Alsócsóra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alsócsóra (Săliștea)
SalisteaMansion.jpg
A községháza, az egykori Barcsay-kúria
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Fehér
Rang községközpont
Beosztott falvak Alsótatárlaka, Mărgineni, Săliștea-Deal
Polgármester Aurel Stănilă (PNL)
Irányítószám 517655
SIRUTA-kód 7053
Népesség
Népesség 1202 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság -
Község népessége 2197 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 253 m
Terület 60,11 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Alsócsóra  (Románia)
Alsócsóra
Alsócsóra
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 54′ 27″, k. h. 23° 23′ 54″Koordináták: é. sz. 45° 54′ 27″, k. h. 23° 23′ 54″
Alsócsóra weboldala

Alsócsóra (románul Săliștea, 1964-ig Cioara) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyulafehérvártól 27 kilométerre, Szászsebestől 21 kilométerre délnyugatra, a Marosba ömlő hasonnnevű patak mellett terül el. A község területének 40%-a volt erdő, 25%-a szántó, 19%-a legelő és 10%-a rét.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a román cioară ('varjú') szóból származik, amely, valószínűleg személynévi áttétellel, eredetileg patakjára vonatkozhatott. Először 1458-ban az értelmileg megfelelő Warywpathak, 1462-ben pedig mint Csorra alio nomine Warywpathaka néven említették. Két, eredetileg különálló falumagja, Árkos és Dorozsmán nevét azonban korábbi okiratok is őrzik (1310, Olaharcus, 1315, Olaherkes, illetve 1375, Drasman és 1458, Dorosman). Korábbi román nevét valószínűleg esztétikai okokból változtatták a maira.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két falumagból, Árkos-ból (Archiș) és Dorozsmán-ból (Drejman) fejlődött ki, egyik falurészét még a 20. század elején is Archiș-nak nevezték. A Barcsay család román jobbágyfalva volt a középkortól egészen a 19. századig. Valószínűleg emiatt maradt Fehér, majd Alsó-Fehér vármegye része, holott délnyugati szomszédja, Felkenyér Szászvárosszékhez, a keleti Alsó- és Felsőpián pedig Szászsebesszékhez tartozott. Az 1820-ban határában talált dák ezüst- és aranykincset ma a bécsi Kunsthistorisches Museum őrzi. 1951-ben kivált belőle Mărgineni és Săliștea-Deal.

1880-ban 1562 lakosából 1396 volt román, 26 magyar és 191 egyéb (cigány) anyanyelvű; 1499 ortodox, 30 görög katolikus és 20 református vallású.

2002-ben 1243 lakosából 1238 volt román nemzetiségű; 1111 ortodox és 120 pünkösdi vallású.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A községháza a 18. századi Barcsay-kúriában működik.
  • Ortodox fatemplomát a kórust tartó gerenda felirata szerint 1798-ban építették. Felhasználták hozzá az 1786-ben elpusztított afteiai kolostortemplom és az egykori oláhárkosi templom faanyagának egy részét.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]