérletet.[14] A serdülőkorúak között ez a második leggyakoribb halálok[12] és fiatal férfiak esetén a véletlen balesetből származó halálesetek utáni második leggyakoribb ok.[106] A fejlett világban élő fiatal férfiak 30%-a öngyilkosság miatt hal meg.[106] A fejlődő világban hasonlóak az arányok, de az összes halálozást tekintve ez a ritkább, mivel egyéb halálokok gyakrabban játszanak közre.[106] Dél-Kelet Ázsiában a világ többi részével szemben több fiatal nő követ el öngyilkosságot, mint idősebb nő.[2]

Az öngyilkosságról Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az öngyilkossági ráta Magyarországon igen magas (százezer lakosra 25 fő jut), a teljes lakosságra nézve kb. 2500 fő évente, naponta kb. 7 ember követ el befejezett öngyilkosságot, ez 2005-ben világviszonylatban a hatodik legmagasabb arány,[107] és az EU-átlagot (17 fő/százezer lakos) is meghaladja.

Hazánkban az öngyilkosságok száma 1988 óta folyamatosan csökken, azonban a serdülőkorban elkövetett öngyilkosságok aránya stagnál, míg a serdülőkori öngyilkossági kísérletek aránya növekszik. A rendszerváltás több lehetőséget teremtett egyrészt a lelki egészség javítására, a kezelésekre és a megelőzésre ("szabadabb élet", lelkisegély-szolgálatok, mentálhigiénés központok, a pszichológia előtérbe kerülése), másrészt más deviáns viselkedések megvalósítása felé, elsősorban ezek járultak hozzá a javuló statisztikákhoz.

Statisztikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Öngyilkossági ráta Magyarországon (1950-2010)

Dinamika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hazánkban rendszeres adatszolgáltatás 1900 óta létezik. Eszerint az első növekedési hullám 1932-ig (35,1) tart, majd csökken egészen 1942-ig (24,1). A háború befejezéséig ismét növekszik, majd 1956-ig (19,4) csökkenés figyelhető meg, a század legalacsonyabb arányaival. Ezután folyamatos növekedés látható, a század legmagasabb értéke 1983-ban 45,3.[108] 1988 óta folyamatos csökkenést regisztráltak.

Struktúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nemek, életkor és családi állapot szerint

Az öngyilkosok körülbelül 70%-a férfi. Jellemző, hogy számuk az évek szerint nagyobb kilengéseket mutat, mint a nőké, továbbá a nők esetében lassabb, de stabilabb csökkenés figyelhető meg, így 1994-re mindössze 24,8% volt a nők aránya. Egy hipotézis szerint a férfiak tette inkább magyarázható külső, aktuális változásokkal, a nőké pedig mélyebb, kulturális vagy tradicionális értékek alakulásával.

14 éves kor alatt 1:100 000 a befejezett öngyilkosságok aránya, míg 14-19 éves kor között 10:100 000 az arány, az öngyilkosság miatt bekövetkező halálozás a korosztály esetében a második-harmadik halálok hazánkban. A fiúk ebben az életkorban négyszer gyakrabban követnek el öngyilkosságot, mint ellenkező nemű társaik, azonban a lányok esetében több a szuicid kísérlet. A család és a kortárscsoport öngyilkosságot, mint megoldási módot elfogadó jelenléte mellett a média szerepe is jelentős a serdülőkori szuicidiumok bekövetkezésében, a favorizált „sztárok” mintanyújtó hatása az elkövetés módszerét is befolyásolja. Serdülőkorban előfordulnak csoportos, kiterjesztett öngyilkosságok is, melyek valamely deviáns szubkultúrához kapcsolódva rituális jellegűek is lehetnek, általában valamilyen pszichopatológiai kórkép áll a hátterükben.

Az életkor előrehaladtával növekszik az öngyilkosság gyakorisága. A férfiaknál 45-54 éves és 65 év feletti korcsoportban, míg a nőknél elsősorban 65 év felett figyelhető meg.

Nemtől függetlenül a házasok követnek el legritkábban öngyilkosságot, és az özvegyek illetve az elváltak a leggyakrabban. Ezek a különbségek markánsabbak a férfiaknál.

  • Módszer szerint

Hazai sajátosság az önakasztás gyakorisága, jóllehet a férfiaknál ennél is többen választják a mérgezést. Az 1995-ös Demográfiai Évkönyv adatai szerint hazánkban az elkövetők 62,3%-a önakasztás, 20,9%-a mérgezés, 6,3%-a magasból leugrás, 2,6%-a lőfegyver vagy robbanás, 2,3%-a vízbefulladás, 1,9% vágóeszköz, 1,2% áramütés miatt vesztette életét.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Decebalus öngyilkossága Traianus-oszlop

Az ókori Athénban az állam megtagadta a megszokott temetést és tiszteletadást azoktól, akik az állam jóváhagyása nélkül követtek el öngyilkosságot, és ezeket a halottakat magányosan temették el a város peremén, sírkő és minden egyéb jelzés nélkül.[109] Az ókori Görögországban és Rómában az öngyilkosság a katonai vereség feldolgozásának elfogadható módszere volt.[110] Míg az Ókori Rómában az öngyilkosság eleinte engedélyezett volt, később bűntényként kezelték az államra háruló költségek miatt.[111] XIV. Lajos francia király 1670-es rendelkezése ennél sokkal komolyabb volt: a halott ember testét arccal lefelé végigvonszolták az utcákon, majd felakasztották vagy egy szemétdombra hajították. Ezen felül elkobozták a halott összes személyes tulajdonát.[112][113] A történelem során a keresztény egyház kiközösítette az öngyilkosságot megkísérlőket, és az öngyilkosság miatt elhunytakat a szentelt sírkerteken kívülre temették.[114] A kései 19. században Nagy-Britanniában az öngyilkossági kísérlet gyilkossági kísérletnek számított és akasztással büntették.[114] Európában a 19. században az öngyilkosságot kezdetben bűnös eredetűnek tartották, majd ez később változott és őrületből fakadónak tekintették.[113]

Jogi vonatkozásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tantó a szeppuku elkövetésére előkészítve.

A legtöbb nyugati országban az öngyilkosság már nem bűn,[115] habár a középkortól legalább az 1800-as évekig az volt.[116] Sok iszlám országban még ma is bűncselekménynek minősül.[49]

Ausztráliában az öngyilkosság nem bűn.[117] Ennek ellenére bűnnek számít öngyilkosságot javasolni, arra buzdítani, vagy azt elősegíteni és másoknak ebben segítséget nyújtani, a jogszabályok pedig kifejezetten megengedik, hogy bárki „ésszerűen szükséges erőt” alkalmazzon, hogy megakadályozza egy másik személy öngyilkosságát.[118] Ausztrália északi területein 1996-1997-ben rövid időre legális volt az orvos által segített öngyilkosság, az eutanázia.[119]

Európában az öngyilkosság jelenleg egy országban sem számít bűnténynek.[114] Anglia és Wales az öngyilkosságról szóló törvénnyel (Suicide Act) 1961-ben, az Ír Köztársaság pedig 1993-ban törölte a bűntények közül.[114] Az „elkövet" szót a törvénytelen felhangja miatt használták, de sok szervezet nem használja a negatív konnotáció miatt.[120][121]

Indiában az öngyilkosság törvénytelen és a család számára jogi nehézségekkel járhat.[122] Németországban az aktív eutanázia törvénytelen és az öngyilkosság alatt jelenlevőket vészhelyzetben elmulasztott segítségnyújtás miatt perbe foghatják.[123] Svájcban nemrég tettek lépéseket krónikus mentális betegséggel élők segített öngyilkosságának legalizálására. A lausanne-i legfelsőbb bíróság egy 2006-os határozatában engedélyezte egy névtelenségét megőrző, hosszú ideje elmegyógyászati nehézségekkel küzdő személy számára, hogy véget vessen az életének.[124]

Az Egyesült Államokban az öngyilkosság nem törvénytelen, de az öngyilkossági kísérlet büntethető.[114] Az öngyilkosság segítése Oregon[125] és Washington államban törvényes.[126]

Vallási megítélése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hindu özvegy elégeti magát a férje holttestével, 1820 körül.

A vallás fontos szerepet játszik az életbevágó döntés meghozatalában. Általában igaz, hogy a katolikusok és a mohamedánok sokkal kisebb valószínűséggel követnek el öngyilkosságot, mint a protestánsok és az ateisták.

A kereszténység az emberi életet Istentől való ajándéknak tartja. A katolikus egyház Katekizmusa az öngyilkosságról így tanít: "Az öngyilkosság ellenkezik az emberi lénynek azzal a természetes törekvésével, hogy megőrizze és továbbadja az életet. Súlyosan ellenkezik a helyes önszeretettel is. Ugyanakkor sérti a felebaráti szeretetet is, mert jogtalanul megszakítja a szolidaritás kapcsolatát a családi, nemzeti és emberi közösségekkel, melyekkel szemben kötelességeink vannak. Az öngyilkosság ellenkezik az élő Isten szeretetével. /…/ Súlyos pszichés zavarok, a megpróbáltatástól, szenvedéstől vagy kínzástól való súlyos szorongás vagy félelem csökkenthetik az öngyilkos erkölcsi felelősségét. Nem kell elveszítenünk a reményt az öngyilkosok örök üdvösségének kérdésében. Isten olyan utakon, melyeket csak Ő ismer, alkalmat adhat nekik az üdvösséges bűnbánatra. Az Egyház imádkozik azokért, akik öngyilkosságot követtek el."

Mindazonáltal úgy vélik, hogy a mentális betegségek és a szenvedéstől való súlyos félelem csökkentik az öngyilkosságot elkövető személy felelősségét.[127] Az ellenérvek többek között a következőek: a ötödik parancsolat pontosabb fordítása a „te nem fogsz gyilkosságot elkövetni”, nem vonatkozik szükségszerűen magára a megszólított személyre; Isten szabad akarattal ruházta fel az embert; aki a saját életét kioltja, nem sérti jobban Isten Törvényét mint az, aki betegségből kigyógyít; a Biblia Isten több követőjéről is említést tesz, akik öngyilkosságot követtek el végzetes kárhoztatás nélkül.[128]

A judaizmus a földi élet megbecsülésének fontosságára összpontosít, és ezért az öngyilkosság Isten földi jóságának megtagadásával egyenlő. Mindemellett, extrém körülmények között, amikor úgy tűnt, hogy a zsidóknak választaniuk kellett a gyilkosság általi halál vagy a hitük megtagadása között, akkor egyéni vagy tömeges öngyilkosságot követtek el (például Masada, az első francia zsidóüldözés, vagy a Yorki kastély) és ennek gyászos emlékeztetőjeként még egy ima is létezik a zsidó liturgiában - „amikor kés szorítja el a torkod” - azokért, akik „Isten nevének felszenteléséért” haltak meg (lásd Vértanú). Ezek a tettek vegyes válaszokra találtak a zsidó hatóságoknál, némelyikük hősi vértanúságnak minősíti, míg néhányuk úgy gondolja, hogy helytelen volt véget vetniük a saját életüket a vértanúság elnyerésének reményében.[129]

Az Iszlám tiltja az öngyilkosságot.[49] A kortárs hindu társadalomban a Hinduizmus rendszerint elítéli az öngyilkosságot és egyenértékűnek tartja egy másik személy meggyilkolásával. Hindu írások megerősítik, hogy aki öngyilkosságot követ el, az a szellemvilág részévé válik és addig kóborol a földön, amíg az élete tartott volna, ha nem lett volna öngyilkos.[130] Ennek ellenére a hinduizmus elismeri az ember jogát ahhoz, hogy véget vessen a saját életének, ha azt erőszak nélkül, önkéntes éhhalál útján teszi. Ez „Prayopavesa” néven ismert.[131] „Prayopavesát” kizárólag azok hajthatnak végre, akik vágyak és célok nélkül élnek és nincsenek evilági kötelezettségeik.[131] A dzsainizmusban is létezik egy ehhez hasonló gyakorlat, a Santhara vagy Sati, vagyis az özvegy önégetése, ami elterjedt volt a középkori hindu társadalomban.

Filozófia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

'A kiút vagy Öngyilkossági gondolatok: George Grie, 2007.

Az öngyilkosság filozófiáján belül számos kérdés merül fel, többek között: mit jelent az öngyilkosság, lehet-e az öngyilkosság racionális alternatíva, és hogy erkölcsileg megengedhető-e az öngyilkosság.[132] Az öngyilkosság filozófiai megítélése nagyon változó arra vonatkozóan, hogy az erkölcsileg elfogadható-e, kezdve a teljes ellenállástól (mely szerint az öngyilkosság etikátlan és erkölcstelen) egészen a szent és sérthetetlen jog elismeréséig, amely mindenkit (még a fiatal és egészséges személyeket is) megillet, aki úgy gondolja, hogy racionálisan és lelkiismeretesen eljutott addig a döntésig, hogy véget vet a saját életének.

Az öngyilkosságot elutasító keresztény filozófusok például Hippói Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás,[132] Immanuel Kant[133] és vitathatatlanul John Stuart Mill – Mill szabadságra és autonómiára összpontosítása azt jelentette, hogy kizárja azokat az alternatívákat, amelyek megakadályozhatják az embert abban, hogy a jövőben önálló döntéseket hozzon.[134] Mások az öngyilkosságot a személyes választás jogos kérdésének tartják. Ezt az álláspontot képviselők úgy tartják, hogy senkit nem szabad arra kényszeríteni, hogy akarata ellenére szenvedjen, különösen olyan körülményektől, mint a gyógyíthatatlan betegségek, mentális betegség és időskor, amikor nincs kilátás a javulásra. Elvetik azt a hitet, amely az öngyilkosságot irracionálisként állítja be, azzal érvelnek, hogy komoly fájdalomtól vagy traumától szenvedő embereknek lehet ez az utolsó kiútja.[135] Az ennél is határozottabb álláspont szerint az embereknek meg kellene engedni, hogy önállóan döntsenek a halálukról attól függetlenül, hogy szenvednek-e vagy sem. Ezt az irányzatot képviseli többek közt a skót empirista David Hume[132] és az amerikai bioetikus Jacob Appel.[124][136]

Támogatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezen a képen Alexandre-Gabriel Decamps palettája, pisztolya és jegyzete hever a padlón, az éppen megtörtént tragikus esemény mementójaként; a művész épp kioltotta saját életét.[137]

Az öngyilkosságot sok kultúra és szubkultúra támogatta. A japán haderő a II. világháborúban támogatta és dicsőítette a kamikaze támadásokat, amelyek a második világháború csendes-óceáni hadjáratának végső fázisában a Japán Birodalom pilótáinak öngyilkos merényletei voltak a szövetségesek hajói ellen. A Ten-gó hadművelet során egy egész japán flottaegység kísérelt meg öngyilkos támadást a jelentős légi és tengeri fölénnyel rendelkező amerikai hadiflotta ellen az okinavai csata során. A japán társadalom egésze az öngyilkossággal szemben „elnéző”[138].

Az öngyilkosságra vonatkozó információ keresésének eredményeként talált weboldalak 10-30%-a támogatja vagy elősegíti az öngyilkossági kísérleteket. Némi aggodalomra ad okot, hogy az ilyen oldalak az öngyilkosságra hajlamos egyéneket a végső lépésre ösztönözhetik. Néhányan az interneten keresztül a barátaikkal vagy csevegőszobákban vagy üzenőfalakon megismert személyekkel öngyilkossági paktumokat kötnek. Azonban az internet segíthet is az öngyilkosság megelőzésében, az elszigeltek számára szociális csoportok biztosításával.[139]

Helyszínek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány jellegzetes hely a nagyszámú öngyilkossági kísérletek helyszíneként vált ismertté.[140] Ezek közé tartozik a San Francisco-i Golden Gate híd, a japán Aokigahara erdő,[141] Angliában a Beachy Head,[140] és Torontoban a Bloor utcai viadukt.[142]

2010-es adatok szerint több mint 1300-an lettek öngyilkosok a Golden Gate hídról leugorva annak 1937-es építése óta.[143] A gyakori öngyilkossági helyszínek közül sokat védőkorlátokkal láttak el az öngyilkosságok megelőzésére.[144] Ezek közé tartozik a torontói Luminous Veil,[142] a párizsi Eiffel-torony és a New York-i Empire State Building korlátai.[144] 2011 óta a Golden Gate hídon is folyik a védőkorlátok kialakítása.[145] Ezek általában nagyon hatékonynak bizonyulnak.[145]

Öngyilkosságra hasonlító magatartás az állatvilágban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel az öngyilkosság feltétele a halál szándékos kísérlete, ezért néhányan úgy gondolják, hogy az csak emberi lényekre lehet jellemző.[110] Öngyilkos viselkedést figyeltek meg azonban a szalmonella baktériumnál, amely egy konkurens baktérium legyőzésére immunrendszer reakcióval válaszol.[146] Öngyilkos védekezés figyelhető meg a brazil Forelius pusillus hangyafaj munkásaiban is, akiknél egy kis hangyacsoport elhagyja a fészek biztonságát minden este, miután kívülről lezárják a bejáratot.[147]

A zöldborsó levéltetű, amikor egy katicabogár veszélyezteti, képes önmagát felrobbantani, a többi társa szétszórásával és védelmezésével, ami néha még a katicabogár elpusztításához is vezet.[148] Néhány termesz fajnál léteznek katonák, amelyek felrobbannak és ragacsos masszával lepik be az ellenséget.[149][150]

Ismertek kutyákról, lovakról és delfinekről beszámoló anekdoták, jóllehet kevéssé meggyőző bizonyítékokkal.[151] Az állatok öngyilkosságáról kevés tudományos kutatást végeztek.[152]

Ismert esetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tömeges öngyilkosság egyik példája az 1978-as „jonestowni” kultusz öngyilkosság, amely során a Népek temploma, egy Jim Jones által vezetett szekta 918 tagja vetett véget az életének kálium-cianiddal mérgezett Flavor Aid üdítőitallal.[153][154][155] 1944-ben, a szaipani csata utolsó napjaiban több mint 10 000 japán polgár követett el öngyilkosságot; egyesek az „Öngyilkos szikláról” mások a „Banzai szikláról” ugrottak le.[156]

A Bobby Sands által vezetett 1981-es írországi éhségsztrájk 10 ember halálához vezetett. A halál okát a halottkém „önként vállalt éhezés”-ként állapította meg, mintsem öngyilkosságként; ezt az éhségsztrájkban meghalt személyek családjainak tiltakozására később a halotti anyakönyvi kivonaton egyszerűen „éhezésre” módosították.[157]

Híres emberek, akik öngyilkosságot követtek el[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források, jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d Hawton K, van Heeringen K (2009. April). „Suicide”. Lancet 373 (9672), 1372–81. o. DOI:10.1016/S0140-6736(09)60372-X. PMID 19376453.  
  2. ^ a b c d e f g h i j k l m Värnik, P (2012. March). „Öngyilkosság a világban.”. International journal of environmental research and public health 9 (3), 760–71. o. DOI:10.3390/ijerph9030760. PMID 22690161.  
  3. Meier, Marshall B. Clinard, Robert F.. Sociology of deviant behavior, 14th ed., Belmont, CA: Wadsworth Cengage Learning (2008). ISBN 978-0-495-81167-1 
  4. Bertolote JM, Fleischmann A (2002. October). „Suicide and psychiatric diagnosis: a worldwide perspective”. World Psychiatry 1 (3), 181–5. o. PMID 16946849.  
  5. Indian woman commits sati suicide. Bbc.co.uk, 2002. augusztus 7. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)
  6. Aggarwal, N (2009.). „Rethinking suicide bombing.”. Crisis 30 (2), 94–7. o. DOI:10.1027/0227-5910.30.2.94. PMID 19525169.  
  7. Stedman's medical dictionary, 28th ed., Philadelphia: Lippincott Williams & Wilkins (2006). ISBN 978-0-7817-3390-8 
  8. ^ a b Krug, Etienne. World Report on Violence and Health (Vol. 1). Genève: World Health Organization (2002). ISBN 978-92-4-154561-7 
  9. ^ a b Gullota, edited by Thomas P., Bloom, Martin. The encyclopedia of primary prevention and health promotion. New York: Kluwer Academic/Plenum (2002). ISBN 978-0-306-47296-1 
  10. Karch, DL, Logan, J; Patel, N; Centers for Disease Control and Prevention, (CDC) (2011. augusztus 26.). „Surveillance for violent deaths—National Violent Death Reporting System, 16 states, 2008.”. Morbidity and mortality weekly report. Surveillance summaries (Washington, D.C. : 2002) 60 (10), 1–49. o. PMID 21866088.  
  11. Dr.Info - Lakossági egészségügyi információs portál :: Öngyilkosság veszélyét növelő kockázati tényezők
  12. ^ a b c d Hawton, K, Saunders, KE; O'Connor, RC (2012. június 23.). „Self-harm and suicide in adolescents.”. Lancet 379 (9834), 2373–82. o. DOI:10.1016/S0140-6736(12)60322-5. PMID 22726518.  
  13. ^ a b c d e f g h i j Vijayakumar, L, Kumar, MS; Vijayakumar, V (2011. May). „Substance use and suicide.”. Current opinion in psychiatry 24 (3), 197–202. o. DOI:10.1097/YCO.0b013e3283459242. PMID 21430536.  
  14. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v Chang, B, Gitlin, D; Patel, R (2011. Sep). „The depressed patient and suicidal patient in the emergency department: evidence-based management and treatment strategies.”. Emergency medicine practice 13 (9), 1–23; quiz 23–4. o. PMID 22164363.  
  15. Simpson, G, Tate, R (2007. December). „Suicidality in people surviving a traumatic brain injury: prevalence, risk factors and implications for clinical management.”. Brain injury : [BI] 21 (13–14), 1335–51. o. DOI:10.1080/02699050701785542. PMID 18066936.  
  16. ^ a b Miller, M, Azrael, D; Barber, C (2012. April). „Suicide mortality in the United States: the importance of attending to method in understanding population-level disparities in the burden of suicide.”. Annual review of public health 33, 393–408. o. DOI:10.1146/annurev-publhealth-031811-124636. PMID 22224886.  
  17. Qin P, Agerbo E, Mortensen PB (2003. April). „Suicide risk in relation to socioeconomic, demographic, psychiatric, and familial factors: a national register-based study of all suicides in Denmark, 1981–1997”. Am J Psychiatry 160 (4), 765–72. o. DOI:10.1176/appi.ajp.160.4.765. PMID 12668367.  
  18. Gilliland, Richard K. James, Burl E.. Crisis intervention strategies, 7th ed., Belmont, CA: Brooks/Cole. ISBN 978-1-111-18677-7 
  19. ^ a b Brent, DA, Melhem, N (2008. June). „Familial transmission of suicidal behavior.”. The Psychiatric clinics of North America 31 (2), 157–77. o. DOI:10.1016/j.psc.2008.02.001. PMID 18439442.  
  20. ^ a b Rozanov, V, Carli, V (2012. July). „Suicide among war veterans.”. International journal of environmental research and public health 9 (7), 2504–19. o. DOI:10.3390/ijerph9072504. PMID 22851956.  
  21. ^ a b University of Manchester Centre for Mental Health and Risk: The National Confidential Inquiry into Suicide and Homicide by People with Mental Illness. (Hozzáférés: 2012. július 25.)
  22. ^ a b c d e Chehil, Stan Kutcher, Sonia. Suicide Risk Management A Manual for Health Professionals., 2nd ed., Chicester: John Wiley & Sons, 30–33. o (2012). ISBN 978-1-119-95311-1 
  23. Bertolote, JM, Fleischmann, A; De Leo, D; Wasserman, D (2004.). „Psychiatric diagnoses and suicide: revisiting the evidence.”. Crisis 25 (4), 147–55. o. PMID 15580849.  
  24. Jim van Os, Kapur S (2009. August). „Schizophrenia”. Lancet 374 (9690), 635–45. o. DOI:10.1016/S0140-6736(09)60995-8. PMID 19700006.  
  25. ^ a b c d e f g Tintinalli, Judith E.. Emergency Medicine: A Comprehensive Study Guide (Emergency Medicine (Tintinalli)). New York: McGraw-Hill Companies, 1940–1946. o (2010). ISBN 0-07-148480-9 
  26. Whitlock J, Knox KL (2007. July). „The relationship between self-injurious behavior and suicide in a young adult population”. Arch Pediatr Adolesc Med 161 (7), 634–40. o. DOI:10.1001/archpedi.161.7.634. PMID 17606825.  
  27. ^ a b Pirkis, J, Burgess, P (1998. December). „Suicide and recency of health care contacts. A systematic review.”. The British journal of psychiatry : the journal of mental science 173, 462–74. o. PMID 9926074.  
  28. Luoma, JB, Martin, CE; Pearson, JL (2002. June). „Contact with mental health and primary care providers before suicide: a review of the evidence.”. The American Journal of Psychiatry 159 (6), 909–16. o. PMID 12042175.  
  29. Perrotto, Jerome D. Levin, Joseph Culkin, Richard S.. Introduction to chemical dependency counseling. Northvale, N.J.: Jason Aronson, 150–152. o (2001). ISBN 978-0-7657-0289-0 
  30. ^ a b Fadem, Barbara. Behavioral science in medicine. Philadelphia: Lippincott Williams & Wilkins (2004). ISBN 978-0-7817-3669-5 
  31. Youssef NA, Rich CL (2008.). „Does acute treatment with sedatives/hypnotics for anxiety in depressed patients affect suicide risk? A literature review”. Ann Clin Psychiatry 20 (3), 157–69. o. DOI:10.1080/10401230802177698. PMID 18633742.  
  32. ^ a b Sher, L (2006. January). „Alcohol consumption and suicide.”. QJM : monthly journal of the Association of Physicians 99 (1), 57–61. o. DOI:10.1093/qjmed/hci146. PMID 16287907.  
  33. Darke S, Ross J (2002. November). „Suicide among heroin users: rates, risk factors and methods”. Addiction 97 (11), 1383–94. o. DOI:10.1046/j.1360-0443.2002.00214.x. PMID 12410779.  
  34. Darke, S, Kaye, S; McKetin, R; Duflou, J (2008. May). „Major physical and psychological harms of methamphetamine use.”. Drug and alcohol review 27 (3), 253–62. o. DOI:10.1080/09595230801923702. PMID 18368606.  
  35. Jr, Frank J. Ayd,. Lexicon of psychiatry, neurology, and the neurosciences, 2nd ed., Philadelphia: Lippincott Williams & Wilkins (2000). ISBN 978-0-7817-2468-5 
  36. ^ a b Hughes, JR (2008. december 1.). „Smoking and suicide: a brief overview.”. Drug and alcohol dependence 98 (3), 169–78. o. DOI:10.1016/j.drugalcdep.2008.06.003. PMID 18676099.  
  37. 11. Pathological Gambling, Clinical manual of impulse-control disorders. American Psychiatric Pub (2006). ISBN 978-1-58562-136-1 
  38. ^ a b Oliveira, MP, Silveira, DX; Silva, MT (2008. June). „Pathological gambling and its consequences for public health.”. Revista de saude publica 42 (3), 542–9. o. PMID 18461253.  
  39. Hansen, M, Rossow, I (2008. január 17.). „Gambling and suicidal behaviour.”. Tidsskrift for den Norske laegeforening : tidsskrift for praktisk medicin, ny raekke 128 (2), 174–6. o. PMID 18202728.  
  40. Manthorpe, J, Iliffe, S (2010. December). „Suicide in later life: public health and practitioner perspectives.”. International journal of geriatric psychiatry 25 (12), 1230–8. o. DOI:10.1002/gps.2473. PMID 20104515.  
  41. Simpson GK, Tate RL (2007. August). „Preventing suicide after traumatic brain injury: implications for general practice”. Med. J. Aust. 187 (4), 229–32. o. PMID 17708726.  
  42. ^ a b Anguiano, L, Mayer, DK; Piven, ML; Rosenstein, D (2012. Jul). „A literature review of suicide in cancer patients.”. Cancer nursing 35 (4), E14-26. o. DOI:10.1097/NCC.0b013e31822fc76c. PMID 21946906.  
  43. Yip, edited by Paul S.F.. Suicide in Asia : causes and prevention. Hong Kong: Hong Kong University Press, http://books.google.ca/books?id=HuHQbtlyM40C&pg=PA11. o (2008). ISBN 9789622099432 
  44. Ribeiro, JD, Pease, JL; Gutierrez, PM; Silva, C; Bernert, RA; Rudd, MD; Joiner TE, Jr (2012. February). „Sleep problems outperform depression and hopelessness as cross-sectional and longitudinal predictors of suicidal ideation and behavior in young adults in the military.”. Journal of Affective Disorders 136 (3), 743–50. o. DOI:10.1016/j.jad.2011.09.049. PMID 22032872.  
  45. Bernert, RA, Joiner TE, Jr; Cukrowicz, KC; Schmidt, NB; Krakow, B (2005. September). „Suicidality and sleep disturbances.”. Sleep 28 (9), 1135–41. o. PMID 16268383.  
  46. ^ a b Joiner TE, Jr, Brown, JS; Wingate, LR (200.). „The psychology and neurobiology of suicidal behavior.”. Annual review of psychology 56, 287–314. o. DOI:10.1146/annurev.psych.56.091103.070320. PMID 15709937.  
  47. ^ a b Van Orden, K, Conwell, Y (2011. June). „Suicides in late life.”. Current psychiatry reports 13 (3), 234–41. o. DOI:10.1007/s11920-011-0193-3. PMID 21369952.  
  48. ^ a b Koenig, HG (2009. May). „Research on religion, spirituality, and mental health: a review.”. Canadian journal of psychiatry. Revue canadienne de psychiatrie 54 (5), 283–91. o. PMID 19497160.  
  49. ^ a b c Lester, D (2006.). „Suicide and islam.”. Archives of suicide research : official journal of the International Academy for Suicide Research 10 (1), 77–97. o. DOI:10.1080/13811110500318489. PMID 16287698.  
  50. (2012.) „Stereotypes, Prejudice, and Depression: The Integrated Perspective”. Perspectives on Psychological Science 7 (5), 427–449. o. DOI:10.1177/1745691612455204.  
  51. Wegman, HL, Stetler, C (2009. October). „A meta-analytic review of the effects of childhood abuse on medical outcomes in adulthood.”. Psychosomatic Medicine 71 (8), 805–12. o. DOI:10.1097/PSY.0b013e3181bb2b46. PMID 19779142.  
  52. Oswald, SH, Heil, K; Goldbeck, L (2010. June). „History of maltreatment and mental health problems in foster children: a review of the literature.”. Journal of pediatric psychology 35 (5), 462–72. o. DOI:10.1093/jpepsy/jsp114. PMID 20007747.  
  53. Confer, Jaime C., Easton, Judith A.; Fleischman, Diana S.; Goetz, Cari D.; Lewis, David M. G.; Perilloux, Carin; Buss, David M. (2010. január 1.). „Evolutionary psychology: Controversies, questions, prospects, and limitations.”. American Psychologist 65 (2), 110–126. o. DOI:10.1037/a0018413. PMID 20141266.  
  54. ^ a b Stark, CR, Riordan, V; O'Connor, R (2011.). „A conceptual model of suicide in rural areas.”. Rural and remote health 11 (2), 1622. o. PMID 21702640.  
  55. Daly, Mary (2012. Sept). „Relative Status and Well-Being: Evidence from U.S. Suicide Deaths”. Federal Reserve Bank of San Francisco Working Paper Series.  
  56. Lerner, George. „Activist: Farmer suicides in India linked to debt, globalization”, 2010. január 5. (Hozzáférés ideje: 2013. március 20.) 
  57. Law, S, Liu, P (2008. Feb). „Suicide in China: unique demographic patterns and relationship to depressive disorder.”. Current psychiatry reports 10 (1), 80–6. o. PMID 18269899.  
  58. ^ a b c Bohanna, I, Wang, X (2012.). „Media guidelines for the responsible reporting of suicide: a review of effectiveness.”. Crisis 33 (4), 190–8. o. DOI:10.1027/0227-5910/a000137. PMID 22713977.  
  59. ^ a b c d e f g h i j Yip, PS, Caine, E; Yousuf, S; Chang, SS; Wu, KC; Chen, YY (2012. június 23.). „Means restriction for suicide prevention.”. Lancet 379 (9834), 2393–9. o. DOI:10.1016/S0140-6736(12)60521-2. PMID 22726520.  
  60. ^ a b Sisask, M, Värnik, A (2012. January). „Media roles in suicide prevention: a systematic review.”. International journal of environmental research and public health 9 (1), 123–38. o. DOI:10.3390/ijerph9010123. PMID 22470283.  
  61. Stack S (2005. April). „Suicide in the media: a quantitative review of studies based on non-fictional stories”. Suicide Life Threat Behav 35 (2), 121–33. o. DOI:10.1521/suli.35.2.121.62877. PMID 15843330.  
  62. Pirkis J (2009. July). „72X Suicide and the media”. Psychiatry 8 (7), 269–271. o. DOI:10.1016/j.mppsy.2009.04.009.  
  63. ^ a b Loue, Sana. Encyclopedia of aging and public health : with 19 tables. New York, NY: Springer (2008). ISBN 978-0-387-33753-1 
  64. ^ a b Moody, Harry R.. Aging : concepts and controversies, 6th ed., Los Angeles: Pine Forge Press (2010). ISBN 978-1-4129-6966-6 
  65. ^ a b Hales, edited by Robert I. Simon, Robert E.. The American Psychiatric Publishing textbook of suicide assessment and management, 2nd ed., Washington, DC: American Psychiatric Pub.. ISBN 978-1-58562-414-0 
  66. editor, Tarek Sobh,. Innovations and advances in computer sciences and engineering, Online-Ausg., Dordrecht: Springer Verlag (2010). ISBN 978-90-481-3658-2 
  67. Eliason, S (2009.). „Murder-suicide: a review of the recent literature.”. The journal of the American Academy of Psychiatry and the Law 37 (3), 371–6. o. PMID 19767502.  
  68. Smith, William Kornblum in collaboration with Carolyn D.. Sociology in a changing world, 9e [9th ed]., Belmont, CA: Wadsworth Cengage Learning. ISBN 978-1-111-30157-6 
  69. Campbell, Robert Jean. Campbell's psychiatric dictionary, 8th ed., Oxford: Oxford University Press (2004). ISBN 978-0-19-515221-0 
  70. Veatch, ed. by Robert M.. Medical ethics, 2. ed., Sudbury, Mass.: Jones and Bartlett (1997). ISBN 978-0-86720-974-7 
  71. Gutman, Yisrael, editors, Michael Berenbaum,. Anatomy of the Auschwitz death camp, 1st pbk. ed., Bloomington: Publ. in association with the United States Holocaust Memorial Museum, Washington, D.C. by Indiana University Press (1998). ISBN 978-0-253-20884-2 
  72. Ajdacic-Gross V (2008. September). „Methods of suicide: international suicide patterns derived from the WHO mortality database”. Bull. World Health Organ. 86 (9), 726–32. o. DOI:10.2471/BLT.07.043489. PMID 18797649.  
  73. Ajdacic-Gross, Vladeta, et al."Methods of suicide: international suicide patterns derived from the WHO mortality database"PDF(267 KB). Bulletin of the World Health Organization 86 (9): 726–732. September 2008. Accessed 2 August 2011.Archived 2 August 2011. See html version. The data can be seen here [1]
  74. International Handbook of Suicide Prevention: Research, Policy and Practice. John Wiley and Sons (2011. június 1.). ISBN 978-1-119-99856-3 
  75. Gunnell D, Eddleston M, Phillips MR, Konradsen F (2007.). „The global distribution of fatal pesticide self-poisoning: systematic review”. BMC Public Health 7, 357. o. DOI:10.1186/1471-2458-7-357. PMID 18154668.  
  76. Geddes, John, Price, Jonathan; Gelder, Rebecca McKnight ; with Michael; Mayou, Richard. Psychiatry, 4th ed., Oxford: Oxford University Press. ISBN 978-0-19-923396-0 
  77. U.S. Suicide Statistics (2005). (Hozzáférés: 2008. március 24.)
  78. Eshun, edited by Sussie, Gurung, Regan A.R.. Culture and mental health sociocultural influences, theory, and practice. Chichester, U.K.: Wiley-Blackwell (2009). ISBN 9781444305814 
  79. ^ a b Krug, Etienne. World Report on Violence and Health, Volume 1. Genève: World Health Organization, http://books.google.ca/books?id=db9OHpk-TksC&pg=PA196. o (2002). ISBN 9789241545617 
  80. (editor), Diego de Leo. Suicide and euthanasia in older adults : a transcultural journey. Toronto: Hogrefe & Huber (2001). ISBN 9780889372511 
  81. Pjevac, M, Pregelj, P (2012. October). „Neurobiology of suicidal behaviour.”. Psychiatria Danubina 24 Suppl 3, S336-41. o. PMID 23114813.  
  82. Sher, L (2011.). „The role of brain-derived neurotrophic factor in the pathophysiology of adolescent suicidal behavior.”. International journal of adolescent medicine and health 23 (3), 181–5. o. PMID 22191181.  
  83. Sher, L (2011. May). „Brain-derived neurotrophic factor and suicidal behavior.”. QJM : monthly journal of the Association of Physicians 104 (5), 455–8. o. DOI:10.1093/qjmed/hcq207. PMID 21051476.  
  84. ^ a b Dwivedi, Yogesh. The neurobiological basis of suicide. Boca Raton, FL: Taylor & Francis/CRC Press (2012). ISBN 978-1-4398-3881-5 
  85. Stein, edited by George, Wilkinson, Greg. Seminars in general adult psychiatry, 2. ed., London: Gaskell (2007). ISBN 978-1-904671-44-2 
  86. Autry, AE, Monteggia, LM (2009. november 1.). „Epigenetics in suicide and depression.”. Biological Psychiatry 66 (9), 812–3. o. DOI:10.1016/j.biopsych.2009.08.033. PMID 19833253.  
  87. ^ a b c Suicide prevention. WHO Sites: Mental Health. World Health Organization, 2012. augusztus 31. (Hozzáférés: 2013. január 13.)
  88. Sakinofsky, I (2007. June). „The current evidence base for the clinical care of suicidal patients: strengths and weaknesses”. Canadian Journal of Psychiatry 52 (6 Suppl 1), 7S–20S. o. PMID 17824349.  
  89. Suicide. The United States Surgeon General. (Hozzáférés: 2011. szeptember 4.)
  90. Robinson, J, Hetrick, SE; Martin, C (2011. January). „Preventing suicide in young people: systematic review.”. The Australian and New Zealand journal of psychiatry 45 (1), 3–26. o. DOI:10.3109/00048674.2010.511147. PMID 21174502.  
  91. Fässberg, MM, van Orden, KA; Duberstein, P; Erlangsen, A; Lapierre, S; Bodner, E; Canetto, SS; De Leo, D; Szanto, K; Waern, M (2012. March). „A systematic review of social factors and suicidal behavior in older adulthood.”. International journal of environmental research and public health 9 (3), 722–45. o. DOI:10.3390/ijerph9030722. PMID 22690159.  
  92. Williams, SB, O'Connor, EA; Eder, M; Whitlock, EP (2009 wmonth=April.). „Screening for child and adolescent depression in primary care settings: a systematic evidence review for the US Preventive Services Task Force.”. Pediatrics 123 (4), e716-35. o. DOI:10.1542/peds.2008-2415. PMID 19336361.  
  93. Horowitz, LM, Ballard, ED; Pao, M (2009. October). „Suicide screening in schools, primary care and emergency departments.”. Current Opinion in Pediatrics 21 (5), 620–7. o. DOI:10.1097/MOP.0b013e3283307a89. PMID 19617829.  
  94. Paris, J (2004. June). „Is hospitalization useful for suicidal patients with borderline personality disorder?”. Journal of personality disorders 18 (3), 240–7. o. DOI:10.1521/pedi.18.3.240.35443. PMID 15237044.  
  95. Goodman, M, Roiff, T; Oakes, AH; Paris, J (2012. February). „Suicidal risk and management in borderline personality disorder.”. Current psychiatry reports 14 (1), 79–85. o. DOI:10.1007/s11920-011-0249-4. PMID 22113831.  
  96. ^ a b Canadian Agency for Drugs and Technologies in Health, (CADTH) (2010.). „Dialectical behaviour therapy in adolescents for suicide prevention: systematic review of clinical-effectiveness.”. CADTH technology overviews 1 (1), e0104. o. PMID 22977392.  
  97. Stoffers, JM, Völlm, BA; Rücker, G; Timmer, A; Huband, N; Lieb, K (2012. augusztus 15.). „Psychological therapies for people with borderline personality disorder.”. Cochrane database of systematic reviews (Online) 8, CD005652. o. DOI:10.1002/14651858.CD005652.pub2. PMID 22895952.  
  98. Hetrick, SE, McKenzie, JE; Cox, GR; Simmons, MB; Merry, SN (2012. november 14.). „Newer generation antidepressants for depressive disorders in children and adolescents.”. Cochrane database of systematic reviews (Online) 11, CD004851. o. DOI:10.1002/14651858.CD004851.pub3. PMID 23152227.  
  99. Baldessarini, RJ, Tondo, L; Hennen, J (2003.). „Lithium treatment and suicide risk in major affective disorders: update and new findings.”. The Journal of clinical psychiatry 64 Suppl 5, 44–52. o. PMID 12720484.  
  100. Cipriani, A, Pretty, H; Hawton, K; Geddes, JR (2005. October). „Lithium in the prevention of suicidal behavior and all-cause mortality in patients with mood disorders: a systematic review of randomized trials.”. The American Journal of Psychiatry 162 (10), 1805–19. o. DOI:10.1176/appi.ajp.162.10.1805. PMID 16199826.  
  101. WHO Disease and injury country estimates. World Health Organization, 2009
  102. Deaths estimates for 2008 by cause for WHO Member States. World Health Organization. (Hozzáférés: 2013. február 10.)
  103. Haney, EM, O'Neil, ME; Carson, S; Low, A; Peterson, K; Denneson, LM; Oleksiewicz, C; Kansagara, D (2012. March). „Suicide Risk Factors and Risk Assessment Tools: A Systematic Review”. PMID 22574340.  
  104. ^ a b Weiyuan, C (2009. December). „Women and suicide in rural China.”. Bulletin of the World Health Organization 87 (12), 888–9. o. DOI:10.2471/BLT.09.011209. PMID 20454475.  
  105. ^ a b Sue, David Sue, Derald Wing Sue, Diane Sue, Stanley. Understanding abnormal behavior, Tenth ed., [student ed.], Belmont, CA: Wadsworth/Cengage Learning. ISBN 978-1-111-83459-3 
  106. ^ a b c d Pitman, A, Krysinska, K; Osborn, D; King, M (2012. június 23.). „Suicide in young men.”. Lancet 379 (9834), 2383–92. o. DOI:10.1016/S0140-6736(12)60731-4. PMID 22726519.  
  107. Országok öngyilkossági rátájának változása (WHO)
  108. Szomorú vasárnap (Népszabadság)
  109. Szasz, Thomas. Fatal freedom : the ethics and politics of suicide. Westport, Conn.: Praeger (1999). ISBN 978-0-275-96646-1 
  110. ^ a b Maris, Ronald. Comprehensive textbook of suicidology. New York: Guilford Press, 97–103. o (2000). ISBN 978-1-57230-541-0 
  111. Dickinson, Michael R. Leming, George E.. Understanding dying, death, and bereavement, 7th ed., Belmont, CA: Wadsworth Cengage Learning. ISBN 978-0-495-81018-6 
  112. Durkheim's Suicide : a century of research and debate, 1. publ., London [u.a.]: Routledge (2000). ISBN 978-0-415-20582-5 
  113. ^ a b Maris, Ronald. Comprehensive textbook of suicidology. New York [u.a.]: Guilford Press (2000). ISBN 978-1-57230-541-0 
  114. ^ a b c d e McLaughlin, Columba. Suicide-related behaviour understanding, caring and therapeutic responses. Chichester, England: John Wiley & Sons (2007). ISBN 978-0-470-51241-8 
  115. White, Tony. Working with suicidal individuals : a guide to providing understanding, assessment and support. London: Jessica Kingsley Publishers (2010). ISBN 978-1-84905-115-6 
  116. Paperno, Irina. Suicide as a cultural institution in Dostoevsky's Russia. Ithaca: Cornell university press (1997). ISBN 978-0-8014-8425-4 
  117. al.], David Lanham ... [et. Criminal laws in Australia. Annandale, N.S.W.: The Federation Press (2006). ISBN 978-1-86287-558-6 
  118. Duffy, Michael Costa, Mark. Labor, prosperity and the nineties : beyond the bonsai economy, 2nd ed., Sydney: Federation Press (1991). ISBN 978-1-86287-060-4 
  119. Quill, Constance E. Putnam ; foreword by Timothy E.. Hospice or hemlock? : searching for heroic compassion. Westport, Conn.: Praeger (2002). ISBN 978-0-89789-921-5 
  120. Holt, Gerry."When suicide was illegal". BBC News. 3 August 2011. Accessed 11 August 2011.
  121. Guardian & Observer style guide. Guardian website. The Guardian. (Hozzáférés: 2011. november 29.)
  122. Srivastava, editors, Nitish Dogra, Sangeet. Climate change and disease dynamics in India. New Delhi: The Energy and Resources Institute. ISBN 978-81-7993-412-8 
  123. "German politician Roger Kusch helped elderly woman to die" - Times Online July 2, 2008
  124. ^ a b Appel, JM (2007. May). „A Suicide Right for the Mentally Ill? A Swiss Case Opens a New Debate”. Hastings Center Report 37 (3), 21–23. o. DOI:10.1353/hcr.2007.0035. PMID 17649899.  
  125. Chapter 127.800–995 The Oregon Death with Dignity Act. Oregon State Legislature
  126. Chapter 70.245 RCW, The Washington death with dignity act”, Washington State Legislature 
  127. Catechism of the Catholic Church – PART 3 SECTION 2 CHAPTER 2 ARTICLE 5. Scborromeo.org, 1941. június 1. (Hozzáférés: 2009. május 6.)
  128. The Bible and Suicide. Religioustolerance.org. (Hozzáférés: 2009. május 6.)
  129. Euthanasia and Judaism: Jewish Views of Euthanasia and Suicide. ReligionFacts.com. (Hozzáférés: 2008. szeptember 16.)
  130. Hindu Website. Hinduism and suicide
  131. ^ a b Hinduism –Euthanasia and Suicide. BBC, 2009. augusztus 25
  132. ^ a b c Suicide (Stanford Encyclopedia of Philosophy). Plato.stanford.edu. (Hozzáférés: 2009. május 6.)
  133. Kant, Immanuel. (1785) Kant: The Metaphysics of Morals, M. Gregor (trans.), Cambridge: Cambridge University Press, 1996. ISBN 978-0-521-56673-5. p177.
  134. Safranek John P (1998.). „Autonomy and Assisted Suicide: The Execution of Freedom”. The Hastings Center Report 28 (4), 33. o.  
  135. Raymond Whiting: A natural right to die: twenty-three centuries of debate, pp. 13–17; Praeger (2001) ISBN 0-313-31474-8
  136. Wesley J. Smith, Death on Demand: The assisted-suicide movement sheds its fig leaf, The Weekly Standard, June 5, 2007
  137. The Suicide. The Walters Art Museum
  138. Ozawa-de Silva, C (2008. december 1.). „Too lonely to die alone: internet suicide pacts and existential suffering in Japan.”. Culture, medicine and psychiatry 32 (4), 516–51. o. DOI:10.1007/s11013-008-9108-0. PMID 18800195.  
  139. Durkee, T, Hadlaczky, G; Westerlund, M; Carli, V (2011. október 1.). „Internet pathways in suicidality: a review of the evidence.”. International journal of environmental research and public health 8 (10), 3938–52. o. DOI:10.3390/ijerph8103938. PMID 22073021.  
  140. ^ a b Robinson, edited by David Picard, Mike. Emotion in motion : tourism, affect and transformation. Farnham, Surrey: Ashgate. ISBN 978-1-4094-2133-7 
  141. Robinson, ed. by Peter, Heitmann, Sine; Dieke, Peter. Research themes for tourism. Oxfordshire [etc.]: CABI (2010). ISBN 978-1-84593-684-6 
  142. ^ a b Dennis, Richard. Cities in modernity : representations and productions of metropolitan space, 1840 – 1930, Repr., Cambridge [u.a.]: Cambridge Univ. Press (2008). ISBN 978-0-521-46841-1 
  143. McDougall, Tim, Armstrong, Marie; Trainor, Gemma. Helping children and young people who self-harm : an introduction to self-harming and suicidal behaviours for health professionals. Abingdon, Oxon: Routledge (2010). ISBN 978-0-415-49913-2 
  144. ^ a b Bateson, John. Building hope : leadership in the nonprofit world. Westport, Conn.: Praeger (2008). ISBN 978-0-313-34851-8 
  145. ^ a b Miller, David. Child and Adolescent Suicidal Behavior: School-Based Prevention, Assessment, and Intervention (2011). ISBN 978-1-60623-997-1 
  146. Chang, Kenneth (2008. augusztus 25.). „In Salmonella Attack, Taking One for the Team”, Kiadó: New York Times.  
  147. Tofilski,Adam; Couvillon, MJ;Evison, SEF; Helantera, H; Robinson, EJH; Ratnieks, FLW (2008.). „Preemptive Defensive Self-Sacrifice by Ant Workers” (PDF). The American Naturalist 172 (5), E239–E243. o. DOI:10.1086/591688. PMID 18928332.  
  148. Larry O'Hanlon (2010. március 10.). „Animal Suicide Sheds Light on Human Behavior”, Kiadó: Discovery News.  
  149. Life In The Undergrowth”, Kiadó: BBC.  
  150. Bordereau, C (1997. augusztus 12.). „Suicidal defensive behaviour by frontal gland dehiscence in Globitermes sulphureus Haviland soldiers (Isoptera)”. Insectes Sociaux 44 (3), 289. o, Kiadó: Birkhäuser Basel. DOI:10.1007/s000400050049.  
  151. Nobel, Justin (2010. március 19.). „Do Animals Commit Suicide? A Scientific Debate”, Kiadó: Time.  
  152. Stoff, David (1997.). „Suicide Research”. Annals of the New York Academy of Sciences 836 (Neurobiology of Suicide, The : From the Bench to the Clinic), 1–11. o, Kiadó: Annals of the New York Academy of Sciences. DOI:10.1111/j.1749-6632.1997.tb52352.x.  
  153. Hall 1987, p.282
  154. "Jonestown Audiotape Primary Project." Alternative Considerations of Jonestown and Peoples Temple. San Diego State University.The "Death Tape", 2011. január 24
  155. "1978:MassSuicide Leaves 900 Dead"
  156. John Toland, The Rising Sun: The Decline and Fall of the Japanese Empire 1936–1945, Random House, 1970, 519 old.
  157. Suicide and Self-Starvation, Terence M. O'Keeffe, Philosophy, Vol. 59, No. 229 (Jul., 1984), pp. 349–363
  158. História 2006/02
  159. Noss, John Boyer. (1980). Man's Religions, p. 319.
  160. Eytan Bentsur: Láng Európa szívében: Kun Béla hatalmának 133 napja, K.u.K. Kiadó, 2010, ISBN 978-963-9887-29-9; p. 216
  161. József Attila-életrajz
  162. Virginia Woolf 1882–1941
  163. 65 éve lett öngyilkos Teleki Pál
  164. Краткая биография Марины Цветаевой
  165. Watson, Bruce. Exit Rommel: The Tunisian Campaign, 1942–43. Stackpole Books (2007). ISBN 978-0-8117-3381-6 
  166. Hegedüs Géza: Világirodalmi arcképcsarnok
  167. Múlt-kor: Helyreállították Salvador Allende irodáját, ahol 1973. szeptember 11-én öngyilkos lett Salvador Allende elnök, hogy ne jusson Pinochet puccsistáinak kezére.”
  168. Salvador Allende születésének 100. évfordulójára
  169. Salvador Allende öngyilkos lett
  170. Richard Brautigan: Chronology 1980s
  171. UHU: Bohumil Hrabal
  172. Schütz Ila halálát a gyógyszerek és az áramütés okozta
  173. Öngyilkos lett Tony Scott Origo, 2012. augusztus 20.
  174. Öngyilkos lett az Indul a bakterház Bendegúza
  175. A rendőrség elmondta, hogyan halt meg Robin Williams hvg.hu, 2014. augusztus 12.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Öngyilkosság témájú médiaállományokat.