Bolgárcserged
| Bolgárcserged (Cergău Mic) | |
 | |
| A falu kocsmája a 20. század elején (Adler Lipót felvétele) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Község | Cserged |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 517217 |
| SIRUTA-kód | 3823 |
| Népesség | |
| Népesség | 266 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | – (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 04′ 59″, k. h. 23° 56′ 26″Koordináták: é. sz. 46° 04′ 59″, k. h. 23° 56′ 26″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bolgárcserged, 1911-ig Kiscserged (románul Cergău Mic, népiesen Cergău Șcheiesc, németül Kleinschergied, szászul Schergit) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Közigazgatásilag Cserged községhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Balázsfalvától D–DK-i irányban, kb. 12 km-re található.
Története[szerkesztés]
Nevének eredete[szerkesztés]
Magyar és román nevét is a közelében futó patakról kapta (1302-ben Chergeud). 1303-ban már Bolgarchergewd alakban fordul elő, 1625-től Kiscserged. A 20. század eleji helységnévrendezés során a másik, Kis-Küküllő vármegyei Kiscsergedtől való megkülönböztetésül változtatták meg nevét a középkori formára.
Bolgárok[szerkesztés]
A falut katolikus bolgárok alapították a 13. század végén, akik talán Vidin környékéről menekültek 1290 után. A falu a 15. század elejéig Diód várbirtokához tartozott. A reformáció idején lakói evangélikus (lutheránus) hitre tértek. A 15–19. században – egyedülálló módon – evangélikus anyaegyház bolgár nyelvű liturgiával. A bolgárok viseletükben és betelepülésük után kialakult családnévrendszerükben nem különültek el a környező románoktól. Fennmaradt Andreas Mathesius nevű lelkészük emlékirata 1647-ben, amelyben a közösséggel támadt viszályát magyarázva leírja a kiscsergediek által gyakorolt, általa babonaként elutasított népszokásokat.[2] Keleti rítusúak csak a 19. század elejétől, kezdetben Nagycsergedről költöztek a faluba. Az 1848-at megelőző évtizedekben a közösség nyelvcserén ment át és román nyelvűvé vált.[3]
20. század[szerkesztés]
A századelőn a Ljubomir Miletics bolgár folklorista által meglátogatott evangélikus istentiszteleten a lelkész németül és románul, a hívek románul imádkoztak, az énekeket pedig a hagyományos bolgár szöveggel énekelték.[4] Az 1920-as években már gyakoriakká váltak az evangélikusok és görögkatolikusok közötti vegyes házasságok és szaporodtak az áttérések a görögkatolikus hitre. 1945-ben az evangélikus egyházközség megszűnt és a templommal együtt beleolvadt a görögkatolikus egyházba. 1948-ban a parókiát az ortodox egyház sajátította ki.
Lakossága[szerkesztés]
1900-ban 690 lakosából anyanyelv szerint 649 román, 33 német és 13 magyar, felekezet szerint 432 evangélikus és 252 görögkatolikus. A lakosság 25%-a tudott írni–olvasni és 3%-a beszélt magyarul. (Ekkor Alsófehér vármegyéhez tartozott.)
2002-ben 370 román lakosa volt, 309 ortodox és 61 baptista vallású.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
- ↑ Ovidiu Bîrlea: Istoria folcloristicii românești. București, 1974
- ↑ A valószínű datáláshoz Ion Mușlea: Șcheii de la Cergău și folklorul lor. Cluj, 1928. 5–6. o.
- ↑ Idézi Mușlea, uo., 11. o.
.svg){kind=small}