Szakály Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szakály Sándor
Született 1955. november 23. (59 éves)
Magyar 1949-1956 Törökkoppány
Nemzetisége Magyar 1957-2000 magyar
Foglalkozása történész, hadtörténész
Fontosabb munkái ld. a listában
Díjak Bezerédj-díj (1993)
Zrínyi Miklós-díj (2003)
Szakály Sándor - 2014

Szakály Sándor (Törökkoppány, 1955. november 23.) történész, a MTA doktora. A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának tagja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az általános iskoláját szülőfalujában, Törökkoppányban végezte, ezután a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola tanul, ahol 1974-ben sikeres érettségi vizsgát tett. Az ELTE BTK történelem-könyvtár szakára jelentkezett és nyert felvételt. Tanulmányait nem tudta azonnal megkezdeni, mivel besorozták és 11 hónapig Hódmezővásárhelyen szolgált.

1980-ban államvizsgázott, jeles eredménnyel. Ezt követően még ebben az évben a Hadtörténelmi Intézet és Múzeumba tudományos segédmunkatársi állást kap. Itt tudományos kutatómunkát folytatott és rendszeresen publikált.

1982. január 16-án „summa cum laude” minősítéssel a bölcsésztudományok doktorává avatták.[j 1] Először tudományos munkatárs, majd 1990. január után tudományos főmunkatársa lett.[j 2]

Fő kutatási területe az 1919 és 1945 közötti Magyarország történelme, az ország második világháborús szereplése, a volt magyar rendvédelmi szervek története, valamint a jelzett időszak politika- és sporttörténete.

1991. május 1-jétől a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Legújabb- és Jelenkortörténeti Osztálya vezetője. 1992. augusztus 1-jétől 1997. július 31-éig az intézmény Bécsi Kirendeltségének vezető-helyetteseként dolgozott.

1997 és 1999 között a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos főmunkatársa, majd 2000. december 31-éig az intézmény főigazgatója volt.

Ezután a Duna Televízió kulturális igazgatója, majd alelnöke lett. 2004. augusztus 1-jétől az évvégéig a Magyar Országos Levéltár főigazgatójának tanácsadója, főlevéltárosi besorolásban. 2005. márciusa és 2006. márciusa között az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában dolgozott tudományos kutatóként. 2006. április 1-jétől a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar Társadalomtudományi Tanszékének tudományos szaktanácsadója, később egyetemi tanára. 2009 óta a veszprémi Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karának professzora.

Miután disszertációját sikeresen megvédte,[j 3] az MTA Doktori Tanácsa 2006. január 19 az MTA doktora tudományos címet adományozta részére.

A Veritas Történetkutató Intézet élén[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2013 végén a kormány kinevezte az újonnan alapított Veritas Történetkutató Intézet főigazgatójává. Ebben a minőségében 2014 januárjában felháborodást[1] kiváltó nyilatkozatot tett a kamenyec-podolszkiji deportálás kapcsán:

"Kiemelte: arról is beszélni kell, hogy a Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentős veszteség, amikor a német haderő bevonult Magyarországra, s így az ország szuverenitása erősen korlátozottá vált 1944. március 19. után. Utalt arra, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra – hangsúlyozta."[2]

Ez az álláspont nagy felháborodást váltott ki más történészek valamint a baloldali pártok részéről.[3] Ők rámutatnak, hogy a magyar kormányzatnak tisztában kellett lennie azzal, hogy a kitelepített emberekre előbb-utóbb a megsemmisítés vár.[4] 15-16 ezer embert néhány nap alatt kivégeztek, a közvélemény tiltakozása nyomán visszaengedettek száma 2-3000 volt.

A Szakály-féle nyilatkozat a kormány emlékezetpolitikája körüli viták középpontjába került. Egyes történészek, mint például Ungváry Krisztián[5] és Karsai László már korábban azon véleményüknek adtak hangot, hogy az Alaptörvény Preambulumába rögzített tételből - ti. Magyarország elveszítette szuverenitását a német megszállás nyomán - a kormány idővel el fog jutni oda, hogy kisebbíteni fogja a Holokausztban játszott magyar felelősséget. A baloldali és zsidó szervezetek és személyiségek Szakály nyilatkozatában igazolva látták ezen félelmüket.

A Demokratikus Koalíció felszólította a kormányt, hogy vonja vissza Szakály kinevezését, a Mazsihisz pedig lemondásra szólította fel az igazgatót. A Demokratikus Koalíció - utalva Szakály nyilatkozatára - emlékeztetett, hogy az 1944-es szörnyűségeket a németek csak lehetővé tették, azokat azonban a magyar hatóságok hajtották végre. Azzal pedig, hogy az 1941-es deportálást idegenrendészeti eljárásnak tüntette föl -ráadásul éppen a budapesti gettó felszabadítása évfordulója előestéjén - "megengedhetetlenül meghamisította a történelmet, meggyalázta a holokauszt áldozatainak emlékét, továbbá alapos a gyanú, hogy egy emberiség elleni cselekmény tényét jelentéktelen színben tüntetve fel, elkövette a Btk. 269/C. § szerinti bűntettet." [6] 2014. január 20-án a DK feljelentette Szakályt.[7]

A Mazsihisz közleményében tudatta, hogy Szakály holokauszt-relativizálást és történelem-hamisítást követett el, mikor idegenrendészeti intézkedésnek nevezte a magyar Holokauszt első tömeggyilkosságát. Ugyanakkor felszólították a magyar közélet résztvevőit, hogy a Magyar Holokauszt 70. évfordulója ne legyen a választási kampány része, és minden érintett hagyjon föl a múlt átírásának kísérletével. Kiemelték továbbá, hogy "az épülő Józsefvárosi Holokauszt emlékközpont ideológiájának ismeretlensége, a Terror Házában rendezett Horthy-konferencián elhangzottak vállalhatatlansága, "a közszolgálati rádió Életmentő történetek műsora történelemhamisítása miatt", a német megszállás Szabadság térre tervezett emlékműve és a Veritas intézet vezetőjének nyilatkozata miatt" a Mazsihisz vezetősége megfontolja a Holokauszt-emlékév eseményeitől való távolmaradását."[8]

A Miniszterelnökség véleménye szerint Szakály Sándor nem a Miniszterelnökség vagy Lázár János véleményét ismertette. [9]

Krausz Tamás véleménye szerint a Szakály által megfogalmazott üzenet, - tudniillik, hogy a Holokauszt idegenrendészeti ügy - nem történettudományos álláspont, hanem szélsőjobboldali provokáció, ami relativizálja a Holokausztot. Krausz szerint a deportálásokat a szuverén magyar állam hajtotta végre, Szakály pedig az új tekintélyuralmi rendszer történelemképét alkotja meg, és igyekszik tisztára mosni Horthyt.[10]

Szakály Sándor az ATV műsorában elmondta, hogy nem beszélt arról, hogy maga a Holokauszt lenne idegenrendészeti kérdés és nem vonta kétségbe, hogy a kitelepítetteket meggyilkolták. Számára a fogalomhasználat során az elsődleges fontosságú annak eldöntése, hogy a korabeli magyar közigazgatás tudhatta-e, hogy tömegmészárlás készül. Szakály elmondása szerint Gellért Ádám, Stark Tamás és Majsai Tamás valószínűsítik, hogy a magyar döntéshozók tudtak erről, ezzel szemben Braham professzor úgy vélte, hogy "Joggal feltételezhetjük, hogy 1941 júniusának végén, midőn a magyar vezetés elhatározta a „hontalan" zsidók „repatriálását", nem volt tudatában, hogy a kitelepítés kiirtásukkal jelent egyet."[11] Elmondása szerint ő nem ennek a témának a kutatója, ezért Braham professzor művére hagyatkozott ebben a kérdésben illetve akkor is, mikor úgy nyilatkozott, hogy a zsidóság relatíve biztonságban volt a német megszállásig. Kiemelte továbbá, hogy ő azon történészek közé tartozik, aki a korabeli szakkifejezéseket használja, így járt el akkor is, amikor idegenrendészeti eljárásról beszélt - amennyiben ezzel megbántott valakit, azt megköveti. Bűntudatot viszont nem érez a használata miatt, mivel szakmai véleményt fogalmazott meg arról, hogy deportálásról volt-e szó. Hangsúlyozta, hogy amennyiben bizonyítják számára hogy tévedett, akkor ezért bocsánatot kér. Többször aláhúzta, hogy a magyar hatóságok 11-18 ezer embert tettek át, ahol a németek és az ukrán partizánok lemészárolták őket. Végül kijelentette, hogy "Ezért nyilván a magyar társadalom valamilyen szinten felelősséggel tartozik megkövetni ezeket az embereket". Megjegyezte azt is, hogy amint a magyar hatóságok tudomására jutott, mi történik ott, akkor az emberek egy részét visszafogadták és a kitoloncolást felfüggesztették. [12].

Szakály bejelentette, hogy tekintettel a körülötte kialakult ellenérzésekre, nem szólal föl a tervezett Holokauszt-konferencián. Ugyanakkor viszont kijelentette, hogy nem mond le az igazgatói tisztéről.

Több hazai zsidó szervezet [13], valamint a Wiesenthal Központ és a Lantos Alapítvány is [14] [15]aggodalmát fejezte ki, hogy a Veritas Intézet a magyar állam felelősségének elrejtését, illetve lekicsinylését fogja tevékenységével szolgálni. A hazai zsidó szervezetek kevesellték Szakály bocsánatkérését, és továbbra is lemondásra szólították föl. 2014. január 22-én 26 történész petícióban tiltakozott a kormány emlékezetpolitikai intézkedései ellen.[16]

2014. január 30-án az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztályának ülésén felmerült Szakály akadémiáról történő kizárásának a gondolata.[17]

Bizottsági, alapítványi tagságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • MTA Történettudományi Bizottság tagja
  • Magyar Történelmi Társulat alelnöke
  • HM Oktatási és Tudományos Tanács elnöke
  • Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságnak tagja
  • Osztrák-Magyar Tudományos és Oktatási Együttműködési Alapítvány kuratóriumi (1999-2003 elnök; 2004-2007 tag; 2007- elnök)
  • Márai Sándor Kulturális Közalapítvány kuratóriumi elnöke
  • Magyar Történelmi Film Közalapítvány kuratóriumi titkára
  • Magyar Olimpiai Akadémia Tanács tagja
  • Magyar Országos Levéltár Tudományos Tanácsának tagja
  • Nemzeti Kulturális Alapprogram Bizottságának tagja (1999-2003)
  • Szerkesztőbizottsági tagság: Hadtörténelmi Közlemények, Új Honvédségi Szemle, Bécsi Napló, Magyar Napló, Csángó Tükör
  • Szerkesztőségi tagság: Rubicon

Díjak, kitüntetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakmai-tudományos tevékenységéért 1993-ban Bezerédj-díjat, 2001-ben Zrínyi Miklós-díjat, 2003-ban Supka Géza emlékérmet kapott. 2006-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán dr. habil. címet szerzett történelemtudományból. 2011-ben Dr. Szobonya Zoltán-emlékéremmel díjazták. 2012 novemberében a Große Ehrenzeichen für Verdienste um die Republik Österreich kitüntetést vehette át Bécsben. 2013-ban a Korunk folyóirat díját, a Korunk Kulcsát vehette át.

Főbb könyvei, publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dr. Szakály Sándor: Testvéri földön a magyar szabadságért (A Rácz Gyula vezette magyar partizáncsoport harcai). Budapest, Zrínyi Katonai Kiadó, 1985.
  • Szakály Sándor. Volt-e alternatíva? Magyarország a második világháborúban. Ister (1999. szeptember 21.) 
  • Dr. Szakály Sándor. A MAGYAR TÁBORI CSENDŐRSÉG TÖRTÉNETE/1938-1945. Ister (2000. szeptember 21.) 
  • Dr. Szakály Sándor. HONVÉDSÉG ÉS TISZTIKAR 1919-1947. Ister (2002. szeptember 21.) 
  • Dr. Szakály Sándor. A MAGYAR KATONAI FELSŐ VEZETÉS 1938-1945. Ister (2003. szeptember 21.) 
  • Dr. Szakály Sándor. SZÁZAD VAGY EZRED?/KATONÁKRÓL, TÖRTÉNELEMRŐL, ÖNMAGUNKRÓL II.. Ister (2004. szeptember 21.) 
  • Dr. Szakály Sándor. Kik voltak, honnan jöttek?/Katonákról, történelemről, önmagunkról. I.. Ister (2003. szeptember 21.) 
  • Dr. Szakály Sándor. MÚLTUNKRÓL - KRITIKUSAN?/KATONÁKRÓL, TÖRTÉNELEMRŐL, ÖNMAGUNKRÓL III.. Ister. ISBN 963924385X (2005. szeptember 21.) 

Jegyzetek, források, hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Disszertáció címe: Magyar tábori csendőrség 1938-1944
  2. Kandidátusi értekezés címe: A magyar katonai elit 1938-1945
  3. Doktori disszertációjának címe: A magyar katonai felső vezetés 1938-1945. Lexikon és Adattár.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]