Miriszló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Miriszló (Mirăslău)
Monument Bătălia de la Mirăslău din 1600.JPG
A miriszlói csata emlékműve
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Fehér
Rang községközpont
Beosztott falvak Csákó, Marosdécse, Marosörményes, Oláhlapád és Oláhrákos
Polgármester Liviu-Gigel Alexandru (PD-L), 2012
SIRUTA-kód 5764
Népesség
Népesség 813 fő (2011. okt 31.)[1]
Magyar lakosság 318
Község népessége 1985 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 273 m
Terület 66,59 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Miriszló (Románia)
Miriszló
Miriszló
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 21′ 53″, k. h. 23° 42′ 32″Koordináták: é. sz. 46° 21′ 53″, k. h. 23° 42′ 32″
Miriszló weboldala
Miriszló környéke 1770 körül

Miriszló (románul Mirăslău, németül Mireslau) község Romániában, Erdélyben, Fehér megyében, az Erdélyi Hegyalján.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyenyedtől 5 km-re északra, a Maros kanyarulatában, annak jobb partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a szláv Miroslav személynévből származik. Elsőként 1219, Myroslov, később 1274-ben Mereslo és 1600-ban Miriszlo alakban említik. Román neve 1839-ben Nyíraszleou.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkorban a marosi sószállítás egyik állomása volt, sóraktárral.

1600. szeptember 18-án a miriszlói csatában győzte le az egyesült erdélyi–Habsburg sereg Mihály vajda havasalföldimoldvaiszékely-kozák seregét. A csatában a falu elpusztult, ezután költözött mai helyére, az előzőtől egy km-rel nyugatabbra.

Református egyháza 1700-ban lett anyaegyház. Benkő József említést tesz sóraktárairól és jó hírű mustáráról. Román lakossága 1802-ben tért át görög katolikusnak.[3]

A 19. században és a 20. század elején szőlőit a nagyenyedi kollégium birtokolta. Régi házai két-, az újabbak már háromosztatúak voltak, az utcai szoba már mindenütt modern berendezésű. A magyar férfiak ünneplő viselete kék-vagy barna darócujjasból, az enyedi szűcsök által készített, karmazsin zsinórozással és bojtokkal díszített fehér mellesből, fekete nyakkendőből és kis, kerek kalapból állt. Román hatásra terjedt el ünneplő viseletükben a bőrtüsző. Lábbeliként csizmát vagy bocskort húztak. A legények térdig érő vászon „legénying”-et viseltek. Korábban a női viseletnek is részét képezte a melles vagy a ködmön.

Fehér vármegyéhez, később Alsó-Fehér vármegye Nagyenyedi járásához tartozott.

Idáig nyomultak előre a magyar csapatok 1944. szeptember 6-án.[4] A főút mellett haditemető található.

Egykor a Bethlen Kollégiumnak volt benne szőlője, és lakói 1999-ben még mindig harminc hektáron termeltek szőlőt, felerészben királyleánykát.[5]

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1850-ben 542 lakosából 294 volt magyar, 205 román és 43 cigány nemzetiségű; 294 református és 248 görög katolikus vallású.
  • 1900-ban 854 lakosából 422 volt magyar, 365 román és 67 cigány anyanyelvű; 427 görög katolikus, 413 református és 11 ortodox vallású. A lakosság 28%-a tudott írni-olvasni és a nem magyar anyanyelvűek 25%-a beszélt magyarul.
  • 2002-ben 908 lakosából 568 vallotta magát román, 318 magyar és 21 cigány nemzetiségűnek; 565 ortodox és 287 református vallásúnak.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Egy dombon állnak középkori erődtemplomának a romjai. A templomot a református hívek egészen 1844-ig, új templomuk felépültéig használták.
  • Mai református temploma 1844-ben épült.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Șematismul veneratului cler al Archidiecesei Metropolitane Greco-catolice Române de Alba-Iulia și Făgăraș pre anul domnului 1900. Blaș, 124. o.
  4. Ravasz István: Erdélyi hadműveletek 1944 késő nyarán-kora őszén, 3. rész. Hadtörténelmi Közlemények 1998/4. sz. [1] PDF
  5. Csávossy György: Jó boroknak szép hazája, Erdély. Bp., 2002, 156. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szilády Zoltán: Miriszló község tárgyi néprajzának vázlata. Néprajzi Értesítő, 1908 [2] PDF
  • Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  Online elérés

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]