Császka György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Császka György
Császka György 1900-39.JPG
Életrajzi adatok
Születési név Császtka György
Született 1826. december 4.
Nyitraszerdahely
Nemzetiség magyar
Elhunyt 1904. augusztus 11. (77 évesen)
Budapest
Sírhely Kalocsa
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet római katolikus
Felavatás 1850. szepetember 21.

Hivatal szepesi püspök
Hivatali idő 1874. február 24.-1892. február 26.
Felszentelés 1874. július 19.
Elődje Samassa József
Utódja Szmrecsányi Pál

Hivatal kalocsai érsek
Hivatali idő 1892. február 27. - † 1904. augusztus 11.
Elődje Haynald Lajos
Utódja Városy Gyula

Császka (Császtka) György (Nyitraszerdahely, 1826. december 4. – Budapest, 1904. augusztus 11.) római katolikus szepesi püspök, kalocsai érsek.

Császka György körpecsétje
Császka György címerpecsétje

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Császka György a mai Szlovákia területén fekvő Nyitraszerdahelyen született 1826. december 4-én. Családnevét az 1860-as években magyarosította, elhagyta belőle a ’t’ betűt. Édesapja, Császtka Jakab építész volt. Először Nyitrán, majd Tatán és Esztergomban járt gimnáziumba, utóbbi helyen érlelődött meg benne a papi hivatás. Két évet töltött a pozsonyi kisszemináriumban, az Emericanum-ban. Nagyszombatban tanult bölcsészetet, 1847-től pedig Bécsben folytatta teológiai tanulmányait, mint pázmáneumi növendék. Első levelei és cikkei már ezekben az években napvilágot láttak különböző folyóiratokban, illetve 1846-ben megjelent pályairatát, A dohányzás tilalmáról papnöveldékben címűt jutalmazták is.

Császka György 1850. szeptember 21-én lett pappá, az esztergomi egyházmegyében szolgált, és szeptember 29-étől Nagyszombatban a főgimnáziumban 1854-ig matematikát tanított. Az osztrák tartományokban és a Felső-Olaszországban töltött 3 év után Nagyszombatba, majd Esztergomba hívták, érseki szentszéki jegyző és levéltárnok, 1856-ban érsekhelynöki titkár, 1864-ben pedig a prímási iroda igazgatója lett, majd 1870-ben Simor János prímás kinevezte esztergomi kanonokká. Ebben az időszakban folytatta tudományos tevékenységét is, további — egyházi témájú — cikkeket írt a Religio című folyóiratba, illetve elkezdett egy bölcsészetről szóló tankönyvet is. Kortársai és az esztergomi érsekek is nagyra becsülték jelleme, képességei, tudományos munkássága, a közügyekkel való törődése, segítőkészsége, szorgalma miatt.

Szepesi püspöki tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Császka Györgyöt 1874. február 27-én szepesi püspökké nevezte ki Ferenc József császár, július 19-én szentelte fel püspöknek Simor János esztergomi érsek. A szepességi hívek vezetésének ideje alatt támogatta a papság ellátását és nagy figyelmet fordított a magyar nyelv terjesztésére. Püspöksége előtt ezen a vidéken a templomokban magyar szó nem hallatszott, ő azonban bevezette az anyanyelvű prédikációt. Négy nagy leányiskolát alapított, ahol apácák tanítottak, és a többi katolikus iskolában is bevezette a magyar nyelvű oktatást. Szepesváralján nyomdát alapított. Jelentős összeggel támogatta az oktatást, a tanítókat és tanulókat egyaránt. Támogatta a kulturális életet, 1890-ben egy hetilapot indított Szepesi Közlöny címmel. A szepeshelyi püspöki székesegyház és több régi templom restaurálása neki köszönhetően valósult meg, és támogatta az Akadémia dísztermének festetését is. Alapítója, több évig elnöke és támogatója volt a hazafias, magyar szellemű tót közművelődési egyletnek. Érdemeit a császár jutalmazta, valóságos belső titkos tanácsos és a Vaskorona-rend első osztályának tagja lett.

A Kalocsai Érsekség élén[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1891-ben nevezték ki Kalocsára, Haynald Lajos utódaként 1892. február 27-én foglalta el ünnepélyesen az érseki széket. Császka György kalocsai érseksége idején a budapesti (II. kerületi) katolikus főgimnázium Ferenc József-nevelőintézetében több támogató között ő is biztosította egy tanuló helyét, az 1896-os millenniumi ünnepségek szervezésében részt vett, az Magyar Iparművészeti Múzeum országos kiállítására sok, kiváló minőségű egyházi emléket adományozott. Értékes műtárgyakkal vette magát körül, például a dunaszekcsői Herrmann Antal[1] által faragott és festett szobrokkal. Kalocsán az érseknek köszönhetően felépült a Tanítók háza, a Katolikus Kör székháza és a Szegények háza, épületet kaptak a Legényegylet tagjai. Bővítette a nagyszemináriumot, így az épületnek lett kápolnája és könyvtára is. Természetesen az érseki könyvtár állományát is gyarapította könyveivel, illetve 1896-ben ő nevezte ki Winkler Pál áldozópapot könyvtárosnak. Az érseket a történelem, a genealógia (származástan) és a heraldika (címertan) érdekelte, Kalocsán fennmaradt könyvei erről tanúskodnak. A 19. század végére a könyvtár állománya már 60.000 kötetes volt, ezért az érsek külön könyvtárépületet terveztetett, mely végül nem épülhetett fel. Az 1899-ben megjelent Klasszikus aranybiblia második kötetének előszavát is Császka György írta.

Császka György egyházmegyéjében több templom építéséhez is hozzájárult, például Zomborban, plébániákat alapított többek között Csengődön, Rémen, Gyulafalván, és a kalocsai iskolanővéreknek a hódsági és az adai zárda létrejöttéhez, valamint a szentfülöpi iskola kibővítéséhez is támogatást adott. Az érsek jótékonykodását kitüntetésekkel, oklevelekkel köszönték meg, melyek ma a Kalocsai Érseki Levéltárban, az újkori érseki „perszonális oklevelek” között találhatóak (pl. szepesi püspöki kinevezése, Vaskorona-rend lovagja, kalocsai érseki kinevezése). Díszpolgára lett 1892-ben Szabadkának, 1901-ben Újvidéknek, 1902-ben Zombornak, 1903-ban Zentának stb.

Császka György Budán halt meg 1904. augusztus 11-én, temetése augusztus 16-án volt Kalocsán. Utóda 1905-ben a zombori születésű Városy Gyula lett, aki 1887-től az érseki könyvtár prefektusa, 1892-től pedig Császka György oldalkanonokja volt.

  1. Halász Ferenc: Dunaszekcső az őskortól napjainkig (első rész). http://www.lugio.hu/regi/torten/helso.htm

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1. A dohányzás tilalmáról papnöveldékben. Megjutalmazott pályairat. Nagyszombat, 1846. (Császtka névvel.)

2. Viszonyszámi táblák. Tanítványai számára. U. ott, 1853.

3. Oratio panegyrica in honorem angelici doctoris S. Thomae Aquinatis. Strigonii, 1874.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Császka György témájú médiaállományokat.