Miriszló
| Miriszló (Mirăslău) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Rang | községközpont |
| Beosztott falvak | Csákó, Marosdécse, Marosörményes, Oláhlapád és Oláhrákos |
| Polgármester | Liviu-Gigel Alexandru (PD-L), 2012 |
| Népesség | |
| Népesség | 908 fő (2002)[1] +/- |
| Község népessége | 2334 (2002)[2] |
| Magyar lakosság | 318 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 273 m |
| Terület | 66,59 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Miriszló
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 46° 21′ 53″, k. h. 23° 42′ 32″ | |
| Miriszló weboldala | |
Miriszló (románul Mirăslău, németül Mireslau) község Romániában, Erdélyben, Fehér megyében, az Erdélyi Hegyalján.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Nagyenyedtől 5 km-re északra, a Maros kanyarulatában, annak jobb partján fekszik.
Nevének eredete [szerkesztés]
Neve a szláv Miroslav személynévből származik. Elsőként 1219, Myroslov, később 1274-ben Mereslo és 1600-ban Miriszlo alakban említik. Román neve 1839-ben Nyíraszleou.
Története [szerkesztés]
A középkorban a marosi sószállítás egyik állomása volt, sóraktárral.
1600. szeptember 18-án a miriszlói csatában győzte le az egyesült erdélyi–Habsburg sereg Mihály vajda havasalföldi–moldvai–székely-kozák seregét. A csatában a falu elpusztult, ezután költözött mai helyére, az előzőtől egy km-rel nyugatabbra.
Református egyháza 1700-ban lett anyaegyház. Benkő József említést tesz sóraktárairól és jó hírű mustáráról.
A 19. században és a 20. század elején szőlőit a nagyenyedi kollégium birtokolta. Régi házai két-, az újabbak már háromosztatúak voltak, az utcai szoba már mindenütt modern berendezésű. A magyar férfiak ünneplő viselete kék-vagy barna darócujjasból, az enyedi szűcsök által készített, karmazsin zsinórozással és bojtokkal díszített fehér mellesből, fekete nyakkendőből és kis, kerek kalapból állt. Román hatásra terjedt el ünneplő viseletükben a bőrtüsző. Lábbeliként csizmát vagy bocskort húztak. A legények térdig érő vászon „legénying”-et viseltek. Korábban a női viseletnek is részét képezte a melles vagy a ködmön.
Fehér vármegyéhez, később Alsó-Fehér vármegye Nagyenyedi járásához tartozott.
Idáig nyomultak előre a magyar csapatok 1944. szeptember 6-án.[3] A főút mellett haditemető található.
Egykor a Bethlen Kollégiumnak volt benne szőlője, és lakói 1999-ben még mindig harminc hektáron termeltek szőlőt, felerészben királyleánykát.[4]
Népessége [szerkesztés]
- 1850-ben 542 lakosából 294 volt magyar, 205 román és 43 cigány nemzetiségű; 294 református és 248 görög katolikus vallású.
- 1900-ban 854 lakosából 422 volt magyar, 365 román és 67 cigány anyanyelvű; 427 görög katolikus, 413 református és 11 ortodox vallású. A lakosság 28%-a tudott írni-olvasni és a nem magyar anyanyelvűek 25%-a beszélt magyarul.
- 2002-ben 908 lakosából 568 vallotta magát román, 318 magyar és 21 cigány nemzetiségűnek; 565 ortodox és 287 református vallásúnak.
Látnivalók [szerkesztés]
- Egy dombon állnak középkori erődtemplomának a romjai. A templomot a református hívek egészen 1844-ig, új templomuk felépültéig használták.
- Mai református temploma 1844-ben épült.
Források [szerkesztés]
- Szilády Zoltán: Miriszló község tárgyi néprajzának vázlata. Néprajzi Értesítő, 1908 [2] PDF
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6 Online elérés
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Ravasz István: Erdélyi hadműveletek 1944 késő nyarán-kora őszén, 3. rész. Hadtörténelmi Közlemények 1998/4. sz. [1] PDF
- ↑ Csávossy György: Jó boroknak szép hazája, Erdély. Bp., 2002, 156. o.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- A falu weboldala (románul)
.svg){kind=small}
