Alsócsóra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alsócsóra (Săliștea)
SalisteaMansion.jpg
A községháza, az egykori Barcsay-kúria
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Fehér
Rang községközpont
Beosztott falvak Alsótatárlaka, Mărgineni, Săliștea-Deal
Polgármester Aurel Stănilă (PNL)
Irányítószám 517655
Népesség
Népesség 1243 fő (2002)[1] +/-
Község népessége 2374 (2002)[2]
Magyar lakosság -
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 253 m
Terület 60,11 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Alsócsóra  (Románia)
Alsócsóra
Alsócsóra
Pozíció Románia térképén
Koordináták: é. sz. 45° 54′ 27″, k. h. 23° 23′ 54″
é. sz. 45° 54′ 27″, k. h. 23° 23′ 54″
Alsócsóra weboldala

Alsócsóra (románul Săliștea, 1964-ig Cioara) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.

Tartalomjegyzék

Fekvése [szerkesztés]

Gyulafehérvártól 27 kilométerre, Szászsebestől 21 kilométerre délnyugatra, a Marosba ömlő hasonnnevű patak mellett terül el. A község területének 40%-a volt erdő, 25%-a szántó, 19%-a legelő és 10%-a rét.

Nevének eredete [szerkesztés]

Neve a román cioară ('varjú') szóból származik, amely, valószínűleg személynévi áttétellel, eredetileg patakjára vonatkozhatott. Először 1458-ban az értelmileg megfelelő Warywpathak, 1462-ben pedig mint Csorra alio nomine Warywpathaka néven említették. Két, eredetileg különálló falumagja, Árkos és Dorozsmán nevét azonban korábbi okiratok is őrzik (1310, Olaharcus, 1315, Olaherkes, illetve 1375, Drasman és 1458, Dorosman). Korábbi román nevét valószínűleg esztétikai okokból változtatták a maira.

Története [szerkesztés]

Két falumagból, Árkos-ból (Archiș) és Dorozsmán-ból (Drejman) fejlődött ki, egyik falurészét még a 20. század elején is Archiș-nak nevezték. A Barcsay család román jobbágyfalva volt a középkortól egészen a 19. századig. Valószínűleg emiatt maradt Fehér, majd Alsó-Fehér vármegye része, holott délnyugati szomszédja, Felkenyér Szászvárosszékhez, a keleti Alsó- és Felsőpián pedig Szászsebesszékhez tartozott. Az 1820-ban határában talált dák ezüst- és aranykincset ma a bécsi Kunsthistorisches Museum őrzi. 1951-ben kivált belőle Mărgineni és Săliștea-Deal.

1880-ban 1562 lakosából 1396 volt román, 26 magyar és 191 egyéb (cigány) anyanyelvű; 1499 ortodox, 30 görög katolikus és 20 református vallású.

2002-ben 1243 lakosából 1238 volt román nemzetiségű; 1111 ortodox és 120 pünkösdi vallású.

Látnivalók [szerkesztés]

  • A községháza a 18. századi Barcsay-kúriában működik.
  • Ortodox fatemplomát a kórust tartó gerenda felirata szerint 1798-ban építették. Felhasználták hozzá az 1786-ben elpusztított afteiai kolostortemplom és az egykori oláhárkosi templom faanyagának egy részét.

Híres emberek [szerkesztés]

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között

Források [szerkesztés]

Képek [szerkesztés]