Gyulafehérvár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ugrás: navigáció, keresés

Koordináták: é. sz. 46°4′1’’, k. h. 23°34′12’’46.0669444444, 23.57

Gyulafehérvár (Alba Iulia)

Az érseki székesegyház

Gyulafehérvár címere

Közigazgatás

Ország

Románia

Történelmi régió

Erdély

Megye

Fehér

Rang

megyeszékhely

Beosztott falvak

Oarda, Poklos

Polgármester

Mircea Hava

Irányítószám

510000

Népesség

65 904 (2006)

Népsűrűség

640 fő/km²

Földrajzi adatok

Tengerszint feletti magasság

225 m

Terület

103,65 km²

Időzóna

EET, UTC+2

Elhelyezkedése

Gyulafehérvár

é. sz. 46°4′1’’, k. h. 23°34′12’’

Gyulafehérvár (románul Alba Iulia, németül Karlsburg, vagy Weissenburg, latinul Apulum): város a mai Romániában. Erdély ősi történelmi fővárosa, az erdélyi érsekség székhelye, egyúttal a román ortodox egyház erdélyi székvárosa. 1542 és 1690 között az Erdélyi Fejedelemség fővárosa, majd Fehér, illetve 1775-től Alsó-Fehér vármegye székhelye. Ma municípiumként Fehér megye székhelye. Borbánd, Ompolykisfalud és Poklos települések tartoznak hozzá

[szerkesztés] Fekvése

Kolozsvártól 95 km-re délre, a Maros és az Ompoly összefolyásánál emelkedő 230 m magas fennsíkon fekszik.

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve onnan ered, hogy a fehér mészkőből épült római kori falmaradványok alapján az itt letelepedő szlávok Belgrádnak (= Fehérvárnak) nevezték el. Gyulafehérvárt régen a románok is Belgradnak hívták. Nevének előtagja arra emlékeztet, hogy egykor az erdélyi Gyula székvárosa volt. Latin neve az Ompoly latin Apula nevéből való. A német Weissenburg az ősi szláv név tükörfordítása, a Karlsburg pedig újabb várának építtetőjére VI. Károly német-római császárra emlékeztet.

[szerkesztés] Története

Már a vaskorban földvár állt itt, ahová a rómaiak később castrumot építettek. Itt állt Apulum, az ókori Dácia tartomány egyik jelentős városa. Erdélyt már a magyar államalpítástól kezdve innen kormányozták mint különálló egységet, itt székelt az erdélyi vajda. Püspökségét Szent István alapította 1009-ben. 1241-ben a tatárok teljesen elpusztították. 1277-ben Alárdi János vízaknai szász bíró fia bosszúhadjáratában felégette. Virágkorát a Hunyadiak és Bethlen Gábor alatt élte. Székesegyháza 13. századi, egy régebbi templom alapjaira épült. 1291-ben III. András országgyűlést tartott itt. 1442. március 22-én a város mellett csapott össze Hunyadi János hada Mezid bég 15 ezres seregével. Először a török, majd néhány nap múlva a megerősödött magyar sereg győzött. 1516-ban II. Ulászló megerősítését rendelte el. 1541-ben ide költözött Izabella királyné, itt is halt meg 1559. szeptember 15-én. 1558. szeptember 1-jén itt gyilkoltatta meg katonáival Balassa Menyhért Izabella parancsára a lázadó Bebek Ferenc, Kendy Ferenc és Antal nemeseket. 1571. március 14-én itt halt meg János Zsigmond fejedelem is. 1599. november 1-jén Báthory András feletti győzelme után Vitéz Mihály vajda diadalmenetben vonult be a városba, ahol az 1600. július 10-én megtartott erdélyi országgyűlésen fejedelemmé választották. 1602. június 29-én itt győzte le Giorgo Basta Székely Mózes seregét. A várost Mihály vajda és Basta is felgyújtotta, majd 1658-ban a tatár, 1661-ben a törökök égették fel. 1622-ben Bethlen Gábor alapította református kollégiumát, amelyet 1658-ban a harcok elől Nagyenyedre költöztettek. 1629. november 15-én itt hal meg a fejedelem. 1642. március 4-én itt választják fejedelemmé I. Rákóczi Györgyöt, aki itt is halt meg 1648. október 11-én. 1657-ben II. Rákóczi György lengyel hadjárata idején a várost tatár seregek égetik fel, majd október 25-én a fejedelem itt mond le. 1704. július 8-án itt választották az erdélyi rendek fejedelemmé II. Rákóczi Ferencet. 1715-ben újraszervezték a reformáció alatt megszűnt püspökséget. Új vára 1738-ban lett készen. 1785. február 28-án itt végezték ki a Horea-felkelés vezetőit. 1937-ben emelt emlékművük a Szent György kapu előtt áll. 1848-49-ben innen irányították a magyarok ellen harcoló császári és román csapatokat.
1910-ben 11 616 lakosából 5226 magyar, 5170 román, 792 német és 287 cigány volt. 1918. december 1-jén a románok nemzetgyűlése itt határozta el a Romániához való csatlakozást. Az egyesülést az Egyesülés Múzeumával szembeni volt tiszti kaszinó épületében mondták ki. Az ortodox székesegyházban koronázták román királlyá 1922. október 15-én I. Ferdinándot és feleségét.

2002-ben 66 406 lakosából 62 722 román, 1836 magyar, 1475 cigány és 217 német volt.

Az ortodox székesegyház

[szerkesztés] Látnivalók

A 18. század első felében épített vár falai és bástyái nagyobb részben ma is állnak.
Az érseki székesegyház a 13. században épült, az erdélyi fejedelmek temetkezési helye, 1991-től érsekség központja. Benne ma is láthatók a Hunyadiak síremlékei, valamint Izabella királyné és János Zsigmond fejedelem gazdagon díszített kőszarkofágjai. Altemplomában erdélyi fejedelmek és püspökök egész sora nyugszik.
Az ortodox székesegyház a târgovistei templom mása a 20. század elején épült.
Közelében a Babilon-házban látható a Román Egyesülés Múzeuma, gazdag román történeti kiállítással.
A volt tiszti kaszinó épületében alakították ki az Egyesülés Termét, melyet egy francia festő az eseményt ábrázoló falfreskói díszítenek.
A székesegyház szomszédságában áll az erdélyi fejedelmek egykori 15. századi palotája, és a püspöki palota.
A Szent György kapu előtt látható a Horea-felkelés itt kivégzett vezetőinek 1937-ben emelt elmékműve.
A Batthyaneumot gr. Batthyány Ignác erdélyi püspök alapította 1794-ben. Először csillagvizsgálónak készült, majd a püspök fokozatosan bővítette ásvány és éremgyűjteménnyel, könyvtárral. A Batthyaneum 55 000 kötetes püspöki könyvtárának kódexei világhírűek. Itt egy latin nyelvű kódexből került elő a harmadik legrégibb összefüggő magyar nyelvemlék a Gyulafehérvári sorok 1310-ből.