Szociális Testvérek Társasága

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szociális Testvérek Társasága (latinul: Societas Sororum Socialium, angolul: Sisters of Social Service, SSS): 1923. május 12-től: püspöki joghatóságú, magánfogadalmas, de a közös élet szabályait követő nők társasága; 1998-tól: „pápai jogú női apostoli élet társasága”.

Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1923-ban alakult meg, amikor jövendő tagjai, Slachta Margit vezetésével, kiléptek a Szociális Missziótársulatból, és megőrizni kívánva annak eredeti, a Szent Benedek regulájának szellemét követő, de kevésbé szigorúan szabályzott, nyitottabb szervezeti kereteit, létrehozták Budapesten saját társaságukat, a Szociális Testvérek Társaságát. Az addigi kék fátyol helyett szürkét öltöttek magukra, és ezért nevezték és nevezik őket „szürke testvéreknek” is.

Társasági formájuk nem hagyományos szerzetesrend, hanem annál kevésbé kötött társasági forma lett: egyházjogi meghatározással „magánjogi fogalmat tevő világi nők társasága”. Tagjai három éves kiképzést követően tíz évig évenként tettek éves, majd ezután örök, úgynevezett egyszerű magánfogadalmat. Szabályzatuk szerint nem lehetett saját tulajdonú, vagy saját nevük alatt vezetett intézményük, de a Társaság hivatásos és képzett munkatársakat adott egyházi és világi (szociális és egyéb) munkakörökbe egyaránt. Az ország számos pontján működtek, követve fő céljukat: a közjó szolgálatát, társadalmi problémák enyhítését, a nők, a nehéz helyzetben lévő gyermekek és családok segítését az Evangélium és a Katolikus egyház szociális tanításának szellemében, „tanúságot téve Isten szeretetéről”, mindig a kor igényeinek megfelelően. Lényegét tekintve karitatív, szociális, mozgalmi és közéleti tevékenységet folytattak.

1937-ben Budapesten megalapították a Katolikus Női Szociális Képzőt, ahol az intézet megszűnéséig, 1948-ig, közel kilencven szociális gondozót képeztek. Alapításuktól fogva részt vettek a fontosabb katolikus nőmozgalmakban, védve a nők állampolgári jogait. Különösen jelentős volt Slachta Margit tevékenysége az általa már 1920-ban létrehozott Keresztény Női Táborban. 1944-ben kiemelkedő volt a testvérek szerepe az üldözöttek mentésében. Mintegy ezer főre tehető az általuk Budapesten és vidéki városokban megmentett zsidók száma. A mentésben való részvétel miatt halt vértanúhalált a társaság egyik tagja, Salkaházi Sára.

A testvérek a háborút követően is folytatták munkájukat. Slachta Margit 1945 és 1948 között részt vett a politikai életben, országgyűlési képviselőként. 1950-ben, a szerzetesrendek állami feloszlatásakor, a mintegy másfélszáz fogadalmas tagot számláló magyarországi Társaság működését is betiltották. 1989-ig illegalitásban működtek tovább. Ezekben az években, bár hat testvér összesen 11 évet töltött börtönben, mégis, titokban, 69 új belépő tett fogadalmat a Társaság tagjaként.

1989-ben kezdődött meg a Társaság újjászervezése. 1998-tól a Társaság egyházjogilag „pápai jogú apostoli élet társasága”. Tagjai részt vesznek a cigánypasztorációban, a hajléktalanok szolgálatában, a plébániai és egyházmegyei karitász munkában. Bekapcsolódnak különféle egyházi és lelkiségi mozgalmakba (pl. cserkészmozgalom, életvédelem, nőmozgalom). Dolgoznak testvérek a szociális munka, az egészségügy, a kultúra, a nevelés és a közélet területén is. Tevékenységükkel 2007-ben kiérdemelték a Radnóti Miklós antirasszista díjat.

Magyarországon ma kétféle módon lehet tartozni a Társagához: a belső testvérek kisebb közösségekben élnek, a külső testvérek pedig egyedül élve tesznek tanúságot elkötelezett életükről. A külső testvérek tagsága lehet nyilvános vagy titkos. Kültagok is részt vesznek a Társaság küldetésének megvalósításában életállapotuknak megfelelően, akár egyedülállóként, akár családosként. - A Társaság létszáma 2006-ban: 89 örökfogadalmas (3 titkos külső), 2 ideiglenes fogadalmas, 3 jelölt és 5 jelentkező, 41 kültag.

Erdélyben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Társaság már 1923-ban megkezdte tevékenységét Erdélyben Ikrich Auguszta testvér irányításával. 1925-től szoros együttműködésben dolgozott a katolikus női szervezeteket egységbe fonó Romániai Katolikus Nőszövetséggel. Tagjai évtizedeken át igen széleskörű munkát végeztek: egyházközségi munkatársként segítették az árvákat, gondozták a szegényeket, dolgoztak a hitoktatás, az egészség- és családvédelem, a társadalmi mozgalmak és a sajtó területén egyaránt. Tevékenykedtek többek között Nagyváradon, Aradon, Csíksomlyón, Brassóban, Gyulafehérváron és Marosvásárhelyen.

Már 1922-ben szociális tanfolyamot tartottak Brassóban, 1923-ban Csíkszeredában, 1925-ben Marosvásárhelyt, 1926-ban Tusnádon. 1933-tól Nagyváradon indult két éves szociális képzés, majd 1939-től Kolozsvárott működött a Társaság három éves főiskolai szintű szociális képzést nyújtó oktatási központja, ahová az egész ország területéről érkeztek hallgatók. Az oktatás színvonalát egyetemi és teológiai tanárok emelték. 1941-ben Kézdivásárhelyen és Csíksomlyón indítottak több hónapos Székely Leány Népfőiskolát. 1942-től világnézeti tanfolyamokat is szerveztek, hogy így szálljanak szembe a német nemzeti szocializmus ideológiájával. Származásra való tekintett nélkül segítették az üldözötteket és háború veszteseit.

Romániában 1945-1949 között több testvér együtt dolgozott a bukaresti apostoli nunciussal az egyház jogainak védelmében. A katolikus szervezetetek 1949. évi romániai feloszlatását követően plébániákon, egészségügyi intézményekben, állami vállalatoknál helyezkedtek el mint szociális gondozók, védő- és szülésznők, hitoktatók, kántorok, egyházközségi nővérek, templomgondozó sekrestyések vagy mint egyszerű munkások. A gyulafehérvári püspökségen többen dolgoztak Márton Áron mellett. A kommunista üldöztetések során 15 testvért ítéltek kettőtől húsz évig terjedő börtönbüntetésre. Bár néhányuk 1964-ben amnesztiával hamarabb szabadult, a többség teljes büntetését letöltötte.

A mai Szlovákiában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1927-ben Csehszlovákiában, Kassán, Slachta Margit szülővárosában telepedett le és fejlődött a Társaság Kowalcze Anita testvér vezetésével.

Az Újvilágban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1923-ban Horváth Ida, Schwartz Mária és Lampert Júlia testvérek Budapestről Nyugat-Kanadába mentek, hogy ott a magyar kivándoroltakért dolgozzanak. Ugyanebben az évben, 1923-ban Horváth Friderikát is kiküldték az Egyesült Államokba, hogy házat alapítson. Nemsokára kilenc testvér dolgozott Buffaloban, különböző plébániákon, majd a következő években több amerikai városban. 1926. november 16-án Los Angelesben létrejött a kaliforniai kerület-kezdeményezés.

Az eltérő vallási, politikai és kulturális viszonyok miatt a testvérek az Egyesült Államokban és Kanadában kevésbe sokrétű munkát végeztek: elsősorban egyházközségi munkát vállaltak, a bevándorlók gyermekei számára nyári iskolákat szerveztek, táborokban és settlement házakban (népművelő gondozó otthon, ahol a legszegényebbeket segítik) dolgoztak, és szakképzett testvéreket biztosítottak a hivatalos szociális irodáknak.

Mivel Margit testvér politikai okokból kénytelen volt elhagyni hazáját, Magyarországot, a Társaság központi kormányzatát 1949-ben az egyesült államokbeli Buffaloba helyezte át. Ugyanebben az évben a Társaság Csekey Nikoletta testvér személyében Kubában is letelepedett. Ez a két letelepedés idővel kerületté fejlődött.

A kaliforniai és kanadai kerület 1955-ben autonóm intézménnyé vált Los Angeles központtal. 1977-ben a hamiltoni (Kanada) testvérek is autonómmá váltak. A budapesti, a Los Angeles-i és a hamiltoni Szociális Testvérek Társaságának gyökerei és öröksége közös, az 1972. április 7-én megalakult Szociális Testvérek Társasága Föderációja teremtette meg a kapcsolatot közöttük.

A Társaság nemzetközi szervezete a 21. század elején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szociális Tesvérek Társaságának a világon szétszórtan élő tagjai 1972-ben föderációt hoztak létre. Ennek a föderációnak jelenleg három ága van:

1. Az egyik ág központja Budapest (korábban, 1998 előtt: Buffalo). Ide tartoznak magyarországi, szlovákiai, romániai, kubai és buffalói szociális testvérek tartoznak (2010-ben mintegy kétszáz testvér).

2. A kaliforniai ág központja Los Angeles. Az ide tartoznak az USA nyugati partvidékén, valamint a Mexikóban, Taiwanon és a Fülöp-szigeteken élő testvérek .

3. A Toronto központú kanadai ág testvérei Kanada keleti és nyugati partvidékén élnek.

Források és külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]