Szent-Györgyi Albert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent-Györgyi Albert
GyorgyiNIH.jpg
1948-ban
Életrajzi adatok
Született 1893. szeptember 16.
magyar 1867-1918 Budapest
Elhunyt 1986. október 22. (93 évesen)
amerikai Woods Hole
Ismeretes mint a C-vitamin kutatója
Nemzetiség magyar
Állampolgárság osztrák-magyar, amerikai
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Cambridge Egyetem
Más felsőoktatási
intézmény
Szegedi Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterület orvostudomány, biokémia
Kutatási terület C-vitamin
Szakmai kitüntetések
Nobel-díj (1937)
Corvin-koszorú (1937)
Kossuth-díj (1948)

Nagyrápolti Szent-Györgyi Albert (Budapest, 1893. szeptember 16.Woods Hole, Massachusetts, 1986. október 22.) Nobel-díjas és Kossuth-díjas magyar orvos, biokémikus.

A 30-as évek elején izolálta a C-vitamint és 1936-ban a P-vitamint. Jelentős szerepet játszott a citrát-kör (citromsavciklus) felfedezésében. Munkásságát 1937-ben orvosi és élettani Nobel-díjjal ismerték el. Az egyetlen magyar tudós, aki magyarországi tudományos tevékenységéért kapta ezt a magas kitüntetést. Tudományos munkásságát 1937-ben itthon Corvin-koszorúval ismerték el.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent-Györgyi Albert fényképei gyermek- és ifjúkorából

Szent-Györgyi Albert Budapesten született 1893. szeptember 16-án. Tanulmányait a Lónyay utcai Református Gimnázium és Kollégium diákjaként végezte, majd a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán folytatta, ahol 1917-ben orvosi oklevelet szerzett. Az első világháborúban medikusként vett részt, de megsebesült, és hamarosan leszerelték. Ezután Pozsonyban és külföldön: Prágában, Berlinben, Leidenben, Groningenben folytatott tanulmányokat a biológia, az élettan, a gyógyszertan, a bakteriológia, majd a fizikai kémia terén. Ezt követően a Cambridge-i Egyetemen, F.G. Hopkins biokémiai tanszékén megszerezte második doktorátusát, ezúttal kémiából, majd E. C. Kendall támogatásával egy évig az Egyesült Államokban dolgozott. Klebelsberg kultuszminiszter hívására hazajött, és 1931-től 1945-ig a Szegedi Tudományegyetem orvosi vegyészeti intézetének professzora, 1945 és 1947 között a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi karának biokémia professzora volt. 1947 végén elhagyta az országot, és a Boston melletti Woods-Hole-ban telepedett le, ahol 1947 és 1962 között az Egyesült Államok Izomkutató Tudományos Intézete tengerbiológiai laboratóriumának igazgatója, 1962 és 1971 között az USA, e téren vezető főiskolája, a Darthmouth College professzora volt. Kapcsolatait Magyarországgal mindig fenntartotta, az 1960-as évektől rendszeresen hazalátogatott. 1986. október 22-én halt meg Woods Hole-ban.

Az 1920-as évek végén Szent-Györgyi ismeretlen anyagot talált a mellékvesében. Megállapította összetételét (C6H8O6), és hexuronsavnak nevezte el (1928). Hazatérve, Szegeden olyan növényi forrást keresett, melyből nagyobb mennyiségben lehet kivonni hexuronsavat. Erre a célra a szegedi paradicsompaprika kiválóan megfelelt: 10 liter présnedvből 6,5 gramm hexuronsavat állítottak elő. 1932-ben Szent-Györgyi – és tőle függetlenül J. Tillmans – a hexuronsavat azonosította a C-vitaminnal. Javaslatára a hexuronsavat a skorbut elleni hatásra utalva aszkorbinsavnak nevezték el. Szegeden a paprikából kiinduló C-vitamin-gyártás módszerét is kidolgozták. Már Szegeden elkezdett foglalkozni az izom működésével, és sikeresen vizsgálta az izom fehérjéinek szerepét az izomösszehúzódásban (1940-42). A szubmolekuláris vizsgálatok után érdeklődése a rosszindulatú daganatok felé fordult. Két évtizeden át foglalkozott a sejtszintű szabályozás jelenségeivel. A Magyar Tudományos Akadémia levelező (1935), rendes (1938), majd 1945. május 30-án tiszteleti tagjának választotta. 1987-ben a Szegedi Orvostudományi Egyetem felvette nevét (Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem).

Magyarországi tevékenysége; a C-vitamin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent-Györgyi Albert motorjával, amellyel 1934-ben egy európai túrán vett részt
Szent-Györgyi Albert előadás közben, mögötte a Szent-Györgyi–Krebs-ciklus részlete látható
Szent-Györgyi Albert átveszi a Nobel-díjat
Szent-Györgyi Albertet, a Nobel-díjas professzorukat üdvözlik a szegedi diákok
Szent-Györgyi Albert rendszeres öt órai teája a kollégáival, Szegeden

Cambridge-i tartózkodása alatt megszerezte a kémiai doktorátust. 1930-ban Klebelsberg Kuno kultuszminiszter hívására hazatért Magyarországra, és átvette a szegedi Orvos Vegytan Intézet vezetését. A Groningenben elkezdett, de Magyarországon folytatott sejtlélegzéssel kapcsolatos kutatásai során fedezte fel, hogy a fumársav katalitikus hatást fejt ki a mechanizmus egyik lépcsőjén. Ezen az úton végigmenve jutott el Szent-Györgyi a C-vitamin izolálásához. Még Groningenben megfigyelte egy jellegzetes oxidációs folyamat reakciós késését, amely valamilyen redukáló anyag meglétére utal. Cambridge-ben észrevette, hogy ez a redukáló anyag a mellékvesekéregben és a citrusfélékben egyaránt előfordul, de ahhoz, hogy a kémiai felépítését is megvizsgálhassa, csak nagyon kis mennyiségben sikerült előállítania. Az is ismertté vált, hogy az emberi sejteknek szüksége van erre az anyagra, de csak növények és állatok tudják előállítani. Mivel cukorjellegű vegyület volt, Szent-Györgyi először az ignose (nem ismerem cukor) nevet adta neki, de a tudományos lap szerkesztője, ahol ezt publikálni akarta, nem fogadta el ezt az elnevezést, így a hat szénatomra utaló hexuronsav névre keresztelte. Felismerte, hogy a szegedi fűszerpaprika sokkal többet tartalmaz ebből az anyagból, mint a citrusfélék, így nagy mennyiség előállítását sikerült véghezvinnie. A korábbi grammnyi mennyiség helyett egyszeriben kilónyi állt a rendelkezésére. Felfedezték, hogy gyógyítani lehet vele a skorbutot (tengerimalacokon kísérletezett sikeresen Szent-Györgyi), vagyis a hexuronsav azonos a C-vitaminnal. Ekkor keresztelte el véglegesen aszkorbinsav névre.

1937-ben kapta meg a Nobel-díjat „…a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért” indoklással. A Magyar Tudományos Akadémia 1938-ban rendes tagjai sorába választotta. A szegedi egyetem rektora lett, ahol az izommozgás biokémiájával kezdett foglalkozni. Szent-Györgyi ezen a téren is Nobel-díjjal értékelt munkával egyenértékű eredményeket ért el, melyek közül a legfontosabbnak a mechanikai izommozgás fehérjekémiai hátterének feltárását tekintik.

A II. világháborúban Szent-Györgyi Albertet a Kállay-kormány Isztambulba küldte. A titkos diplomáciai küldetés célja Magyarország háborúból való kiugrásának előkészítése volt. A tárgyalásokat lefolytatta, a kiugrási kísérlet mégis meghiúsult, mivel a németek megtudták Szent-Györgyi útjának tervét, ezért az 1944. március 19-ei német megszálláskor illegalitásba vonult. Adolf Hitler személyesen adott parancsot az elfogatására. Az utolsó pillanatokban sikerült őt kicsempészni a svéd nagykövetségről, ahonnan a már szovjet hadsereg által ellenőrzött területre került.

Az 1945 januárjában Szent-Györgyi elnökségével alakult meg a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság, amely később Magyar–Szovjet Baráti Társaság néven működött. A háború befejezése után hozzálátott az Akadémia újjászervezéséhez[1], de munkája kudarcba fulladt a konzervatív akadémikusok ellenállása miatt. Létrehozta az Új Természettudományi Akadémiát. Végül a két akadémiát a kormány összevonta, Szent-Györgyit felkérték elnökének, de maga helyett Kodály Zoltánt javasolta.

1945. április 2-án egyike lett annak a nyolc (később tíz, végül tizenkettő) kiemelkedő közéleti személyiségnek, akiket az Ideiglenes Nemzetgyűlés, majd az 1945-ös választásokat követően alakult Nemzetgyűlés külön törvény alapján meghívott képviselőnek a parlamentbe. Mindkétszer elfogadta a felkérést. (az 1947-es választások előtt ezt a törvényt eltörölték). Sem ekkor, sem előtte, sem utána semmilyen párthoz nem csatlakozott.

Amerikai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1947-ben a svájci Alpokban töltött néhány hetet, amikor értesült arról, hogy barátját, Zilahy Lajost letartóztatták. Arra az elhatározásra jutott, hogy nem tér vissza Magyarországra. Letelepedett az Amerikai Egyesült Államokban. Példáját számos tudós és művész követte.

A National Institute of Health tudományos munkatársa lett. Később létrehozták számára a Woods Hole-i Marine Biological Laboratoryban az Institute for Muscle Research (Izomkutató Intézet) részlegét, ahol folytathatta a Szegeden megkezdett kutatásait.

A vietnami háború ellen felemelte szavát, élesen bírálva az amerikai kormányt. Az Őrült majom címen kiadott könyvét, amelyben a civilizáció túlélési esélyeivel foglalkozott, máig az egyik legfontosabb háborúellenes művek közé sorolják. Élete utolsó két évtizedét a rákkutatásnak szentelte. Vitalitása és életkedve élete végéig megmaradt. Kilencvenhárom évesen hunyt el Woods Hole-ban. Az Atlanti-óceán partján lévő házának kertjében temették el.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent-Györgyi előbb Szegedre vitte a Nobel-díj érmét, majd a világháború kezdetén a Magyar Nemzeti Múzeum megvásárolta tőle; a plakett a mai napig ott látható (Szent-Györgyi a múzeumtól kapott összeget az akkoriban kitört Téli háború finnországi szenvedőinek ajánlotta fel).

Hatékonyan közreműködött a magyar Szent Korona és a koronázási jelképek hazakerülésében.

A 2009. szeptember 9-ei az MTV2 televízióban vetített monográfia szerint az érmet egy finn arisztokrata vásárolta meg, és ajánlotta fel a múzeum számára. A tudós nem tudta, hogy az érem végül mégis előkerült.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent-Györgyi Albert családfája[2][3]
Szent-Györgyi Albert
(Budapest, 1893. szept. 16.–
Woods Hole, 1986. okt. 22.)
orvos, biokémikus
Apja:
Szent-Györgyi Miklós[4]
(1864 –
Budapest, 1916. dec. 17.)
Apai nagyapja:
Szentgyörgyi Imre
(Bécs, 1827 – 1901)
államtitkár
Apai nagyapai dédapja:
nagyrápolti Szentgyörgyi Imre[5]
(Kispetri, 1784 –
Bécs, 1862. ápr. 18.)
udvari tanácsos
Apai nagyapai dédanyja:
Kirchlehner Borbála[6]
(1803 – Bécs, 1895. jan. 11.)
Apai nagyanyja:
Csiky Mária[7]
(1841 –
Marosvásárhely, 1867. ápr. 26.)
Apai nagyanyai dédapja:
homoród-oklándi Csiky Sámuel[8]
(1811 – Kolozsvár, 1882. nov. 11.)
orvos
Apai nagyanyai dédanyja:
Stemmer Júlia
(1822–1860)
Anyja:
Lenhossék Jozefin
(1869–1938)
Anyai nagyapja:
Lenhossék József[9]
(Buda, 1818. márc. 20.–
Budapest, 1888. dec. 2.)
orvos, anatómus
Anyai nagyapai dédapja:
Lenhossék Mihály Ignác
(Pozsony, 1773. máj. 11.–
Buda, 1840. febr. 12.)
orvos, egyetemi tanár
Anyai nagyapai dédanyja:
Nisnyánszky Ludovika[10]
(1790 – Buda, 1865.márc. 19.)
Anyai nagyanyja:
Bosány Emma[11]
(1829–
Budapest, 1918. márc. 15.)
Anyai nagyanyai dédapja:
Bosány Henrik
orvos (* Miskolc)
Anyai nagyanyai dédanyja:
n. a.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent-Györgyi Albert mellszobra Szegeden
  • Szent-Györgyi Albert emlékét mellszobor és emléktábla őrzi Szegeden a Dóm tér déli oldalán az árkádok alatt az Orvos Vegytani Intézet bejáratánál. A szobor Kalmár Márton alkotása.
  • 2007-ben, Nobel-díjának 70. évfordulóján, életét, kutatói és oktatói munkásságát bemutató emlékszobát avattak a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Általános Orvostudományi Kar dékáni hivatalának épületében (Tisza Lajos krt. 109.).
Szent-Györgyi Albert szobra Terényben
  • A Nógrád megyei Terény községhez tartozó Kiskérpusztán élt gyermekkorában a Nobel-díjas tudós. Az uradalomból megmaradt magtárépület oldalán emlékhely található. A faluban levő Szent-Györgyi Albert parkban pedig 2002-ben avatták fel mellszobrát (Párkányi-Raab Péter szobrászművész alkotását).
  • A Szegedi Akadémiai Bizottság székházában Nobel-díja odaítélésnek 75. évfordulója alkalmából avatták föl mellszobrát 2012-ben, Kligl Sándor alkotását.[12]
  • Nobel-díja odaítélésnek 75. évfordulója alkalmából Szegeden konferenciát rendeztek 2012 márciusában. A konferencián meghívottként részt vett kilenc Nobel-díjas tudós is. [13]
  • Születésének 120. évfordulóján, 2013. szeptember 16-án Szent-Györgyi-szobrot avattak Szegeden. A teljes alakos szobor Bíró Lajos alkotása. Különlegessége, hogy a Szegedi Tudományegyetem Dugonics téri központi épületének lépcsőjéről lépeget lefele, miközben pipát tart a kezében. [14]

Társasági tagság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Délvidéki Aero Club tagjai – a társadalmi szervezetet 1930-ban alapították Szegeden. Leghíresebb tagjuk Szent-Györgyi Albert volt, aki maga is szenvedélyesen repült, sokat tett a vitorlázórepülésért. Szent-Györgyi Albert tagja, sőt 1936/37-ben elnöke volt a szegedi Rotary-clubnak. Ma az ő nevét viseli az először 1928-1941 között működő, majd 1991-ben RC Szeged néven újjáalakuló szervezet.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lengyel András: Bibó és Szent-Györgyi vitája a tudományos intézményrendszer válságáról. In: Lengyel András: Utak és csapdák. Budapest : Tekintet, 1994. pp. 281-292. ISBN 963721724X
  2. Czeizel Endre: Családfa. Kossuth Kiadó, Budapest, 1992. 147-148. o. ISBN 963-093-569-4
  3. Czeizel Endre: Tudósok, gének, dilemmák. Galenus Kiadó, Budapest, 2002. 65-70. o. ISBN 963-861-389-0
  4. Szent-Györgyi Miklós gyászjelentése
  5. Szentgyörgyi Imre gyászjelentése
  6. Kirchlehner Borbála gyászjelentése
  7. Csiky Mária gyászjelentése
  8. Csiky Sámuel gyászjelentése
  9. Lenhossék József gyászjelentése
  10. Nisnyánszky Ludovika gyászjelentése
  11. Bosány Emma gyászjelentése
  12. Szent-Györgyi Albertnek állítottak szobrot - Szeged.hu
  13. Természet Világa, 2012. december
  14. Felavatták Szent-Györgyi Albert szobrát Szegeden - SzegedCafé
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent-Györgyi Albert témájú médiaállományokat.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy Ferenc: Szent-Györgyi Albert és a magyar Nobel-díjasok. Budapest: Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségi Kamarája, 1993. ISBN 9638012560
  • Nagy Ferenc: Szent-Györgyi Albert. In: Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 764–766. o. ISBN 963-85433-5-3
  • Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok. Dunaszerdahely: Nap Kiadó, 2003. ISBN 8089032141
  • Marton János: „Mindig nagy horoggal horgásztam" Szent-Györgyi Albert Nobel-díja és Szeged. In: Szeged: a város folyóirata, 17. évf. 2005. no. 2. pp. 7–10.
  • Ralph W. Moss: Szent-Györgyi Albert. Typotex Kiadó, 2012. ISBN 978-963-9326-94-1

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]