Bethlen István (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bethlen István
Bundesarchiv Bild 102-10737, Graf István Bethlen.jpg
Gróf Bethlen István Berlinben (1930. november 22.)
A Magyar Királyság 27. miniszterelnöke
Hivatali idő
1921. április 14.1931. augusztus 24.
Előd Teleki Pál
Utód Károlyi Gyula

Született 1874. október 8.
Flag of Austria-Hungary (1869-1918).svg Osztrák–Magyar Monarchia, Gernyeszeg
Elhunyt 1946. október 5. (71 évesen)
 Szovjetunió, Moszkva

Házastársa Bethlen Margit
Foglalkozás politikus, jogász
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bethlen István témájú médiaállományokat.
Gróf Bethlen István

bethleni gróf Bethlen István (Gernyeszeg, 1874. október 8.Moszkva, 1946. október 5.) jogász, mezőgazdász, politikus. 1921 és 1931 között Magyarország miniszterelnöke.

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja Bethlen István (1839–1881) gróf, édesanyja széki Teleki Ilona (1849–1914) grófnő volt. 1870. január 5-én, Mezősámsondon kötöttek egymással házasságot, melyből három gyermek, Klementina (gr. Mikes Árminné), Ilona és István fogant. Ifjabb Bethlen István 1874. október 8-án született Gernyeszegen, Marosvásárhelytől északra, Maros-Torda vármegyében. A bécsi Theresianumban (18831893) tanult, majd 18931896-ban a budapesti egyetem állam- és jogtudományi karát látogatta. 18971900-ban Pesten jogász, ezután 18971898-ban egy évig katona volt. 18981900 között a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia vendéghallgatója, ahol mezőgazdasági oklevelet szerzett. Már 18981899-ben részt vett a megyegyűléseken, 1901-ben képviselővé választották. 1939-ig – az 1919–21-es időszakot kivéve – folyamatosan parlamenti képviselő, majd ezt követően felsőházi tag volt. 1900-tól erdélyi birtokán, Mezősámsondon gazdálkodott. 1901. június 27-én vette feleségül az író Bethlen Margit (1882–1970) grófnőt, akitől három gyermeke született: András, István és Gábor.

Karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai pályafutásának kezdete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

19011903-ban szabadelvű párti, 1904–13-ban függetlenségi párti, 1913–18-ban alkotmánypárti képviselő volt. 1901-ben tagja lett az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek (OMGE) és a Magyar Gazdaszövetségnek. 1905-ben az OMGE igazgatósági tagjává, 1906-ban a szervezet közgazdasági szakosztályának alelnökévé választották. 1907-től tiszteletbeli elnöke volt a sajátos erdélyi magyar célokért küzdő Székely Társaságok Szövetségének, majd ennek megszűnése után, 1914–18-ban az Erdélyi Szövetség elnöki tisztét töltötte be. 1918 őszén bírálta a Károlyi Mihály-kormány intézkedéseit. 1918–19-ben az ellenforradalmi erők egyik fő szervezője, 1919 őszén "titkos erdélyi miniszter". 1919 februárjában létrehozta a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártját (KNEP), majd a Magyarországi Tanácsköztársaság létrejötte után Bécsben az Antibolsevista Comité (ABC) vezetője lett.

Miniszterelnökként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bethlen (középen) és a magyar delegáció néhány tagja 1926 márciusában Genfben, Németország felvételekor a népszövetségbe

1920-ban a trianoni békeszerződést előkészítő párizsi békekongresszus magyar delegációjának tagja volt. A Horthy-korszakban tíz éven keresztül, (1921. április 14.1931. augusztus 24.) Magyarország miniszterelnöke. Saját kormányában, 1921. október 4-étől december 3-áig pénzügyminiszter, 1924. február 21-étől 1924. március 13-áig, majd 1929. január 8-ától február 4-éig igazságügyminiszter, 1924. október 7-étől november 15-éig külügyminiszter, 1924. október 14-étől november 15-éig pedig földművelésügyi miniszter volt.

Keresztény–nemzetinek nevezett kormányzata támogatta és stabilizálta a Horthy-rendszert. 1921 októberében legitimista érzelmei dacára a budaörsi csatában meghiúsította IV. Károly király második visszatérését, majd keresztülvitte a Habsburgok trónfosztását. A szerb megszállás alatt állt déli területek visszatértével és a soproni népszavazás révén sikerült csökkentenie a területi veszteségeket. A Bethlen–Peyer paktummal kevésbé ellenséges ellenzékké tette a szociáldemokrata pártot. A Kisgazdapártra építve 1922-ben létrehozta az ún. Egységes Pártot, majd rendeleti úton leszűkítette a választójogot, és a nagyobb városok kivételével visszaállította a nyílt szavazást. Ezzel kényelmes parlamenti többséget biztosított a kormányzó párt számára. 1923-ra kiszorította pártjából a Gömbös Gyula féle nemzeti és szociális irányzatú politikusokat.

Belpolitikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikája sokat tett a gazdasági stabilitásért. 1924-ben létrehozta a Nemzeti Bankot és 250 millió korona népszövetségi hitelt szerzett. Rendbe hozta az állam veszteségeit, 1927-ben bevezette a pengőt, és új vámrendszert dolgozott ki. Helyzete 1926-ban megingott a frankhamisítási ügy miatt; felajánlotta, de Horthy nem fogadta el lemondását. Kormánya ezután egy új kultúr- és szociális politikába kezdett, kötelező nyugdíj- és betegbiztosítást vezetett be, a népiskolai hálózat és a közegészségügy fejlesztéséhez látott. 1928-ban a szülők foglalkozása szerinti besorolást vezetett be az egyetemi felvételeket szabályozó numerus clausus törvény rendelkezéseinél. Az oktatási, kutatási és kulturális közintézmények megreformálásában és fejlesztésében nagy segítségére volt kultuszminisztere, Gróf dr. Klebelsberg Kunó. Gróf Bethlen István és Gróf Klebelsberg Kunó a Horthy Miklós kormányzó nevével fémjelzett két világháború közti időszak legkiválóbb államférfijai voltak, Bethlen az ő gazdasági konszolidációjával, Klebelsberg az ő kultúrpolitikájával.

Külpolitikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külpolitikája Trianon revíziójára, valamint a német és orosz befolyás minimalizálására irányult. Tervei szerint népszavazás nélkül kell visszakapni a határ menti magyarlakta területeket, autonómiát kell adni a ruszinoknak és szlovákoknak, akik dönthetnek hovatartozásukról, autonómiát akart Erdélyben a népek egyenjogúsága alapján, és népszavazást javasolt a Délvidéken, ahol a magyarság kisebbségben volt. Együttműködési tervei a kisantant létrejötte miatt meghiúsultak, ezután az Egyesült Királyságra és főleg Olaszországra próbált támaszkodni. 1927-ben magyar–olasz barátsági szerződést kötött, majd közeledett Németországhoz is. A gazdasági világválság hatásait megpróbálta lecsökkenteni, hiteleket vett fel, de megszorító intézkedésekre kényszerült.

Politikai tanácsadóként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1931 augusztusában lemondott, de a politikában a kormánypárt vezetőjeként, később Horthy tanácsadójaként jelentős szerepe volt. 1935-ben Gömbös Gyulával a német-politika kérdésében támadt ellentétei miatt kilépett az Egységes Pártból. Külföldön előadókörutakat tartott a magyar ügyről, 1939-ben a felsőház örökös tagja lett. A részleges revíziót hozó bécsi döntések után tovább ellenezte az egyoldalú német orientációt, a kapcsolatok megszakítását az angolszász országokkal. Hibának tartotta a belépést a második világháborúba, elítélte a zsidótörvényeket. 194344-ben a háborúból való kiugrást támogatta, s angolszász irányú különbéke-kísérleteket szervezett.

1944. március 19-e után, azaz a német megszállás idején illegalitásba vonult, bujkálása idején kétszer szenvedett agyvérzést. 1944 decemberében az oroszok elfogták, felajánlotta együttműködését, de házi őrizetben tartották, majd 1945. áprilisban a Szovjetunióba vitték, nehogy megkísérelje a kommunistaellenes erők összefogását. Moszkvában, a Butirszkaja-börtön kórházában halt meg szívbénulásban, 1946. október 5-én. 1994 júniusa óta jelképes hamvai hazai földben nyugszanak a Kerepesi temetőben.

Bethlen István emléksírja Budapesten. (Szimbolikus síremlék, urnájában a moszkvai Donszkoj-kolostor temetőjéből hozott földdel). Kerepesi temető: 12/2-közép.

Díjak, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A magyar birtokpolitika feladatai Erdélyben (1913)
  • Magyarország az új Európában (1925)
  • Bethlen István titkos iratai (1972)
  • Válogatott politikai írások és beszédek (2000)[2]

Jegyzetek és források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tóth Ferenc dr. - Domokos László: Címerek és díszpolgárok Makón. A Makói Múzeum Füzetei, 69. Makó, 1991.
  2. szerk., utószó Romsics Ignác. Budapest: Osiris, 2000. 462 o. (Ser. Millenniumi magyar történelem : politikai gondolkodók , 1585-4256) ISBN 963-379-679-2
  • Romsics Ignác: Bethlen István - politikai életrajz 2., átdolg. kiad. utánny. (Osiris Kiadó, Bp., 2005) 520 p. 4 t. : ill. (Ser. Millenniumi magyar történelem : életrajzok , 1585-4272) ISBN 963-389-715-7

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bethlen István (politikus) témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Walko Lajos
Magyarország pénzügyminisztere
1921. október 4. – december 3.
Utódja:
Walko Lajos
Elődje:
Scitovszky Tibor
Magyarország külügyminisztere
1924. október 7. – november 15.
(ideiglenes)
Utódja:
Daruváry Géza
Elődje:
Teleki Pál
Magyarország miniszterelnöke
1921–1931
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
Károlyi Gyula