Szakály Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szakály Sándor
Született 1955. november 23. (59 éves)
Magyar 1949-1956 Törökkoppány
Nemzetisége Magyar 1957-2000 magyar
Foglalkozása történész, hadtörténész
Fontosabb munkái ld. a listában
Díjak Bezerédj-díj (1993)
Zrínyi Miklós-díj (2003)

Szakály Sándor (Törökkoppány, 1955. november 23.) történész, a MTA doktora. A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának tagja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az általános iskoláját szülőfalujában, Törökkoppányban végezte, ezután a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola tanul, ahol 1974-ben sikeres érettségi vizsgát tett. Az ELTE BTK történelem-könyvtár szakára jelentkezett és nyert felvételt. Tanulmányait nem tudta azonnal megkezdeni, mivel besorozták és 11 hónapig Hódmezővásárhelyen szolgált.

1980-ban államvizsgázott, jeles eredménnyel. Ezt követően még ebben az évben a Hadtörténelmi Intézet és Múzeumba tudományos segédmunkatársi állást kap. Itt tudományos kutatómunkát folytatott és rendszeresen publikált.

1982. január 16-án „summa cum laude” minősítéssel a bölcsésztudományok doktorává avatták.[j 1] Először tudományos munkatárs, majd 1990. január után tudományos főmunkatársa lett.[j 2]

Fő kutatási területe az 1919 és 1945 közötti Magyarország történelme, az ország második világháborús szereplése, a volt magyar rendvédelmi szervek története, valamint a jelzett időszak politika- és sporttörténete.

1991. május 1-jétől a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Legújabb- és Jelenkortörténeti Osztálya vezetője. 1992. augusztus 1-jétől 1997. július 31-éig az intézmény Bécsi Kirendeltségének vezető-helyetteseként dolgozott.

1997 és 1999 között a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos főmunkatársa, majd 2000. december 31-éig az intézmény főigazgatója volt.

Ezután a Duna Televízió kulturális igazgatója, majd alelnöke lett. 2004. augusztus 1-jétől az évvégéig a Magyar Országos Levéltár főigazgatójának tanácsadója, főlevéltárosi besorolásban. 2005. márciusa és 2006. márciusa között az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában dolgozott tudományos kutatóként. 2006. április 1-jétől a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar Társadalomtudományi Tanszékének tudományos szaktanácsadója, később egyetemi tanára. 2009 óta a veszprémi Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karának professzora.

Miután disszertációját sikeresen megvédte,[j 3] az MTA Doktori Tanácsa 2006. január 19 az MTA doktora tudományos címet adományozta részére.

A Veritas Történetkutató Intézet élén[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2013 végén a kormány kinevezte az újonnan alapított Veritas Történetkutató Intézet főigazgatójává. Ebben a minőségében 2014 januárjában felháborodást[1] kiváltó nyilatkozatot tett a kamenyec-podolszkiji deportálás kapcsán:

"Kiemelte: arról is beszélni kell, hogy a Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentős veszteség, amikor a német haderő bevonult Magyarországra, s így az ország szuverenitása erősen korlátozottá vált 1944. március 19. után. Utalt arra, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra – hangsúlyozta."[2]

Ez az álláspont nagy felháborodást váltott ki más történészek valamint a baloldali pártok részéről.[3] Ők rámutatnak, hogy a magyar kormányzatnak tisztában kellett lennie azzal, hogy a kitelepített emberekre előbb-utóbb a megsemmisítés vár.[4] 15-16 ezer embert néhány nap alatt kivégeztek, a közvélemény tiltakozása nyomán visszaengedettek száma 2-3000 volt.

A Szakály-féle nyilatkozat a kormány emlékezetpolitikája körüli viták középpontjába került. Egyes történészek, mint például Ungváry Krisztián[5] és Karsai László már korábban azon véleményüknek adtak hangot, hogy az Alaptörvény Preambulumába rögzített tételből - ti. Magyarország elveszítette szuverenitását a német megszállás nyomán - a kormány idővel el fog jutni oda, hogy kisebbíteni fogja a Holokausztban játszott magyar felelősséget. A baloldali és zsidó szervezetek és személyiségek Szakály nyilatkozatában igazolva látták ezen félelmüket.

A Demokratikus Koalíció felszólította a kormányt, hogy vonja vissza Szakály kinevezését, a Mazsihisz pedig lemondásra szólította fel az igazgatót. A Demokratikus Koalíció - utalva Szakály nyilatkozatára - emlékeztetett, hogy az 1944-es szörnyűségeket a németek csak lehetővé tették, azokat azonban a magyar hatóságok hajtották végre. Azzal pedig, hogy az 1941-es deportálást idegenrendészeti eljárásnak tüntette föl -ráadásul éppen a budapesti gettó felszabadítása évfordulója előestéjén - "megengedhetetlenül meghamisította a történelmet, meggyalázta a holokauszt áldozatainak emlékét, továbbá alapos a gyanú, hogy egy emberiség elleni cselekmény tényét jelentéktelen színben tüntetve fel, elkövette a Btk. 269/C. § szerinti bűntettet." [6] 2014. január 20-án a DK feljelentette Szakályt.[7]

A Mazsihisz közleményében tudatta, hogy Szakály holokauszt-relativizálást és történelem-hamisítást követett el, mikor idegenrendészeti intézkedésnek nevezte a magyar Holokauszt első tömeggyilkosságát. Ugyanakkor felszólították a magyar közélet résztvevőit, hogy a Magyar Holokauszt 70. évfordulója ne legyen a választási kampány része, és minden érintett hagyjon föl a múlt átírásának kísérletével. Kiemelték továbbá, hogy "az épülő Józsefvárosi Holokauszt emlékközpont ideológiájának ismeretlensége, a Terror Házában rendezett Horthy-konferencián elhangzottak vállalhatatlansága, "a közszolgálati rádió Életmentő történetek műsora történelemhamisítása miatt", a német megszállás Szabadság térre tervezett emlékműve és a Veritas intézet vezetőjének nyilatkozata miatt" a Mazsihisz vezetősége megfontolja a Holokauszt-emlékév eseményeitől való távolmaradását."[8]

A Miniszterelnökség véleménye szerint Szakály Sándor nem a Miniszterelnökség vagy Lázár János véleményét ismertette. [9]

Krausz Tamás véleménye szerint a Szakály által megfogalmazott üzenet, - tudniillik, hogy a Holokauszt idegenrendészeti ügy - nem történettudományos álláspont, hanem szélsőjobboldali provokáció, ami relativizálja a Holokausztot. Krausz szerint a deportálásokat a szuverén magyar állam hajtotta végre, Szakály pedig az új tekintélyuralmi rendszer történelemképét alkotja meg, és igyekszik tisztára mosni Horthyt.

Szakály Sándor az ATV műsorában elmondta, hogy nem beszélt arról, hogy maga a Holokauszt lenne idegenrendészeti kérdés és nem vonta kétségbe, hogy a kitelepítetteket meggyilkolták. Számára a fogalomhasználat során az elsődleges fontosságú annak eldöntése, hogy a korabeli magyar közigazgatás tudhatta-e, hogy tömegmészárlás készül. Szakály elmondása szerint Gellért Ádám, Stark Tamás és Majsai Tamás valószínűsítik, hogy a magyar döntéshozók tudtak erről, ezzel szemben Braham professzor úgy vélte, hogy "Joggal feltételezhetjük, hogy 1941 júniusának végén, midőn a magyar vezetés elhatározta a „hontalan" zsidók „repatriálását", nem volt tudatában, hogy a kitelepítés kiirtásukkal jelent egyet."[10] Elmondása szerint ő nem ennek a témának a kutatója, ezért Braham professzor művére hagyatkozott ebben a kérdésben illetve akkor is, mikor úgy nyilatkozott, hogy a zsidóság relatíve biztonságban volt a német megszállásig. Kiemelte továbbá, hogy ő azon történészek közé tartozik, aki a korabeli szakkifejezéseket használja, így járt el akkor is, amikor idegenrendészeti eljárásról beszélt - amennyiben ezzel megbántott valakit, azt megköveti. Bűntudatot viszont nem érez a használata miatt, mivel szakmai véleményt fogalmazott meg arról, hogy deportálásról volt-e szó. Hangsúlyozta, hogy amennyiben bizonyítják számára hogy tévedett, akkor ezért bocsánatot kér. Többször aláhúzta, hogy a magyar hatóságok 11-18 ezer embert tettek át, ahol a németek és az ukrán partizánok lemészárolták őket. Végül kijelentette, hogy "Ezért nyilván a magyar társadalom valamilyen szinten felelősséggel tartozik megkövetni ezeket az embereket". Megjegyezte azt is, hogy amint a magyar hatóságok tudomására jutott, mi történik ott, akkor az emberek egy részét visszafogadták és a kitoloncolást felfüggesztették. [11].

Szakály bejelentette, hogy tekintettel a körülötte kialakult ellenérzésekre, nem szólal föl a tervezett Holokauszt-konferencián. Ugyanakkor viszont kijelentette, hogy nem mond le az igazgatói tisztéről.

Több hazai zsidó szervezet [12], valamint a Wiesenthal Központ és a Lantos Alapítvány is [13] [14]aggodalmát fejezte ki, hogy a Veritas Intézet a magyar állam felelősségének elrejtését, illetve lekicsinylését fogja tevékenységével szolgálni. A hazai zsidó szervezetek kevesellték Szakály bocsánatkérését, és továbbra is lemondásra szólították föl. 2014. január 22-én 26 történész petícióban tiltakozott a kormány emlékezetpolitikai intézkedései ellen.[15]

2014. január 30-án az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztályának ülésén felmerült Szakály akadémiáról történő kizárásának a gondolata.[16]

Bizottsági, alapítványi tagságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • MTA Történettudományi Bizottság tagja
  • Magyar Történelmi Társulat alelnöke
  • HM Oktatási és Tudományos Tanács elnöke
  • Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságnak tagja
  • Osztrák-Magyar Tudományos és Oktatási Együttműködési Alapítvány kuratóriumi (1999-2003 elnök; 2004-2007 tag; 2007- elnök)
  • Márai Sándor Kulturális Közalapítvány kuratóriumi elnöke
  • Magyar Történelmi Film Közalapítvány kuratóriumi titkára
  • Magyar Olimpiai Akadémia Tanács tagja
  • Magyar Országos Levéltár Tudományos Tanácsának tagja
  • Nemzeti Kulturális Alapprogram Bizottságának tagja (1999-2003)
  • Szerkesztőbizottsági tagság: Hadtörténelmi Közlemények, Új Honvédségi Szemle, Bécsi Napló, Magyar Napló, Csángó Tükör
  • Szerkesztőségi tagság: Rubicon

Díjak, kitüntetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakmai-tudományos tevékenységéért 1993-ban Bezerédj-díjat, 2001-ben Zrínyi Miklós-díjat, 2003-ban Supka Géza emlékérmet kapott. 2006-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán dr. habil. címet szerzett történelemtudományból. 2011-ben Dr. Szobonya Zoltán-emlékéremmel díjazták. 2012 novemberében a Große Ehrenzeichen für Verdienste um die Republik Österreich kitüntetést vehette át Bécsben. 2013-ban a Korunk folyóirat díját, a Korunk Kulcsát vehette át.

Főbb könyvei, publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dr. Szakály Sándor: Testvéri földön a magyar szabadságért (A Rácz Gyula vezette magyar partizáncsoport harcai). Budapest, Zrínyi Katonai Kiadó, 1985.
  • Szakály Sándor. Volt-e alternatíva? Magyarország a második világháborúban. Ister (1999. április 17.) 
  • Dr. Szakály Sándor. A MAGYAR TÁBORI CSENDŐRSÉG TÖRTÉNETE/1938-1945. Ister (2000. április 17.) 
  • Dr. Szakály Sándor. HONVÉDSÉG ÉS TISZTIKAR 1919-1947. Ister (2002. április 17.) 
  • Dr. Szakály Sándor. A MAGYAR KATONAI FELSŐ VEZETÉS 1938-1945. Ister (2003. április 17.) 
  • Dr. Szakály Sándor. SZÁZAD VAGY EZRED?/KATONÁKRÓL, TÖRTÉNELEMRŐL, ÖNMAGUNKRÓL II.. Ister (2004. április 17.) 
  • Dr. Szakály Sándor. Kik voltak, honnan jöttek?/Katonákról, történelemről, önmagunkról. I.. Ister (2003. április 17.) 
  • Dr. Szakály Sándor. MÚLTUNKRÓL - KRITIKUSAN?/KATONÁKRÓL, TÖRTÉNELEMRŐL, ÖNMAGUNKRÓL III.. Ister. ISBN 963924385X (2005. április 17.) 

Jegyzetek, források, hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Disszertáció címe: Magyar tábori csendőrség 1938-1944
  2. Kandidátusi értekezés címe: A magyar katonai elit 1938-1945
  3. Doktori disszertációjának címe: A magyar katonai felső vezetés 1938-1945. Lexikon és Adattár.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]