Sylvia Plath

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sylvia Plath
Élete
Született 1932. október 27.
Boston, Massachusetts, Amerikai Egyesült Államok
Elhunyt 1963. február 11. (30 évesen)
London, Anglia, Egyesült Királyság
Nemzetiség amerikai Amerikai Egyesült Államok
Szülei Aurelia Schober Plath
Otto Emile Plath
Férje Ted Hughes
Gyermekei Frieda Hughes
Nicholas Hughes
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) lírikus
novellista, regény író, gyermekkönyvíró
Alkotói évei 1960–1963
Hatottak rá W. H. Auden, Elizabeth Bishop, William Blake, Robert Lowell, J. D. Salinger, Anne Sexton, Dylan Thomas, Virginia Woolf, W. B. Yeats
Sylvia Plath signature.svg
Sylvia Plath aláírása

Sylvia Plath (Boston, Massachusetts, 1932. október 27.London, 1963. február 11.) amerikai költő, író, novellista, gyerekkönyvíró.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sylvia Plath 1932. október 27-én a nagy gazdasági világválság alatt született Bostonban, Aurelia Schober Plath és Otto Emile Plath első gyermekeként. Apja Németországból települt be, főiskolai tanárként dolgozott, és a méhek ismert szakértője volt. Embóliában halt meg egy műtétet követően fel nem ismert cukorbetegsége következményeként 1940. november 5-én. Ekkor Sylvia nyolcéves volt. Állítólag apja halálakor azt mondta: „Soha többé nem beszélek Istenhez”. Emléke egész életén végigkísérte és kísértette. Verseiben gyakran megjelenik az életén uralkodó apafigura, többek között méhekhez kapcsolódó motívumok használatán keresztül. Anyja, egy elsőgenerációs amerikai, osztrák felmenőkkel; csaknem 20 évvel volt fiatalabb férjénél. Öccse 1935 áprilisában született. Első verse nyolcéves korában jelent meg a Boston Herald c. napilapban.

Főiskolai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanulmányait a northamptoni Smith College-ban, majd 1955-57-ig az angliai Cambridge-i Egyetemen végezte. A Smith College-os évek alatt kezdett el randizgatni egy Dick Norton nevű yale-es hallgatóval. Norton-ról mintázta Buddy karakterét Az üvegbura c. önéletrajzi regényében. Amikor Nortont tuberkulózissal kezelték egy New York állambeli szanatóriumban, Sylvia meglátogatta őt, és síelés közben eltörte a lábát. Akkor úgy nyilatkozott róla, hogy csak egy baleset volt; a regényben viszont öngyilkossági célzatot kap. (Feltehetőleg ez az aspektus csak fikció volt a regényben.)

„Belső hang sürgetett – ne legyek hülye, mentsem a bőröm, csatoljam le a léceket, s úgy ballagjak le a lesiklópályát szegélyező sűrű fenyők védelmében –, de aztán elhalt a zümmögése, mint egy bánatos moszkító. Hűvösen, mint egy fa vagy virág, kisarjadt a fejemben a gondolat, hogy esetleg a halálba rohanok."

(Az üvegbura, részlet)

A főiskola harmadik évét követő nyáron felajánlottak neki egy klassz állást, mint vendégszerkesztő a Mademoiselle magazinnál, így egy hónapot töltött New Yorkban. Az ott szerzett tapasztalatait sokszor negatív élményként élte meg; kilátásai saját magával és az élettel kapcsolatban elindultak egy elég pesszimista irányba. Ezek után követi el az első orvosilag dokumentált öngyilkossági kísértetét: a házuk pincéjében elbújik és altatóval túladagolja magát. Ebből az időszakból később sok mindent megörökít Az üvegburában is. Az öngyilkossági kísérlet után rövid ideig egy elmegyógyintézetbe vonult, ahol többek között elektrosokk-terápiával kezelték. Az itt tartózkodását Olive Higgins Prouty finanszírozta, akinek egyébként az ösztöndíját is köszönhette korábban. (Prouty maga is sikeresen talpra állt egy idegösszeomlás után.) Úgy tűnt, a kezelések után Sylvia nagyjából helyrejött, 1955 júniusában sikeresen lediplomázott a Smith College-en. Ezek után Fulbright-ösztöndíjasként a Cambridge Egyetemen folytatta tovább tanulmányait, ahol továbbra is aktívan írta a költeményeit, amiket alkalmanként publikált az iskolaújságban. Egy cambridge-i partin ismerkedett meg az angol költővel, Ted Hughes-sal. Rövid udvarlás után, 1956. június 16-án házasodtak össze.

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

London, Fitzroy Road 23. - W.B.Yeats és Sylvia egykori lakásának épülete

Plath és Hughes 1957 júliusától 1959 októberéig az Egyesült Államokban élt, ahol Sylvia 1957-58-ban a Smith College-ban adott elő angol irodalmat. A pár ezután Bostonba költözött, ahol Plath Robert Lowell előadásait látogatta; itt találkozott Anne Sextonnal is. Ebben az időszakban találkoztak első alkalommal W. S. Mervinnel, aki csodálta munkájukat és életre szóló barátjukká vált. Plath hamarosan terhes lett, a pár visszaköltözött Nagy-Britanniába. Rövid ideig Londonban éltek, majd egy Devon-i kisvárosban telepedtek le. Itt publikálta az első verseskötetét, The Colossus címmel. Ebben a kötetben az 1956-60-ban írt verseit gyűjtötte össze. 1961 februárjában elvetélt; erről az eseményről néhány verse említést is tesz. Szenvedélyes házasságuk diszharmonikus volt és botrányokkal kísért, különösen, amikor kiderült férje Assia Wevill-lel való viszonya. Emellett a költőnő egyre inkább rávetítette apja emlékét Tedre, a két figura elméjében lassan egybemosódott – 1962 végén elváltak. Sylvia visszatért Londonba két gyerekével, Friedával és Nicholasszal. Abban a házban laktak, ahol egykor W. B. Yeats is élt; Sylvia ezt jó jelnek tekintette.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sylvia Plath sírja a heptonstall -i templomnál

„Keresztre feszítenek a saját korlátaid. Amit vakon választottál, megváltoztathatatlan; vissza nem vonható. Voltak esélyeid; nem kaptál rajtuk, az eredendő bűnben dagonyázol; a korlátaid közé szorítva. Még azt sem vagy képes eldönteni, hogy sétálj-e egyet a szabadban: nem vagy biztos benne, menekülés-e ez is, vagy puszta felfrissülés az egész napi szobafogság után. Elveszítettél minden életörömöt. Előtted sehová sem vezető ösvények egész sora.”

Öngyilkosságot követett el, miután teljesen elszigetelte a szobát közte és az alvó gyerekei között „nedves törölközőkkel és ruhákkal”. Kinyitotta a gázt és a fejét a sütőbe tette. A következő napon a vizsgálat megállapította, hogy öngyilkosság történt. Felvetették, hogy Plath öngyilkossága túl precíz, túl körültekintő volt, nem lehetett öngyilkosság. Mindenesetre Jilian Becker, Sylvia legjobb barátnője, a Giving Up: The Last Days of Sylvia Plath című könyvben azt mondja: „Mr. Goodchild szerint – aki a kórboncnokhoz rendelt rendőrtiszt volt –, Plath teljesen betette a fejét a sütőbe. Ő tényleg komolyan gondolta.” Sírköve egy angliai faluban, Heptonstallban áll, a következő felirattal: „Even amidst fierce flames the golden lotus can be planted.” (szabad fordításban: Arany lótuszt még a legmardosóbb lángok közé is ültethetünk.) Férje, Ted Hughes, Plath halála után újranősült és házasságukról több mint harminc évig nem nyilatkozott. Hughes végül 1998-ban publikálta halott feleségéhez írt vallomásos levélszerű verseinek gyűjteményét Születésnapi levelek c. kötetében, ezzel 35 évnyi hallgatást megtörve, majd ugyanezen évben maga is meghalt.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kötetei, költészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

R. Lowell vallomásos költészete nagy hatással volt rá; ugyanúgy ahogy Ted is, verseinek tömörségével, nyers, éles képiségével. Ezek az elemek Sylvia-nál finom árnyaltsággal, egyensúllyal párosultak. Ugyanakkor felfedezhetőek benne hasonló vonások Anne Sexton és W. D. Snodgrass költészetével is. Első kötete, a The Colossus, bár kedvező kritikákat kapott, de későbbi munkáihoz képest ezek a versek sokkal konvencionálisabbak. Az 1965-ben posztumusz kiadott Ariel c. kötet verseit már a letisztult, szikár formavilág, dísztelen nyelvezet jellemzi. Verseiben számos témát feszeget; foglalkoztatják például gyermekkora rossz emlékei, apja halála, az életét körülvevő tárgyak idegensége, de vall fiatalkori lelki válságáról is, az 1963-ban – első ízben Victoria Lucas álnéven, majd halála előtt a saját nevén – kiadott önéletrajzi regényében, Az üvegburában.

A tulipánok túl nyugtalanok, itt tél van.
Nézd, milyen fehér minden, csöndes, hófödte.
Tanulom a békém, fekszem egyedül, csöndben,
Mint a fény e fehér falakon, az ágyon, e kézen.
Nem vagyok senki; robbanásokhoz semmi közöm.[...]

(Ariel c. kötet: Tulipánok, részlet)

Bibliográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Költeményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • The Colossus and Other Poems (1960)
  • Ariel (1965)
  • Three Women: A Monologue for Three Voices (1968)
  • Crossing the Water (1971)
  • Winter Trees (1971)
  • The Collected Poems (1981)
  • Selected Poems (1985)
  • Plath: Poems (1998)

Prózai művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • The Bell Jar (1963) (Victoria Lucas álnéven)
  • Letters Home (1975)
  • Johnny Panic and the Bible of Dreams (1977)
  • The Journals of Sylvia Plath (1982)
  • The Magic Mirror (1989), Plath's Smith College senior thesis
  • The Unabridged Journals of Sylvia Plath, szerk. Karen V. Kukil (2000)

Felolvasások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sylvia Plath Reads, Harper Audio 2000[1]

Gyermekkönyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • The Bed Book (1976)
  • The It-Doesn't-Matter-Suit (1996)
  • Collected Children's Stories (UK, 2001)
  • Mrs. Cherry's Kitchen (2001)

Magyarul megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Zúzódás: Válogatott versek, Európa Könyvkiadó, Budapest
  • Az üvegbura, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1971[2]
  • Az ötvenkilencedik medve, Saxum Kiadó, Budapest, 1996
  • Sylvia Plath versei, Budapest, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002
  • Naplók 1950-1962, Budapest, Cartaphilus Kiadó, Budapest, 2004

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Review - Sylvia Plath Reads - Suicide
  2. 1971-ben még Az üvegbúra címmel jelent meg

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 847. o. ISBN 9639257117  
  • Világirodalmi kisenciklopédia I–II. Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. ISBN 963-280-184-9
  • Sylvia Plath: Az üvegbura, Budapest: Európa Könyvkiadó, 1987
  • Sylvia Plath versei, Budapest: Európa Könyvkiadó, 2002
  • Sylvia Plath: Naplók, Budapest: Cartaphilius Könyvkiadó
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sylvia Plath című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sylvia Plath témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]