W. H. Auden

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wystan Hugh Auden
AudenVanVechten1939.jpg
Élete
Született 1907. február 21.
York (North Yorkshire)
Elhunyt 1973. szeptember 29. (66 évesen)
Bécs
Nemzetiség amerikai
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) líra, dráma, színmű, esszé, librettó, kritika, forgatókönyv
Első műve Poems
Fontosabb művei The Age of Anxiety
Irodalmi díjai Pulitzer-díj (USA)

Wystan Hugh Auden (York, 1907. február 21.Bécs, 1973. szeptember 29.), angol-amerikai költő, drámaíró, kritikus, forgatókönyvíró, aki W. H. Auden néven publikált. Sokak szerint a 20. század egyik legnagyobb írója. Munkái stilisztikai és technikai virtuozitásukról váltak híressé. Költészete olyan témákat érint mint a szerelem, a politika, az állampolgárság, a vallás és erkölcs, valamint az egyén kapcsolata a személytelen természet világával.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Angliában, York városában született. Családja a katolikus hagyományokat követő High Church-höz tartozott, mindkét nagyapja anglikán lelkész volt. Egy éves korában Birminghambe költöztek. Hindheadben (Surrey) járt elemi iskolába, ott ismerte meg Christopher Isherwoodot, a későbbi írót. 13 évesen beiratták Norfolkban a Gresham's Schoolba, és itt fedezte fel költői elhivatottságát. 1925-ben ösztöndíjat kapott az oxfordi Christ Church College biológia szakára, de egy év után angol irodalmat kezdett hallgatni ugyanott. Oxfordi egyetemi évei alatt barátságot kötött Cecil Day Lewis-szal, Louis MacNeice-szel és Stephen Spenderrel, akik annak a baloldali, intellektuális csoportnak voltak tagjai, amelynek vezető egyénisége Auden volt. 1925-ben újra kapcsolatba került Isherwoddal, neki küldte el verseit, ő lett Auden irodalmi mentora. A 30-as években homoszexuális kapcsolatban élt Isherwooddal. 1935 és 1939 között három színművön és egy útikönyvön dolgoztak együtt.

Auden 1928-ban szerezte meg diplomáját, elhagyta Oxfordot és kilenc hónapra Berlinbe költözött. A nemzetiszocializmus előtti német fővárosban tapasztalta meg először életében azt a politikai és gazdasági nyugtalanságot, amely később írásainak egyik fő témája lett. 1930-ban T. S. Eliot, a Faber and Faber irodalmi tanácsadója vállalta első verseskötetének (Poems) kiadását. (A Faber and Faber adta ki Auden összes könyvét). A modern hangvételű, politikailag is elkötelezett kötet, amely elárulta a szerző antropológiai ismereteit és a pszichoanalízisben való jártasságát is, azonnal sikert aratott.

1930 és 1935 között tanított, két évig Skóciában, három évig pedig Malvern Hillsben, ahol Agapé „látomása” volt, s amelynek hatására 1940-ben visszatért az anglikán egyházba. Azután szabadfoglalkozású esszéistaként és íróként dolgozott a G.P.O. Film Unit dokumentumfilmeket gyártó cégnél, szövegíróként Benjamin Brittennel is együttműködött. 1935-ben feleségül vette Erika Mannt, Thomas Mann lányát, hogy brit útlevél birtokában elmenekülhessen a náci Németországból.

Auden gyermekkora óta érdeklődött az óészaki irodalom, különösen az izlandi sagák iránt, mert szilárdan hitte, hogy izlandi felmenőkkel rendelkezik. 1936-ban három hónapot Izlandban töltött, ahol anyagot gyűjtött az Izlandi levelek (Letters from Iceland) című útikönyvéhez, amelyet Louis MacNeice-szel együtt írt.

1937-ben Spanyolországba utazott, hogy mentőautó sofőrként segítse a Második Spanyol Köztársaságot a spanyol polgárháborúban. De csak propaganda munkát bíztak rá, ezért kiment a frontra. A 7 hétig tartó spanyolországi út mélyen érintette Audent. 1938-ban ismét útra kelt Isherwooddal együtt, ezúttal Kínába, a második kínai–japán háború idején. Élményeikből született a Journey to a War című közös könyvük.

1939-ben Isherwooddal elhajózott New Yorkba, távozásukat árulásnak tekintették Angliában. 1941-42-ben a University of Michigan tanára volt, majd 1942 augusztusában jelentkezett az amerikai hadseregbe, de egészségügyi okok miatt alkalmatlannak nyilvánították. 1945 nyarán Németországba utazott a Stratégiai bombázások hatásait vizsgáló amerikai bizottsággal, amely a szövetséges hatalmak bombatámadásainak hatását vizsgálta Németországban. Az itt szerzett tapasztalai erősen befolyásolták a hábororú utáni írásait. Azután Manhattanben telepedett le, szabadúszó íróként és előadóként tevékenykedett. 1946-ban kapta meg az amerikai állampolgárságot. 1948 óta Európában töltötte a nyarakat, először Ischiában, majd 1958-tól Kirchstettenben, Alsó-Ausztriában, ahol parasztházat vásárolt, és elmondása szerint örömkönnyeket hullatott, amikor végre saját otthonnal rendelkezett. 1973-ban hunyt el Bécsben, Kirchstettenben temették el.

Legjelentősebb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Poems (1930)
  • Look, Stranger! (1936)
  • The play - The Dog Beneath the Skin (1935, Christopher Isherwooddal együttműködve)
  • Another Time (1940)
  • For the Time Being (1944)
  • The Age of Anxiety (1948) (Pulitzer-díj (USA))
  • Nones (1951)
  • The Shield of Achilles (1955)
  • Homage to Clio (1960)
  • The criticism: The Dyer's Hand (1962)

Librettók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A léhaság útja (The Rake’s progress) – Igor Stravinsky operájához
  • Vadász eleink (Our Hunting Fathers) – Benjamin Britten zenéjére
  • Hadrianus fala (Hadrian's Wall) – Benjamin Britten zenéjére
  • Paul Bunyan – Benjamin Britten zenéjére

Magyarul megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Achilles pajzsa, Európa Könyvkiadó, 1968
  • Wystan Hugh Auden válogatott versei, Kozmosz Könyvek, 1980 ISBN 963-211-412-4

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Humphrey Carpenter: W. H. Auden: A Biography, London, 1981, George Allen & Unwin, ISBN 0-04-928044-9
  • Richard Davenport-Hines: Auden, London, Heinemann, 1996 ISBN 0-434-17507-2.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a W. H. Auden című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz W. H. Auden témájú médiaállományokat.