Szabad György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szabad György
Életrajzi adatok
Született 1924. augusztus 4. (90 éves)
Ismeretes mint történész, egyetemi tanár, az Országgyűlés elnöke (1990–1994)
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Budapesti Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Kutatási terület gazdaság- és társadalomtörténet, polgári mozgalmak
Tudományos fokozat a történettudományok kandidátusa (1955), akadémiai doktor (1969)
Munkahelyek
Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanár (1994-ig), professor emeritus
Szakmai kitüntetések
Széchenyi-díj (2006)
Akadémiai tagság levelező tag (1982), rendes tag (1998)
Szabad György
Magyarország Országgyűlésének elnöke
Hivatali idő
1990. augusztus 3.1994. június 27.
Előd Göncz Árpád/Fodor István
Utód Gál Zoltán

Született 1924augusztus 4. (90 éves)
Arad
Párt FKGP (1945–1946)
MDF (1987–1996)
MDNP (1996–2001)

Foglalkozás történész, egyetemi tanár, politikus

Szabad György (Arad, Románia, 1924. augusztus 4. –) Széchenyi-díjas magyar történész, egyetemi tanár, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a magyarországi polgári átalakulás. 1990 és 1994 között az Országgyűlés elnöke volt.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az érettségi 1942-es letétele után beadott felvételi kérelmeit az akkor hatályos numerus clausus miatt elutasították, emiatt kertésztanonc volt 1944-ig, majd zsidó származásúként munkaszolgálatra hívták, onnan 1944. március 15-én megszökött. Ugyancsak szökéssel ért véget a 1945 márciusában történt kéthetes orosz kényszermunkája. 1945-ben vették fel a Budapesti Tudományegyetem történelem szakára, ahol 1950-ben, az addigra már Eötvös Loránd Tudományegyetemnek (ELTE) hívott intézményben szerzett tanári és levéltárosi diplomát. Az egyetem ideje alatt gazdálkodott is, majd 1949-ben a Magyar Országos Levéltár gyakornoka, később levéltárosa lett. Diplomájának megszerzése után 1954-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem aspiránsa volt, majd az ELTE újkori és legújabbkori magyar történelem tanszékének adjunktusává nevezték ki. 1956-ban vette át docensi, 1970-ben egyetemi tanári kinevezését. 1994-ben professor emeritusi címet kapott.

1955-ben védte meg a történettudományok kandidátusi, 1969-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Történettudományi Bizottságának lett tagja. 1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1998-ban rendes tagjává választotta. 1985 és 1990 között a Magyar-Lengyel Történész Vegyesbizottság elnöke, majd tagja lett.

Tudományos munkássága mellett közéleti szerepet is vállalt: 1945 és 1946 között a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (FKgP) tagja volt. Az 1956-os forradalom alatt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Forradalmi Bizottságának tagjává választották. A forradalom leverése után zaklatták, de eljárás nem indult ellene. A politikai életbe ezután csak 1987-ben tért vissza, amikor részt vett és felszólalt a lakiteleki találkozón. Ekkor a Magyar Demokrata Fórum (MDF) alapító tagja lett. 1989-ben megválasztották a párt elnökségébe is, amelynek munkájában 1994-ig vett részt.

Az 1990-es országgyűlési választáson pártja budapesti területi listájáról szerzett mandátumot. 1990 májusában az Országgyűlés alelnökévé választották, majd három hónap múltán vette át az Országgyűlés elnöki tisztségét, amelyet a ciklus végéig viselt. Az 1994-es országgyűlési választáson az MDF országos listájáról szerzett mandátumot. Az 1996. évi pártszakadáskor az MDF-ből kivált Magyar Demokrata Néppárthoz (MDNP) csatlakozott. 1997-ben az MDNP-frakció egyik helyettes vezetőjévé választották, amely tisztséget a ciklus végéig viselt. 1998-ban indult az országgyűlési választáson, de mandátumot nem szerzett. A pártban 1999-től nem volt aktív, majd 2011-ben kilépett, azután a Fidesz rendezvényeinek vendége lett.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kutatási területe 1956 előtt a magyar gazdaság- és társadalomtörténet volt, ezt követően a magyar polgári átalakulás korszakában előtérbe került nemzeti és demokratikus törekvéseket helyezte vizsgálatai középpontjába.

Foglalkozott az önálló államiság történeti kérdéseivel, valamint a parlamentáris kormányzati rendszerre alapozandó jogállamiság és az abszolutista törekvések közötti konfliktusok.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nős, második házasságban él, második feleségétől egy lánygyermeke született.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A tatai és gesztesi Esterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra (1957)
  • Forradalom és kiegyezés válaszútján 1860–61 (1967)
  • Kossuth on the Political System of the United States of America (1975)
  • Deák Ferenc és a reformkori Széchenyi–Kossuth-vita (1976)
  • Hungarian Political Trends between the Revolution and the Compromise 1849–1867 (1977)
  • Kossuth politikai pályája (1977)
  • Az önkényuralom kora 1849–1867 (1979, 1987)
  • Batthyány és Magyarország alkotmányos önkormányzatának kérdése 1848 tavaszán (1982)
  • Miért halt meg Teleki László? (1985)
  • Magyarország önálló államiságának kérdése a polgári átalakulás korában (1986)
  • A zsellérilletmény (1987)
  • Wesselényi és Kölcsey (Debrecen, 1997)
  • A kormány parlamenti felelősségének kérdése (1998)
  • Kísérletek a faúsztatás szabályozására (Kolozsvár, 1999)
  • „Minden fizetés célja... a nemzet boldogsága legyen” (1999)
  • The Conceptualization of a Danubian Federation (1999)
  • A parlamentáris kormányzati rendszer megteremtése, védelmezése, és kockáztatása Magyarországon 1848–1867 (2000)
  • Magyarország polgári átalakulása a reformkorban és 1848–49-ben (2001)
  • Kossuth irányadása (2002)
  • Egy történész „aforizmáiból” (Kolozsvár, 2004)
  • Antall József újraolvasott kormányprogramja (2006)
  • In memoriam I. Tóth Zoltán (2007)
  • Varga János (1927–2008) (2008)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 1173. o.
  • MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 1017. old., ISSN 1787-288X

További irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dénes–Gergely–Pajkossy: A magyar polgári átalakulás kérdései Tanulmányok Sz. Gy. 60. születésnapjára (1984)
  • Orosz István–Pölöskei Ferenc: Nemzeti és társadalmi átalakulás a XIX. században Magyarországon Tanulmányok Sz. Gy. 70. születésnapjára (1994)


Elődje:
Fodor István
Göncz Árpád
A magyar Országgyűlés elnöke
1990–1994
Utódja:
Gál Zoltán