Numerus clausus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A numerus clausus (magyarul: zárt szám) az 1920. évi XXV. törvénycikk közkeletű elnevezése. A törvény alapján a „magyarországi nemzetiségek és népfajok” tagjai csak a formálisan kimutatható számarányuknak megfelelő mértékben vehettek részt a felsőoktatásban.

Az 1920-as törvény jogalkalmazói értelmezése arra helyezte a hangsúlyt, hogy a magyar állam a keresztény hitre tért zsidókat nem kereszténynek, hanem zsidónak tekinti akkor is, ha papírjaikon keresztény vallás szerepel „Ez a törvény elsőnek ütött rést a magyar zsidóság feltétel nélküli jogegyenlőségének és emancipációjának elvén.” [1]

„A numerus clausus-törvény a korai Horthy-korszak egyik első rendszabálya volt, és kulcsszerepet töltött be az új rendszer társadalmi bázisának alakításában. Igaz, nyolc évvel a törvény megalkotása után Bethlen István miniszterelnök keresztülvitte a zsidóellenes faji kvóta eltörlését az eredeti törvényből, de ezzel a zsidókvóta ügye nem jutott nyugvópontra. Majd egy évtized elmúltával már nem lehetett egyetlen újabb rendelkezéssel eltörölni a kvótarendszer politikai és pszichológiai következményeit. 1928-ra valamennyi egyetemen és minden értelmiségi szakmán belül kiépültek azok a fajvédő szervezetek, amelyek most már - Bethlennel is szembehelyezkedve [2] - arra igyekeztek kényszeríteni az egyetemeket, hogy továbbra is a numerus clausus törvény eredeti - zsidóellenes - szellemében működjenek.” [3]

Tágabb értelemben a numerus clausus a zsidók egyetemi felvételét célzó korlátozásokat jelenti. A történelem során a világ számos országa bevezetett ilyet különböző időtartamokra, mint például Kanada egyes egyetemein az 1920-1940-es években, Németország 1933-ban, Oroszország 1887-1917 között, Románia 1926-ban, Lengyelország 1937-től (az 1923-as próbálkozást a Népszövetség meghiúsította), és az Amerikai Egyesült Államok az 1920-as években a Harvardon.[4]

A numerus clausus manapság egyes nyelveken többé-kevésbé eltérő fogalmakat fed, mint magyarul. Romániában a Ceaușescu-diktatúra idején meghatározták a felső oktatási intézményekbe felvehető magyar nemzetiségűek arányát. A németeknél például ma egyszerűen csak azt jelenti, hogy vannak olyan szakok is az egyetemeken, amelyekre nem korlátlan számban vesznek fel hallgatókat.[5]

Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon a numerus clausus az 1920. évi XXV. törvénycikk közkeletű elnevezése. Ennek alapján lépett életbe az a jogszabály, miszerint a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaság-tudományi karára és a jogakadémiákra való beiratkozás feltételévé vált „a nemzethűség s erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatóság”.

„…másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctizedrészét.” (1920. évi XXV.tc)

E törvény nem tartalmazza a zsidó szót, de az 1920-ban 6%-os zsidóság számára az alsó korlátokról beszélő törvény valójában felső korlátot jelentett. Ha ugyanis ahhoz, hogy a maradék 94% nem-zsidóság legalább kitegye annak kilenctizedrészét, szükség van 84,6% nem-zsidó hallgatóra, következésképp a magyar zsidóságra egy 15,4%-os felső korlátozás adódik. Ezzel szemben 1920-ban csak 10,4% zsidó hallgató volt, tehát a zsidóság aránya még akár 4% ponttal növelhető is lett volna. A tényleges korlátozási probléma tehát nem a globális százalékok szintjén, hanem az egyes egyetemi szakirányokon belüli százalékok szintjén látszik csak. A választható szakok közti hagyományosan egyenetlen zsidó eloszlás (pl. a zsidó hallgatók 30 százalék körüli számaránya aránya az orvos- és jogászképzésben) miatt így az 1920-as törvény zsidóellenes tartalmú, annak ellenére, hogy ezt a törvény nem mondja ki szó szerint.

A zsidók aránya az egyetemi és főiskolai hallgatók között[6]:

  • 1920: 10,4%
  • 1921: 11,6%
  • 1922: 11,2%
  • 1923: 10,4%
  • 1924: 9,5%
  • 1925: 8,9%
  • 1926: 8,2%
  • 1927: 8,0%
  • 1928: 8,4%
  • 1929: 9,0%
  • 1930: 10,0%
  • 1931: 11,9%
  • 1932: 12,0%
  • 1933: 11,1%
  • 1934: 9,7%
  • 1935: 8,1%

A numerus clausus törvénynek jelentős szerepe volt a háború utáni társadalmi berendezkedés és politikai légkörének kialakításában. A törvény megalkotása után 8 évvel, 1928-ban Bethlen István miniszterelnök a faji kvótát kivette az eredeti törvényből, de a felvételi gyakorlatában továbbra is irányadó maradt, ám a „népfajok arányairól” szóló kitétel egyértelműen a zsidó diákokra utalt. A történelemtanítás Európa első zsidótörvényének nevezi a numerus clausust, annak ellenére, hogy a „zsidó” megjelölés a törvényben sehol sem szerepel.

A numerus clausus törvény „zártszám” rendszerű felvételi szabályozást vezetett be a felsőoktatási intézményekben, kvótákat állított fel az országban élő „népfajok és nemzetiségek” nagysága szerint. A törvény 1920-ban született, ekkor már a trianoni békeszerződés a kevert népességű területek többségét leválasztotta Magyarországról, így egyértelmű volt hogy a „népfajokra és nemzetiségekre” megállapított kvótarendszer mindenekelőtt a felsőoktatásban országos arányszámuknál jóval nagyobb mértékben jelenlévő zsidókra vonatkozik. Az eredeti törvényjavaslatot Haller István vallási - és közoktatásügyi miniszter 1920. június 22-én nyújtotta be a nemzetgyűléshez, semmi mást nem tartalmazott, mint, hogy az egyetemekre és főiskolákra annyi hallgató iratkozhat be, amennyinek alapos kiképzése biztosítható. Ez a javaslat csak az újonnan felvettekre vonatkozott, az előző években beiratkozottak státuszát nem veszélyeztette. A törvényjavaslatot augusztusban megvitatta a pénzügyi és a közoktatási bizottság is, s a bizottságok együttes álláspontja szerint módosították a javaslatot, azzal a kiegészítéssel, hogy csak olyan hallgatók iratkozhatnak be, akik nemzethűségi és erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók.[7] A kormányzó párt – Prohászka Ottokár elnökletével – először augusztus 11-én tárgyalta a törvényjavaslatot. A javaslatot Bernolák Nándor képviselő hevesen bírálta, s követelte a nemzetiségi, faji és vallási arányszámok nyílt szabályozását. A második tárgyalás – augusztus 24-én – már csak a Bernolák-féle javaslatot tárgyalta. A nemzetgyűlés a törvényjavaslatot szeptember 2-án kezdte tárgyalni. Usetty Ferenc azt hangsúlyozta, hogy a törvény elsődleges célja, a társadalmi szempontból veszélyes szellemi proletárius kialakulásának megakadályozása, s nincs agresszív, csupán defenzív éle.[8]

A Keresztény Nemzeti Egységpárt programnyilatkozata egy évvel a numerus clausus-törvény keresztülvitele után így határozta meg a törvény mögötti szándékot: „a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja Haller István kultuszminiszter segítségével keresztülvitte egy olyan törvény megalkotását, amelynek értelmében az egyetemeken csak annyi lehet a zsidó tanuló, amennyi a zsidóságnak a száma az ország egész lakosságához viszonyítva”
Gergely Jenő:
A keresztényszocializmus Magyarországon. 1903-1923. Budapest, 1977. 335. o.</ref>

Az Amerikai Egyesült Államokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Noha hivatalosan soha nem hozták törvénybe, 1918 és az 1950-es évek között számos magánegyetem (köztük sok orvosi egyetemmel) bevezette a numerus clausust. A rendelkezések a hallgatók százalékokban vett számát szabályozták azok vallásának és származásának ("fajának") alapján. A több érintett csoport közül az egyik itt is a zsidó közösség volt. Néhány új-angliai és New York-i egyetemen a felvételük mértéke jelentősen csökkent a késő 1910-es és az 1930-as években. Például, a Harvard Egyetemen (Harvard University) arányuk 27,6%-ról 17,1%-ra, míg a Columbia Egyetemen (Columbia University) 32,7%-ról 14,6%-ra esett. Hasonló intézkedéseket érvényesítettek az orvosi és fogászati felsőoktatási intézményekben, amelynek eredményeképp az 1930-as években a zsidó hallgatók száma jelentősen csökkent. A Cornell Egyetem Orvosi Karán (Cornell University School of Medicine) számuk az 1918-1922-es 40%-ról az 1940-1941-es 3,57%-ra, a Bostoni Egyetem Orvosi Karán (Boston University School of Medicine) az 1929-1930-as 48,4%-ról az 1934-1935-ös 12,5%-ra zuhant. Az időszakban említésre érdemes kivétel a Middlesex Egyetem, amely mind foglalkoztatott, mind oktatott zsidó származású embereket. Egyes iskolai tisztviselők úgy vélik, hogy az antiszemitizmusnak köszönhető, hogy az intézménynek nem sikerült AMA (American Medical Association – Amerikai Orvostudományi Társaság) akkreditációt szereznie.[9]

Lengyelországban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1923-ban megpróbáltak bevezetni egy hivatalos Numerus Clausus szabályozást, de ez a Népszövetség ellenkezését váltotta ki. Mindenesetre, egy nem hivatalos törvényt 1937-ben bevezettek, amely a zsidó származású egyetemi hallgatók maximális, százalékokban vett arányát 10%-ban határozta meg. Ez az érték jelentősen kisebb, mint a zsidók hányada a kor Lengyelországának népességében.

Bár Lengyelországban a húszas években végül is nem vezették be a numerus clausus intézményét, az egyetemek és főiskolák maguk, a kapukon belül korlátozták a zsidó diákok számarányát.[10]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Schmidt Mária. A holocaust helye a magyar zsidóság modernkori történetében (1945-1956), Diktatúrák ördögszekerén. Magvető, 54-84. o (1998). Hozzáférés ideje: 2009. július 24. 
  2. A két fajvédő egyesület, a Hungária és a MMÉNSZ nyomására a Műegyetem önhatalmúlag eltekintett a törvény megváltoztatásától, s - a kormány hallgatólagos elnézése mellett - továbbra is tartotta magát az 1920-as törvényben kimondott faji kvóta előírásához. – KovácsM2001
  3. Kovács M. Mária. Liberalizmus, Radikalizmus, Antiszemitizmus – A magyar orvosi, ügyvédi és mérnöki kar politikája 1867 és 1945 között, Central European University. Helikon Kiadó, (2001). Hozzáférés ideje: 2009. július 24. 
  4. Jewish quota (angol nyelven). Wikipedia. (Hozzáférés: 2009. szeptember 8.) hivatkozza a következő helyeket: J. Karabel. The Chosen: The Hidden History of Admission and Exclusion at Harvard, Yale, and Princeton. Mariner Books, 2006. ISBN 061877355X. és Getting In: the social logic of Ivy League admissions by Malcolm Gladwell, The New Yorker, 10 October 2005
  5. Orts-NC >> Was ist NC?. Martin-Luther-Universität Halle-Wittenberg. (Hozzáférés: 2009. július 24.) -- Mi a numerus clausus?
  6. Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyv, 1920-1935
  7. Az 1920. évi február 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. 4. köt. 135–138 o.
  8. Az 1920. évi február hó 16-ára hirdetett nemzetgyűlés naplója. 5. kötet. Budapest 1920, Pesti Könyvnyomda, 148 o.
  9. Forrás: Reis, Arthur H., Jr., The Founding. Brandeis Review, 50th Anniversary Edition. (szöveg); 42-3 oldal: az alapító fia, C. Ruggles Smith jegyzete: "From its inception, Middlesex was ruthlessly attacked by the American Medical Association, which at that time was dedicated to restricting the production of physicians, and to maintaining an inflexible policy of discrimination in the admission of medical students. Middlesex, alone among medical schools, selected its students on the basis of merit, and refused to establish any racial quotas"
  10. Ezra Mendelsohn: The Jews of East Central Europe between the Two World Wars. Indiana University Press, Bloomington, 1983. 42. o.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]