Poklos
| Poklos (Pâclișa) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Megye | Fehér |
| Rang | falu |
| Községközpont | Gyulafehérvár (Alba Iulia) |
| Népesség | |
| Népesség | ismeretlen +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
Poklos románul Pâclișa, település Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Gyulafehérvártól délnyugatra, a Maros jobb partján fekvő tlepülés.
Története[szerkesztés]
Poklos, Poklospatak (Asztrág) Árpád-kori település. Nevét már 1265-ben említette oklevél Pokluspotok néven.
1266-ban Lewe iobagio castri Albensis, 1274-ben t. Astrag néven említették. A helység neveként használt poklos névalak 'szurkos' jelentése Györffy György szerint utalhat szurokfőző (hajóépítéshez!) foglakozásra. 1266-ban Lewe, 1274 előtt ugyancsak Lewe birtokos itt, aki Asztrág földet is birtokolta, és 1274-ben cserébe adta Hariért Jakabnak, Györgynek, Leustáknak és Benedeknek. 1265-ben pedig az alvinciek megkapták Szász- és Magyarpad földet (a Maros bal partján) Poklospatak felé a bizerei apát földje mellett [Lámkerék?]. Az Asztrág nevet a Poklospatkon átfolyó patak neve máig őrzi.
1455-ben a káptalan és Máté püspök között Poklospathaka birtok határa miatt folyt vita.
1648-ban Poklos I. Rákóczi György birtoka volt.
A trianoni békeszerződés előtt Alsó-Fehér vármegye Alvinczi járásához tartozott.
1910-ben 972 lakosából 2 magyar, 970 román volt. Ebből 28 görög katolikus, 942 görögkeleti ortodox volt.
Források[szerkesztés]
- Vistai András János: Tekintő - erdélyi helynévkönyv
