Bódy Gábor

Bódy Gábor
Bódy Gábor a Kutya éji dala c. filmjében
Életrajzi adatok
Születési név	Bódy Gábor
Született	1946. augusztus 30.
Származás	magyar
Elhunyt	1985. október 24. (39 évesen)
Házastárs	Dr. Baksa-Soós Veronika
Pályafutása
Aktív évek	1969 -1985
Híres szerepei	önmagaként - Occulta Philosophia, álpap - Kutya éji dala, önmagaként - Beszélgetés kelet és nyugat között, Botos (agitátor) - Agitátorok
Díjai
. 25. Internationale Filmwoche legjobb elsőfilmes alkotónak járó nagydíj (1976) FIPRESCI díj életművéért (1986) Marl város videóművészeti díja (Marler Videokunstpreis) (1986) filmkritikusok díja (1979) az 1981-es Filmszemle Kiemelt Díja - Nárcisz és Psyché (1981) Bronz Leopárd díj Locarnoban - Nárcisz és Psyché - (1981)
Honlap	bodygabor.hu
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

Bódy Gábor (Budapest, 1946. augusztus 30. – Budapest, 1985. október 24.) filmrendező, videóművész, teoretikus.

A hetvenes–nyolcvanas évek magyar és európai film- és videó művészetének meghatározó személyisége. Második nagyjátékfilmje, a Nárcisz és Psyché (1980), amelyet egy szemléletmód, „az új narrativitás” jegyében forgatott, költségvetését tekintve akkor minden idők legnagyobb magyar filmprodukciója volt,^[forrás?] emellett a '80-as évek egyik nagy hatású kultfilmje. A Kutya éji dala című harmadik nagyjátékfilmje pedig minden idők egyik legkisebb költségvetésű produkciója volt.^[forrás?] Filmművészete mellett videóművészete, s videóművészettel kapcsolatos aktivitása, teoretikus munkássága is meghatározó.

Bódy Gábor Weöres Sándornál Patricia Adriani-val és Udo Kier-rel (fotó: Vető János)

Élete és munkássága

Háttér: A film helyzete Magyarországon

Bódy Gábor emléktáblája egykori lakhelyén, a Ráday utca 63. szám alatt

Bódy filmjei a szocialista korszakban készültek, amikor minden filmmel kapcsolatos ügy a pártapparátus szigorú felügyelete alá tartozott. A filmet olyan művészeti ágnak tekintették, amely a tömegekhez szól és politikai hatást gyakorolhat rájuk, ezért kemény szabályokat léptettek életbe, amelyek miatt a kísérleti vagy ellenzéki filmek szinte arra sem kaphattak esélyt, hogy egyáltalán elkészüljenek. Noha Magyarországon a kultúrpolitika némileg liberálisabb volt, mint a keleti tömb más országaiban, a magyar filmművészeket mégis szoros felügyelet alá helyezték, így a Bódyhoz hasonló temperamentumú alkotók csak rendkívüli nehézségek árán tudták elképzeléseiket a gyakorlatban is megvalósítani.

Az Aczél-korszakban a mozgástér olykor szabadabbá vált olyan művészek számára, mint Bódy. Erre példa az Aczélnak köszönhető (már 1959-ben megalakult, a magyar szövegkönyvíróról, kritikusról és teoretikusról elnevezett) Balázs Béla Stúdió (BBS), ahol kísérleti és rövidfilmek, majd később hosszabb játékfilmek is készülhettek viszonylag szabad légkörben. A BBS a legtehetségesebb magyar filmes alkotók, filmrendezők találkozóhelyévé vált.

„Bódy a magyar kultúrpolitika kivételezettje volt”, a rendszerváltás után azonban kiderült, hogy Bódy Gábor szakmai előrejutása nem csupán a tehetségének volt köszönhető. Mint más filmrendezők, és kulturális közszereplők, ő is éveken keresztül a Belügyminisztérium beszervezett ügynöke volt, szakmai és privát kapcsolatairól jelentett. Lévén azonban, hogy az ügynök aktákat Magyarországon sosem hozták nyilvánosságra, az egészről csak töredékes kép áll rendelkezésre. Az állításoknak nincsen jogerős alátámasztása.^[forrás?]

Kezdetek

1946. augusztus 30-án született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a budapesti I. István Gimnáziumban végezte 1960-64 között. 1964–71 között az ELTE filozófia-történelem szakán folytatta tanulmányait. Nagy hatással voltak rá Szabad György történész és Zsilka János nyelvészprofesszorok előadásai.

Szakdolgozatának címe: „Egy film jelentés-struktúrájának vizsgálata. A filmi jelentés attribúciója”; bíráló tanárok Kelemen János, Zsilka János voltak. Eközben forgatókönyvíróként vagy asszisztensként a következő filmekben vett részt: Három lányok (főiskolai vizsgafilm, rendezte Magyar Dezső), Schlégel Ágnes (BBS, rendezte Pintér György), Vissza a városba (BBS 1968, rendezte Mihályfy László), Agitátorok (BBS 1969, rendezte Magyar Dezső). 1969-ben Ajtony Árpáddal, Dobai Péterrel és még hat társával együtt közzé tette a „Szociológiai filmcsoportot!” című kiáltványt. Filmelméleti munkát folytatott, Huszárik Zoltán Elégia című filmjéről írt elemzése a Fotóművészet egy 1970-es számában megjelent, közben szépirodalmi kísérletekkel jelentkezett.

1971-ben a Balázs Béla Stúdió tagja lett, melynek keretében elkészítette első önálló filmjét, amelynek címe: A harmadik (kísérleti dokumentumfilm, ff., 35 mm, 50’). A harmadik című film egyik részletét, amelyben Károlyi Zsigmond szerepel, a Kis Varsó művészcsoport 2009-ben egy installációjában bemutatta Berlinben. Bódy Gábor volt az első a Balázs Béla Stúdió történetében, akit filmes diplomája megszerzése előtt tagnak választottak, mellyel megtörték az addigi szabályt (később olyan „külsősök” kerültek be a BBS-be, mint pl. Erdély Miklós vagy Tarr Béla).

A Színház- és Filmművészeti Főiskolára 1971-75 között járt, filmrendező szakon, Máriássy Félix osztályában. 1972-ben előadásokat tartott a filmnyelvről. Tételeinek illusztrálására „saját produkcióban” elkészítette a Vadászat kis rókára (szintaktikai csoportok) című montázsfilmet (filmpélda, ff., 16 mm, 5’), mely az 1973-as Párizsi Biennálén elveszett. A biennálé katalógusában egy másik film is szerepelt: Regards du passé vers l’avenir (lexique des gestes), 1971 (16 mm, noir, 6 mn). Ifivezetők (dokumentumfilm, BBS, ff., 16 mm, 42’).

1973-ban a BBS-ben megszervezte a Filmnyelvi sorozatot, a stúdió első kísérleti filmes projektjét, melybe képzőművészeket, zenészeket, írókat is meghívott. Ennek keretében készítette el a Négy bagatellt, valamint fényképezte Vidovszky László zeneszerző Aldrin című filmjét (kísérleti film, BBS 1976, ff., 35 mm, 5’). A sorozat filmjeit később bemutatták Amszterdamban, Genovában, s azóta számos más országban is.

Az Anzix és a '70-es évek második fele

Diplomafilmjét, az Amerikai Anzixot a Balázs Béla Stúdióban készítette el, eredeti naplók, Fiala János, Árvay László, Kuné Gyula naplóinak felhasználásával, valamint Ambrose Bierce George Thurston című novellája, Walt Whitman, Csoóri Sándor versei, valamint Marx egy cikke és Teleki László egy levelének felhasználásával. Főiskolai diplomafilmjét már önálló produkcióként készítette el, és így diplomafilmje egyben első játékfilmje is lett. A filmet tanárai a Filmművészeti Főiskolán először nem voltak hajlandóak elfogadni, következő évben azonban (1976) elnyerte a mannheimi 25. Internationale Filmwoche legjobb első filmes alkotónak járó nagydíját, és a magyar kritikusok legjobb első filmesnek járó díját.

További bemutatók: 1977: Párizs, Locarno, Figuera da Foz; 1978: Edinburgh; 1979: Amszterdam; 1980: Genova, Seattle, Berkeley, San Francisco, Chicago, Philadelphia, New York; 1981: Frankfurt/M. és más német városok; 1982: Hamburg; 1983: Zágráb, New York stb.

Technikailag Bódy „kétszer forgatta le a filmet”, egyszer a valódi forgatáson, majd másodjára a vágószobában, ahol a maga által „fényvágásnak” keresztelt technikával az anyagot megrongálta, kifakította, egy a film feltalálása előtti időkből származó némafilm képvilágához tette hasonlóvá.

1976-ban oktatófilmet készített az Iskolatelevízió számára: Filmiskola (3 rész, ff., 16 mm, összesen 82’). A BBS-ben megalapította a K/3 (Közművelődési Komplex Kutatások) kísérleti filmcsoportot. Elkészítette a Pszichokozmoszok című komputerfilmjét, amelyben egy szindróma elnevezéseként már megjelenik a „kutya éji dala” kifejezés is. A magyar televízióban „tévé színház” sorozatban két darabot is színre vitt, Lenz: Katonák és L. Hsing-Tao: Krétakör című műveit. Udo Kier, akivel az Anzix vetítése során ismerkedett meg Mannheimben, mindkettőben szerepel. Közben forgatott reklámfilmet, Ez a divat címmel, és a BBS-ben elkezdte Kozmikus Szem című kísérleti tanulmányfilmjét, amely befejezetlen maradt. A valóság című folyóiratban megjelent A fiatal magyar film útjai című írása. Zita lánya 1977-ben született.

A MAFILM állományába került, kezdetben mint „művészeti ügyintéző”, a „filmrendező” státuszt csak később, 1980-ban nyerte el. Kísérleti dokumentumfilmet készített Tímár Péterrel Privát történelem címmel, az eredetileg néma dokumentumfelvételeket a dokumentumanalízis jegyében utólag hanggal látták el. A Privát történelem az 1979-es Miskolci Filmfesztiválon elnyerte a filmkritikusok díját, majd bemutatták Overhausenben és Melbourne-ben is. Az Edinburgh-i Filmfesztiválon Total expanded cinema címmel előadást tartott (melynek alapgondolatát, a „végtelen kép és tükröződést” már az 1973-as tihanyi szemiotikai szimpóziumon is felvetette). 1979 januárjában elkezdte folytatni a Nárcisz és Psychét.

A Psyché és '80-as évek legeleje

Bódy Gábor pályájának csúcsa a Nárcisz és Psyché megjelenésének idejére esik. A fiatal filmrendező (1980-ban 34 éves) elkészítette Magyarország legnagyobb költségvetésű, legnagyobb volumenű filmjét, amely túl azon, hogy a '81-es filmszemlén kiemelt díjat nyert, komoly nemzetközi elismerést is kivívott magának.^[forrás?] A forgatókönyvet Weöres Sándor „Psyché - egy hajdani költőnő írásai” című különleges verseskötete alapján írta Csaplár Vilmos és Dobai Péter segítségével. Bár Magyarország a vasfüggöny mögött volt, a filmet bemutatták Cannes-ban, Locarnóban (itt Bronz Leopárd díjat nyer, az indoklás szerint „a kísérleti filmes képi és hangi kutatásokat beemeléséért a narratív szerkezetbe”), Figuera de Fozban (CIDALC-díj), Sevillában, Mannheimben és San Franciscóban, Nyugat-Berlinben, és Genovában is.

A film három főszereplője: Cserhalmi György (Garas Dezső hangjával), Udo Kier (Cserhalmi György hangjával) és Patricia Adriani, egy Magyarországon akkor még ismeretlen spanyol színészlány. A filmbe, akit csak tehetett, bevont a kortárs művészet meghatározó alakjai közül. A Psychének elkészült a harmadik (középső) része is a Magyar Televízió produkciójában. A háromrészes verziót nyugat-Berlinben az Internationales Forum des Jungen Films alkalmából mutatták be.

Bódyt hasonlították Buñuelhez, Fellinihez, sőt Werner Herzoghoz is. E filmje után nevezték el 1981-ben „a magyar filmművészet legrendhagyóbb tehetségének”, „a magyar filmes újoncok között igazi új stilisztának” (Variety).^[forrás?]

1980-ban Bódy Gábor és Baksa-Soós Veronika kezdeményezésére megalakult az első nemzetközi videokazettán terjesztett videóművészeti magazin, az INFERMENTAL (az első szám 1982-ben jelenik meg). Bódy létrehozta a MAFILM K* (kísérleti) szekcióját, ahol technikai és módszertani kutatásokat készít elő. Körutat tett az Egyesült Államokban az Amerikai Anzixszal, a Négy bagatellel és a Pszichokozmoszokkal (Seattle, Berkeley, Chicago, Philadelphia, New York). Mozgástanulmányok című 18 perces kísérleti filmje a magyar mozikban „kísérőfilmként” ment a kommersz nagyjátékfilmek előtt, 1982-ben pedig Oberhausenben és Hamburgban is bemutatták.

1981 decemberében feleségül vette a Düsseldorfban élő történésznőt és munkatársát, Baksa-Soós Veronikát (Veruschka Bódy). Ebben az év megszületett fia, Caspar.

Bódy előadásokat tartott az ELTE Esztétika Tanszékén és a debreceni KLTE-en „A film mint nyelv megközelítése” címmel. Kísérleti filmjeivel körutat tett az akkori NSZK-ban (Dortmund, Osnabrück, Hamburg, Hannover, Frankfurt/M., ill. Nyugat-Berlin). Szikora János segítségével Hamletet rendezett a Győri Nemzeti Színházban, a címszereplő Cserhalmi György volt. Az előadásból televíziós változat is készült.

1982-83, a Kutya éji dala

1982-ben a DAAD Berliner Künstlerprogram ösztöndíjasa volt. Előadást tartott a hamburgi Metropol moziban rendezett magyar kísérleti film bemutatón (bemutatott filmjei: Négy bagatell, Pszichokozmoszok, Privát történelem, Mozgástanulmányok, Aldrin, Amerikai anzix, Nárcisz és Psyché). Két videót készített Berliben: 'Die Geschwister (Testvérek) és Der Dämon in Berlin (A démon Berlinben) - amely utóbbit beválogatták a The Second Link című nemzetközi összeállításba, amely 1982-től Banffben (Kanada), New Yorkban (Museum of Modern Art), Los Angelesben (Long Beach Museum) és Amszterdamban (Stedelijk Museum), 1984-ben pedig Japánban szerepelt.

Bódy docensként tanított a nyugat-berlini Film- és Televízió Akadémián (DFFB). Szemináriumának címei az alábbiak voltak:

• 1982: Die kreative Sprache der Kinematographie,
• 1983: Das schöne Licht,
• 1985. február: Special effect
• 1985. szeptember - október; Computergesteurte Bild- und Tonkompositionen (ennek anyagából tanítványai Zeit-transgraphie címen kiadványt állítottak össze az 1986-os berlini filmfesztiválra).

1983-ban tanulmányt írt Die kreative Sprache der Kinematographie címmel, a nyugat-berlini DAAD-Galeria pedig megrendezte műveinek retrospektív kiállítását (rajzok, fotók, videók), amivel egyidejűleg az Arsenalban vetítették a filmjeit. Ebből az alkalomból átfogó katalógus jelent meg. Két újabb videót készített, Die Geisel (A túsz), és De Occulta Philosophia címmel - ez utóbbit a „philo-clip” műfajának prototípusaként.

1983-ban készült el harmadik és utolsó nagyjátékfilmje, a Kutya éji dala (kísérleti játékfilm, Társulás Filmstúdió, színes, 35 mm, videóról átírt és Super 8-ról-ról felnagyított részletekkel, 147’). A főszerepét Bódy maga játszotta. A film egyes részeit Bódy videón, illetve Super 8 formátumban rögzítette. A filmben megjelennek a kor „underground” zenekarai, a Bizottság és a Vágtázó Halottkémek is. Az utóbbi frontembere, Grandpierre Attila alakítja a csillagász fiatalember szerepét is. A filmet 1984-ben bemutatták a montreali és a taorminai filmfesztiválon, valamint 1986-ban a nyugat-berlini televízióban (ZDF). 1983-ban Bódy gondozta az INFERMENTAL III kiadását (a BBS-ben, Budapesten), ebben az évben készítette el a Rittersrüstung (Lovagi fegyverzet) című videóját is - Sophie von Plessennel nyugat-Berlinben.

Utolsó évek - Tüzes Angyal, Psychotechnikum

Bódy Gábor életmubemutató (1987) propgramfüzet borító

Új nagyjátékfilm forgatókönyvet írt Tüzes angyal címmel Valerij Brjuszov regénye nyomán. Egy hónapig a kanadai Vancouverben dolgozott a Western Front, ill. a Vido Inn Satellit Video Exchange ösztöndíjával, és elkészítette A csábítás antológiája három részesre tervezett ciklusának második darabját a Vagy-vagy Chinatownban-t, amelyből rövidített verziót is készített Theory of Cosmetics címen - az INFERMENTAL Extra Nordrhein-Westfalen alkalmából. Videóit meghívták a Rio de Janeiro-i 1. Film- és Videobiennáléra.

1985-ben „Az Új videóműfajok” programtervezetén és egy Bauhaus-film előkészítésén dolgozott. Tárgyalt a budapesti Műcsarnokkal egy nagyszabású film- és videobemutatóról és kiállításról. A nyugat-berlini filmfesztiválon bemutatták A csábítás antológiája elkészült részeit. A Vagy-vagy című művét a salsomaggiorei fesztiválra is meghívták. Elkészült a Dancing Eurynome/Eurynome tánca c. videója, amellyel „mytho- clip” c. új videóműfajt alapozta meg, és amelynek ősbemutatója az 1. Tokiói Videobiennálén történt. Másik új videója, a Walzer, Novalis verse alapján készült és a „lyric-clip” műfaj alapműve lett, amit a WDR televízió október 24-i Lyrics-adásában mutatott be. Budapesten személyesen mutatta be a Kossuth Klubban az E.M.A.N.-t (European Media Art Network), amelynek nyolc résztvevő városa (Amszterdam, London, Brüsszel, Barcelona, Berlin, Róma, Lyon, Budapest) egyidejűleg mutatta be egymás egy-egy órás videoantológiáját. A budapesti K-Video csoport anyagát Bódy állította össze. Szeptember 10-én befejezte filmregényét, a Psychotechnikumot (Gulliver mindenekelőtti utazása Digitáliába), mely a ZDF televízió Kleines Fernsehspiel produkciójának kertében valósult volna meg 1986-ban. Bódy tárgyalt müncheni producerekkel a Tüzes Angyalról, melyet 1987-re tervezett. 1985. október 24-én meghalt. Az újságok a fiatal és tehetséges filmrendező öngyilkosságáról számoltak be, barátai, ismerősei, rajongói nem tudták a személyével összeegyeztetni a hírt.

Bódy Gábor és a videóművészet

Bódy Gábor készítette Magyarország legelső videóművét, az 1973-ban forgatott Végtelen tükörcső című installációt, amely 1975-ben jelent meg a Négy Bagatelle utolsó darabajként (filmre átírva). 1976-ban az első magyar komputer-filmet is ő készíti el, a Psychokozmoszok-at, ami egy monitorról felvett számítógépes animáció. Bódy 1980-ban feleségével, Baksa-Soós Verával elkezdte el megszervezni az INFERMENTAL-t, az első nemzetközi videómagazint, amely első száma 1982-ben jelent meg, s amely óriási lökést adott a videóművészetnek. Az INFERMENTAL 1991-ig 10 számban egy roppant gazdag és reprezentáns anyagot hozott létre. A videó-könyvet is Bódy Gábor álmodta meg, az első videó-könyv az Axis, halála után jelent meg, munkatársa és felesége, Baksa-Soós Vera szerkesztésében, a DuMont kiadó gondozásában.

Bódy Gábor maga is videóművész volt, 1982-ben elkészítette a Der Dämon in Berlin (A Démon Berlinben) és a Die Geschwister (Testvérek) c. videóját, ebben az évben jelent meg a Filmvilág-ban a „Kreatív gondolkozó szerszám” c. cikke a videóról. Bódy a Berlini filmművészeti főiskolán tanított (DFFB), ahol 1983-ban videó szemináriumot tartott. 1985-ben több videóműve is megjelenik, a Vagy/Vagy Chinatown-ban (Either/Or in Chinatown - amelynek rövidített változata a Theory of Cosmetics), az Eurynome tánca, s a Walzer. E három videóval három videóműfajt alapít, a philo-klip, a mytho-klip, és a lyric clip műfaját. Bódy Gábor következő műve, a Psychotechnikum is videó lett volna, a berlini ZDF televízió produkciójában.

Művei

Játékfilmek

• Agitátorok (1969) (szereplő, forgókönyvíró, társrendező)
• Amerikai anzix (1975)
• Nárcisz és Psyché (1981)
• Kutya éji dala (1983)

Televíziós színház rendezései

• Katonák (1977)
• Krétakör (1978)

Színházi rendezései

• Hamlet (1982) (Szikora János társrendezésével)

Experimentális- és rövidfilmek

• A harmadik (1971)
• Féltékenység (1972)
• Vadászat kis rókákra (1972)
• Ifivezetők (1972)
• Tradicionális kábítószerünk (1973)
• Hogyan verekedett meg Jappe és do Escobar után a világ (1974)
• Négy bagatell (1975)
• Aldrin (1976)
• Filmiskola I.-III. (1976)
• Pszichokozmoszok (1976)
• Privát történelem (1978)
• Ez a divat (1978)
• Mozgástanulmányok 1880-1980 (1982)

Videók

• Beszélgetés kelet és nyugat között (1982)
• Extázis 1980-tól (1982)
• Testvérek (1982) (Die Geschwister)
• A démon Berlinben (1982) (Der Damon in Berlin)
• A túsz (1983) (Die Geisel)
• Az okkult filozófia (1983) (De Occulta Philosophia)
• Lovagi fegyverzet (1983) (Ritterrüstung)
• Vagy-vagy a Kínai Negyedben (1985) (Either/Or in Chinatown)
• Kozmetikaelmélet (1985) (Theory of Cosmetics)
• Eurünomé tánca (1985) (Dancing Eurynome)
• Walcer (1985) (Walzer)

Halála

1985. október 24-én halt meg, máig tisztázatlan körülmények között Budapesten. A hivatalos verzió szerint öngyilkos lett, ám felesége ismeretlen tettes ellen feljelentést tett. Az úgynevezett pártállami időkben történt néhány rejtélyes öngyilkosság, melyek közül három esettel külön műsor is foglalkozott 2004-ben, melyet Máté Krisztina készített és a TV2-n adták le. Halálát az tette rejtélyessé, hogy akik ismerték, összeegyeztethetetlennek tartották személyével az öngyilkosságot; ráadásul különösen sikeres volt, karrierje felfelé ívelt, munkák sűrűjében volt, s közben olyan művek elkészítésének küszöbén állt, mint a Psychotechnikum című sci-fi videófilm, amelyet a ZDF televízió producelt, és 1986-ban készült volna el; közben müncheni producerekkel a Tüzes Angyal című filmjének megvalósításáról tárgyalt, ami 1987-ben készült volna el. Azóta különféle elméletetek láttak napvilágot a halálát illetően, de ezeket tényekkel nem sikerült alátámasztani.

Díjai

• 25. Internationale Filmwoche legjobb elsőfilmes alkotónak járó nagydíj (1976)
• FIPRESCI díj életművéért 1986-ban a nyugat berlini filmfesztivál alkalmából (1986)
• a Theory of Cosmetics c. videó művéért Marl város videóművészeti díja (Marler Videokunstpreis) (1986)
• a Privát történelem az 1979-es Miskolci Filmfesztiválon elnyerte a filmkritikusok díját (1979)
• Nárcisz és Psyché - az 1981-es Filmszemle Kiemelt Díja (1981)
• Nárcisz és Psyché - Locarnoban Bronz Leopárd díj (1981)

Megjelent írásai

• Végtelen kép - Bódy Gábor írásai (szerk.: Peternák Miklós, Pesti Szalon, Bp., 1996.)
• Bódy Gábor: Filmiskola (Palatinus Kiadó, Bp., 1998.)
• Bódy Gábor egybegyűjtött filmművészeti írások I. kötet (szerk.: Zalán Vince, Akadémiai Kiadó, Bp., 2006., Francia Új Hullám Kiadó, 2011.)
• Bódy Gábor egybegyűjtött filmművészeti írások II-III. kötet (szerk.: Zalán Vince, Akadémiai Kiadó, Bp., bizonytalan)

Források

• BodyGabor.hu
• Bódy Gábor: Önéletrajz
• Bódy Gábor a PORT.hu oldalán

További információk

• Barátom Bódy Gábor (az imdb-n)˙
• Kinematográfus a videográfiáról (az imdb-n)
• Gervai András: Fedőneve: „szocializmus” - Művészek, ügynökök, titkosszolgák, Pécs, Jelenkor, 2010.
• Kutya éji dala (cikk a cspv.hu-n)