Prohászka Ottokár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Prohászka Ottokár
Prohászka Ottokár.jpg
Született 1858. október 10.
Nyitra
Elhunyt 1927. április 2. (68 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása teológus, egyházi író, püspök, politikus

Prohászka Ottokár (Nyitra, 1858. október 10.Budapest, 1927. április 2.) katolikus egyházi író, székesfehérvári püspök, a magyar keresztényszocializmus képviselője, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja, Prochaska Domokos (1817–1879) Morvaországból származott, ősei németajkú iparosok, hivatalnokok voltak. Ő az Osztrák–Magyar Monarchia császári és királyi hadseregének tisztjeként egyre feljebb haladt a ranglétrán. Egy vadászezred hadnagyaként került Magyarországra. A negyven éves, jó megjelenésű vadásztiszt egy 1857-ben, Pozsonyban rendezett bálon találkozott az alig 19 éves Filberger Anna Máriával (1838–1888), akit többször felkért táncolni. Hamar egymásra találtak, és azonnal megszerették egymást. Domokos Nyitrára ment és megkérte a Filberger-szülőktől lányuk kezét, akik bele is egyeztek a házasságba, ám a hadsereg egy tisztje csak úgy nősülhetett meg, ha előbb egy nagyobb összeget, úgynevezett kauciót tesz le, amivel igazolni tudja, hogy rendelkezik azzal a feltétellel, amely megfelel a rangjához, és ezáltal további, házas életéhez. Mivel a Prochaska család nem rendelkezett ekkora összeggel, ezért Domokos kilépett a seregből, s jelentkezett a Pénzügyminisztériumba, ahol tisztviselői álláshoz jutott. Így nem volt szükség kaucióra, tehát a jegyesek összeköthették életüket. A friss házasok a családfő munkája miatt Pozsonyba költöztek, de első gyermekük, Prohászka Ottokár mégsem ott, hanem Nyitrán született, mert a várandós anya a szülés előtt hazautazott, és szülei házában hozta világra gyermekét. A Filberger család felmenői Svájcból települtek át Nyitrára, s csakhamar a város egyik legtekintélyesebb családjává váltak, az 1800-as években német anyanyelvű magyaroknak vallották magukat. Ottokár anyai nagyapja, Filberger András fiatal korában pékmester volt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermek- és ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyitra, Pozsony (1858–1861) és Rózsahegy (1861–1866)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ottokárt a születés utáni harmadik napon, október 13-án tartotta keresztvíz alá anyai nagybátyja, Filberger Rezső és felesége, Császka Mária, a későbbi kalocsai érsek, Császka György nővére a Nyitra-alsóvárosi plébániatemplom Szent Mihály kápolnájában. Az ünnepi misét Nécsey András, helybéli káplán celebrálta. Nem sokkal később visszatértek Pozsonyba, de nem maradtak sokáig a városban.

Az apa áthelyezései miatt a család többször változtatott lakhelyet. 1861-ben a Vág folyó partjára települt, festői környezetben található Rózsahegyre költöztek. Itt születtek testvérei is, Irma és Gusztáv. Ehhez a városhoz kötötték első élményei, itt tanult meg járni, beszélni, a helyi templomban hallgatta élete első szentmiséjét. A várost körülvevő gyönyörű táj, a természet szépsége lenyűgözte a hat-hétéves Ottokárt, vagy ahogy édesanyja becézte: Ottót. Rózsahegyen kezdte meg az elemi iskolát, amelynek csak első osztályát (1865–1866) végezhette helyben.

Losonc (1866–1869)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1866-ban Prohászkáék ismét költöztek, ezúttal az akkor még színtiszta magyar anyanyelvű Losoncra, ahol Ottokár három évet töltött. Itt nemcsak tantárgyként tanulta a magyar nyelvet, de a helyi, az anyaországhoz lojális közösségben megtanult magyarul érezni és gondolkodni. 1869-től két éven át a nyitrai piarista gimnáziumba járt, a legkiválóbb tanulók közé tartozott.

Két év után otthagyta a gimnáziumot, hogy – szintén két éven át – a kalocsai jezsuita gimnáziumba járhasson. Itt határozta el, 14 éves korában, hogy szerzetes lesz, bár családja, akiknek szándékairól egy 1879. július 9-én írt levelében számolt be, ebben nem támogatta határozottan, inkább korainak tartotta az elhatározást. Apja azt tanácsolta neki, hogy ha valóban pap akar lenni, legyen inkább világi pap (plébános).

Ottokár 1873. augusztus 4-én felvételt nyert az esztergomi kisszeminárium tagjai közé, ahol világi papok és bencés szerzetesek is oktattak (utóbbiak csak a vizsgáztatást végezték). 17 éves korában, kitüntetéssel érettségizett.

Pályakezdése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Prohászka 1905-ben, újonnan megválasztott püspökként, Városy Gyula utódaként

Teológiai tanulmányait Rómában végezte. 1882-ben az esztergom-belvárosi plébánián kezdte meg lelkipásztorkodását, a plébániahivatal épületén 1934-ben emléktáblát is avattak a tiszteletére. Esztergomi évei alatt a Magyar Sion társszerkesztője (1887-1904), és az Esztergom című politikai lap szerkesztője (1895-1904) volt. 1904-ben a teológia egyetemi tanárává nevezték ki. 1905-től haláláig székesfehérvári püspök. 1909-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1920-tól rendes tagja . 1926-ban a Kisfaludy Társaság tagjai közé lépett. A Katolikus Néppárt egyik alapítója, a magyar keresztény-szocialista mozgalom vezéregyénisége. 1919-ben a proletárdiktatúra megdöntésére szervezkedő székesfehérvári ellenforradalmárok vezetője. 1920-1922-ben parlamenti képviselő, és a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának elnöke.

Jelentősége és az őt övező viták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ékes, egyéni stílusa révén a modern katolicizmus egyik legnagyobb hatású képviselője, a 20. század eleji katolikus megújhodás egyik programadója. Írásai máig hatóak, gondolatai, személye ma is viták tüzében áll.

Nehezen illeszthető politikai-ideológiai kategóriákba, ezért bírálói, védelmezői vannak a legkülönbözőbb gondolkodású körökben. Népszerűsége az ezredfordulón emelkedőben van, elfelejtett műveit újra olvassák. A második világháború utáni korszak történet- és irodalomtörténetírása a Nyugat polgári gondolkodói elleni vitáit, a katolikus egyház és a magyar keresztény hagyomány csökönyös védelmezőjét látta benne. Újraértékelése máig tartó folyamat. Aligha hihető, hogy Prohászka nem marad a 20. század magyar történelmének és személyiségeinek értékelése körüli „kultúrharc” középpontjában. Műveinek, személyiségének, gondolatrendszerének tudományos igényű értékelése az elmúlt évtizedek egyoldalúságai miatt jelentős elmaradásban van, éppen ezért felszínes ítéletek, tévhitek övezik.

Miközben kíméletlen harcot folytatott a forradalmi munkásmozgalom és a Nyugat, főként Ady Endre ellen, modernista nézetei miatt Rómában 1911-ben három könyvét, köztük Az intellektualizmus túlhajtásai (1910) c.-t indexre tették. Az első világháború legkorábbi és legkitartóbb ellenzői közé tartozott. „A pokol kiszabadult s az emberek ördögök lesznek” – írta 1915. április 15-én [1]. A második világháború utáni évtizedek irodalma például ezekről a nézeteiről teljesen megfeledkezett és a Nyugat körének háborús kiábrándultságára koncentrált.

Szoros szellemi kapcsolatban állt az evologika kidolgozójával, az orkesztika nevű mozdulatművészeti iskola alapítójával, a mélyen hívő, matematikusi és zeneakadémiai képzettséggel is rendelkező, katolikus misztikus Dienes Valériával.

Antiszemitizmusa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Die Judenfrage in Ungarn (A zsidókérdés Magyarországon) című írása, (Deutschvölkischer Schutz und Trutzbund, Hamburg, 1920)

Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök politikailag is képviselt modern antiszemitizmusa a két világháború közötti Magyarország középosztályának gondolkodására alapvető hatással volt. Prohászka politikai nézete és egyesek szerinti antiszemitizmusa elsősorban abból a feltevésből táplálkozott, amely szerint modernitás, kapitalizmus és zsidóság összefüggő fogalmak.

„Mi az antiszemitizmust nem faji, vallási, hanem szociális, üzleti reakciónak fogjuk fel” – írta már 1893-ban, majd hozzátette: – „A zsidóság fekélye csontvázzá rágta a keresztény magyar népet.” Nézetei később sem változtak. A zsidóság „sakterkezek alatt vérbe akarta fojtani a magyarságot” – fogalmazott 1923-ban, ezért nemzeti önvédelemnek tartotta a „pozitív”, azaz a keresztényeket előnybe helyező antiszemitizmust, és a liberalizmus mételyével az általa megalkotott fogalmat, a „hungarizmust” állította szembe.

Prohászka már 1918 óta követelte a numerus clausust. 1944-ben aztán a magyar antiszemitizmus klasszikusai közül Prohászka vált az egyik leggyakrabban idézett hivatkozási alappá. Sokan tévesnek nevezik Prohászka antiszemitizmusának egyes későbbi értelmezéseit, mondván, ő a „jó zsidók – rossz zsidók” ellentétpárjában gondolkodott. Tény azonban az is, hogy a főpap általánosságban említi a magyar zsidókat: „Teljesen igaz, hogy vannak derék zsidók, de a zsidóság idegen, kereszténységet leszorító, honfoglaló, minket kisajátító, idegen hatalom. (…) Itt egy rafinált, romlott, hitetlen és erkölcstelen faj garázdálkodásáról van szó, poloskainvázióról, patkányhadjáratról. Egy kérdés van: hogyan védekezzünk?” Bangha Béla páterrel szemben Prohászka mindig tiltakozott az antiszemitizmus vádja ellen. A holokausztot nem érte meg, így arról közvetlenül nyilván nem tehet, de mint Gyurgyák János történész írta, Banghával együtt "tragikus hatással voltak a magyar intellektuális és politikai életre".[1]

Egyes mai vélemények szerint Prohászka életművének nem lényeges része az antiszemitizmus, más vélemények szerint azonban az életmű legfontosabb és leginkább időtálló része épp a modernitással kapcsolatos, és ettől antiszemitizmusa elválaszthatatlan.

Utóélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Prohászka Ottokár szobra Székesfehérváron

A magyar lelkiségre gyakorolt hatása vetekedik Pázmány Péter hatásával. A budapesti Károlyi-kertben 1934-ben emelt bronzszobrát 1947. április 26-ról 27-re virradó éjjel Faludy György író vezetésével szociáldemokrata ifjúmunkások ledöntötték. 1984. április 2-án állították fel újra a székesfehérvári Prohászka-emléktemplom mellett. A szobor Fülöp Elemér alkotása.

A szobrot – és magát Prohászkát – övező indulatok egyik forrása (a hungarizmus kifejezés mellett) az, hogy több írásában, beszédében foglalkozott a zsidókérdéssel. Az ilyen témájú értekezéseit Bosnyák Zoltán Prohászka és a zsidókérdés c. tanulmányával együtt Az én antiszemitizmusom címmel adta ki a Gede Testvérek Kiadó 2003-ban. Nézeteit, melyeket szóban és írásban sokszor kifejtett, többek közt a következő idézetek tükrözik: –„A zsidó morál valóságos átka a keresztény műveltségnek, amely átkon ez a keresztény kultúra okvetlenül tönkremegy, ha nem dobja ki magából a mérget.”„A zsidóság fekélye csontvázzá rágta a keresztény magyar népet, s a nemzetnek nagy részét koldusbotra juttatta.”„Az antiszemitizmus a keresztény erkölcstan és a keresztény társadalmi rend reakciója, s mint ilyen, a legjogosultabb mozgalom.” – Ugyanakkor: „az antiszemitizmus csak akkor jogosult, ha a zsidó birtokszerzést, tehát a zsidó morálist üldözi. S ezen tekintetben természetesen az igazi antiszemitizmus nem a zsidó faj, hanem azon erkölcstelen fajzat ellen irányul, mely, származzék bár zsidó vagy keresz­tény vérből, hódol a zsidó fosztogatási pénzszerzésnek.”[2] – Vannak, akik Prohászkát a fenti és számos hasonló dokumentált kijelentései alapján a magyar holokauszt egyik vezető szellemi előkészítőjének tekintik.

Mások azonban nem hisznek abban, hogy Prohászka akár a későbbi politikai hungarizmus, akár a huszadik századi magyar antiszemitizmus zászlóvivői közt említhető, ehelyett humanizmusáért, embertiszteletéért, mély hitéért és a magyar keresztény hagyományokhoz való következetes ragaszkodásáért tisztelik. Erről tanúskodik a róla elnevezett oktatási intézmények és szervezetek sora.

Összes műveit 25 kötetben 1928-1929-ben a Szent István Társulat adta ki, Schütz Antal piarista dogmatika professzor szerkesztésében. Naplóját, a (Soliloquia)-t, Barlay Ö. Szabolcs előszavával a Prohászka kiadó 2002-ben és 2004-ben újra publikálta. Az 1940-es évek elején Székesfehérvárról kezdeményezték boldoggá avatását, de ezt sem Serédi Jusztinián érsek-hercegprímás, sem az index miatt a Vatikán nem támogatta.

2006-ban a Prohászka-emlékév kapcsán komoly rendezvénysorozat zajlott püspökké szentelésének 100. évfordulóján. Székesfehérváron kiállítást rendeztek tiszteletére, és az emlékév kapcsán Szabó Ferenc S.J. tollából egy könyv is megjelent a püspökről a Kairosz kiadó gondozásában Prohászka Ottokár időszerűsége címmel.

Könyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Prohászka Ottokár emléktábla a Máriaremetei templom falán
  • A diadalmas világnézet, Esztergom, 1903.
  • Modern katholicizmus, 1907.
  • Az intellectualismus túlhajtásai, 1910.
  • A túlvilág tornácaiban novemberhavi elmélkedések, 1913.
  • A pünkösdi lélek elmélkedések, 1914.
  • A Jordán partjától Táborhegyig elmélkedések, 1915.
  • Gloria in excelsis elmélkedések, 1915.
  • A Táborhegytől Bethániáig elmélkedések, 1915.
  • A szép szeretet anyja elmélkedések, 1915.
  • Rorate coeli! ádventi elmélkedések, 1915.
  • Bethániától a Golgotáig elmélkedések, 1915.
  • A keresztfa alatt elmélkedések, 1916.
  • A feltámadott nyomaiban elmélkedések, 1916.
  • Kultúra és terror, 1918.
  • Élő vizek forrása elmélkedések Jézus szentséges szívéről, 1927.
  • Prohászka Ottokár missziós körlevelei (Szerk.: Farkas Edith), 1927.
  • Szentlélek hárfája Prohászka imakönyv, 1927.
  • Korunk lelke, 1928.
  • Isten és a világ missziós levelek, 1928.
  • Világosság a sötétségben pásztorlevelek, 1928.
  • Magasságok felé, 1928.
  • Utak és állomások útirajzok és -naplók, 1928.
  • Hit és ész hitvédelmi dolgozatok, 1928.
  • Az elme útjain bölcseleti dolgozatok, 1928.
  • Ünnepnapok emlékezések, 1928.
  • Élet igéi beszédek, 1928-1929.
  • Az igazság napszámában, 1929.
  • Az Úr házáért, 1929.
  • Új elmélkedések, 1929.
  • Sion hegyén, 1929.
  • Iránytű, 1929.
  • Soliloquia (Napló), 1929.
  • Élet kenyere az Oltáriszentség imádása, 1930.
  • Az én antiszemitizmusom összegyűjtött zsidó tárgyú írásai és beszédei Bosnyák Zoltán bevezető tanulmányával Prohászka Ottokár [Szerk.: ifj. Tompó László], 2003.
  • Harmatozzatok… ! adventi elmélkedések
  • Élet kenyere az Oltáriszentség imádása
  • A nagyböjt is tavasz elmélkedések, keresztúti ájtatosság
  • A Mária-Valéria hídról és az életről
  • Élő kereszténység
  • Iránytű a magyar ifjúság számára
  • A diadalmas világnézet
  • Föld és ég. kutatások a geológia és theológia érintkező pontjai körül
  • A keresztény bűnbánat és bűnbocsánat
  • Elmélkedések az evangéliumról
  • A keresztény bűnbánat és bűnbocsánat
  • A háború lelke

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gergely Jenő (történész): "Napba öltözött ember" (1994, Gondolat kiadó)
  • Barlay Ö. Szabolcs: Prohászka Ottokár életének titka (2009 Prohászka Baráti Kör)
  • Lőrinc László: Püspök a vérzivatarban. Prohászka Ottokár és a forradalom. HVG 2008. október 11.
  • Klestenitz Tibor: Prohászka Ottokár sajtószervező tevékenysége. Magyar egyháztörténeti vázlatok 2009/ 1-4, 209-226.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Prohászka Ottokár témájú médiaállományokat.